Ung, 1918. július-december (56. évfolyam, 27-52. szám)
1918-07-28 / 30. szám
56, évfolyam. Ung vár, 1918. julius 28. 30. szám. LlOFIZETÉSI ÁRAK: Egész évi\ . 12 K. ] Negyedévre . . 3 K. Félévre.... 6 K. í Amerikába . Egész évre 14 korona 60 fillér. Ung vármegye Hivatali»» Lapjával egyfltt: Egész évié . . 18 K. || Félévre ...........9 K. Negyedévre .... 4 К 50 f. Ny Ittér soronként 90 fillér.- ===== HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők. A nyilltér és hirdetési dijak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik mln- den csütörtökön. Szerkesztőség: Kazinczy-utca l-sö szám, hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők Felelős szerkesztő: BÄNOCZY BÉLA. Segédszerkesztő: DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. ...... KIADÓHÍV AT ALI TBLEFONSZAM II.-----A pénz beszél. (gj.) így szólt egy kis köteg papírpénz valamelyik keserves háborús hónap elsején a gyűrött emberhez, ki egy egész hónapi keresetét tisztelte benne és barázdás homlokkal meredt a késő esti lámpafénynél teritetlen asztalára, melyen az uj bankjegyek gőgös érzéketlenséggel heverésztek: — Te kicsiny kis ember, ki ma engem zsebrevágtál és most azon töprengsz, hogyan tudsz annyira feldarabolni, hogy mindenre teljék, valahogy ne gondold, hogy tied vagyok. Én senkié sem vagyok, de ti mind az enyéim vagytok. Én vagyok a ti uratok, istenetek, kit imádtatok csigahéj- és aranyborjú-alakban és ma a papirt imádjátok. Kevesebb arany, vagy több papír, az nekem oly mindegy, én teljesen közönyös vagyok minden alattvalómmal szemben. Egyéni értéket nem ismerek. Ti alkottatok engem, isteneteket saját képetekre, azért vagyok oly hitvány. Nagykópüitek elneveztek törvényes fizetési eszköznek és értékmérőnek. Ezzel azután el is készítették jármotokat, mert a ti értéketek oly semmiség, hogy velem is meg tudjátok mérni. Vagy azt hiszed, munkádat mérték fel volem ? Tévedsz, te dolgoztál jól vagy rosszal, és kaptál ezért belőlem egy apró mennyiséget. Ha sokat és jól dolgoztál, akkor száraz kenyérre majdnem elegét kaptál. Ha spekuláltál volna velem és nem dolgoztál volna, jobban szeretnélek és sűrű kötegeltben vándoroltam volna zsebedbe. Ha nem tisztességesen dolgoztál volna, akkor is sok pénzhez jutottál volna, mert vesztegettek volna. Tisztességesen dolgoztál és ezért fő most a fejed, hogy hogyan oszthatsz el egy hónapra. Mindenesetre néhány este nem vacsorálsz és a húshoz e hónapban sem fogsz visszaszokni. Én vagyok az ősi vitézség, siker, törvény és szépség. Miattam viseltek az emberek mindig háborút és ma is miattam véreznek a nincstelenek- Akiknek erszényét dagasztom, azok, légy nyugodt, nem véreznek. Sőt éppen értem és néhány hűbéresemért kell elhódított embereknek jelszavakat ta- lálniok, melyektől feltüzelve a tömegek egymásra rontanak. Olvastad a római klasszikust, hogy ott minden eliidó? Most is igy van. Vehetsz értem földet, házat, sőt várkastélyt és fönemessóget is. Vehetsz értem babórligetet, hirt, becsületet, sőt szerelmet is. Még az sem igaz, hogy nincs szagom. Igenis a legfinomabb parfümöknél és délszaki virágoknál illatosabb vagyok és ha rokonszenvezek veled, akkor megtudod, milyen rossz szaguk van száműzött szegényeimnek. Nevetek azon is, hogy ma engem kisebbíteni akartok azzal, hogy vásárló értékem csökkent. Hiszen ez én érettem, magasabb dicsőségemre történt. Nagyobb szabású lény lettem, ki az emberiség egy részét az iszapba fullasztom, hogy a rajtuk taposó kevesek nagyobb számban tiszteljenek. Ostobák vagytok, mert erényeiteket azok diktálják, kik engem imádnak és azért prédikál- tatják, hogy ti ne rohanjátok meg őket. Nekem nagy szükségem van tisztességes emberekre, mert nem ajándékozhatok milliókat a millióknak. Olyanok vagytok, mint az éhes rendőrök, kik a milliomosok testi épségéért virrasztanak. Én vagyok a szent magántulajdon, az állam. Én vagyok az eszköz, a cél, a hatalom, a minden. Hódolj nekem . . . — A lámpa füstölgött, a fixfizetóses nincstelen boldogan álmodó családjára nézett, kemény öklével a pénzre csapott és mintha ördögpatába ütötte volna kezét. Az ablakhoz ment, lehütötte gondoktól gőzölgő fejét a nyári éjszakában, undorral zsebrevágta a vigyorgó bankókat és nagy sóhajtással egy aktacsomót nyitott fel, mejyben ítélkeznie kell sok ezer koronás ügyben. A nők szavazata. Irta dr. Vargha Géza. A nők politikai szerepléséről a múlt héten mondott Ítéletet a képviselőház. Eléggé tekintélyes szótöbbséggel leszavazta a kormány választójogában a nők szavazatijogát. Ezúttal a nők még nem kerültek be az úgynevezett - alkotmánynak a sáncaiba. De csak ezúttal, mert e korszerű áramlatnak nehéz útját állani Az élet fejlődése hozta felszínre, az élet fejlődése fogja azt megoldani. Megoldotta máshol, elöbb-utóbb meg fogja oldani nálunk is. A nők választójogát, a női emáncipáció felé irányuló mozgalom, az úgynevezett feminizmus léptette előtérbe. A feminizmus pedig a nők közhivatali alkalmazásából s a nőknek a kenyérkereseti pályákra való özönlóséből nőtt ki. Alapját pedig az emberi minőségből, az emberi egyenlőségből veszik, az emberi méltóságból származtatják. Ezek aztán a női választójog megtagadását kiáltó igazságtalanságnak mondják. A nők választójogát már az 1793-iki francia konventben követeli Condorcet. Egyes Északamerikai államokban már а XIX. század elején fen- állt. Újabban az Unió több állama, az ausztráliai egyesült államok hozták be. Az utóbbi évtizedekben főleg a háborús évek tanulságai nyomán számos európai államban napirendre került e kérdés. Emellett a szociálizmusnak programpontja, nevezetesen az erfurti program 1. pontjában az általános választójogot különbség nélkül követeli. E nagy apparatus mellett, e feltartóztathatatlan áramlat elé oda írjuk a nagy kérdőjelet — kinek az érdeke követeli a nő politikai szereplését ? Vizsgálnunk kell, vájjon az állam, a nemzet, a társadalom, a család avagy a nő egyéni‘•érdeke kivánja-e azt ? Nem, ismételten nem. Sem a nemzet, sem a család, sem a nő érdeke nem javalja a politikai szereplését. Az egyed szerepét a világmindenségben, a Gondviselés által kitűzött cél, az egyed hivatása szabja meg. Annál tökéletesebb egy lény, mennél precízebben szolgálja célját. A férfi és a nő egyenlő emberi méltósága mellett ott van a férfinek és ott van a nőnek különös egyéni hivatása. A férfi hivatása a létért való küzdelemben a szellemi s anyagi előfeltételek megteremtése, hogy az élet folytatható, sőt lehetőleg boldog legyen. A nő társadalmi hivatása pedig: a házasság, az anyaság, a család: Ezek azok a terrénumok, ahol a nőnek lelkének minden szépségével, szivének minden jóságával szerepét betöltenie kell. Mindaz a szereplés, ami ezeknek károsodásával jár, veszedelme az egyénnek, veszedelme a nemzetnek. A nőnek politikai szereplése csak az esetben, volna igazolható, ha egyenlő volna hivatásuk, ha remélni lehetne, hogy nöisége, legkivált anyasága nem szenved ezáltal. A házasság, az anyaság, a család a nőnek annyira külön hivatása, hogy annak megsértése semmiféle más szereppel ki nem reperálható. Mindenki csak természetének megfelelően boldogítható. Céltalan és oktalan dolog volna —a nőt a férfi sajátos erejéhez hasonlóvá tenni. Tenger anyagi s erkölcsi kár támadna nyomában. Nem, a világnak, a társadalomnak ma sokkal nagyobb szüksége van azokra az erőkre, azokra a kincsekre, amiket éppen a nőiesség zár kebelében. Mennyi sivárság, mennyi önzés, mennyi anyagiasság van ma a világban, amiket csak a női gyöngédség, a női finomság tud kiegyenlíteni. A női szavazatjog magában még nem veszedelem, de csak azért veszedelem, mert tudjuk, hogy ez a politikai egyenjogúsítás csak lépcső a társadalmi egyenlősítéshez. Becsülést érdemel a dolgozó, legkivált a diplomás nő, de sajnálom, hogy az a gyönge fizikum az élet kemény munkájában őrlődik fel. Nem, az igazi haladásnak nem az az útja, mely a nő helyzetének súlyosbítását hozza, de éppen az, mely a nőnek a kereset gondjaitól való fölmentését eredményezi. A társadalomnak szüksége van a nők munkájára. De a közéletnek csak az olyan nő használ, aki családjának, hivatásának él, mert ezáltal közvetve a közjót, az egyetemes nemzeti haladást munkálja. Dolgozzék a nő is, hisz a munka szabja meg az ember igazi becsét, terjessze a jóságot, az idealizmust, ápolja a szeretetet, de nem a kávéház asztalánál, nem is az utca nyilvánossága mellett, hanem az otthon megszentelt falai között. A társadalomnak van bőséggel szellemi s anyagi java, a háború pusztítása dacára is maradt elégséges energiája a haladás minden utján, de hanyatlóban az idealizmus, a lelkesedés és minden szépnek, jónak megbecsülése. Aki innen akarja elvinni az erőket, az vétkezik a társadalom legszentebb érdekei ellen. Nem kívánjuk vissza azt a kort, amikor a a nő az otthon rabja volt, amikor (pl. Cheronea város égése idején) az otthon elhagyásának merészsége történelmi feljegyzést kapott, de nem is imponál az a hölgy, aki az utcát tarkítja a egy- egy városi korzónak állandó disze. Nem kell a régi, a társadalmi s családi jog- nójkijli asszony éppen úgy nem, mint a politizáló s klubéletet élő, hanem kell olyan hitves, anya, kit elsővé s a család leikévé, környezetének sze- retete s megbecsülése tesz. Az ilyen hitves részese és osztosa-a férj minden szereplésének, mert a vox humana képezi a férfi cselekedeteinek a láthatatlan rugóját, Nem politikai szereplés, nem szavazaljog kell a nőknek, de a kedvezőtlen társadalmi viszonyoknak megjavítása, hogy ne legyen kénytelen az a sok nő kenyérkereseti pályára lépni. Ez az uj hivatás, az eredeti hivatás ellen van. Következésképen közvetett eszközökről kell gondoskodni, melyek a házasságokat növeljék s a házasságkötési hajlamok csökkenését megszüntessék. Ézekre a belgiumi törvények hatályosaknak látszanak. A nőket az Ur Isten könnyebb^ finomabb munkára teremtette. Ez a mindennapi közéleti kortesizü durva munka elveszi tőlük azt, amivel annyi sokkal gazdagabbak a férfiaknál: lelki életüknek finomságát, kedélyüknek gazdagságát. De akkor aztán mi lesz a világból? Ma nehéz élni, akkor pedig már nagyon szomorú lesz az élet. Az adó. Tájékoztató a jövedelem-, vagyon- és hadinyereségadó kivetéséről. A jövedelemadó, a vagyonadó és a hndinye- roségadónak az 1918. évre való kivetését a pénzügyminiszter a legújabb adótörvény (1918. IX.) alapján elrendelte. Ezen törvény és rendelkezés azonban a fenti adónemek lényegén—az 1918. évre nézve —* még nem változtatott. Amennyiben most is, mint az 1917. évben, csak azok tartoznak jövedelemadót fizetni, akiknek tiszta jövedelmük 10000 (tízezer) koronát meghalad. Vagyonadót azok fizetnek, akiknek tiszta vagyon értékük 50.000 (ötvenezer) koronát meghalad, hadinyereség adót pedig azok fizetnek, akiknek a hadióvekben (legutóbb 1917. évben) 13 000 koronát meghaladó jövedelmük volt azon jövedelemtöbblet után, melyet adóköteles az 1917. hadiévben az utolsó békeév (1913.) jövedelmével szemben tényleg elért. Lényeges változás van azonban az adók kivetési módjában, Mert az 1918: LX. t.-c. 30. §-a alapján a pénzügyminiszter olykóp rendelkezett, hogy az 1918. évre a jövedelrnadó, a vagyonadó és hadinyereségadó újabb kivetés nélkül olyan összegben irassék elő, mint amilyen összegben az 1917. évre meg lett állapítva. Ehhez képest a fenti adókat újból csak azokra szabad kivetni és adóvallomásokat is-csak azok tartoznak beadni: 1. akik az 1917. évre ezen adókkal megróva nem lettek, de az 1917. évben >nár megfelelő jövedelemmel, vagyonnal s illetve hadinyereséggel (jövedelemtöbblettel) rendelkeztek; 2. akik az 1917. évre 100.Ü0J К vagy ezt meghaladó jövedelem után lettek jövedelemadóval, Lapunk mai iiánn 4 oldal. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ES KOZGAZDASAGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. AZ UNGMBGYEl GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA.
