Ung, 1918. január-június (56. évfolyam, 1-26. szám)
1918-03-03 / 9. szám
56. évfolyam. Ungvár, 1918. március 3. 9. SEáni. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . 12 К. и Negyedévre . . 3 K. Félévre.... б K. i | Amerikába: Egé3z évre 14 korona 60 fillér. ling vármegye Hivatalos Lapjával együtt: Bgész évre. . 18 K. || Félévre ...........9 K. Negyedévre .... 4 К 50 f. Nyiittér soronként 90 fillér. == TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése elmére küldendők. A nyiittér és hirdetési dijak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik mln- == den csütörtökön. MINDEN VASÁRNAP. AZ UNGMEGYB1 GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség:' Kazinczy-utca l-ső szám, hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők Felelős szerkesztő: BÄN0CZY BÉLA. s.eéd.a.rkc.zt«: || Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. DBÄK GYULA. jj == KIADÓHIVATALI TBLBFONSZÄM n. === Az uj szinikerület. Ezzel a jelzővel illetik a sajtó hasábjain Nyíregyháza városával létesített megállapodásokat. A szinikerület nem uj, csak éppen Nyíregyháza városa csatlakozott a mi régi szinikertiletünkhöz. Ez av csatlakozás is a háború előtti megállapodások alapján történt, amikor az ungvári sziníigyi bizottság kezdeményezése alapján Berzeviczy István, a szinikerületi választmány akkori elnöke megindította a tárgyalásokat Nyíregyháza városával. A kerület tényleges megalkotásának akkor a nyíregyházi szinház állapota állott útjában s igy csak elvbén volt a kerület kiegészítve. A nyíregyházi jelenlegi magisztrátus, amely fiatal, agilis tagokból áll, készséggel ragadta meg az alkalmat, hogy a kerület vezetőségének megkeresésére a csatlakozást megvalósítsa. A kiegészített kerület áll tehát Nyíregyháza, Ungvár, Munkács és Kisvárda városokból, ami geográfiáikig a legelőnyösebb beosztás, amit csak elképzelni lehet. A szini idények elosztását a kerületi választmány minden város szinügyi bizottságának meghallgatásával eszközli, de Nyíregyházának négy, Ungvár, Munkácsnak három-három, Kisvárának ogy hónapnál hosszabb idényre nincsen igénye. Az alakuló-gyűlés Nyíregyházán február hó 24-én tartatott meg. A régi kerület választmánya Nyíregyházának ajánlotta fel az elnöki tisztet s igy az elnök dr. Bencs Kálmán nyíregyházi polgármester lett, a választmányba pedig dr. Garay Kálmán és Juhász Sándor szinügyi bizottsági tagok kerültek. Ungvárról Berzeviczy István polgár- mester, ki egyben helyettes elnökké választatott és Deák Gyula, Munkácsról di\ Gergely Albert és dr. Tárczy Károly, Kisvárdáról Kastaly Ferenc a kerületi választmány tagjai. Nyíregyháza város polgármestere és tanácsa úgy az előórtekezletre meghívott Berzeviczy polgármestert, mint utóbb az alakuló gyűlésre megjelent kerületi választmányi tagokat oly előzékeny és szívélyes fogadtatásban és vendéglátásban részesítették, a minőre gondolni sem mertünk volna. Ezzel a végtelen szívélyességgel igen nehéz helyzet elé állították a társvárosok képviselőit, mert azon esetre ha a kerületi választmány városaikban megjelenik, bizony alig lesz módjukban a fogadtatást hasonló módon viszonozni. Az alakuló ülésen resztvettek Nyíregyházáról: dr. Bencs Kálmán polgármester, dr. Garay Kálmán, Juhász Sándor, Oltványi Ödön főjegyző, előadó, Ungvárról dr. Berzeviczy István, dr. Tahy Endre, dv.'Reismann Henrik, Munkácsról dr. Gergely Albert, Abkarovics Bertalan szinügyi bizottsági tagok. A kerület működésének eredményeit az uj szinházi évvel fogjuk tapasztalhatni, amennyiben most már tárgyi alap van arra, hogy a kiirt pályázaton megválasztott színigazgatótól magasabb színvonalon álló társulat szerződtetését követelhessük, sőt ennek teljesítésére a pályázati feltételekben megvan a kellő anyagi biztosíték is. Mint rendkivüi érdekes dolgot rögzítjük meg, hogy Nyíregyháza város képviselőtestülete február 22-én tartott kögyülósén, a városi három mozgó- fénykép, zinház összes jövedelmeinek 50d/'o-át, va gyis körülbelül 40—50000 koronát az uj szinház építési alapjára rendelte fordítani. A háború után 800.000—1,000.000 korona építési költséggel uj, modern színházát fel fogja a város építtetni. A nyi-‘ regyházi lapok ezzel a határozattal, mint a kultúrának helyes szolgálatával, a legnagyobb elismeréssel foglalkoznak. Ungvár város 19í7-ben. — Részletek Berzeviczy polgármester jelentéséből. — II. * 3r. Novak díszpolgár. Az 1917. év folyamán volt a város képviselőtestülete azon kellemes helyzetben, hogy a város igazán elsőrendű érdekeit 40 éven keresztül szolgáló kiváló polgárának, dr. Novak Endre kórházi igazgatónak, a város díszpolgárrá való választásával azt az erkölcsi jutalmat, ami egy fenkölt gondolkodású igaz embert, egy tántorithatlan, csalódások és kellemetlenségek által meg nem riasztható közéleti harcost megillet, — megadja. Szabad Líceum. A város szellemi életében legjelentősebb esemény a Közművelődési Egyesület által létesített Szabad Líceum működése. Az a színvonal, a mely- lyel a Líceum megindult, az értékes előadásokra jelentkezők száma, mind oly kellemes és örvendetes jelenségek, amelyekre Ungvár város közönsége büszke lehet. Nem kevésbé illeti elösmerés ezen előadások ügybuzgó rendezőjét,Deák Gyulát, a Közművelődési Egyesület titkárát, a képviselő- testület tagját, aki a város szellemi életének évek hossza során át irányitójává lett. Hírlapok. A város területén megjelenő hirlapok dicsó- retremóltó kötelességtudattal teljesítették nehéz feladataikat és ez év folyamán sem észlelhettünk semminemű olyan elfajulást, akár politikai, akár személyeskedés terén, vagy a hirlapok irmodorá- ban, ami a közérdeket legkevésbé is károsan érin* tette volna. Egyesületek. Az egyesületi élet terén a „Közművelődési Egyesület“ működése ragadhatja meg első sorban figyelmünket, amely céltudatosan igyekszik kulturális fejlődésünk társadalmi előrevitelét szolgálni. Az ungvármegyei muzeum létesítésével, amely körülbelől egy évvel ezelőtt megnyílt, — Ungvár városát egy erősen hiányzó kultúrintézményhez juttatta. — A Közművelődési Egyesület ezen munkáját, a város közönségének erkölcsi és anyagi támogatásban kell részesítenie, főleg pedig hazafias kötelességünk, hogy az Ungmegyei Közművelődési Egyesület tagjai sorába minden intelligens ungvári lakost belépésre bírjunk. A jótékony egyesületek közül az izr. Nép- konyha-egyesület az, amely a legértékesebb, legnagyobb arányú munkát végzi, naponként több száz szegényt látva el meleg, ízletes ebéddel. A havonként i's ezrekre menő Költséggel gazdálkodó Népkonyha vezetősége, mely még a szegénysorsu diákokat is élelmezi, minden elösmerésre érdemes. A Gyorssegélyegylet, a Gyermekbarategylet és a város területén lévő Nöegyesületek és más alkalmi jótékonysági akciók, — a nehéz időkhöz szabott kötelességtudással vették ki részüket a szociális munkából. A háborús idők krónikása maradandó emléket emelhet majd annak a nemes szivekből eredő mozgalmaknak, amelyek Ungvár város közönsége körében meghonosultak és a békés idők sociális munkája is meg lesz könnyítve a lelkesítő, felemelő előzmények által. A leghatalmasabb lendületet a nemes munkában azonban a Pafronázse-Egyesület vette, mely ügybuzgó és melegszívű titkárának, dr. Oszvaid Még egyszer, még egyszer .. . Itra Kvakovszky László. Még egyszer, még egyszer veled együtt járni, Nyárfák alján újra a nap nyugtát várni. Még egyszer, még egyszer két kezembe fogni, Pici apró kezed csókkal elhalmozni. Még egyszer te veled ott az erdő alján Dalra dalt dalolni, a régi szív hangján. Még egyszer, még egyszer pipacsot keresni, Egyedül te veled a hold jöttét lesni. Még egyszer feledni a fájó emléket, Még egyszer elsugni vallomásom néked Orgona-fakadó május reggelén, Nem hallaná senki, senki, csak te meg én. Amíg egy nóta tart. Irta Pillich Nándor. Velem szemben, közvetlenül a szélfogó forgó ajtó mellett, egy német katonatiszt ül és irgalmatlanul sörözik. Néhány kivégzeti üveg már a lábánál fekszik és azon kivüi, amiből most tölt a vékonyka pezsgőpohárba, még két felbontatlan üveg várja megadással sorsát. Pedig — tetszik — tudni magyarázza a föpincór, ezek a németek nem ismerik a mi sörünket, ami még ilyen hadi töltésben is erősebb az ő márkáiknál. Aztán sokat isznak és rendszerint szabályosan be is rúgnak tőle. Egészen apró szivarvég van a keskeny és energikus szájába dugva a németnek, akinek sar- zeiját még ma, a háború negyedik esztendejében sem ismerem. Most, mióta figyelem, körülbelől négy-öt perce, állandóan azzal foglalkozik, hogy egy öngyújtóval ezt a pá irányi szivarvéget meg- gyujtsa. A tüzszerszáin amolyan egyszerűbb kivitelű, rugó nélküli eszköz, aminek a marókerekét az ember a nagyujjával forgatja, mig az igy előcsalt szikra a kanócot meggyujtja, vagy mig a nagy- ujjúnkról megfelelő mennyiségű bőrt lekapart. A német végtelen nyugalommal végzi ezt a kerék- forgatási munkát. A tűzkő szikrázik, hol kisebb, hol nagyobb fénycsikocska szökken ki a kis kerék alól, de a kanóc nem akart tüzet fogni. Más felé nézek, mert érzem, hogy a szám már mosolyra készül és a szememen már épp úgy ficánkol a belülről-nevetés ragyogása, mint a német öngyújtóján a szikra. A német körülnéz és mint aki csak most jött rá a hibára, kiveszi ajkai közül a kicsi szivarvéget, a bőrtárcájából előhalász egy egész szivart, végét levágja s aztán elölről kezdi a rágyujtási manővert. Az öngyújtó még ezt sem respektálja. A szikrák ugyan nagyobbak és sűrűbben jelentkeznek, de tisztességes láng még mindég nem lobban fel a gyújtóból. Most már többen figyeltük a katonát, aki időközben mind idegesebbé vált. Talán egy keserű Donnerwetter kitörését akadályoztam meg a saját öngyújtóm átnyujtásával, aminek lángjánál aztán mindketten rágyújtottunk és kölcsönös bemutatkozás után azonnal hozzáfogtunk, amint Wekerle is kívánja, a szövetségi hűség kimélyitóséhez. A kimélyitést sörökkel kezdtük, hiszen „gutta cavat lapidem, non vi, sed saepe cadendo“, aztán borokkal folytattuk és a jófajta szamorodnitól hamarosan kétfelé állta sógor füie. Közben sokat disku- rált az ő bikkfa nyelvén, kétszer megcsókolt és mert az egészből nem sokat értettem, hatalmasan kacagott. így történt aztán, hogy a fess Jóska, régmúlt kedves időknek snájdig cigányprímása, zárás előtt nehány perccel a kezembe nyomta féltve-féltett kincsét, egyetlen hűséges szerelmesét, a hegedűjét, konfidenskedvón, mint négy esztendőkkel ezelőtt szokta : — Sose szégyeld magad, apám, három éve folyik az orrod vére, ma talán kigyógyulsz. Húzd el a nótádat, hadd tátsa száját a sok hadsereg- szállító. Banda, felállni! A banda felállt, ón pedig ott álltam előttük, kezemben a nagy, fekete hegedűvel, mint a tetten ért gyerek, egy kicsit ügyetlenül, egy kicsit fél- szegen és gonoszkodva, hogy jaj, most mi lesz, hiszen ón három év alatt sem színházba, sem zenés mulatóba nem jártam, egyetlenegy divatos kupiét, operett-betétet nem ismerek, kottát csak kirakatban láttam és hát az olyan „Nyomd meg a gombot“-féle nótával még sem állhatok a banda elé . . . A banda áhitatosan stimmelt, a cimbalmos kuplé-cimeket sugdosott* a fülembe, a „Zsuzsikám“- ot ajánlotta, meg a „Pacsirtáit emlegette, ón velem lassan keringeni kezdett a gyönyörű szép tükörablakos kávóház, áz állam alá szorítottam a hegedűt és a várakozó, türelmetlen csendben mintha távolról dalolna a fekete hegedű, egy nagyon régen dalolt, nagyon régen hallott, sok könnyű kupié közt elfelejtett nótába kezdtem : „Kis lak áll a nagy Duna mentében . . .“ A banda lassan reszezett utána. A cimbalmos nehezen akadt a sok húr közt e melódiára; fiatal gyerek, tán sohasem is hallotta, hiszen minekünk is bölcsődalnak szánta az anyánk és a lassan nekiinduló dal szállt-szállt, mintha óriási orgona harsogna bele a könnyelmű mulatós éjszakába panaszos fájó kiáltással: . . . Könnyben úszik két szemem pillája . . . És csodálatosképp nem zörgött kávéskanál, шш csörömpölt tányér, nem huzgáltak székeket és senkisem kiabált, hogy „fizetek, kérem!“ Csöndben maradt a nagy kávéház sok-sok ideges vendége és az egyik asztalnál, hátul a sarokban egy fehórszakálas, öreg bácsika a két kezére támasztotta a fejét és úgy énekelt, csúnyán és rekedten, de nagyon boldogan: „Vérző lábam száz tövisbe hágott . . .“ És a könnyei ropogtak hozzá, mint a záporeső. ÜApnnk mai Mám a 4 oldal,
