Ung, 1917. január-június (55. évfolyam, 1-25. szám)
1917-02-18 / 7. szám
7 «/ifin. í>5; évfolyam. Fnsrvár, 1917 február 18 ELŐFIZETÉS! ÁRAK: Egész évre . . 8 K. |j Negyedévre . . 2 K. Félévre ..........4 K. Egyes szám 10 fillér Amerikába: Egész évre 10 korona 60 fillér. Ung vármegye íli?atal<>s Lapjával egy fiit : Egész évre . . 14 K. || Félévre ............7 K. Negyedévre .... 3 K 50 f. == Nyilttér soronként 80 fillér. ■■■■■■■ — HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik min- —■ den csütörtökön. ---— TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ÄZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség-: Kazinczy-utca 1-ső szám, hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők Felelős szerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. Segédszerkesztő: DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. ■ KIADÓHIVATAL! TELBFONSZÁM 11. = Az egyesült ungvári nó'egyletek Gyorssegély-akciója. Ily cím alatt alakult meg e hó 13-án városunkban a jótékonyságnak egy újabb szerve. Néhány héttei ezelőtt e lap hasábjain cikk jelent meg, amely a szegény néposztály ellátásának lehetetlen voltát mutatta be. A szegény ember a pénzéért sem tud a legszükségesebbhez jutni. Bajban, betegségben nincs, aki védje, nincs, aki segítse. A szerény pénzsegély helyébe a természetben adományok gyűjtését és kiosztását ajánlottuk. Ezen eszme a fenti címben és keretben alakot ölt. A minden szépért és jóért lelkesen munkálkodó alispánná, Lőrinczy Jenőnó és dr. Virányi Sándornó ez ügyben értekezletre liivták egybe a helybeli nőegyletek választmányait. Az Ungm. Nőegylet, Szeretet Izr Nőegylet, Orth. Izr. Nőegylet, Izr.Népkonyha-Egyesület választmányainak képviselői jelenlétében Lőrinczy Jenőnó nyitotta meg az értekezletet. Dr. Virányi Sándornó a következőket adja elő: A nőegyletek jótékonykodása, különösen a nyomorúság és szegénység mai végtelen tengeréljen, nagyon csekély az a néhány korona, amelyet az egyesületek gyámolt- jaiknak juttatnak, aznap el is megy. Ezen gyá moltak pedig egyformán veszik igénybe a nőegy- ieteket. Nagy azon szegények száma, akik szenvednek, de segítséghez nem juthatnak. Ezeket és főleg betegeket természetben adományokkal, tanácscsal segíteni és védeni együttes munkával volna az egyesült nőegyletek feladata. Az akció egyelőre a tél folyamára terjedne ki. A terv helyeslése és élénk vitatása mellett egységes munkarend még nem alakult lei, de nyilvánvalóvá tette az akció és az egyesülés szükséges voltát. Tizenegy utcát jelölt meg az értekezlet, amelyet önként vállalkozó hölgyek a szegények és nyomorgók felkutatására bejárnak és e munkájukról hétfőn beszámolnak. Jóakarat és munkakedv mellett életképes lesz az eszme és áldásos ez intézmény. Munkaköre kiterjedhet a jótékonyság minden terére. Gyűjtsön és adjon természetben adományokat, nyújtson pillanatnyi szükség esetén pénzsegélyt ott, ahol más nem ad, legyen ez akció betegsegélyző, jogvédő, tanácsadó, patronizáljon egyeseket és családokat, viselje gondját más szervezet hiányában a szűlőanyáknak! A természetben való adományokat illetőleg főként a vidékre támaszkodjunk. Az anyagi szükségleteket pedig a nőegyletek teremtsék elő, főleg saját tárcájukból. E napokban már meg is nyílik az akció Széchenyi-tórj helyisége is. Munkát és munkaalkalmat is kell nyújtanunk ! A munkáshiány oly nagy, hogy például Pesten, mint olvashattuk, minők és diákok a hólapátoláshoz fogtak. Ez lesz talán az akció legszebb része és eredménye. Káros az a jótékonykodás, mely élvezőjét az adomány-fillérre szorítja és főleg szoktatja. Békében is minden erőt értékesíteni. Ismerünk szegényházat, amelynek tollfosztó műhelye egy egész megyére kiterjed és értékes tételét képezi a szegényház költségvetésének. Van ugyancsak ott foltozó és stoppoló (harisnya foltozó) műhely. Nincs szegényházunk, de ily foglalkoztató műhely létesítése nem lehetetlen. Különben ez akció keresztülvitelének módját a gyakorlat fogja meghatározni. Egyenlőre szives munkásokra és segítőkre van szükség és azokat a vezetőség szívesen látja. Háborús farsang. Mibe kerülne ina egy báiéjszaka? Hajh, hová tűntek világos nappalba nyúló farsangi báléjszakák, cigányzenés, forró báltermek parfümárjában keringőző párok, végeszakadatlan hajnali csárdások. Lakkos urak, kipirult, drága leányarcok és minden szépsége a multbamerült gyönyörű emlékeknek? Ma csak szomorúság van és nyomorúság, és ha eszünkbe jut a drága nrult, már nem is tud fájni a szivünk, a fájdalmak súlyos pörölye alatt acéllá kovácsorouott és úgy siratjuk csak néha a régi szép időket, mint egy gyönyörű álmot, amelynek közepén otromba ököl felrázott bennünket és fel kellett ébredni a nagy csalódásra. Most is farsang ideje volna, de ezt pusztán csak a naptárból tudjuk, mert az igazi farsang három esztendővel ezelőtt elillant tőlünk, messze szállt és ki tudja, mikor jön vissza újra. Azelőtt de más volt a világ! Ilyenkor mindenki mulatni vágyott és ezt a vágyát bőségesen ki is elégíthette. Bálra bál következett, a cigányok magasan hordták a fejüket s válogattak a rendező-bizottságok csábitó ajánlatai között. Ma nincs rendező-bizottság, nincs bál, csak cigány van még, de az is olyan szomorú, mint a többiek, és a fejét igen lehorgasztja. Azoknak a lágyszavu táncosoknak legtöbbje, akik szines, szép szavakat suttogtak viruló leánykák fülébe, részben örök némaságra zárta ajkait, részben marcona harcosként verekszik hódított területeken s a tánc a bocskoros oláhok közé szökött, de ezek úgy táncoltak, ahogy mi fütyültünk s mi bömbölő ágyukkal fütyültünk keményen, most pedig majd a büszke Albion fog táncolni buvárhajóink muzsikájára, de keserves lesz ez a tánc is nagyon. A bálok a régi jó világban is sokba kerültek lányos családoknak s ma egy kis vagyont felemésztene egy báléjszaka. Nézzük meg csak, mennyibe kerülne mai viszonyok közepette egy bál egy olyan családapának, akinek hár om eladó leánya szerelne jól mulatni s esetleg boldogtalan halandók férji hajlandóságait a maguk számára lekötni. Három leány. Nagy szó. Három rend-ruha. Még nagyobb szó. Mert hiszen egy rend egészen szerény kiállításban is belekerülne legalább 400 koronába. Eszei int a három leány ruhája 1200 korona, három uj cipő — minimálisan számítva — 150 K, mélyen hallgatva természetesen a papiral- katrészekről. Kellene még három pár hosszuszáru keztyü, iegalább 60 K. Ezzel azonban még nem intézte tett el a finánciális rész. Hátra van még számtalan apró kiadás, ami egy mulatsággal jár. A parfüm, a fodrásznŐ, a kocsi és minden, minden A belépőjegyek, a hírlapi nyugtázás kedvéért a felülfizetós, vacsora a szünet alatt, pezsgő a kávéházban a bál után Legalább 250 K. Igen ám, de a mama még hátra van. A mama is számit és a saját kezűleg atalakitott ruhájában és uj cipőjében ő is belekerülne, ne mondjunk sokat, 250 koronába. Tehát a mostani farsangon, ha véletlenül volna bál. három leány és a mama részére közel kétezer koronába kerülne. Ja igaz, még a papa is itt van. A papa szegény igavonó, nem kerülne sokba. A papa tud nélkülözni, tud szenvedni és tűrni és meghalni az Ö családjáért, tehát a papa legény kori császár-kabátjában elsétálgatna a báli nép között. O csak izzadna szegény, mintha egy forró julius napon hivatalos kiszállást teljesítene, ő izzadna legjobban, mert hiszen neki már a bál előtt is ki kellene izzadni a nehéz pénzeket. Mindezek után pedig nagyot sóhajtanak a papák, hogy csak a naptárban van farsang és hogy álomban vannak csak 2000 koronás bálok. Ez a pénz most mind megmarad és lehetne rajta lisztet, kávét, cukrot venni — de persze csak úgy, ha adnának a boltosok. — Némethi fényképész műtermében felvételek mindenkor eszközöltetnek. Mária Änunciata.* Irta Zombory Dezső, Mária Anunciatát tizenötödik esztendejének befejeztéig Koller Böskének hívták. Magas, karcsú leány volt, vékony, finoman iveit arcvonásokkal, csillogó, de nyugodt tekintetű szemekkel, eléggé telt, de a legkevésbé sem árulkodó idomokkal. Egész külső kiállítása, bámulatosan nyugalmas magatartása, erőben teljes, de titokzatosan ildomos járása, korához illően kedves gret- chen-frizurájával olyan volt, mint valami csodásán finoman szőtt, nagyon halaványan piros, indiai selyembe kötött lírai költemónykötet. Apja — vidéki városi jómódú kereskedő — anyja leszegényedett, régi urivilágban termett csupa temperamentum asszony — ijedten nézett végig Koller Böskón, midőn pesti iskolái végeztével hidegen előkelő acólszürke posztó kosztümjével, ugyanolyan szinü selyem utazó köpenyegével és sapkájával leszállóit felvidéki kisvárosuk perron- ján a vonatról. S otthon minden büszkeségük mellett is, aggódva dobbant össze a két szülői szív, midőn a ragyogóan ékes, de mégis csodálatosan egyszerű leánygyermek a szokásos, raktárakból kikerült, itt-ott felfrissített házi felszereléssel bebutorozott szobákon végig suhant. De még nagyobb lett a megérthetlenségből fakadó ijedelemmel és örömmel vegyes csodálkozása a leányuk fejlődését aggódva figyelő szülei párnak, midőn éjszakai bizalmas megállapításuk ellenére Koller Böske másnap ritka ízlésre valló, teljesen sima, kék posztóruhájával, fodortalan kis fehérkötőjó* Felolvasta a szerző a Gyöngyösy Irodalmi Társaság 917. évi február hó 3-án tartotr ülésén. vei kora reggel beült apja nagykereskedésének üveggel elfalazott irodájába s tett-vett, ha szükség volt reá, a boltba is kiszaladt, egészen úgy, ahogy apja nevelte egészen kicsi korában. A kicsi felvidéki város juniusvégi forróan mámoritó, lágy ze,fiiról teli estéit Immár becsilingelte a hir, hogy a Kollerék Böskéje a tegnapi vonatérkezéssel nagyleány lett s hogy pár nap múltán már meg is fog jelenni az esti térzenék színhelyén a városi kertnek nevezett korzón. Az esemény be is következett megérkezése után nyolcadik nap este, sajnos, szegény Koller Böske sóba meg nem tudott mély szerencsétlenségére, rosszul, mert, míg a főispán deli huszárhadnagy fiával együtt a helyi fiatalság egyszerre arra az álláspontra helyezkedett, hogy ilyen kiválóan érdekes és értékes megjelenésű leánya soha sem volt még a városnak, az alispánlányok legfőbb vezérlete alatt álló leánygárda egyszerre kórusban fújta a maga társasága számára, • hogy pöf feszkedő és undokabb békát még nem teremtett a föld gyakran karikatúrákat is felszínre hozó ősereje. Az egymással ellentétes kettős megállapításból, hogy pár hót alatt, nem lett barátságokat, szerelmeket, együvótartozásokat, társaságokat, karriereket, parthiekat robbantó kínosan súlyos kisvárosi botrány, annak irtózatosan hatalmas oka volt, az augusztus eleji minden kicsiséget elseprö, világokat megrázó, fegyvereket, ágyukat, embereket tettre szólitó, hirtelen jött mozgósítás. A mámoros napok tömkelegébe belekerült Koller Böske is. Gyerekkori pajtásait, rövid nagy- leánysága uj ismerőseit lázasan dobogó szívvel, forrongó leánylólekkel búcsúztatta ő is s a háború további nehéz napjaiban nem volt menetXíttpimk moi gaáss?* 6 oldal. század, melyet könnyes szemmel ablakából végig ne kisért volna tekintete az utca fordulójáig. S amint múltak a napok, mentek a fiuk, jöttek a hirek. Koller Böske apja irodájában, anyja szalonjában vagy kicsi leányszobájában minden órában kivette a maga leányos osztályt észét a világfelfordulás hozzáig érő izgalmából s midőn a csaták zaja egészen a kis város közeiéig jutott, büszke egyénisége töretlen támasza lett mindenkinek, kinek környezete körül megremegett lelke az egyre morajló ágyuszótól. A múló hónapok során egy nap végtelen izgalom vett erőt az amúgy is túlideges kisvároson. Deli huszárok porba-sárba mártottan robogtak végig a városon, vonatok érkeztek vonat után, szállítmányok szállítmány után, s a szállást csinálók tömege után bevonult a kisvárosba a háború minden rémületet és bizalmat keltő hatalmas alkalmatossága. Az első huszonnégy óra fejvesztett rohanása, szédületes kapkodásnak látszó bámulatosan precíz rendszere után a második huszonnégy óra nyugalmat hozott s e percekben már az egész városka tudta, hogy egy magas német parancsnokság érkezett a kicsi magyar városba. A magas parancsnokság a város egyik főépületét foglalta le magának, a hozzátartozó tiszturakat a szállásmesteri hivatal a város lakosságánál helyezte ol. Kollerókhez egy bajor hadnagy került, a szállásoló cédula szerint: gráf Rudolf von Engelhardt. A cédula esti 7 órára jelezte az uj ember érkezését. A hadnagy pontos volt. Mire odakünn a konyhában a jó magyaros vacsora a szövetséges részére elkészült, a hadnagy már álöltözötten vizitre küldötte be a családhoz névjegyét.
