Ung, 1917. január-június (55. évfolyam, 1-25. szám)
1917-03-11 / 10. szám
55. évfolyam. Ungvár, 1017. március 11. 10. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre , . 8 K. n Negyedévre . . 2 K. Félévre ........4 K. |! Egyes szám 10 fillér Amerikába: Egész évre 10 korona 00 fillér. Ung vármegye Hivatalos Lapjával egy íllt: Egész évre . . 14 K. || Félévre ..........7 l(. Negyedévre .... 3 K 50 f.-----Nyilttér soronként 80 fillér. ......... HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye» Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik min- ===== den csütörtökön. ===== TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. AZ ÜNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-ső szám, hova a saerkcaztőséget érdeklő levelek küldendők Felelős szerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. Segédszerkesztő: DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. ===== KIADÓHIVATAL! TELEFONSZ Am 11. ===== Háborús világ. Az 1891 — 1872. évbeliek sorozása. Az 1891—1872. évben született s népfelkelésre kötelezettek IV. pótszemlóje Ungváron f. hó 7. és 8-án volt. A többek közt alkalmasnak találtattak: Boldizsár Boldizsár kir. tanfel ügy elösógi iskola- látogató, Fried Lajos vaskereskedő, Herz Sándor vendéglős, Ilubay Kálmán városi fogyasztási ellenőr, Krakov^zky László polg. iskolai tanár, Kreizler Géza nyomdatulajdonos, Klein Gyula nagyszállitó, Lebovics Jakab kereskedő, Petrovny György pénzügyi számtiszt, ragura. Viktor máv. hivatalnok, Popovics Andor postafőtiszt, Reisnmn Jakab trafikos, Schönberger Géza mümalmi könyvelő, Szabó László máv. raktárfőnök, Szabó Zoltán tb. főszolgabíró, Weisz Gáspár tanító. A 2.hadseregparancsnokság alapítványa. A cs. és kir. 2. hadseregparancsnokság által létesített karácsonyi alapítványra a cs. és kir. hadügyminiszter pályázatot hirdetett. Ebből az alapítványból leendő részesítésre igényük van a cs. és kir. hadsereg, a cs. és kir. és ni. kir. honvédség és csendőrsóg, a cs. kir. és a ni. kir. népfölkelés legénységi állományú egyénei után hátramaradt olyan özvegyeknek és árváknak, kiknek férje, illetve atyja az 1914—16. évi hadjáratban elesett, illetőleg hadi fáradalmak következtében halt el. Özvegyek 400, árvák 200 korona egyszeri adományban részesülhetnek. Olyanok, kiknek férje, illetve atyja bebizonyithatólag a 2. hadseregnél szolgált, előnyben részesülnek. A folyamodványhoz vagyontalansági bizonyítvány, a férj, illetve az atya halotti bizonyítványa, a férj, illetőleg atya csapattestét, illetve beosztását igazoló bizonyítvány csatolandó és folyó évi május hó 1-ig az illetékes katonai nyilvántartó hatóságnál nyújtandó be. Fémek rekvirálása. A honvédelmi miniszter elrendelte az épületek és kerítések ajtóira és kapuira felszerelt ajtóvere- teknek, amennyiben azok egészben vagy túlnyomó részben sárgarézből, vörös fémből, bronzból vagy vörös rézből vannak, hadi célokra való rekvirá- lását. Az igénybevett veretek a következők: kilinCsak muzsikaszó. .. Irta Pás Alajos. Aki először mosolygott ream, Ki az első dalt dalolta nékem, Akivel először íorrtam össze Egy hossza, forró csókban igazán: . . . Mind rég pihennek már némán . . . Valahol várnak én ream. Rideg rögök takarják már a testüket, Zsongó lelkemben emlékük zenél csupán . . . Mindennap hoz uj mosolyt, dalt s uj szerelmet . . . S a muzsikából mégis az a legszebb szám: Első mosoly, első nótám, Én első csókos éjszakám. Jegyzetek a hétről. (Ahol már csak három férfi van. — Ibolyák a hó között . : . — Arany és a kritikusok.) Sehol sem jó most. Talán még Brazíliában valami gazdag ültetvényesnek lenni jó, avagy mint rio-de-janeiroi konzervgyárosnak ebéd után csacsogó gyermekek között jó szivar mellett olvasni a jó öreg kulturföldrész őrült történetét, sem lehet valami tűrhetetlen állapot. Úgy, amint mi olvastuk annak idején az angol-búr háborút és csendesen dudorásztuk hozzá: — Éljenek a búrok, le az angolok . . . Pedig az csak epizód volt; legfeljebb egy nemzetnek nem volt epizód. De a mai, az világháború. Több! Tudós Jendrassék orvos-professo- runk elmélete szerint emberi őrültség s szerinte haláluk után meg kellene vizsgáltatni azoknak a koponya-alakulatait, akik ezt előidézték ... esek és gombok, kilincsrózsák, kulcslyukpárnák és kulcslyukfedők, zárpaizsok, ajtófoggantyuk (lengőajtókon, szélfogókon). A különös történelmi, művészeti vagy iparművészeti becscsel biró vereteket a járási főszolgabíró, városokban a polgár- mester az igénybevétel alól kiveheti. Tanoncotthon Ungváron. Irta Pap János. Az Iparosok Országos Szövetkezete átiratot intézett városunk iparos testületéhez, melyben arra kéri, indítson mozgalmat az Ungvárt létesítendő, internatussal kapcsolatos tanoncotthon létesítése ügyében. Iparostestületünk elnöksége memorandumot nyújtott át ez ügyben a város polgármesteréhez, kérve annak hathatós támogatását. Nem kis föladatról van szó, mely kétségkívül nagyobb anyagi áldozatot igényel, melyet azonban messze meghaladna az az erkölcsi és anyagi haszon, mely ennek nyomában jár. Lássuk előbb az áldozatot, melyet városunknak az érdekelt erkölcsi testületek, nevezetesen: a vármegye, az iparkamara és iparostestületünk nek hozzájáruló támogatásával meg kellene hozni. Ingyenes telek, ezen építendő megfelelő épület és vagy 100—150 tanonc ellátásához szükséges berendezés, u. m.: ágyak, szekrények, étkező- és konyhakészletek beszerzési költsége, mely a mai megdrágult világban bizony még a háború után is nagy összeget igényelnének. Telek csak akadna, ha nem is a legelőnyösebb helyen, pl. a régi kaszárnya mentén. Nagyobb gondot okozna azonban a megfelelő tágas épület kérdése. Erre nézve is tudnék ajánlatot tenni. A háború után a daróci utón lévő barakkváros épületei, melyek vagy 20 évig fönnállhatnának, kész berendezésükkel fölszabadulnak s szinte önmagukból kínálkoznak különböző célokra. Nem lehetne ezekből megszerezni egyet? Ha az említett testületek anyagi támogatásának mérvét egy ilyen megoldási tervvel a keresk. Minisztérium elé terjeszthetnénk, akkor bátran kérhetnénk, sőt e helyről bizton remélhetnénk a hiányzó támogatás nagyobb részét, mellyel az ungvári tanoncotthon fönnállása legalább 20 évre biztosítva volna. Huäz esztendő olyan nagy idő, hogy ezalatt, ha intézményünk virágzásnak indul, annak végleges, megfelelő állandó jellegű, szolid épületben való elhelyezési kérdése is megoldható. Dehát kik idézték elő? Mi nem. A milliók nem. Az asszonyok nem. A gyermekek nem. A férfiak sem ... Dehát kik ? Isteni hatalom vagy ördögi cselszövés? Vagy nem ilyen messze? ... Hiszen ha ólombetűkbe is önthetném, előre bátran törölhetek két sort, — helyettem megtenné a háborús találmány, a cenzúra .. . Szóval sehol sem jó ma. A fonóban nem szól már a nóta ... S mit nyújt ma a város ? Tátongó sötét utcákat és nyomort, nyomort, meg nyomort. . . (ügy látszik, Montecucolli háborús jélmondása e három szóvá alakult át. . .) „Maradt itthon kettő-három — felmentett.. .“ (a régi „nyomorultakat“ is rég besorozták már), meg néhány x-szer fe ülvizsgált tényleges rokkant. Másokról beszélni alig lehet.. . Ha még lenne a városban legalább „fonó“, hát ezek sem járnának a megkurtitott, füstös kávéházba, hanem a kis kapuból hallgatnák a lányok danát, avagy magában a fonóban szövögetnék a szivük baját. . . Nincs fonó, csak a lég- fütéses kávéház világit még . . . De egyhangú már az is ma. Fáraó átvedlett ivadékai minden este ugyanazt a műsort kornyi- kázzák el; szemben velünk minden este ugyanaz a hölgy foglalja el a sarokmárványt; már tudom, csütörtökön milyen blúzban jön a kedves s előre megmondom, hogy a mama szombaton milyen butonokat ölt. Ki a nyavalygós városból, ahol minden második férfi „ideges“ és majd minden asszony „ner- viöz“. Pedig még idegsokkjuk sem volt tán . . . Künn, a természet ölén csak jobb ? Ahol még nem járnak srófon a gondolatok . . . Milyen Természetesen, ha akadna megfelelő épület, melyet ezen célra jutányos árban meg lehetne szerezni, ez volna a legjobb és véglegesen megoldható módja a kérdésnek. Az érem másik oldala volna már most az intézmény föllendülésének és virágzásának a kérdése. Iparosaink konzervatív természetük mellett kezdetben valószínűen elzárkóznának a gondolatitól, hogy az otthonból szerződtessék tanoncaikat, kik a munkaidő befejezésével elhagynák a műhelyeket s nem lehetne őket különböző házi munkálatokra fölhasználni. Ezzel szemben azonban kereskedőink örömmel üdvözölnék az intézményt, mivel nekik a tanonctartás helyszűke (műhely hiánya) miatt nagy gondot okoz és ma is 37 ké- reskedőtanonQot kénytelenek meg nem felelő idegen helyen elhelyezni és élelmeztetni, kiknek eltartási diját a tanoncot alkalmazó gazdák kénytelenek fizetni. Mennyivel szívesebben helyeznék el tanoncaikat megfelelő otthonban, ahol munkaszünet alatt kellő felügyelet — és erkölcsi nevelésben részesülnének azok! De mennyire megkönnyítené ezen intézmény a kereskedőtanonc alkalmazásának súlyos kérdését! Hisz vidékről épp az elhelyezés nehézkessége miatt nem tudnak segíteni a kereskedő-tanonc hiány nagy baján. A tanoncotthon egy csapásra megoldaná a gordiusi csomót és e mellett csakhamar megtörné iparosaink idegenkedését is. Iparosaink nagyrésze mindig szívesebben fogja szerződtetni az olyan tanoncokat, kiknek eltartásáról a házi munkák biztosithatása végett önmaguk akarnak gondoskodni. Ilyeneket azonban helyszűke, valamint az élelmezés nehézségei miatt csak korlátolt számban alkalmazhatnak, ha azonban létrejönne a tanoncotthon, innen minden nehézség nélkül szerezhetnének bármikor több munkaerőt és szívesen vállalnák azok eltartási költségét. A jövő óriási feladatot ró minden magyar hazafira és ezek között a legfontosabbak egyike a jövő iparos nemzedék vállaira nehezedik. Ezt a kiváló közgazdasági kérdést segítené elő, ha vezető városaink megértve az orsz. iparos szövetség intencióját, mindenütt arra törekednének, hogy minél előbb a jövő tanoncképzésnek ezen kiválóan alkalmas tényezőjét falaik között megteremtsék. Sok szülő ma főleg azért idegenkedik fiát a jól jövedelmező iparos pályára adni, mivel meg akarja kímélni a tanoncidő keserveitől. Ezektől a keservektől szabadulna meg tanoncaink egy része, ha őket megfelelő otthonban lehetne előtt az élet, fáj-e ott is a bántó és kacaj e ott is az öröm ? Künn jártam falukban, csöndes kicsi falukban. Kis ungmegyei faluba, Oroszmocsárba fordult a szán. Békében sem történtek itt falrengető események, ma még csendesebbek a zsuppos tanyák. Asszonyt, meg asszonyt, meg lányt, csak azt látni az utcán. Az egész faluban — tessék utána érdeklődni, nem fantázia — ma már csak három lórii vagyon. Három : — hát férfi az ? Öregek, görnyedtek, púposak s egyéb bajuk is van talán. A csobogó Mocsárszki partján piros arcú menyecske mossa a ruhát. Megkérdem: — Hát aztán hogy ? — Hát, kézit csókolom, csak — úgy .. . — Csak úgy, csak úgy, — aztán jó-e úgy ? — Mán, nagyságos uram, legjobb csak bö- csiiletesnek lenni . . . így beszélnek az oroszmocsári menyecskék, amikor már csak három férfi van a faluban . . . * Csontosnál, ahol a legmélyebben jártak az oroszok Ungmegyóben — fordul az ut Havasköz felé. Csodásán szép táj. Tényleg csodásán szép. Mert alig hogy befordulunk, egy baloldali lankás hegyoldal barnán rikit a március legeleje! hómezőből. Kicsi kis viharvódte hegyoldal, mely arról nevezetes, hogy sohasem marad meg rajta a hó. Utitársam, egy főerdőmérnök vallja, hogy ez minden esztendőben igy van. Vájjon vulkánikus képződmény vagy más az oka, azt már nem tudja. S ahogy éppen mellette haladunk a csengő szánon, pipacs-arcú ruthón lányka lobog felénk a hegyoldalból, már messziről kiáltva: lapunk mai saláss 6 oldal.
