Ung, 1918. január-június (56. évfolyam, 1-26. szám)

1918-03-31 / 13. szám

5G. évfolyam. Unirvár, 1918. március 31. IS «fiám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . 12 К. ц Negyedévre . . 3 K. Félévre. ... 6 K. ií Amerikába: Egész évre 14 korona 60 fillér. t’ng vármegye Hivatalos Lapjával egy «Itt: Egész évre . . 18 K. || Félévre..... 9 K. Negyedévre . . . . 4 К üO f.- Nyilttér soronként 90 fillér. ----~ HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegy« Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely 68 Illés könyvkereskedése elmére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik min- =sa=s= den csütörtökön. == TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. AZ UNGMEGYEI GAZDASÄGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-s6 szám, Feieie. •»***.«»: segédS.erke««e: || bova и s7,erkesxtft*i£get érdeMft levelek költlenddk | BANOCZ^ ELLA. DEÁK Cl У IJ LA. I Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése.----' ' KI ADÓHIVATALI TBLRFONSZAM II. :■—*=■■■■ I. Ferenc József és IV. Károly.*! ......A sz. Istvánok, Nagy Lajosok, Hunyadi Mátyások ősi trónján a most dúió világháború kitörésekor egy tiszteletreméltó aggastyán ül, akit minden elődjének uralkodási idejét megha'adó, csaknem 7 évtizedes kormányzása végén a nagy probléma óriási feladatok elé állított. . . Ellenei már azt gondolták, hogy ime most szakad rá a világ, de az aggastyán nyugodtan mondogatja: „Mindent megfontoltam, máskép nem tehetek “ Áttekint a múlton végig, főkép 67-től 914-ig, átgondolja hü magyar népe haladá­sát és az öt megértő vezetők iránti lelkesedé­sét és már látja a zászlós katonavonatokat, a dalolva felvonuló hadakat, mér hallja a Kárpátok harangjainak az egész országon át visszhangzó győzelmi zenéjét. És csakugyan, az uralkodó ősz fejét a magyar nép lángoló lelkesedése csakha­mar glóriával övezte. Senkisem gondolt itt a 67 előtti időkre, midőn a fiatal Ferenc József még nem tudott belemélyedni nemzetünk történeti hi­vatásába, érzelmeibe, eszményeibe s ezért a sza­badság utáni vágy előtte csak egyes rajongók elégedetlenségének szimbóluma gyanánt tűnt fel. Ezt a multat elkerülte a hadbavonuló katonák és j a háborús közszellemet irányitó államférfiak em- j lékezéee, mindenki csak a jelen eredményeire j tekintett, melyek méltán váltották ki a nemzetben a király iránti lelkesedést. Mert csakugyan a mióta j Első Ferenc József megértette a magyar nemze- ' tét, amióta az uralkodói imperativust atyai gon- j doskodássá változtatta, azóta rohamosan nőtt, fej lődött hazánk, mintha egyszere pótolni kívánta volna azt a sok százados mulasztást, melyet a tatárjárás, tőrök pusztítás és az osztrák önkény elleni szabadságharcok reánk kényszeritettek. Hazánk szivének, szép fővárosunknak gyű nyörü középületei, elsősorban pedig a magyar parlament művészi palotája (előtte Andrassy Gyulának, а II. felelős magy. minisztérium elnöké­nek lovas szobrával), a többi szebbnél-szebb em­lékművei és intézménnyel együtt fennen hirdetik Első Ferenc József alkotmányos uralkodásának nagyszerű eredményeit. A szabadság napsugaras levegője uj teremtő erőre keltette a nemzeti öserő talajai, mely aztán úgy az irodalom, mint a tudo­mány és művészet alkotásaiban, a gazdasági és kereskedelmi élet fellendülésében meg is hozta bő termését, úgy, hogy a honfoglalás ezeréves ünnepén méltán dícsekednettüuk az egész kulturvilág előtt haladásunk hatalmas arányaival. Rákóczi és bujdosó társainak hamvai a hazai földben pihennek; a Kossuth-kultusz a kormány párt programmjáig emelkedett, és benépesült az ország a magyar kultúra áldásaival, iskoláival, színhazaival, múzeumaival s egyéb intézményeivel. Hogy mindez Világos után megtörténhetett, e tény legfényesebben igazolja Első Ferenc József uralkodói bölcsességét és lovagias jellemét." A beszédnek IV. Károly királyról mondott részéből a következő legjellemzőbb pontokat ra­gadjuk ki: „Szó sincs nála a francia foradalom marad­ványaként reánk zúdúlt, de ma már lejárt libe- laris individualismusrói s az ennek talajából táp­lálkozó uralkodói és állami omnipotentiáról, ha­nem a modern szociális világfelfogásnak meg­felelően az élet sokféle differenciáit a szeretettel­jes megértés és a magasabb összetartozás tuda­tának terjesztésével kívánja kiegyenlíteni. Az emberi társadalomnak minden alkotó munkához a legkülönbözőbb kulturelemek együtt­működésére van szüksége, mely elemek mind­egyike elégtelen volna önmagában. A különféle individualitás egyoldalúsága ahhoz a szociális elv­hez vezet el, hogy úgy az egyesek, mint a fajok, osztályok, felekizetek és érdekcsoportok viszo­nyában az egymásrautaltság és szolidaritás elvé­nek kell érvényesülnie, melynél fogva az erősnek legszebb eiénye: az alázatosság és a gyengék védelme. Káioly király Ő felsége ezt a valódi haladásnak és igazi modern műveltségnek meg­felelő elvet követi úgy a népvedelem s minden­féle szociális reformok kérdésében, mint a nép­jogok kiterjesztésében és a politikai pártok váltó­gazdaságában tanúsított magatartásával. . .“ * Volosin Ágostonnak a f. hó 27-ón tartott városi közgyűlé sen mondott beszéuei ői egyes részietek Szerk. . . A szociális megújhodást Ő Felsége első­sorban önmagában és legközvetlenebb környe­zetében valósította meg, mint azt mély vallásos­sága, a gyermekek és szegények iránti szeretető és az az eszményien boldog házassági élet bizo­nyítja, mely őt fejedelmi megjelenésű nejéhez, Zita királynéhoz és gyermekeihez fűzi . . .“ 0 felsége katonai működésének és a béke kivívása érdekében kifejtett fá adózásainak ecsete­lése után így folytatta a szónok: „Alkotmányos királyi >énykedésében első dolga volt: eleget tenni a nemzet azon törvényes kívánságának, hogy a koronázás a nemzet jogait biztositó királyi hitlevél kiadásával mielőbb meg­történjék. Általános örömet keltett az a tény, hogy már a trónralépést köv jtö hónapban, 1916. dec. 30-án lefolyt a koronázás gyönyörű ünnepe, mely annál bensőbbé fűzte я nemzet és királya közötti kapcsolatot. Nem lehet most már kétségünk az iránt, hogy hazánk állami és kulturális fejlődésének további követelményeit a király és a nemzet egy­értelműig fogja munkálni, miként azt legutóbb a magyar hadsereg felállítására vonatkozólag tett fejedelmi kijelentései tanúsítják.“ A beszéd befejezése így hangzott: „Hisszük, hogy Ő Felségének fiatalos arca nemzeti életünk derűjét jelenti, jóságos mosolya társadalmi életünknek a szeretet szocializ­musa szellemében fejlődő átalakulását hirdeti, férfias, bátor tekintete pedig a győzelmes béke ki­vívása után a komoly építő munka elkövét­kezését jelképezi. Hirdessék e képek, hogy csakugyan „a leg­első magyar ember a király“, akitől minden pol­gár a hazafiui erényekben csak tanuíhasson._ & Hirdessék városunk közönségének nemes kegyeletét, öntudatos királyhüségét és hazasze­retetét. Éljen a király! Éljen a haza !“ Haza jöttek a 66-osok. Ünnepélyes fogadtatás az állomáson. A piros parolint felcserélte a rózsaszín. Mint annak idején jeleztük, 66-os háziezredünk pót­zászlóalja, mely még a világháború legelején ke- ; rült el Ungvárról, — végre tényleg is visszaórke- ; zett székhelyére. A 66. és 67. gyalogezred pótzászlóaljamak kölcsönös kicserélése a múlt héten ment végbe. A 66-os parancsnokság 26-án a reggeli órákban érkezett az ungvári állomásra, ahol Minay Istvár. alispán, Berzeviczy István polgármester és Szabó Zoltán főszolgabíró fogadta a tisztikart és haza­térő fiainkat. Meleg szeretettel fogadjuk mi is őket és kívánjuk, hogy itthon, a szülőföldön mi­nél előbb együtt örülhessünk az áldásos békének! Itt említjük meg, hogy a hazaérkezés előtt a következő meleg szövegű sorokat vettük a 66-os parancsnokságtól: Az Ung tekintetes Szerkesztőségének Ungvár. Nagytekintetü Szerkesztőség! Három és fél évi távoliét után visszatér né­hány nap múlva a pótzászlóalj a békeállomására Az első transport e hó 23-án indul innen és 26 án körülbelül Ungvárra érkezhet. A pótzászlóaljhoz tartozóknak jól esik, hogy az alkalommal örömük­nek adhatnak kifejezést, hogy mint előhírnökei az általános békének, ismét haza vonulhatnak, oda, honnan a legmagasabb Hadurunk hívására a harcba mentek a drága hazát védeni számtalan ellen­ségünk túlsúlya ellen. Az örvendetes hazaérkezésnél a pótzászlóalj tagjai átvannak hatva azon reménytől, hogy mint ezelőtt, úgy most is, földieink. véreink meleg, szerető szive fogad bennünket. A cs. és kir. pót zászlóalj azon biztos reménynek ad kifejezést, hogy a nagyérdemű helyi sajtó, mint ennek előtte, ezután is, meggyőzően hozzájárul, hogy a régi szép viszonyt a katonaság és a polgárság között felújítva, minden eszközével bensőbbé, mélyebbé alakítani és előmozdítani segiti igaz ügyünk ja­vára és mindnyájunk hasznára. E biztos reményben a tisztikar és az összes legénység nevében vagyok kiváló tisztelettel: Toionyai s. k. ezredes. Hisszük, hogy e szép visszony egyre bensőbbé válik — mint legutóbb a 67-esekkel is teljesen egybeolvadtunk és ezért szerető, barátságos, öröm- teljes : Isten hozott! i----­A Patronázs-Egyesület gyermekfelruházási akciója. Csendben és észrevétlenül, szinte titokban hatalmas munkát végez az üngmegyei Patronázse- Egyesület. Kicsiny eszközökkel fogott a mérhe­tetlen munkához és néhány lelkes ember segítsé­gével e télen eredményesen végezte gyermek­mentési munkáját. Az eredményt lehetővé tette a céltudatos tevékenység és néhány emberbarát nagylelkű adománya. A gyermek ma, a vajúdó időben Magyar- ország legnagyobb к ncse. Az állam fennállásának ezen legnagyobb biztositékát állandóan ezer ellen­ség veszélyezteti. A nemtörődés, elhanyagolás, betegség, pusztulás és elzüllés veszedelmén felül különösen e télen, a mérhetetlen drágaság mel­lett úgy alakult a helyzet, hogy a legtöbb szegény család egyszerűen képtelen volt gyermekét ru­hával és cipővel ellátni. A népkonyha vezető­sége igazolhatja, hogy december közepén is me­zítláb jöttek a gyermekek egy kevés meleg éte­lért, sőt télviz idején sok gyermek a ruha és cipó hiánya miatt az ingyen ebédhez sem tudott hozzá­jutni. A Patronázse-Egyesület dr. Oszvald Károly és dr. Hackel Sándor titkárok önfeláldozó mun­kájával hatalmas akciót folytatott a gyermekek féli uüázása érdekében. Az egyesület г hó 25 én tartott választmányi ülésén dr.'Hackel Sándor be­számolt az akció eredményéről és a titkári jelen­tésben közölt számok a legbeszédesebben igazol­ják, hogy az akció valóban feladata magaslatán állott. Több mint 500 gyermeket látott el az egye­sület ruhaneművel és cipővel. Ezek közt 42 hadi­árva, 212 hadbavonult gyermeke, 73 teljesen árva és 9 menhelyi gyermek volt, Kiosztottak S87 pár cipőt, 67 swettert, 7 fiú és 7 leány tólikabátot, 68 nadrágot, 7 fiukabátot, 56 leányruhát, 13 szok­nyát, 3 blúzt, 6 trikót és 5 sapkát. Maguk a cipők több mint 7000 K-ba kerültek. A magán ember is e télen a legnagyobb nehézségek között jutott ruha vagy cipőhöz. El­képzelhető tehát azon emberfeletti erőfeszítés, mellyel a Patronázse-Egyesület a hallatlan drága árak mellett ily tömeg ruházati cikkhez jutott, Igénybe vették a ministertől kezdve a pamutköz­ponton át a vármegye lakosságáig mindazon mó­dot és eszközt, amellyel természetbeni vagy pénz­beli adományhoz juthattak. A f. évi jan. hó 15-ig beérkezett adományok közül kiemeljük a Gyermekbarát-Egyesület 1000 K, az Orthodox Izraelita Nőegylet 1800 К és a Szent-Antal persely 100 К adományát. Magánosok a következő összegeket gyűjtötték egybe: Sabján Jánosnó 25 К 20 f, özv. Rády Ferencné 17 К 40 40 f, dr. Gulácsy Arpádné 80 K, Hibbján Jánosné 22 K, özv. Cornidesz Györgynó 51 K. Fülöp Ár- pádné 27 К 50 f, Konkusz Tituszné 17 K, Mittel- man S.-né és dr. Rosenfeld Mórné 4 K, Hámos Aladárné 20 K, Csócsy Julia 26 К, Napholcz Je- nőné 8 К 60 f, Vaszócsik Emma 7 К 30 f, özv. Mokcsay Gézáné 17 K, Dzurillay Gizella 12 K, Szmetana Póterné 39 К 40 f, Barna Sándornó 56 K, Szondy Ilona 30 K, özv. Ignáczy Jánosnó 12 K, Mérő Vilmosné 8 K, Lánczy Antalné 11 K, Tóth Andrásné 70 K, Hajtó Gyuláné 25 К 60 f, Kopasz Andrásné 59 К 90 f, Kozma Jenőnó 8 К 80 f, özv. Niederman Jenőnó 10 К 40 f, özv. Nagy Lajosné 149 K, Fencik Póterné 17 К 90 f, Simonyi Sándornó 5 K, Szoták Margit 40 K, dr. Oszvald Károlynó 6 K, Volosin Ágostonná 42 K, Bródy Béláné gyüjtőivén: Grünvald Adolfnó adománya 100 K, Rozgonyi József 50 K, Hámos Aladár 50 K, dr. Virányi Sándornó 50 K, Radányi Lajosné 2 K, Szabó Györgynó 4 K, özv. Kende Póterné 50 K, Haluska N.-nó 10 K, Tahy Ábris 60 K, ifi. Tomcsányi Ödönné 10 K, Németh Béláné 5 K, Mész Lajosné 4 K, Cikajló Lászlónó 10 K, Göndy Ede 3J K. Összesen: 4270 K. Legtöbb ruhát, cipőt gyűjtöttek: Dr. Hackel Sándornó, Sabján Jánosné, Hibbján Jánosné, Mit- í telmann Sándornó, dr. Rosenfeld Mórné, Lám Xtapnnk mai uáüis 4 oldal,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom