Ung, 1918. július-december (56. évfolyam, 27-52. szám)
1918-08-11 / 32. szám
r>6. évfolyam. üiigvár, ПН8. augusztus 11. 32^ száiuf t OFIZETÉSI ÁRAK: Egész évr . 12 К. м Negyedévre . . 3 K. Félévre. ... 6 K. j Amerikába Egész évre 14 korona 00 fillér. l'ng vármegye Hivatalos !,«pjávn5 egy ül t : Egész évre . . 18 K. || Félévre ...........OK. * Negyedévre r . . . 4 JA 50 f. •Ny Ittér soronként 90 fillér. -—-HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK égy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők. A nyilffér és hirdetési dijak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik■ mln- den csütörtökön. .■ TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. AZ IJNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség: Kazinczy-utca l-sö szám, hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők Felelős szerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. scgedszerkesatÁ: jj Kiadóinvatal: Székely és Illés könyvkereskedése. DEÁK G\ULA. ■ kiadóhivatáu trlefonszam u. = Városunk köztisztasága. Minden község köztisztaságának s ebből kifolyólag közegészségének elmaradhatlan feltétele a jó csatornázás, mely a szennyet, piszkot, szemetet levezeti. A levezetést egyrészt a csatorna esése (lejtése), másrészt a vízvezeték eszközli. Nálunk megvan az egyik, az sem mindenütt, csak a dombos részeken; a lapályon bizony inkább álló, mint lejtő. A vízvezeték, ez a sokszor felvetett, de mindannyiszor elejtett, pedig hovatovább égető ügy egy jól rendezett városnak hiú vágya, mai napig elintézetlen s így a szennycsatorna öblítése csak az ég csatornáira van bizva, melyek, miként a példa mutatja, néha beszoktak dugulni, mint a bibliai hét sovány esztendőben. Ebből az következik, hogy mi, akik mindent és mindig csak {élűiről szoktunk várni, tegyünk- valamit a köztisztaság- és ezzel a közegészségért és hivjuk fel a városi hatóságot, rendelje el, hogy minden háztulajdonos a szennycsatornát legalább egy hordó vízzel egyszer öblitse ki, mert ha abban a szenny a nagy szárazságban meggyülemlik, ezer pecér sem fog tudni rajta segíteni. Nemcsak egészségtelen, de szemet sértő az az eljárás, hogy katonáék a laktanya szerínyét világos nappal a hősök temetője előtt elterülő sekély gödrökbe szállítják. Nem tudni, hogy egy három millión épült laktanya tömbnek nem volna szennycsatornája, hogy ily módon kelljen a hiányon segíteni; csak sejteni lehet, hogy ezzel a cigánytelepről az agyagkihordást akarják korlátozni s a kopár területet ily módon begyepesiteni vagy talán, mert ott lakik a gyepmester, hát csupa analógiából gyephelyet akarnak ott létesíteni, mindegy: az eljárás akár egészségi, akár hasznossági, vagy végül szépitészeti nézőpontból helytelen, mert vannak, akik nemcsak egyszer hivatalból látogatják az évben a hősök temetőjét s akik búbánatukban undorral kénytelenek elfordulni a szennyhelytől s azonfelül hisz valami emlékművet is akarnánk emelni oda s e szennytér volna annak diszes látóköre ? Ez azonban a városon kívül van, tehát némileg menthető; van azonban több más ilyen a város kellő közepén. A Bercsényi- és Hajnal-utca között van egy átjáró, melyet az ottani óvó ked véért nyitottak, 'ez valóságos piszok-hely, melyet követendő példa gyanánt tart fen a város, hogy az arra naponként négyszer járó gyereksereg — most pláne szilvaéréskor — épüljön és tanuljon, mert az utkaparók és seprők csak arra valók, hogy az utca szemetjét rengeteg porveréssel hébe- hóba összekaparják, legyen módjuk a tyúkoknak és sertéseknek azt újból szétkotorni. A központban sincs másképen. Hányszor építették már fel a közillemhelyeket szóval, sőt papiroson is, hát hol késnek mindeddig? Hányszor szólaltunk fel az ellen a visszataszító jelenet ellen, hogy a Szé- chenyi-tér legforgalmasabb pontját a cigányok foglalják le s tele köpdösik a járót az arra menők megbotránkozására! Vagy a háborúban egyáltalán nincsen rend ? Nagy a panasz az utcák nem locsolása, az ültetvény, park, utcai díszfák nem öntözése miatt- Itt sem segítünk puszta panasszal. Van foltyónk> vízcsatornánk, van számos kutunk, amelyek szerencsénkre még mindig kapnak vizet részben a hegyekből, erdőkből, dombokból, (még jó, hogy a hegyekben van bő csapadék) Ezeknek víztömegét felhasználhatjuk a növényzet megmentésére, locsolásra, öntözésre. A bolgároktól tanulhatunk, hogyan lehet kezdetleges módon a vizet felfogni, emelni és csatornákon elvezetni; a szob- ránci utcai lejárón láthatjuk, mekkora energia megy veszendőbe óránként a lezuhanó víztömegben, melyet a Galagó öntözésére lehetni felhasználni. A városban pedig egész lelenc-sereg őgyeleg munka nélkül, melyet vizhordásra lehetne fogni, dolgoznának valamit és megtanulnák, hogy a növényzetet nemcsak pínsztitani, törni ёз rontani lehet, hanem ápolni is kell. Akik könyöradomá- nyokból élnek, dolgozzanak a közjóért. M.n. Kinek van igaza ? A polgármesternek-e, avagy a rendőrségnek? / e A julius hó 17-iki városi közgyűlésen Komjáthy Gábor kópv. tag napirend előtti felszólalás alakjában azt kérdezte a polgármestertől, hogy kinek a rendeletéből akadályozzák meg a városba való burgonya-beszállítást! — mire Berzeviezy István polgármester kijelentette, hogy a burgonyának Ungvárra való beszállítási tilalmáról inil- sem tud, ilyen rendelkezés nincsen, s ha mégis történnének elkobzások, a sértett fél jelentkezzék nála. Ennek a polgármesteri kijelentésnek megtörténte után mindenki azt hitté, hogy a rendőrség fel fog hagyni zaklató eljárásával, s örülni fog ő is az éhezőkkel, hogy legalább burgonyát hoznak a városba. Nem igy történt és történik azonban. Magam voltam e hó 7-én szemtanúja, amikor vidékről kész helyre beszállított burgonyát a rendőrség szekerestül felszállittatta a városházára azon a ebnen, hogy vidékről házhoz szállítani nem szabad semmit, hanem a piacon kell mindent értékesíteni. Ugyanígy jár el a rendőrség egyéb szállításoknál is. Pl. elkobozza a tejet, ha a tejet szállítónak nincs kezében egy, a rendőrség által is láttainozott és a vevő által kiállított oly bizonyítvány, hogy a tejet rendelésre neki szállítja. Minthogy tehát a rendőrség eljárása teljesen ellentétes a polgármester kijelentésével, önkéntelen merül fel a kérdés: kinek van igaza ? A polgármesternek-e, aki azt mondja, hogy nincs burgonya-szállítási tilalom és nincs helye az elkobzásnak, — avagy a rendőrségnek-e, aki a polgármesteri kijelentés után is vígan riasztja a vidéki termelőt a városból. És mert itt nemcsak egyszerű kanapé-kérdésről van szó, hanem úgy a közönség, mint a termelő jogbiztonsága is erősen kockára van téve, — de a rendőrség eljárása mellett még az éhezők száma is napról-napra szaporodik : végre is tisztázni kell az ügyet, s nem szabad tovább tűrni, hogy a közönség és a termelő azt se tudja, hogy fiu-e vagy leány, hogy mit szabad és mit nem szabad eladnia és vennie. A háború négy esztendeje alatt annyi mindenféle rendelet jelent meg, hogy egyáltalán nincs mit csodálkozni azon, ha vagy a polgármester tévedett kijelentésében, vagy pedig a rendőrség cselekszik szabálytalanul. De hogy a polgármester a4on kijelentésével szemben, hogy a burgonya szabadon behúzható a városba és nincs elkobzásnak helye, — a burgonyának a városba való beszállítása mégis csempészetnek minősíttessék a rendőrség részéről — ezt tovább tűrni nem szabad. Ha a polgármesternek van igaza, akkor szüntesse be a rendőrség zaklató eljárását, — ha pedig a rendőrségnek volna mégis igaza, s tényleg meg volna valamelyik rendeletben írva az, hogy a rendőrség kötelessége oda hatni, hogy a városi közönség minél többet éhezzen és nélkülözzön: úgy tegye hát közzé a rendőrség azokat a szabályokat, pontozatokat, paragrafusokat, előfeltételeket stbbi, stbbi, melyek mellett valamelyes élelmi cikk közvetlen a fagyasztóhoz is beszállítható a vidékről, illetve, hogy a vidéki termelőnek mi mindent kell tudnia és cselekednie, hogy Ungvárra élelmi cikket szállíthasson. Elég volt már a bizonytalanságból, és elég volt már a közönség zaklatásából. Legyen végre rend és jogbiztonság! Gaar Iván. —- Uj lisztürak. A városi tanács a liszt kimérési árait igy; állapította meg: nullásliszt 3 К 20 f, főzőliszt 1 К 04 f, búza kenyérliszt 68 f, rozskenyérliszt 1 К 20 f. Délibáb.* — Gondolatok az uzsoki hágón. — Irta dr. Stekel Vilmos. Aki a magyaros vendégszeretetet nem ismerte, az nehezen alkothat magának fogalmat a szeretetreméltóság és előzékenyseg ezen teljéről. Azon számos hely közül, hova engem régi és uj barátság hivott, a kis Ungvár városát választottam ki, mert már régóta vágytam a Kárpátok ezen részét megismerni. A kis felsőmagyarországi városok mind roppant gondosan vannak tisztán tartva s meglepik a szemlélőt szép parkokkal és művészi ízléssel, melyben múlt és jelen versenyre kelnek.** Ungvár, mely a Kárpátok lábánál festőién terül el egy régi vár körül, polgármesterének, Berzeviezv Istvánnak épp oly energikus, mint céltudatos vezetése alatt, Magyarország egyik tekintélyes kulturközpontjává fejlődött. A poigánnester ur a vár melletti magasan fekvő villájában úgy trónol, mint egy kis király. Annak ellenére, hogy itt magyarokon kívül tótok és rnthének is laknak, semmiféle nemzetiségi harcot sem lehet észrevenni. A régi tapasztalat: „Megelégedett emberek nem viszálykodnak“ — itt ismét igaznak bizonyul. Számos kirándulást tettem innen a romantikus környékre, megismertem az életet a síkon és a hegyek között s megerősíthettem a háborús időkben oly sokszor idézett mondást: Extra Hungáriám non est vita! A magyarok szeretik az életet s meg is értik azt. E népnek óriási életképessége van, mely számára még nagy jövőt ígér. Ezt abból az energiából is lehet látni, mellyel a háború okozta károkat helyrehozták. Útközben az uzsoki hágó felé menet, hova első utam vitt, — feltűntek nekem az újraépített csinos házacskák, melyek gyakran sorokban, gyakran külön-külön az ut mellett feküsz- nek. Hadiházak ezek, melyeket az oroszok által össeelövöldözött vagy elégetett házak helyébe építettek. Ezek teljesen higónikusan és szellősen vanhak építve, úgy hogy számos szomszéd, kinek házát a háború fúriája megkímélte, az annakelőtte szerencsétlen s most boldog háztulajdonost irigyli. Úgy látszik, hogy az állatállományt hamarosan helyrepótolták. Legalább is még a háború által sújtott íegfólreesőbb völgyekben sem venni észre semmit abból, hogy itt két, évvel ezelőtt véres harcokat vívtak.*** Csupán Uzsok-fürdö, — melyet a hágóhoz való felmenetelem előtt bejártam, — van csaknem teljesen elpusztítva. A szép erdei park, egyes hatalmas fák kivételével, a tél diihé- nók s az oroszok katonai barbárságának esett áldozatul. A nagy szálloda felégetve, a kis fürdőépületek romokban, a dús vasas forrás betemetve és bepiszkítva. Csak egy nagy vasból öntött Herkules uralkodik magányos szépségében a szomorú romok felett. Bizony milliók kellenek hozzá, hogy a fürdőt u’játeremtsék. milliók, melyeket bizonyára elő lehet majd teremteni béke idején, amikor az uzsoki-hágót számosán fel fogják keresni. Az uzsoki fürdőtől a nagyon jókarban tartott ut jól elhelyezett szerpentinekkel vezet fel a magaslatra. Az ut kanyarulatait a turista kényelmes gyalogösvónyekkel rövidítheti meg. A zöld erdő mély magányában teljes békében pihen. Nyájak kólompja hangzik, itt-ott melankolikusan hangzik fel a pásztorsip. Egy hatalmas sas nagy körökben kering. A háborúból alig lehet valamit észrevenni. A rétek dúsabbak, mint máskor, ámbár hetekig nem volt eső. Úgy látszik, a háború termékennyé tette a talajt. . . Itt ott lát az ember a kövek között egy elrozsdásodott puskagölyót vagy egy srapnelidarabot. Hiába keressük a hadi sírokat. Egy nagyobb népfelkelőkből s hadifoglyokból álló csapat elismerésre méltó, ke- gyeletes munkát végzett itt. A sírokat egymáshoz közel helyezték el és nagy, szépfekvósü s jókarban tartott temetőkké egyesítették, melyek az útról nem láthatók. Csak fent a hágón, honnan már a galíciai Sianki állomást látjuk, emlékeztet egy kis művészien alkotott temető a hatalmas harcokra, melyek itt dühöngtek. Inkább emlékezés, mintsem igazi temető. Néhány sir osztrák és ч * Ez az érdekes cikk a Neues Wiener Journal jul. 28-iki számában jelent meg. Szerzője, aki orvos és egyetemi m. tanár Wienben, néhány hetet, mint dr, Tahy Endre vendége, városunkban töltött. Szerk. ** Az ungvári parkokra nem Vonalkozliatik ez a dicséret. Szerk. *** Elmű t már három éve május 8-án, iiogy az oroszok kivonultak Ungmegyéböl. Szerk. ш*1 nim» 4 óidul,
