Ung, 1918. január-június (56. évfolyam, 1-26. szám)
1918-06-23 / 25. szám
25. szám 56. évfolyam. Ungvár, 1918. junius 23. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre . 12 К. и Negyedévre . . 3 K. Félévre. ... 6 K. Amerikát)? . Egész évre 14 korona 60 fillér. l'rig vármegye Hivatalos l.xpjával egy fitt r Bgész évre . . 18 K. || Félévre ...........9 K. Negyedévre .... 4 К 50 f. === Ny Ittér soronként 90 fillér. HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivaialoe Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak elére fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik mln- ===== cien csütörtökön. —TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Я7 nivrtMPftVBi ftavnaeiífir nnvpefíí ст шиятлюе j лепя Szerkesztőség: Kazinczy-utca l-s6 szánt, Пота a aaerfceaztftséget érdeklő levelek küldendők Felelős szerkesztő: Segédszerkesztő: BÁNÓCZYBÉLA. deák gyula: Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. ..." - KIADÖHIVATAX.! TBLEFON8ZAM U, —— Hámori képviselőt elitéitók gabona-készletek elrejtéséért és egyéb vissaélésekért; elitéitók elég keményen és az ország közvéleménye megkönnyebbült, hogy íme a képviselő urat, a törvényhozót is utólérte a törvény sújtó keze. Az Ítélet után azonban önkénytelenül is eszébe jut az embernek, hogy hány Hámori jár szabadon és bántatlanui ebben az országban, aki nem került hurokra éa akik ördögi spekulációval egyre növelik a nyomort és embertársaik testéből szereznek milliókat. Statisztikát szeretnénk arról, mennyi elrejtett készlet van ebben az országban, ebben a megyében és ebben a városban? Hová lettek az áruk, a maximálások után, (— mint legutóbb a cipők is!!!) lehetetlen-в ezek felkutatása? Hát ezek a háborús bestiák tényleg ügyesebbek lennének az egész nagy hatósági apparátusnál? Már eleget bizottságoztunk, már eleget elmélkedtünk, most már csak tűzzel és vassal cselekedni lehet. A drágaság indokolatlanul nő, a nyomor már-már elnyeléssel fenyegeti azt a sok milliót, akik nem sütkéreznek a „háborús konjunktúrákban.“ Mi az a „háborús konjunktúra“, amivel nyeglén minden szerzett milliót el lehet intézni ? Háborús konjunktúra? Mi nem ismerjük ezt a fogalmat, mi a háborúban csak kötelességtől)евitést ismerünk, kötelességteljesitóst a földmivelési, az ipari és kereskedelmi frontokon is! Nem lehet ma ilyen cinikus fogalmakkal takarózni; ezért hát elő a konjunktúrák napsütéséből, elő az elrejtett készletekkel és börtönbe minden lelkiismeretlen árdrágítóval és lánckereskedővel. Mert mindez nem „konjunktúra,“ ez caedas, saját véreink kiszipolyozása, veszedelmesebb ellenség, mint a külső ellenfél. Hámori után lássuk az egész gyászcsapatot, igazságosan és irgalmatlanul a megillető cellákban, mert addig minden beszéd csak üres szó és a rendeletek csak dermesztő mosolygásra való félalkotások. Szigorúbb törvényeket kérünk az árdrágítók, a háború hiénái ellen! Egy életrevaló terv.- Nyaralóhely és nyugdíjas-telep a nevickei vár alatt. — Ungmegye köztudomás szerint bővelkedik természeti szépségekben, sőt fürdőkben is, — mindezeknek intenzív felhasználásáról és fellendítéséről azonban úgy őseink, mint a jelen nemzedék teljesen megfeledkezett. Pató Pál módjára pergett az idő homokja és a vállalkozási tőke messze elkerülte megyénket. Holott micsoda idegenforgalmat lehetett volna teremteni már eddig is. Mint értesülünk, végre egy életrevaló terv született meg egy konzorcium részéről, melynek tagjai között helyet foglal a földmivelésügyi és a kultuszminisztérium több vezető tagja is. Arról van ugyanis szó, hogy a kies fekvésű és tiszta levegőjű Nevicke-várrom és környékéből nyaralóhelyet létesítsenek, a várhegy alatt levő völgyben pedig nyugdíjas tisztviselő-telep épülne. A nagyarányú terv mindjárt kezdetben általános érdeklődést váltott ki és mindinkább többen jelentkeznek a csatlakozásra. Minthogy majdnem kizárólag kincstári területről van szó, az eddigi tervek szerint a kincstár egyelőre 100 évre engedi át a megfelelő telkeket minimális áron (— évi egy aranyért; — de hol vesszük most ezt az egy aranyat is . . .!), az építkezést pedig maga a konzorcium vállalja. Fenn a plátón természetesen épülne egy megfelelő kényelmi! szálloda — hozzá fogaskerekű vasul vinné fel a nyaralókat és oltlakókat. A kivitelhez minden előfeltétel megvan. A pompás tiszta levegőjű fekvés, kedvező vasúti közlekedés és Ungvár közelsége (— akár tényleges tisztviselők is lakhatnának kint), az Ung vize fürdő létesítésére alkalmas, mind arra alkalmasak, hogy egyenesen predesztinálják ezt a helyet nyaraló telepnek. Talán épp a háború ismertette meg velünk a hazai szépégeket és bebizonyította azt is, hogy e téren sem vagyunk rászorulva a külföldre. Sőt, ellenkezőleg, bókességes időben mi számíthatunk a külföldre. A terv már legjobb utón van a megvalósulás felé. Nagyobb arányú építkezésről természetesen csak a békekötés után lehet szó. A fő, hogy az eszmét el ne hagyjuk aludni. Ugyan igy kell fürdőhelyeinket is fellendítenünk, mert éppen elég volt az alvásból. . . Hiszen a nagyarányú töke amúgy is elhelyezést keres. A telep létesítésére vonatkozó közelebbi fel- világositá- sal szívesen szolgálunk mi is. A modern bálvány. irta: dr. Vargha Géza. Mikor Mózes fent járt az Isten hegyén, a sinai hegyen, hogy átvegye az Úrtól a két kőtáblára irt törvényeket s parancsokat, a negyvennapi várakozást nem birta ki a türelmetlen nép, arany borjut öntött, hogy leborulva istenként imádja azt. . . . Mózes időszaka negyed félezer éve elmerült az idő feneketlen örvényébe. Azóta a világ nagyot változott. Más lett a föld képe, más lett az emberiség élete. A természetnek fenségben pompázó arculatát az emberi- kés alkotásai tarkították be. A csapatokban járó s önkéz által emelt kunyhókban lakó emberek helyébe, a helyhez, városhoz-faluhoz kötött polgárok léptek. Népek és nemzetek tűntek fel, de lehanyatlottak s elpusztultak. A tudománynak, a műveltségnek számtalan neme és alakja öltött uj köntöst. Sokat tanult azóta az emberiség, de sokat is felejtett. Annyi haladás, emelkedés és kultúra után az emberiség ma ismét laborul az arany borjú előtt. De nem az egybeforrott, a drága ékszerekből összetákolt borjut imádja: a haragvó Mózes által összetört darabok árán keresi az üdvösségét. A háború sok minden salakot vetett fel. Nem utolsó azok között: a vagyonnak, a pénznek rendetlen szeretete. A pénz nagy java az életnek; azon eszköz, melynek segélyével annyi drága kincse a földnek megszerezhető. Valóságos hatalom. Megléte viszonylagosan boldogságot, megelégedést, gondtalan életet bizto sit tulajdonosának, birtokosának. Hiánya ellenben a föld ezer bajának s veszedelmének forrása lehet. A pénz, a vagyon, igaz nagy java az életnek, de nem minden, Lehet eszköze s oka a boldog Ságnak, de nem maga a boldogság. Lehet ut a jobb jövő felé, de nem lehet életcélja a magasabb tökéletességre teremtett embernek. Contra factum non valet disputatio — mondották a régiek: ami tény, azt semmiféle okoskodás sem disputálhatja ki a világból. Az élet, a mindennapi tapasztalat pedig hangosan bizonyítja, hogy a vagyonnak, a pénznek a szeretete, mely a Mózes idejebeli pénznemtől kezdve mindég von zotta az embereket, ma valóságos rabbá tette az embereket. Ma a kereskedelem még fokozottabb mértékben tör a vag.vonosodás felé, mert a nagy vagyon bírása a „még több“ vágyát keltette fel benne. Egyenesen kezd telhetetlen lenni; a falu egyszerű népe is rácáfolt az apáitól örökölt tradíciókra. A föld, a munkaszeretet tetejébe került a pénzéhsége. Valósággal megejtette a meggazdagodás vágya. Pénzzé teszi mindenét, legtöbb törekvése, legfőbb vágya a vagyongyűjtés. Sajnos, régi erős hite, tiszta erkölcse, nemes egyszerűsége fordított arányban romlik. A társadalom képe az anyagiasság színét öltötte fel. Tele van a világ az újkori Hárpágon alakjaival, kik egész napjukat a pénzes zsákon töltik, nem mernek kimenni házukból, mert azt hiszik, hogy azalatt kirabolják őket. Tele van a világ a Nagy Sándor féle telhetetlen emberekkel, ki, miután nagy hódításaival az akkor ismert félvilágot meghódította s megkérdezték, boldogtalannak érezte magát, mert nem az egész világ volt a tulajdona. Módfelett sok az olyan ember, ki a pénz, a vagyon látószögéből itóii meg a dolgokat, az embereket. Sajnos, ma a társadalom, az életnek anyagi, szellemi, erkölcsi viszonyaiban a pénzt tolja oda mint elengedhetetlen bázist. A pénz ma a buta emberekből tudóst csinál, a csúnya leányból tündért varázsol elő, a kultúrálatlan, csámcsogó, kiabálva beszélő emberekből disztingválí, diszkrét szalonképes lényt kreál. Sajnos, ma a pénz hazafiakat, érdemes embereket, honraentöket produkál. Sajnos, a pénz egyben az ördög masinája. Hány szülőt elválaszt örökre gyermekétől és hány gyermeket szülédtől? Hány esetben a testvérek között torzsalkodási ok az örökség, az áldott szülőknek véres verejtékkel megszerzett keresménye a koncz, melyen viaskodnak. Hány barátságot szakasztott szét örökre a pénzen szőtt viszony felfedése ? És csodálatosan! A koporsónál az emberi szív engedékenyebb lesz, a béke, a megbocsátás húrjai rezdülnek meg, de ha pénzérdek ütötte a sebet, a bosszú, a fájdalom még kegyetlenebb lesz. A javak helyes értékelése az élet tudománya A tévedés a javak értékelésében szellemi szegénységnek, szellemi kiskorúságnak a jele. Nem kiskoruság-e azt hinni, hogy a pénz boldogít, tudományt, műveltséget ad,‘ szellemi, erkölcsi fölényt biztosit stb? Nem kiskoruság-e leborulni a pénz előtt és bután, bambán bámulni rá. Nem kiskoruság-e a szárnyaló gondolatnak, a pónzesbankók csomójánál őrtüzet gyújtani s annak világánál keresni a földi és az örök boldogságot? Nem kiskoruság-e abból a hitvány pénzből várni hitet, boldogságot, szerelmet, jóságot s mindent, még a legszentebb lelki tényt is értéktelen apró pénzre felváltani. Micsoda elfordulása az élet helyes rendjének, minden szellemi s lelki szépségeknek háttérbe szorításával, aszerint osztályozni s egyben érté kelni az emberiséget —- kinek mennyi pénze van?! A becsületes, tisztes munka és az annak nyomán előálló vagyon tiszteletet érdemel, de az csak a ruha, az igazi becsülós csak akkor jár ki neki, ha benne intakt, jellemes egész ember van. A nagy pénzszeretet beteges társadalmi jelenség, — mert a „hol a kincsünk, ott a szivünk.“ A hol módfelett munkálják az anyagiakat, ott rendszerint elhanyagolják a szellemieket. Egy társadalomnak az ereje, egy nemzetnek a nagy sága pedig elsőben kultur javain nyugszik. Az intellektuális javaknak nagyobb becsű lése, az anyagias gondolkozásnak alárendelt sze repe — az igazi fejlődésnek legbiztosabb garanciája. Gyűjtés a Szurmay-alapra. A vármegye alispánja a megye egész területére kiterjedő gyűjtést rendelt el s 300 darab gyiijtőivot küldött" szót. Az alispán felhívásából idézzük a következőket: „A világra szóló nevezetességű uzsoki harcok révén báró Szurmay Sándor soha el nem hervadó hősi babérokat szerzett s az oroszok előnyomulásának dicső küzdelmekben történt megakadályozásával vármegyénk közönségének örök háláját érdemelte ki. A Szurmay névhez fűződő alap gyarapításának lelkes és hálás felkarolása tehát Ung vármegye társadalmának elsőrendű kötelessége s éppen ezért szükséges, hogy a gyűjtés kezdvező eredménye a vármegye háláját és a Szurmay név fokozott megbecsülését valóban kifejezze.“ Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy ez a lelkes felhívás pusztában elhangzó szó volt, mert a gyűjtés eddigi eredménye igen szánalmas, amit nem menthet az a mindennapi szólam, hogy szegények vagyunk. Soha nem volt olyan pénzbőség, mint ma. "Szegényeknek csak a tisztviselőket lehet mondani s éppen a tisztviselők azok, akik minden közcélra megnyitják sovány tárcájukat s egy-két koronát úgyszólván a szájuktól vonnak el Hol vannak a hadiszállítók, a meggazdagodott kereskedők, földbirtokosok stb? Neveiket hiába keressük a gyüjtőiveken s ha egyik-másik — tisztelet a kivételnek — a felszólításnak kitérni nem tudott, kelletlenül irta oda neve mellé az egy-kót koronát, vagy még egyszerűbben, ni int szerényen ismeretlenül maradni akaró nagylelkű adakozó Хоявппк таял! Máma 4 oldal.
