Ung, 1917. július-december (55. évfolyam, 26-52. szám)

1917-07-01 / 26. szám

2. (26. szám)

U rs| G

1917. július 1.

tisztnek a gyakorlat befejezésére a vezénylőszava, a szanitészek rögtön megszabadították magukat a terhektől.

A délelőtt további részében a küldöttség tagjai közül dr. Gulácsy és Harmath az alezredes vezetésével elmentek a frontnak azon részéhez, amelynél az előző nap Fekésházy Gyula és Miklós, valamint Petrovay voltak. Matyáczkó nagyprépost Callmeyer százados kíséretében a hadosztályparancsnokot látogatta meg.

Mi többiek az Otthonban maradtunk. Egymásután érkeztek a tisztek ebédre. Mindegyik zászlóaljból egy-egy tiszt hivatalos volt. Eljöttek: Bobkó százados, Ritoók, Gottlieb és Leyer hadnagyok. Találkoztunk még másokkal is részben az ebéden, részben az ebédet megelőző időben. Fodor századosra, Mauks és Bergmann főhadnagyokra, Mihajlovics zászlósra és Korlátb hadapródra emlékezem.

Az ebédre megérkezett a lövészárokban járkáló két küldöttségi tag az alezredessel. Az ebéd alatt az alezredes meleg köszönő szavakat mondott a küldöttségnek, valamint a vármegye lakosságának, hogy nem feledkezett meg hős fiairól. A küldöttség nevében Deák Gyula válaszolt az alezredes szavaira és biztositotta a 66. gyalogezred tisztjeit, legénységét, hogy itthon mindig szeretettel gondolnak reájuk. Eltette a szeretetreméltó kitűnő alezredest, akinél^ már négy kitüntetése van (közte Lipót-rend is), a tisztikart és legénységet. Szabó Zoltán az alezredes családjára mondott kedves felköszöntőt. Az alezredes figyelmére vall az a felköszőntő, amelyet az azon napon távozó Berecz ezredlelkészre mondott.

A délutánnak egy programmpontja volt: a léghajó megtekintése. A kötött léghajó figyelés szempontjából 1500 méternyire is felszáll. Dr. Gulácsy és Harmath beültek a kosárba, amely felvitte őket mintegy 180 méternyire.

Jött a bucsuzás ideje. Az alezredes vezetésével több tiszt kikisórt bennünket az állomásra, ahol „Móric“, a fotográfus is megjelent, hogy bucsuképet készítsen a társaságról.

— Hátha nem lesz jó, csináljon egy másik felvételt is — szólt valaki Mórichoz.

— Megcsinálhatom — felel Móric, — de — ezt már súgva mondja a mellette álló tisztnek — nincs több lemez.

Egy-két pillanat még, meleg kézszoritások következnek, — a vonat lassan elhagyja az állomást. Amig csak láthatjuk egymást, kendőlobog- tatással fejezzük ki érzésünket.

Ezalatt a szekerek lassan döcögnek az állások felé és viszik az egyes századok közt felosztott szeretetadományokat.

Lembergben.

Utunkat egy kis kerülővel Lembergnek vettük. Helmer alezredes a nála tapasztalt ritka előzékenységből Grünstein főhadnagyot velünk küldte Lembergig, hogy ott kalauzoljon bennünket. A figyelmes főhadnagy bejárta velünk a város nevezetességeit. Megnéztük a Kilinszki-parkot, Kosak „Raclawice“ c. hires körképét, a r. kath. és g. kath. érseki, továbbá a jezsuita templomot, a színházat stb.

A város élénk, mozgalmas. A háborúra csak a sok katonáról lehet következtetni. Egyéb helyen nem láttuk az oroszok pusztítását, csupán a megrongált állomás-épületen.

Lembergből hazautaztunk.

A megirt dolgok csak külső keretei annak a sok benyomásnak, amely lelkűnkben keletkezett. Sok meg nem irt emlék zsong bennünk.

Deák Gyula.

Ungvár szegénysége.

H.

Az adók nem fizetésén kívül a közügyek iránti közömbösség a második fő eredendő bűn, melyre városunk szegénysége visszavezethető. A törvényhozás a virilizmust éppen azért tette meg a közigazgatási helyi képviseletek alapjául, hogy ez által az érdekközösségnél fogva a közügyek iránti érdeklődést emelje. Csodálatos dolog, hogy a mi városunkban éppen a virilisták, tehát azok, akiknek leginkább érdekük a város ügyeivel való önzetlen törődés, a város fejlesztése érdekében való hathatós közreműködés, éppen ezek vonták ki magukat leginkább ezen közreműködés alól.

Még csodálatosabb dolog, hogy úgy a város közszellemének, mint gazdasági és kulturális fejlesztésének legönzetlenebb és legnagyobb harcosai éppen az idegenből idekerült, nagyobbrészt hivatalnok emberek voltak.

Sokan a rossz úrbéri egyezségre, mások meg a földmivelósügyi kormánynak és helyi szerveinek a város iránti szükkeblüségóre, sokan meg a tisztviselői karnak rossz sáfárkodására vezetik vissza a város szegénységét; ezen körülmények bár szintén közreműködtek gazdasági helyzetünk sivárságának előidézésében, végeredményében mégis csak a közügyek iránti érdeklődés hiányára vezethetők vissza és megfelelő köz- érdeklődés esetén ezek nem eredményeztek volna káros eredményt.

Hiszen a rossz úrbéri egyezség legelső sorban erre a hibára vezethető vissza, mert ha akkor egészséges közszellem lett volna, úgy képesek lettek volna keresztül vinni, hogy Ungvár városa

is megkapja azt, amit a többi városok földesuraiktól olyan bőkezűen megkaptak. Egy rozoga Fehérhajó épület és egy semmit nem jövedelmező kavicsszedési jog voltak azok a nagy kincsek, amelyekkel Ungvár a maga városi pályafutását megkezdette. Ilyen kincsesei városfejlesztési politikát csinálni csakugyan nem lehetett. Ha akkor csak kissé erélyesebbek vagyunk, ha a város és' a vármegye közönsége talpára állott volna, bizony a város területén levő legértékesebb kincstári földek azt illették volna meg, akinek azokra a józan ész, jog és méltányosság szerint legtöbb jussa volt, azaz Ungvár város közönségének egyetemét.

Igen, de akkor elkábitott mindenkit a kormánynak „nesze semmi, fogd meg jól“ ajándékát, az úgynevezett „negyedik véka“. Az addig közönyös polgárság nyomban érdeklődni kezdett a város ügyei iránt, de akkor is csak azért, hogy ezt a „negyedik vékát“, melynek arra kellett szolgálnia, hogy a város fejlesztésének alapját képezze, a maguk részére potom áron megszerezzék, nehogy a város valahogy valamely vagyonhoz jusson, mert a fő-fő befolyásos kijáró urak nagyon jól tudták, hogy hasznot hajtó üzleteket csakis szegény várossal lehet kötni. És az eredmény az, hogy a „negyedik véka“ földjét városi polgárok kapták ugyan meg, azonban a közügynek abból semmi haszna nem volt, mert a vételár nagy részét be nem fizették, amit pedig befizettek, az kézen-közön eltűnt.

Vagy az északkeleti vasútnak mesterségesen Csap—Bátyun keresztül való építése és Ungvár városának vicinális megállóhelylyé való degra- dálása nem a közérdeklődés hiányának következ- mónye-e ?

Hiszen napjainkban, amikor pedig városi párt, fejlett helyi sajtó, amidőn a mindenféle nyomtatásban megjelent polgármesteri jelentésekben az érdeklődő dióhajban megkapja a város összes intézményeinek történetét, vájjon a városi egyetemet érdeklő fontos kérdések tárgyalása nem az érdeklődés teljes hiánya mellett szokott-e vógbemenni ? A városnak fél milliót meghaladó költségvetését nem állandóan 10—20 ember szavazza meg? És hogyha valaki megszámlálná, hogy a nagy költséggel kinyomtatott városi költségvetést hányán olvasták el, úgy ez a szám még ennél is szomorúbb volna. Ha uj terhek vállalásáról van szó, senki sem érdeklődik eziránt. Ungvárnak elvitték a reáliskoláját, a tiltakozó gyűlésen még 50 városatya sem jelent meg. Hogy lehessen ilyen közvéleménnyel fent sikereket elérni.

Bezzeg, ha választani kell, valakinek támogatásáról van szó, vagy ha személyeskedni lehet, no meg ha barátok üzletéről van szó, felvonul bizony mindenki a közgyűlésre, de csak azért, hogy kegyeket lehessen osztogatni. Ha pedig akad lelkes, önzetlen városatya, aki csakugyan a város érdekében munkálkodni akar, azt lehurrogják és mindent elkövetnek, hogy szavuk csak pusztába kiáltó szó legyen.

Néhány lelkes ember pár évvel ezelőtt egészséges közszellem előidézése, a város ügyeivel való behatóbb foglalkozás és a városi adminisztráció hatékonyabb ellenőrzése céljából nagyszabású programmal városi párttá is tömörült; kezdetben szép sikereket értek el, közbejött azonban a világháború és mindjárt az első nyilvános erőpróbánál a szalmaláng elpárolgott és a képviselőtestület újból egyéni érdekek harcterévé sü- lyedt le.

Gyűjtés a 66-osok özvegyei és hadiárvái javára.

Vettük a következő sorokat:

Tekintetes Szerkesztő Ur!

A vármegyei küldöttséggel ott voltam én is látogatóban, ahol a háziezredünk a hazát védi.

A harctér közvetlen szemlélete föllelkesített és vitéz katonáink iránt érzett hálámat a legvégsőig fokozta; a vitézi szellem, a király- és haza- szeretet oly dúsan sugárzik ki minden tettükből, hogy jelenlétükben és közöttük e szellemtől meg- ittasul mindenki. Méltó katonái ők vitéz parancsnokuknak, aki bölcs vezérlettel és atyai szeretettel hőst nevel minden emberéből.

Ezredünk sok véres csatában nagy meg próbáltatásokon ment át, sok babért szerzett — nagy és véres áldozatok árán. Galicia véráztatta mezőin sok helyen van már temetőjük; fájdalom, hogy a jelenlegi állomáshely temetője is mindinkább benépesül.

Nyirfakeritóssel szegélyezett domboldalon nyugosznak ők, egyszerű, szabályos sírokban elhelyezett sírjaikban. E sírok láttára támadt az az érzésem, hogy nékünk a hősök hátramaradottjairól gondoskodnunk kell. Ezért kérem a Szerkesztő urat, szíveskedjék a cs. és kir. 66-ik gyalogezred hadiözvegyei és árvái javára az ezrednél már úgy is létező segélyalap céljaira Ung- és Zemplónmegyében gyűjtést indítani, mely célra részemről 300 koronát ezennel mellékelek.

Tisztelettel Dr. Gulácsy Árpád.

*

Miként eddig, úgy ezután is adományokat e célra szives készséggel közvetítünk. A fenti sorokhoz külön ajánlás igazán nem kell. így kell ma mindenkinek érezni!

Ä VÁRMEGYE.

8 Az aratás és csépiési munkálatok sima lebonyolítása céljából mintegy kisegítő alapul az Orsz. Közélelmezési Hivatal a vármegye alispánjának rendelkezésére 30 mm. szalonnát utalt ki, melyből 6 métermázsát az ungvári, 9 métermázsát a ka- posi, 9 mótermázsát a szobránci, 3 métermázsát a szerednyei járás főszolgabirája rendelkezésére utalnak ki, mig a visszatartott 3 mm. rendkívüli tartalékalap gyanánt szolgál. A már kiosztott mennyiségből a főszolgabirák csak indokolt oly szükség esetén utalhatnak ki a gazdaközönsóg rendelkezésére kilónként 9 koronájával szalonnát, amikor is segítség nélkül teljes munkafenakadás állana elő.

§ Befőzéshez cukor. Az Orsz. Közélelmezési Hivatal részéről 100 mm. cukor érkezett, mely a város és járások között nyer kiosztást.

§ Pályázat. A szobránci főszolgabiróságnál járási irodasegédtiszti állásra pályázatot hirdetnek. A kérvényeket julius 27-ig az alispánhoz kell beadni. — A vajáni segédjegyzői állásra julius

15-ig lehet pályázni. A kérvényeket a nagykaposi főszolgabírónál adják be a pályázók.

g A Vármegyei Hivatalos Lap legutóbbi, junius hó 28-án megjelent 26. számában a következő rendeletek olvashatók: Thallóczy Lajos emlékének megörökítése A jegyző imagánmunkálatokról szóló vármegyei szabályrendelet díjtételeinek felemelése jóvá nem hagyatik. Báró Wüllerstorf Urbir Ber- nát altengernagy által beteg katonák részére létesített alapítvány.

VÁROSI ÜGYEK.

Képviselőtestületi tagválasztások.

A városi képviselőtestület választott tagjainak fele az 1911-ik évi julius hó 3-án lett a közönség bizalmának letéteményese. Ezeknek megbízatása tehát a községi törvény 41. §-ának rendelkezése értelmében e hó 3-án lejár és helyük uj választással töltendő be.

Nincs azonban tudomásunk arról, hogy történt-e már intézkedés az uj választás megejtósére.

A kilépő, azonban újra választható képviselőtestületi tagok a következők:

Az I-ső (savanyuvizi) választókerületben: Földesi Gyula, Kende István, Lőrinczy József, dr. Lukács Géza, Matyasovszky János, Novits Mátyás, Rády János, Románecz Mihály, Spohn Ferenc, Szűcs János, Tirpák József, dr. Zombory Dezső.

A II-ik (belvárosi) kerületben: Ács Béla, Deák Gyula, Flach Jakab, Fried Izidor, dr. Herz Mór, Jaczik Miklós, Klein Ignác, Komjáthy Gábor, dr. Molnár Mór, dr. Reisman Henrik, Scheiber Ádolf, dr. Szabó József.

A III-ik (hidontúli) kerületben: CzikajhJ László, dr. Groszmann Emil, dr. Lendvai Vilmos, Rothman Samu, Szedlár János, Schächter Lajos, Schlosszár Károly, Varga János.

A IV. (hidontúli) kerületben: dr. Bródy Lajos, Demkó János, Dobrovszky József, Freifeld Mór, Szabó György, Szántó Mihály, Laszota István.

Választani fog pedig:

Az I-ső kerület 11 rendes tagot hat, 1 rendes tagot három évre és 5 póttagot.

A Il-ik kerület 9 rendes tagot hat, 3 rendes tagot három évre és 4 póttagot.

A Ill-ik kerület 6 rendes tagot hat, 2 rendes tagot 3 évre és három póttagot.

A IV. kerület 7 rendes tagot hat évre és 4 póttagot.

A kilépő tagok közül hadba vonultak a következők : Rády János, Spohn Ferenc, dr. Szabó József, Jaczik Miklós, Ács Béla, dr. Lendvai Vilmos, dr. Groszman Emil, Szabó György. Vájjon lesz-e a választóközönségnek annyi figyelmessége, hogy a hazáért küzdőket a bizonyára nagy számban fellépő önjelöltekkel szemben is újra megválassza?

Hadiíogságban van: Rothman Samu.

A hat évvel ezelőtt választottak közül — akiknek helyére póttagok hivattak be — elhaltak a következők: Tirman Samu, Kozmér István, dr. Tüchler Sándor, Sirokai Albert, Eperjessy Mátyás.

A három év előtti választásokat az 1913. óv végén alakult Városi Párt végrehajtó bizottsága vezette. E bizottságnak tagjai: Árky Ákos, Blanár Ödön, Deák Gyula, Flach Jakab, Gaar Iván, Há- mos Aladár, Kardos Emil, dr. Kerekes István, Komjáthy Gábor, dr. Molnár Mór, dr. Sebő Sándor, Tahy Ábris, Volosin Ágoston.

Kívánatos, hogy a mostani választásoknál is óletjeit adjon a Városi Párt.

Az úti bizottság m. hó 28-án vette tárgyalás alá a legközelebbi városi* képviselőtestületi közgyűlésen szőnyegre kerülő ügyeket. Tudomásul vette a bizottság, hogy a v. Tanács ismételten megkereste a cs. és kir. hadügyminisztérium 12. Iparcsoportjának helybeli vezetőségét, hogy a városi úttestekre immár nólkülözhetelennő vált és az ő szóbeli ígéretükre náluk megrendelt 700 m* törtkő fedanyag mielőbbi leszállítása iránt intézkedjenek. — Tudomásul vette a bizottság, hogy a Magyar Asphalt R. T.-t ismételten utasították a jótállása alá tártozó járdák és uttestburkolat mi-