Ung, 1916. július-december (54. évfolyam, 27-53. szám)
1916-07-02 / 27. szám
1916. julius 2. U N G (27 szám) 3 Bene Béla, Bene Ferenc ungvári gyógyszerész fivére, m. hó 28-án életének 40. évében Budapesten elhunyt. Holttestét Ungvárra hozzák s itt fogják eltemetni. Grosz Miksa, aki néhány évvel ezelőtt Ung- várról Tordára tette át lakását, m. hó 22-én életének negyvenötödik évében meghalt. Felesége szül. Löfí'ler Teréz és két leánya siratja. — Jelentés a madarak és fák napjáról. Az Orsz. Állatvédő Egyesület most adta ki Évkönyvét, mely az 1915. évről számol be. Ung vármegyéről ezeket jelenti az évkönyv: Szentkereszty Tivadar kir. tanfelügyelő küldte be a jelentéseket. A vármegye 224 iskolájából a 6 évben 67, 121, 149, 175, 165 és, 81 jelentés érkezett be. Együtt ünnepelt 10 csoportban 21 iskola. Szépen ünnepeltek: Havasköz, Homok, Minaj áll., Tiba r. kath., Bacsó, Yadászfalva g. kath., Bező ref. iskoláiban és másutt. Külön fák napját tartottak: Unggnsztenyósen, Sárosrőcsén, Szobráncon, Székón, Ördögvágáson, Laborcszö- gön, Karcsaván, Görényben, Felsőszlatinán és és Baranyán. Ez utóbbiban a gyermekek alma- és körtefákat kaptak a községi képviselőtestülettől otthon való elültetésre. Tibán az ünnepély megtartása óta a gyermekek rögtön jelentik, ha vala melyik gyermek bántotta a madarakat, vagy azok fészkét, továbbá egész télen etették a madarakat. Vinnán a Liga tagjai különös védelmükbe vették a madárfészkeket s a pár év előtt még nagymértékű madártojásevés teljesen megszűnt. Télen itt is etették a madarakat. Homok ünnepélyén részt vett az ott táborozó katonaság tisztjeivel együtt, teljes számban. Havasköz tanítója szerint ott az ünnepélyt, tekintettel arra, hogy a harctér közvetlen közelében voltak, ugyan szükebb keretben, de sokkal nagyobb hatással tartották meg. Az Évkönyv egy külön fejezetében jelenti, hogy öt évkönyv Budapest székesfőváros, Esztergom, Moson és Ung vármegyék tanfeliigyelősé- geit az elsők közé sorolja, amelyekben a madarak és fák napját a legnagyobb számban, és legszebb eredménnyel tartották meg. — Egy más helyen arról szól az Évkönyv, hogy a minisztérium a múlt évben kifejezetten is helyet adott az állatvédelemnek a minisztérium ügyrendjében és ' azon ügyosztályban szolgál Hidasi Sjándor kir. tanácsos, aki már eddig is számos jelét adta meleg érdeklődésének és ügyszeretetének. — Megfogta a postaláda. Kellemetlen helyzetbe került a napokban dr. Csűrös Ferenc debreceni kulturtanácsos leánykája, Ferike. Nagyatyjától, Mocsáry Béla adóhivatali pénztárostól levelet vitt a postaszekrénybe. Amint a levelet becsusztatta a szekrény nyílásán, az ujján levő gyűrű miatt nem tudta visszahúzni a kezét. Nagy csődület támadt a kis leány kalandja miatt, de senki sem tudott rajta segíteni. Végül előkerült az egyik levéihordó, aki a szekrénybe alulról benyúlt és a gyűrűt lehúzta a leányka ujjáról. Tanulság: gyűrűs kézzel nem tanácsos az ungvári postaládába nyúlni! — Rokkantak Leitmeritzban. A leitmeritzi tartalékkórházba sok magyarországi csererokkant érkezett. A 66. cs. és kir. gyalogezredből ott vannak : Tafi Jakab gyalogos, Bagyó György gyalogos, Hoc András gyalogos (áthelyezve a 92. e.-be), Kuklisin Mihály gyalogos (beosztva a 77. gy.-e.- hez); a 11. honvédgyalogezredből: Erdős István szakaszvezető és Huri László gyalogos. — Äz ungvári gyógyszerészek oly megállapodásra jutottak, hogy minden héten csak egy gyógyszertárban fognak éjjeli szolgálatot tartani a sürgős gyógyszerek kiszolgálására. Hogy melyik az inspekciós gyógytár, az a patikák elé fakasztott lámpákról olvasható le. — A siketnémák támogatása. A siketnémák ungvári intézetének igazgatósága hálás köszönettel nyugtázza az intézet pénztárához befolyt következő adományokat: Gébé Péter 20 K, Tahy Ábris 20 K, Ungvári r. kath. egyház Szt. Antal-perselye 140 K, Balogh Sándor 3 K, Kovács Gábor (Tisza- szentmárton) 20 K 20 f, Haraszthy Gyula (Mátyóc) 11 K, Alsóvereckei főszolgabíró 20 K, Melles Demeter (Ungdaróc) 5 K, Ref. egyház (Perbenyik) 7 K, (Ond) 4 K, (Bátyú) 10 K, (Kisdobrony) 1 K 80 f, Deli Imre (Ungtarnóc) 3 K, Szerencsi ref. egyház 2 K, Ungvári állomásfőnökség 4 K 20 f, Makkosjánosii ref. egyház 3 K, Szabó Károly 5 K 14 f, Községi elölj. (Keérsemje) 6 K, Sátoraljaújhelyi osztálymérnökség 56 K 78 f, Botfalva község 28 K 98 f, Őrdarma község 22 K 50 f, Magyarcsernye község 7 K, Balog Mária (Nevicke- várrom) 5 K 40 f. — A vak katonáknak. Friodländer Regina, a Kossuth-téri áll. népiskola VI. osztályának jeles tanulója az évzáró vizsgálatok alkalmával az iskola Millenniumi alapítványának kamataiból 4 K jutalomban részesült. A jószivü kisleány e 4 K-t sajátjából még 1 K-val megtóldotta s ezen összeget a vak katonák felsegitésére adta. Mindazok, kik fájdalmunkban részvétükkel felkeresni szívesek voltak, — fogadják hálás köszönetünket. Kún Elemér és családja. — Hogyan biztosítsuk lisztszükségletünket ? A minisztérium rendeletet adott ki arra, hogy jövő évi lisztszükségletét mindenki biztosíthatja magának, mert mindenki háziszükségleteire elegendő mennyiségű gabonanemüt vásárolhat (ha van hozzá pénze) a jövő évi termésből. Azonban ha a rendeletet tüzetesebben olvassuk, azt látjuk benne, hogy pl. mi ungvári polgárok, aligha tudnók ezt megtenni, mert a rendelet szövege szerint csakis Ungvár városa területéről szabad vásárolnunk búzát stb. Már pedig, kétségtelen tény, hogy városunk határában számítható termés csekély ahhoz a szükséglethez, amelyre a város lakosságának igénye van. E bajon ugyan segíteni kíván a kérdéses rendelet maga is, mert kimondja, hogy a törvényhatóság első tisztviselőjének indokolt felterjesztésére a kereskedelemügyi miniszter a belügyminiszterrel és földmivelósügyi miniszterrel egyetértőleg megengedheti, hogy az illető törvényhatósághoz tartozó községek elöljáróságai (városi polgármester) által kiadott vásárlási engedélyek alapján a fél háztartási szükségletére ne csak az illető község (város) területén. hanem a törvényhatóság területén más községekben (városokban) is vásárolhat, tehát csak a vármegye területe lehet az, ahol mi ungváriak vásárolhatnánk, mint amelynek területén városunk is fekszik. Természetesen csak az esetben, ha erről a város polgármestere idejekorán még rendelkezést kér a ministeriumból; kérjük tehát a polgármester urat, hogy sürgős előterjesztésével a város közönségének ebbeli igényét biztosítsa. — Némethi fényképész műtermében felvételek mindenkor eszközöltetnek. — Az Uránia mozgó előadásai állandóan lekötik a közönség figyelmét, mert napról-napra gyönyörű filmek kerülnek bemutatásra. A jövő heti műsoron is több kiváló újdonság szerepel, melyek mindegyike megérdemli a telt házat. Ma vasárnap három előadás lesz. TANÜGY. A helybeli főgimnázium igazgatósága felsőbb meghagyásból tisztelettel figyelmezteti a szülővilágot, hogy javító vizsgálatért, vagy más ügyben való folyamodványokat, melyeket a főgimnáziumi igazgatósághoz kellene benyujtaniok, ne küldjék egyenest a tank. kir. főigazgatósághoz Kassára; mert a főigazgatóság a jövőben ilyen folyamodványokat ismételt figyelmeztetései után. egyáltalában nem fog figyelembe venni. * Ingyen tankönyvek. A m. kir. tud. egyetemi nyomda az általa kiadott tankönyvekből a kir. tanfelügyelők által a fennálló szabályzat szerint tett engedélyezések alapján, mint minden tanévben, úgy ez'idén fokozott mértékben ingyen tankönyvet fog az állami elemi iskolák rendelkezésére bocsátani azzal a célzattal, hogy abból a szegény tanulók könyvszükségleteit elláthassák. — Azok az állami tanítók, akik az 1916/17. tanévre iskolájukba járó szegónysorsu gyermekek részére óhajtanak ingyen tankönyveket kapni, mutassák ki -egy táblázatos kimutatásban az évente szokásos módon azt, hogy a vezetésükre bizott iskolában osztályonként kiilön-külön az 1916/17. tanévben körülbelül hány szegény gyermek fog beiratkozni s ezek részére miféle és hány darab könyvre lenne szükség s e kimutatást a f. évi julius hó 5-ig terjesszék be a vármegyei kir. tanfelügyelőhöz. CSARNOK. NEVICKE-VÁRROM. Történelmi emlékezés. Irta Zachár Dénes. III. Gyönyörű szép reggel volt. Frissítő szellők lengedeztek a vár melletti rózsás-kertben, az illatok fellegeit széjjel kapkodva. Nevicke-vár tetőzetén ezer és ezer sugárra tört széjjel a felkelő nap fénye. Még pihent nagy Upor, a kis király, még csak ébredezett a vár népe. Szépséges árva Eszter már magányos sétáin andalgott, kihallgatta a csalogányt, — oly bús, panaszos hangon danolt az néki — hallgatta a kedves szomoruságu dongását a méhecskéknek, a kakuk szavát az erdő temérdek bükkfái közül, nézegette a kis patakot, mint tűnnek el apró fodrocskui: mind megannyi búcsúzó könnyező lelkek. Mikor kifáradt, mikor az élő lények és tárgyak sokasága széjjel ragadozták képzelődését, amely még eddig nyugvó helyet nem talált, elment kedvenc kis erdei lugasába. Óh mily édes volt ott a pihenés, moha ágyon, madárdalban, virágillatban . . . Egyszerre tévelygő tekintettel tántorogva kelt föl nyugvóhelyóről az erdők legszebb virága, nézett mindenfelé, de szeme minduntalan vissza- rántódott egy pontra. Óh! látás, mely tüzet gyújtasz az alvó szívben, látás, mely öröm, félelem, boldogság, rettegés, minden, minden indulat hullámait felkorbácsolod a hajadon tiszta szivében . . . Egy ifjút látott szép Eszter: Loránt-ot, az ifjú vadászt, amint az elmélázva szemeit a lugas felé irányitá és gyönyörködött a legszebb leányzó sugár tekintetében. A méhecskék tovább döngicséltek, a csalogány tovább hallatta szavát, a szellő szerelemről, boldogságról suttogott. . . Á virágok fogadták inéh-udvarlóikat s remegve hajoltak meg szerelmes csókjaiktól. . . Szépséges árva Eszter úgy érezte, hogy nagyon forró az ifjú vadász keze s forró a csókja is mint a láng, és látta, hogy nagyon csillog a szeme, mikor ajkai szólásra nyílnak. — Miért reszket a kezed, te erdők bujdosója? Félsz?! — szólt a lány s hangja mintha megremegett volna. — Mert szeretlek, imádlak legszebb rózsaszála a világnak — és szemei az ifjúnak tovább beszéltek, suttogtak. — Mert szeretlek . . . s remegve hajolt meg Eszter a szerelmes csókoktól. Lóránt, az ifjú vadász karjai közt ébredt föl szépséges árva Eszter, orcája veres tűzzel égett, keble oly igen pihegett, mert forrók voltak az ifjú csókjai, mint a láng s erős az ölelése mint a hatalom. Giling . . . galang! Nevicke-vár ünnepi harangja becsillingelt az illatos légbe, mint egy siró dal. Távolról kürtrivalgás, lódobogás hallatszott s mindegyre megtörték a szerelmi csöndet. Nevicke- vár ormán föllengett a selyem zászló. Ünnepet, örömnapot hirdetve. Szépséges Eszter megértette a harang szavát és sírva borult a férfi nagy erős mellére. Lóránt, az ifjú vadász megérezte a harang szavát és ellenállhatlan erővel voná magához Nevicke-vár boldog és boldogtalan kis tündérét. Giling... galang! Nevicke-vár ünnepi harangja belecsillingelt az illatos légbe. * * * Nagy dáridóval fogadta Upor az érkezőket. Három napig egyfolytában zene, zaj, vigság váltotta fel a szomorú csöndessóget. Mert a szépséges árva Eszter vőlegénye volt az ünnepelt vendég. Csak a menyasszony nem vigadt, csak ő maradt halovány, mint a sárga liliom ott a vár virágai között, csak az ő eperajkait kerülte a mosoly. Olyan volt, mint egy má- ványszobor. A kiszemelt vő csaták forgatagából végre hazaszállhatott kis menyasszonya sziklafószkébe. Nagy Upor, a büszke kiskirály összetiporta leánya szivét, leszakította, mint egy fehér őszi rózsát s oda dobta hervadtan az idegen kezébe. Pedig ha elhervad a rózsa, bizony elkapja a bús ősz szele. Folyt a dáridó, zene, zaj, vigság, csak az ő szemében rezdülének könnyek. Bor, daN és szerelem, csak az ő szivéből sirt föl a fájdalom könnye. Csak az „Arany Gyávcsa“, Nevicke-vár ős szelleme tudta volna megmondani, mért pergett le az a könnycsepp. Talán azt az életet siratta, vagy az elröppent boldogság szivettépő könnye volt az. A hold sáppadt sugára megjelent, még látta valaki Loránttal, az ifjú vadásszal a vár meredek bástyáján összeborulva, amint az „Arany Gyávcsa“ lelke fölsirt a szellővel, még hallotta valaki fölsirni a fehér, hosszú menyasszonyi ruhában. * * * Történt pedig, hogy másnap halva találták szépséges árva Esztert, Upornak, a büszke nagy- urnak leányát, az ifjú vadásszal együtt lent a meredek vár alján. Egymást átölelve tartották — mint mondja a krónika — s arcukon boldog mo- . soly tükröződött vissza. * * • * A mai nemzedék évenkint* megújuló vigság helyét leli ma a csodaszép Nevicke-várromban. Zene mellett lampionok bágyadt fényinél egymásra találnak a szerető szivek s ungi lányok férjeket szereznek Művészien ápolt szép rózsákat találunk még most is ott, de hol van a vadvirágos liget, szépséges Eszter virágkertje, a mohaágyas lugas, hol van a csacsogó patak, a néma nagy kőszirtek, szomorú dongása a méheknek, csaiogányszó, ébredő, erős valódi szerelem? Van most park, művészi pavilion, forrás helyett vízvezeték lármás szökősugárral. . . Bor, dal és szerelem ma is van ekkor a várban s mikor a várkertben karonfogott ungi lányok előtt tűzijáték pattog s fénye rohan az ég felé, mikor benn az „Éljen a király! Éljen a haza!“ mécsekkel kirakott várfalak között a párok egymáshoz simulva izzó táncokat járnak, mikor tart a „hazafelé vándorlás“ éjszaka gyér világu s messzi fáklyák mellett, amikor is a keskeny hosszú Serpentin utón a gardedámok a párok mellől jó lépésekkel hátra szorulnak: akkor látom, hogy bár minden megváltozott, Nevicke-várrom és a szerelem egybeforrva örökké él. * Aug. 18-án királyunk születésenapján, ungvári Rónay Antal nyug. min. tanácsos, orsz.-gylllési képviselő kezdeményezése s terve szerint.
