Ung, 1918. január-június (56. évfolyam, 1-26. szám)

1918-02-10 / 6. szám

5ti évfolyam. ölig vár, 1918. február 10. 6. szám. ssear ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . 12 K. ; Negyedévre . . 3 K. Félévre. ... 6 K. 1! Amerikába :• Egész évre 14 kotona 60 fillér. ITng vármegye Hivatalos Lapjával egy Ott: Bgész évre . . 18 K. || Félévre ...........9 K. Negyedévre .... 4 К 50 f. — r- Nyilttór «őrönként 90 fillér. —= HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és liléé könyvkereskedése elmére küldendők. A nyllttér é« tiirdelési dijak előre fizeteatfék Ung vármegye Hlvataloe Lapja az Ung mellékleteként megjelenik mln- 3B=asr- der csütörtökön, -wmm­TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. AZ UNGMEGYE1 GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség: Kazinczy-utca l-s6 szám, bova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők Felelős szerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. Segédszerkesztő: DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. —---- KIADÓHIVATAL! TBLBFONSZÄM U. =sR Jobb ellátást követelnek a vidéki városok. A vidéki városok kongresszusának országos bizottságát sürgős ülésre hívták össze Budapestre. Az ülésen egymást érték az elkeseredett hangú felszólalások s dr. Lukács Ödön nagyváradi pol­gármesterhelyettes kimentő javaslatot tett a kor­mányhoz intézendő felterjesztés kérdésében. A vidéki városok helyzete kritikus stádiumba jutott. Az a rendszertelen politika, amely a közélelme­zés terén tapasztalható, okozta ezt. Ezért tehát azt kérik a kormánytól, hogyha már leszállítják a magyar városok fejkvótáját, ez ne törtjónék meg külön-külön, hanem az egész országra egyenlően a kormány által szállítsák le. A leszállított fej­kvótát más élelmiszerekkel pótolják. A városok zsirszüksógletét csak úgy lehet biztosítani, ha a sertéstilalmat a városok részére megszüntetik, takarmányról gondoskodnak és a kormány a városok sertéseit többé semmiféle közcélra le nem foglalja. A bizottság súlyos kritikában részesítette a központokat és követeli, hogy azokat önállósá­guktól teljesen fosszák meg és csak a miniszter rendeletéinek végrehajtói legyenek. Állapítsák meg végre pontosan s városok lisztkontingenséí. A szállítási nehézségek elsimítására katonai és polgári körök bevonásával legfőbb forgalmi in­tézményt kell létesíteni. A nópruházás kérdését úgy kell megoldani, hogy rekvirálják a ruhákat és szöveteket és ezeket hatósági áron a hatóság hozza forgalomba. Végül a gabonatermények eltüntetését úgy kell megszüntetni, hogy már a cséplőgépeknél rekviráljanak, még pedig követeli a magyar vá­rosok kongresszusa, hogy a 100 holdon aluli bir­tokokról a rekviráláskor mindjárt vigyék is el a cséplőgéptől a terményeket. Az élelmezési nehéz­ségek megoldására végül ruházza fel a kormány a városi hatóságokat a rekvirálás jogával is. ^akozzunk a Vörös-Kereszt javára! A felemelt hadisegély. — Megkezdődik az uj összeírás. — Akik nin­csenek rászorulva, nem kapnak segélyt. — A honvédelmi miniszter megküldte a város­nak és vármegyének a segélyek megállapitása és kifizetése körüli teendőkre vonatkozó végrehaj­tási utasítást. Az utasítás a kiadás napjától érvé­nyes, tehát már februárban az uj segélyskála szerint fogják megkapni hadisegélyüket a hadba- vonultak rászorult hozzátartozói. Az utasítás ér­vénye a leszerelés végleges befejezéséig tart. A rendelet értelmében Berzeviczy István polgármester részletes hirdetményben tájékoztatja a város közönségét a változásokról. Az utasítás értelmében felemelt hadisegélyt kapnak mindazoknak a hadbavonultaknak hozzá­tartozói, akik a háború Platt tényleges katonai szolgálatot teljesítenek még akkor is, ha fegyver- nélküii, helyi szolgálatra hivattak be. A segély folyósítását nem akadályozza az a körülmény sem, hogy a hadbanlevő a háború kitörésekor éppen rendes szolgálati kötelességének tett eleget. Az sem jön tekintetbe, hogy a hadbavonult tiszt-e, vagy a legénységi állományba tartozik. A tarta­lékos tiszteknél azonban csak a törvényes feleség és a törvényes gyermek tarthat igényt a hadise­gélyre. Nem kapnak hadisegélyt a hivatásos tisz­tek és továbbszolgáló altisztek hozzátartozói A végrehajtási utasítás értelmében segélyre jogosutak a következők: i. törvényes feleség, 2. a gyermekek, ha nem törvényesek is, 3. a mostoha gyermekek, 4. unokák, 5. hadbavonult apja, anyja, mostohaapja, mostohaanyja, nagyapja, nagyanyja, 6. az örökbe fogadott gyermekek, 7. az édes vagy mostoha testvérek, 8. a hadbavonult feleségének apja, vagy anyja, 9 a nevelt gyermekek, 10. a hadbavonult nevelőszülői, 11. a nem törvényes feleség, ha a hadbavunulltal való együttéléséből gyermeke született, 12. az, akinek a hadbavonult köteles volt tartási dijat fizetni, 13. az, ki hadba- vonultat örökbe fogadta. A hadisególy á jogosultak részére azonban csak az esetben utalható, ha az illetők arra tény­leg rá vannak szorulva. Az utasítás előírja, hogy a hadisególyeket a következő kulcs szerint kell folyósítani: Ungváron: egy családtag után 42, kettő után 71, három után 95 korona segély és havi 20 ko­rona lakbérpótíék fizetendő. Négy családtag után 118, öt után 135, hat után 150 korona segély és 30 korona lakbér. Hót családtag után 165, nyolc után 180, kilenc után 195 korona segély és 40 ko­rona lakbér. Tíz családtag után 210, tiz családta­gon felül 220 korona rendes és 50 korona lak- bórsegély fizetendő A miniszteri utasítás értelmében a hadise­gélyre igényt tartó hozzátartozók újból össze- irandók. Az összeírás f. hó 11-től 27 ig fog tör­ténni. Az összeírást a megalakítandó hadisególy- yólemónyező bizottságok felülvizsgálják és ezek javaslatot tesznek, hogy mely hadbavonultak csa­ládtagjai és hozzátartozói milyen fokú hadisególy- ben részesíthetők. Egy bizottság 5 tagból áll, amelyek közt nő is lehet. A tagokat a városi ta­nács választja. Az utasítás meghagyja, hogy mindazok, akik az összeirás alkalmával tudva valótlan adatokat mondanak be s úgyszintén azok, akik nem jelen­tenek be olyan körülményeket, amelyek a hadi­sególy megvonását vonnák maguk után, amennyi­ben tettük súlyosabb elbírálás alá nem esik, 15 napi elzárással és 200 korona pénzbírsággal bün­tetendők. Az utasítás szerint a legénységi állományba tartozó hadbavonultak családtagjai részére 1917. november 1-től, a tisztek hozzátartozói részére pedig 1918. januártól folyósítandó a felemelt ha­disegély. Megnyílt a\ öröskereszt-Egyesület képkiállitása. — Szórakoztató délutánok a tárlaton. — Folyó hó 3 án, — vasárnap — délelőtt 11 órakor nyílt meg a Vöröskereszt-Egyesület ung- megyei fiókjától rendezett kópkiállitás a Korona szálló emeleti dísztermében, amely joggal számít­hat a közönség legszélesebb körű érdeklődésére. A megnyitáson nagy és előkelő közönség töltötte meg a nagy termet. Berzeviczy István polgármester lendületes szavakkal nyitja meg a ritka művészi színvonalon álló tárlatot, majd egy művészeti tanulmányát olvassa fel. Bánó József rajztanár pedig az impresszionista-festészetről olvas fel igen mélyen járó és szakszerű érteke­zést. A megnyitás alatt dr. Kárpáthy László, az ismert nevű zeneszerző játszott gyönyörű saját- szerzésii magyar nótákat Lányi Gyula zenekará­nak kíséretével. Melegen ünnepelték. A közönség általában a legkellemesebben érezte magát a megnyitáson. Természetesen rögtön Szibéria. Irta Garamszeghy Sándor. Dideregve rejtőzik el a gondolat a lélek ipó- lyén. Csak apró foszlányok repülnek át a kétöles deszkafalon. Erőtlenek már és félnek, hogy bele ne ütődjenek a durva kerítésbe. A pjeszcsankai fogolytiszti tábor kezdetben szabadon közlekedett a legénység barakkjaival, de mikor talán nem is annyira szabadság, mint inkább — kalandra vágyók, szökési kísérleteket tettek, az orosz deszkafaíat húzott a tisztek köré. Nem sikerült innen a szökés senkinek sem, pedig megpróbálták sokan. Voltak, akiket a hon­vágy űzött, vágy az asszony után. Hónapokig nem kaptunk levelet. Ilyenkor aztán nem csoda, hogy a legrémesebb képeket festette elénk a bor­zalmas képzelet. Egyesek elvesztették lelki egyen­súlyukat. Ezek nem birták tovább. Omszkban van egy nagy elmebeteg-intézet. Nagyobb mint a mi Lípótmezőnk. Oda is jutottak sokan a lelki bete­gek közül. Ez igen szomorú tény. Rohantak a kétségből a bizonyosság felé. Nem érték el, mert borzalmasan hosszú az ut a góbi sivatagon és végtelenül ébren Őrködik az orosz. , A szökési kísérletek után még éberebben őrködött. A deszkafalat először két méteresre, aztán két ölesre emelte. És szeges sodronyt hu- zatott tetejébe. E fal mellett sétálunk, körbe a táboron. 1120 lépés. Megszámoltam. Nem egyszer. Huszonkét hónap alatt sokszor. Szegény bajtár­saim is. Számitgattuk, hányszor kellene megke­rülni a tábort, hogy hazajussunk Szibériából? Tízezer kilométer távolságról! Légvonalban . . . Naponta tiz sétakört tettünk; három óv alatt ott­hon lehetnénk. — Legjobb esetben egy év alatt. Mindenki vállalkozott volna erre. Hát a nagybundás őrök a táboron belül, meg a táboron kívül? Egész Oroszországban. A nehéz, mamuszcsizmás, butaságig brutális, de rubelért mindenre kapható orosz őrök? Meddő számit- gatás! Minden hadifogoly legszentebb kötelessége, hogy egészségét fenntartsa. Tudjuk, hogy kiütött sakkfigurák vagyunk. A folyó játékban már nem számítunk semmit, de egy újabb mérkőzésnél is­mét helyen kell lennünk. Ezt tartottuk szem előtt. Hiszen otthon várnak reánk . . . Burjátok és ldnaiak hordták be a vizet a jégpályákra. Mozdulatlan arcú ldnaiak. Egyik olyan, mint a másik. Mintha mindég egy és ugyanaz lenne. Pedig mindég más. Egy hordó vízért há­rom rubelt fizettünk. Hordták szívesen. Mi pedig zsákokat csavartunk lábunkra, hogy a mérges hidegben oda ne fagyjunk a jéghez. Harminc fo­kos hidegben még nyüzsgött az ólet a sporttele­peken, de mikor negyven felé közeledett a tél, akkor szünetelt a kinti élet. Akkor benn a bara- kokban járta az alsós, meg a lórum. Meg a só- hajtozás. Meg az asszonyról való beszélgetés. A száraz beszélgetés. Csupa illúzió. A meztelen il­lúzió. Semmi más. Nyáron a jégpályák helyét tennisz- és football pályák foglalták el. A sportolás, testedzés megin­dult minden vonalon. Reggel hat órától késő estig svéd torna és távfutás, diszkoszdobás és verseny- kuglizás. Aztán nagy mérkőzések voltak. A tavalyi gyorsfutás első diját is magyar fiú vitte el. A bajnoki birkózásét pedig Bányai zászlós. Különben beszéljen helyettem a krónikás,1 aki a „Magyar Fogoly Színpad“ egyik számában következőképen számól be az egyes mérkőzésekről: Labdarúgás. (II. pjeszcsankai'osztrák-magyar tiszti mérkőzés.) Biró: Terebessy Ágoston. Eredmény: Félidő: mai enám 4 oldal, = 3 : 1 a magyarok javára. Végeredmény —6:4. Revansmórkőzés: Félidő — 2:1a magyarok ja­vára. Végeredmény — 2:2. A bírót a pártatlan bírálatért a közönség mindkét alkalommal meg­tapsolta. Múlt nyáron egy tornaünnepólyt rendeztek a pjeszcsankai hadifogoly tisztek. Tóth Feri gyulai szolgabiró, tornatanár rendezte és Sefcsik Richard tornatanár segítette nagy munkájában. Magyar és osztrák tisztek együttes csapata készült az ünne­pélyre. Az osztrák urak augusztus tizennyolcadikán akarták megtartani, a magyarok Szent István nap­ján. így is történt. Hogy sógoraink kiléptek, ez egy cseppet sem akadályozta a továbbiakat. Hatvannégyen vettek rész az ünnepélyen. Nyalka Zrínyi apródok kürtöket fújtak. Ezek nyi­tották meg a menetet. A fiuk mellén ott pompá­zott a magyar cimer. És Szibéria augusztusi nap­jának sárga sugarai bearanyozták a magyar csa­patot. Szeptember 4-én pedig atlétikai verseny volt a következő eredménnyel: Magyarok 31 pont. Németek 11 pont. Osztrákok 4 pont Szent István napjának délelőttjén istentisztelet volt. Lukács Dezső tábori lelkész tartotta. A mi kedves ma­gyar papunk. Magyar fiuk csinálták az oltárt. A képet Doknli önkéntes festette. Ez oltár előtt imádkoztunk vaíláskülönbség nélkül. Keresztény, zsidó, egyaránt. Egy Istent imádtunk. Egy a sor­sunk. A végcél is egy. A föld. Talán a szibériai föld. Az antipichai közös temető. Több benne a magyar sir, mint az orosz. Egyre szaporodnak a fakeresztek. A tiszti sírok is. Múlt óv telén ketten hagytak el bennünket. Feleki Elemér hadnagy és Mányoki József zászlós. Derékban tört ketté a két fiatal élet. Keservesen megsirattuk, meggyászol­tuk mind a kettőt. Mányoki sokat betegeskedett. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom