Ung, 1917. július-december (55. évfolyam, 26-52. szám)
1917-07-08 / 27. szám
55. évfolyam. Ungvár, 1917. julius 8, 27, szám HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése elmére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik min- == den csütörtökön. =—= TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-ső szám, hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők Felelős szerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. Segéd.zerkesztó: DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése.- ■ KIADÓHIVATAL,! TBLEFONSZAM U. == Gróf Sztáray Gábor főispán felmentése és kitüntetése. A Budapesti Közlöny jul. 3-iki száma a következő királyi kéziratokat közölte: I. Magyar belügyminiszterem előterjesztésére gróf Sztáray Oábort, Ung vármegye főispánját, ezen állásától saját kérelmére felmentem és egyben tekintettel a jelenlegi rendkivüli háborús viszonyokra, megengedem, hogy a főispáni teendőknek további ellátásával mindaddig bizassék meg, amig utódja kineveztetik, illetőleg a főLpáni teendőknek ellátásáról esetleg máskép történik intézkedés. Kelt Laxenburgban, 1917. évi junius hó 14-én. KÁROLY s. k. Sándor János s. k. n. Személyem körüli magyar miniszterem előterjesztésére gróf Sztáray Gábornak, Ung vármegye főispánjának, ezen állásától saját kérésére történt felmentése alkalmából, buzgó és eredményes szolgálatai elismeréséül a II. osztályú polgári hadi érdemkeresztet adományozom. Kelt Laxenburgban, 1917. évi junius hó 14-én. KÁROLY, s. k. Báró Rosner Ervin, s. k. A tizenegyes honvédek meglátogatása. Hogyan is kezdjük, hogyan is folytassuk ?... Meglátogattuk a fronton tizenegyes hős honvédőinket! Áldott az a perc, amelyben a fronti látogatás eszméje valóra válott. Köszönet Ung vármegyének, Űngvárnak, mint megbízóinknak, akik oda küldtek. És millió hála tinektek, katonák, akik annyi szeretettel fogadtatok, annyi el- felejthetetlen emlékkel halmoztatok el és arcotokat most már kitörölhetetlenül a lelkűnkbe véstétek !.. . Indulás. Junius 23-án d. u. 2 óra 15 perckor az orosz frontra készülő küldöttséggel együtt indultunk el szintén külön, egész a fronti végállomásig irányított kényelmes kocsiban. A küldöttség tagjai voltak : Kozma Gyula, Székely József, dr. Ackermann Fülöp, Magyar Bálint, Kakasi Samu, Földesi Gyula. Velünk volt Petrides Jenő hadapród, az ezredtől elibénk küldött kisérő, valamint a szeretet- adományokat szállító kocsiban Fenczik őrmester és Hajdú tizedes. Csapon az orosz fontra indulókkal együtt várnunk kellett csatlakozásra. A várakozási idő egy részét arra használtuk fel, hogy az egységes eszme kifejezéséül valamennyien a fényképező gép elé álltunk. (A kép jól sikerült. E sorok írójánál a 11-es honvédek árvái javára adandó önkéntes adomány ellenében korlátlan számban kapható.) Megérkezés a végállomásra. Az orosz frontra indulók előbb mentek el, nekünk éjfél után kettőig Csapon kellett várnunk. Már itt megkezdődött az a késés, amely egész utunkat jellemezte. Mivel ugyanis a szeretetado- mány, mint katonai szállítmány szerepelt, és mi attól elválni nem akartunk : nem a gyorsabb, hanem a biztosabb utón kellett haladnunk (Csap, Mátészalka, Nagykároly, Dósén át Kolozsvár) és csak Maroshóvizen ülhettünk át a gyorsvonatra, anélkül, hogy a szeretetadományt már féltenünk kellett volna. A végső vasúti állomásra junius 26-án este 7 órakor érkeztünk meg, ahol azonnal elfelejtettük minden fáradságunkat, mihelyt a fogadásunkra küldött Kozma főhadnagy kedves mosolygós alakja feltűnt. Egy kis történelem. Tulajdonkópeni célunktól még kb. 60 Km- nyire voltunk. Ánnak az útnak egyharmadát kocsin, még akkor este megtettük, a nehezebb kétharmada másnapra maradt. Még világos volt, amikor átrobogtunk Csíkszeredán, a románokkal való harcban erősen megrongált székely városon. Csikban itt történt a legtöbb pusztítás. E megyében másutt nem is történt semmi. A román seregnek az a része, amely erre jött és erre ment vissza, a lakosság szavai szerint nobilisán viselkedett és ami kár történt, az nem egészen tőlük származott. Bár helyenkint ők is pusztítottak. Csik-Bánkfalva egyik 32 házból álló Kotormány nevű telepét teljesen fölógettók, bár előzőleg a következő magyar fölhívást adták ki. (Lemásolva az eredetiről.): Felhívás. Tudomásul adatik, hogy a hadvezetőség megengedi a polgárság visszatérését lakóhelyeikhez, azzal a kikötéssel, hogy egyszer hazatérve, onnan egy bizonyos ideig el nem távolodhatnak. A hadvezetőség szigorúan fog őrködni ezen határozata felett és tudomásul adja, hogy határozatának megszegését halálban fogja büntetni. A liSSS oKelt, szept. 10-én 1916. Egyébként — ismételjük — Csikban az oláhok semmi nagyobb pusztítást nem tettek, sőt úgy látszik, nagyon is „szerényen viselkedtek“, amint egy betolakodott „vendégtől“ el is lehet várni. Beszólni ugyan máskép beszéltek, de nem cselekedtek. A csik-bánkfalvai székely asszony (aki oláhul is tudott) sehogy sem értette, hogy nyolc napig ülnek a faluban és nem mennek tovább. „Hát hova siettek ti oly nagyon ?“ — kérdezte egy kis szarkazmussal. „Élőbb Budapestre, azután Bócs ellen fordulunk“, volt az oláh válasz. „De oda bocskorosan nem szabad 4ám menni!“ szólt a székely asszony és az oláh csakugyan nem is jutott még csak Kolozsvárra sem. Itt jegyezzük meg azt a kedves véletlent, hogy a Kárpátokat a 24-ik székely gyalogezred védte. Erdély megtisztításában, védelmében pedig a Kárpátokból toborzott 11-ik honvéd gyalogezred vette ki a 24 esek után talán a legjobban a részét. A 24-esek amikor az oláhok ellen felvonultak, ezt írták a zászlójukra: Uram, Isten, most ne segíts, csak csodálkozzál. A honvédek nem írták ezt föl, de úgy cselekedtek. Ez az általános vélemény róluk. Az első megállás. Galambducos székely kapukat nézegettünk, jóizü kedves dolgokat jegyezgettünk fel, mig az est egészen beállt és az első megálláshoz érkeztünk. Oda ugyan még vonattal is el lehetett volna jutni, de csak aznap éjfélben kaptunk volna csatlakozást, már pedig nekünk éjfélig még pihennünk is kellett. így már fél 10- kor ott voltunk, sőt vacsoránál ültünk. Papp Ákos főhadnagy .über Commandant“ divisio főgazda, 150 hold zöldséges kert korlátlan őre, éppen ott jelenlevő hitestársával, sok tiszttel és „affélével“ (zászlósok, kadétok) fogadtak bennünket. Göröm bey főhadnagy, jelenleg 9-es honvéd, 1913-ban Ungváron is volt és abból az időből még nagyon sok leányra emlékszik, de megmondtam neki, hogy azok már valamennyien asszonyok. Sőt családanyák. Ungváron tudják, mivel tartoznak a honnak. .És mikor mentek férjhez?“ kérdezte. „Valamennyi a háború alatt“, feleltem vissza. Egyébként Görömbey András főhadnaggyal is találkoztunk. Másnap délután ő vár ebédre a 9-esek megbízásából és adott is olyan ebédet, hogy külön- külön invitáltuk valamennyien vissza Ungvárra, legalább egy kis vendégségre, ha majd jön a béke. — De ne zavarjuk össze a célt a másnapi ebéddel. Addig még egy éjszaka telt el és egy teljes nap. Az éjszakát székely családokhoz szállásolva töltöttük, tiszta ágyban aludtunk és közben igen sokat tudtunk meg az oláh betörésről, visszaverésről egészen a rekvirálásig. A hadtestparancsnoknál. A tegnapi lovakkal, három kísérővel, szent mise, illetve reggeli után 8 óra körül elindultunk tehát. Egy óra múlva már a hadtestparancsnokság előtt állott meg a menet és itt következett be fronton időzósünk első és egyúttal egyik legjelentősebb pillanata, őexcellenciáját — aki vezérkari főnöke jelenlétében fogadott — Kozma tábla- biró üdvözölte és pedig azzal a meghatottsággal, érzéssel és találékonysággal, amelyet a tábornokról való előzetes kedves információk keltenek a szivben és az ajkon. Kedves volt a perc, amikor őexcellenciája az üdvözletre válaszolva kijelentette, hogy a látogatásnak nagy fontosságot tulajdonit, mert az fokozni fogja a katonák nagy harci kedvét; de felejthetetlen lesz az a pillanat, amikor emelt hangon, határozottan és nyomatékosan kijelentette, hogy a 11-es honvédek különösen a m . . .-i csatával .örökre beírták nevüket a hadi és világtörténetbe “ Ezután őexcellenciája reggelire hivott meg bennünket és bármint vonakodtunk, el kellett fogadnunk, sőt megígérnünk, hogy vlsszajövet ebédjén is részt veszünk, amely ígéret alól az idő rövidsége miatt a vissza jövetelkor fölmentést kellett kérnünk. A reggelinél -r- amely hideg sültekből állott — pohárköszöntőt is mondott őnagymóltósága, köszöntését küldvón Űngvárnak és a megyének. Kalmár Mariannái. Ottlétünk egy órát vett igénybe. Gyorsan robogtunk tovább. A következő állomásnak Kalmár Márián úri háza volt kijelölve, ahová 10 órára voltunk bejelentve, de már tudtuk, hogy csak dólfeló érkezhetünk oda. A Kalmár Márián „főhadiszállása“ előtti határban kedves meglepetésben volt részünk. K. U. felől két vágtató lovas rohan felülről. Azt gondoljuk, tábori őrsök és hogy igazoltatni akarnak bennünket. Szalutálnak, megállítanak és akkor tudjuk meg, hogy elibénk jöttek. Szmrecsányi és Dános őrmesterek, a 3-ik zászlóalj bandériuma, mint a vihar, úgy robog előttünk. Kalmár Mariánhoz egy kis kerülővel lehet csak eljutni. De ha ezt a kerülőt meg nem tesz- szük, ha be nem térünk hozzá: „lelövet a níme- tekkel“. Ezt adta már előző nap b. tudomásunkra és mi nem akartunk addig meghalni, mig frontot és ott harcoló honvédet nem látunk. Megebédeltünk, megnéztük és megkóstoltuk Kűri Miklós (órpataki) szakácsnak a legénység számára készített főztjót és szinte sajnáltuk, hogy Marián nem abból adott nekünk is tízóraira. Megnéztük az az ólelemraktárt és eldicsekedtünk, hogy mi is hoztunk vagy 3 hordó bort. Persze a többi dicsekvéssel azonnal elhallgattunk, mikor megtudtuk, hogy Mariánnak 80.000 litere van kéznél. Lóháton, sárban. De menni kellett. Görömbey más utón már megelőzött, talán már főzi az ebédet, nekünk pedig még 5 óránk van addig, ebből 2 óra lóháton nyakig érő sárban. Elhaladtunk a német tábori kórházak, üdülő telepek, postagalamb állomások mellett és délután 3 körül elértünk az ut azon részéhez, amely nem ut többé, de feneketletlen sár. Azon csak a katona tud járni s a katonaló. A lovakkal már ott várt bennünket a derék Ikray főhadnagy. Később találtuk ki, miért éppen ez a derék főhadnagy fogadott bennünket:* ha valamelyikünk elakad lovával a sárban (mint ahogy egyik tag elakadt), legyen ki segítsen. Lóhátra ültünk tehát és igy mentünk tovább. Végre megérkeztünk a 9-esek vonatához (trón állomás,) ahol Kupiss Gyula főhadnagy (11. e. 4. zlj.) fogadott bennünket. Hozzánk jött Gerevics főhadnagy, aki első szavában Papp Antal püspök felől érdeklődött, és több idősebb altiszt, ötkor megkezdődött az ebéd. A rajvonal mögött. Most kezdődik a tulajdonkópeni: a frontlátogatás, a harc, ágyuszó, temető, élet és reménység. A rajvonaltól kb. 8 km-nyire vagyunk. Ez a 8 kilométeres ut tulajdonkópen egy hosszú város egyetlen utcája: épületek és épületek, ott ahol eddig a madár se járt. Fölirva szépen (mivel hogy honvéd a hadosztály) minden magyarul: . . . hadosztály zászlóalj parancsnoksága .. . katona otthona ... gőzfürdője . .. kórháza ... temetője .. . tüzérségi muníció raktára .. . istállók stb. stb. Megmérhetetlen emberi munka és érték van ott minden épületben. Csak az egy-egy muníció raktár milliókat és milliókat ér. Minden művészi csínnal, elképzelhetetlen tökéletességgel megteremtve, fölépítve. A hadosztály-parancsnoknál. Hat és fél órakor már lelkünk mélyéig meghatva tisztelgünk a doberdói hős zászlóalj-parancs- nok előtt. A szónok itt is Kozma táblabiró. Fön- séges szavakkal zárja a tábornok válaszadó beszédjét: „Kérjük a magyarok Istenét, hogy jegyezzen elő bennünket a dicső győzelemre I... Azután Lapuik mai uáma 4 oldal. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . 8 K. Negyedévre . . 2 K. Félévre ........4 K. Egyes szám 10 fillér Amerikába: Egész évre 10 korona 60 fillér. Ung vármegye Hivatalos Lapjával egy ült: Egész évre . . 14 K. || Félévre ..........7 K. Negyedévre .... 3 K 50 f. ===== Nyilttér soronként 80 fillér. =====
