Ung, 1916. január-június (54. évfolyam, 1-26. szám)

1916-05-28 / 22. szám

2 (22. szám.) U N G 1916. május 28. Ede 2000 K, Mermelstein Dávid 5000 K, Olcsvári 10.000 K, Berger Herman 10.000 K, Glück József 10.000 K, Ösztreicher Lipót 5000 K, A. B 5000 K, Berger Sándor 2000 K, Schwarcz Mihály 2000 K, Ungvári Fillórbank 50.000 K, Gulácsi Zsuzsánna 40.000 K, Wasserman Zsigmond 40.000 K, E. M. 10.000 K, Weinberger Izidor 10.000 K, St. O. 10.000 K, Gerstl Manó 4000 K, Z. L. 50.000 K, A. L. 50.000 K, F. I. 20.000 K, Sternberger Mihály 4000 K, Ösztreicher Margit 100 K, Ösztreicher Ilon 100 K, Wintner Mórné 2300 K. Koleszár Zsuszi 1600 K, Hajduskó Anna 1400 K, Harago- nics Sári 1000 K. Kerekes János 1400 K, Grosz- mann Lili 2000 K, Kovács Pál 1500 K, Ravinyák M. 1000 K. Halasi Lajos ubrezsi kjző gyűjtése 65.650 K, Kron Géza nevickei körjegyző gyűjtése 46.000 K, Méhaly Gyula perecsenyi körjegyző gyűjtése 22.000 K. A perecsenyi hitelszövetkezetnél jegyez­tek 21.000, a perecsenyi kir. postahivatalnál 6000 koronát. A csapi körjegyzőség községeiben a követ­kező nagyobb jegyzések történtek: Vadai István 102.200 K, Csapvidóki Takarékpénztár 15.000 K, Garai Ignác 11.000 K. Csap község 10.000 K, Neuman Mór 10.000 K, Kardos Ede 10.000 K, Weisz Herman 10.000 K, Perlstein Jakabné 5000 K, Popovics István 4000 K, Lusztig Ignác 2000 K, N. N. 2000 K, Tóth János 1000 K, Gyüre Sándor 1000 K, Bodó Béla 1000 K, ifj. Pandi Jánosné 1000 K, Szaniszló József 1000 K. Tovább. Irta: Kovássy Elemér. Forog a Föld, bátoron felvidékünk egyik kilencven évébe öregedő, érdemes lelkésze, vál- tiglan vitatja makacsul: nem lehet igaz. Igen. — Miért nem nagyságos úr? — Mert ha forogna, már az ón kutamból kilöttyent volna a viz, igen, amikoron alattvást kerülnénk, mivel pediglen negyven éve egyszer sem lottyant ki, igen, az egész állítás lári-fári, igen!... Pedig forog biz a, hengeredik egymást toló, pergő világeseményekbe. Mikénten gyerekkorom idején kaleidoszkóp­ban láttam másnál másabb, változatos alakzatokat, úgy észlelem most is, delelőmkor, eseménydús perceknek ujontabb valósi tarka-barka képeit. Vasúti állomásunkon gondolkozom igyen. Amint szemlélem a püfögő, sistergő mozdonyhoz csatolt emberek zsuffolta kocsisornak mindjárt útnak moccanását: visszájára billen emlékezetem lendülő kereke, röviddel előbbestebbre és meg ilyesmit vélek hallani: Klá-ri-ri.. . Klá-ri-ri. .. Trattadratta . . . trattadratta tra .. . Cinn ... cinn . . . cinn .. . Drumm .. . bumm . , . bumm .. . Öff .. . röff . .. pöff .. . Klárinót sikolt, trombita tradrál, cintányór cinneg, nagy dob drumm-bumm-bummol, réz- bombárdó öff-röff-pöffög. Egyszere, mint mikor orgonafujtató likat kap és kiszusszan szusszá: abba nyekken a zene-bona. Pár órlüktetós múltán, inggallér-hiányos, viseletes ruházatú férfinak sör­től, bortól rekedten reszelős hangja hallatszik, hatáskedvóért itt elharapott, ott betoldott betűkkel valósti szókkal hirdetvén: Tiszteltt nagyérdemű közönségg! Adjuk tud­tára, hogy ma este 8 órakor, itt helyben Pere- csenyben a vasúti állomás melletti téren cirkus varieténk sajját ponyvánkkal fedett óriási kör, sátrunkban, utólórhetlen, változatos műsorral nagy előadást tarttt!... Gyönyörű táncok, melyeket a felülmúlhatat­lan Miss Leona Amadilla angol művésznő lejt, egyensulymutatványok, kigyóember. Záradékul birok-verseny, előbb hivatásos német és cseh athlétáink, utóbb helybeli műkedvelő, meg 18 éves horvát bajnokunk között. Az előadásra van szerencsém meghivni a tisztelt nagyórd’mü közönséget!!... Klá-ri, tra-cinn, bumm, öff, röff, pöff! Uj fent zenehangzürzavar s a cirkuszisták kiszívott tajtpipához hasonló piros orrú kikiáltójukkal élü­kön, daliás tartással rójják odábbra maguk alatt a földet, ütemre lépkedvén. A tisztelt nagyérdemű közönség, azaz: Galí­ciából ide akadt néhány cseléd, borzos hebron rózsa; szünidőző iskolás gyermek; pálinkától ró- vedző, mafla tekintetű, nyiszlett napszámos; száj- tátó meztóllábas, rövid pendelyü, maszatos ruthón gyerek ; kerítés tetejére kapaszkodott, s e helyzet kihasználta dévaly csipkedés mián vihogó süldő lány; pufok hentesfiu; kenyórdagasztás abbaha­gyásának miatta tésztás, maszatos kezű némber, s magam a feljegyző, bámészkodva nézzük, külö­nösen a hatalmas alakú birkózókat, ‘.akik kis fa­lunkba, nagy városokból szorulnak kifele, mivel a kezdődő háború majdani nincsenje, ime előre­veti árnyékát. Este mérsékelt kárbid-világitás mellett, fel- zörren napi zenénk s a „saját“ sátorponyva több helyen repedni kezd, folytonossági hiánya nőttön nő, mint az adó, mivel szemfüles, kiváncsi lurkók, piros fanyelű bicsakjaikkal vágják nagyobbra, kitevőn emiatt e nebulók nem a cirkusz felé eső testrészüket püffenő ütlegeknek, amiknek mind­egyikét jujj, jájj! fájdalomkiáltások kisérik. Mig a cirkuszszemélyzet egy része püfölődik, másik átöltözni megy, árván maradt nagy dobjuk cintányérostul, de rögvest akadnak műkedvelő művészek; kedélyes állomásfőnökünk úgy veri oldalba az ócska szerszám vastag bőrét, hogy majd bereped, cintányórját pedig gyárunk gépész­mérnöke csattogtatja, megrémült kutyája szűkülő vonítása és a közönség hahotája között. Néhány perc, vége a mükedvelósnek, ismét szakértő (?) kezekbe kerülnek fenttisztelt zene­szerszámaink, kezdődik az előadás, amit két pisla karbidlámpával több világosság jelez és hirtelen­szőke hajtincsekkel kilebben miss Leona Amadilla, rövidnél kurtább, időkopotta szoknyácskára in­kább vetkezve, mint öltözve. Fürószport rugdos fel, szép csárdásunkat úgy kivetkezteti valójából, hogy bátran sziu indián amazon hadi táncának vélhetnénk. Lehetetlen guggolások, lábhegy, majd sarokugrásra hüppenós közben, dobhártyát re- pesztő, penecilus hangon ihajoz „ihajt“, csuhajoz „csuhaj“-t, mig végzetre lélekzetfogyottan áll meg, levegőt szippant, aztán hatásvadászó szoknya- lebbentóssel penderül ki a körből. Zsidó ková­csunk és cipész hitsorsosa, himlőhelyes erdő­szolga, nyalka, huszárviselt magyar suszterünk és Bercsényi hü ruthénjeinek karzatra szorult utódai, tapsviharba törnek ki, a ponyva mögül pedig hallom, mikor az angol miss Leona Ama- dillát ekként dicséri valaki: jönöröen táncoltál Rózike, eredj motasd meg tégedet a küzünségnek ojra! -v Egyensúly-tornászok jönnek. Két rokonszen­ves fiatalember. Jól öltöztek, orfeumot jártak elóbb, most ide szorulva igazán ügyesen tudják le nyak­törő mutatványaikat, melyeknek végeztével a kis­asszony újból megjelenik, arcképét árulja, közbe tenyórbeszaladó pofáju, kekk kölyök pojácli, gyerekkorához nem illő, kétértelmű dalocskákat pröcsög s azt hiszi a csámpás, hogy Gyárfás Dezső hozzá képest berekedt kenguru. Ő is tányéroz s bosszankodva látja, hogy rokonszenvtelenége miatt, kevés fillér mellett, több rendbeli nadrággomb hetvenkedik kalapja fenekén. Még néhány unalmas szám, végül bevonul­nak a birkózók: árbóc termetű óriás magyar; sudár, szelíd tekintetű német; szikár, dacos előre­tolt állu cseh; rokonszenves fiatal erőteljes hor­vát. Jó legény valamennyi. — Bemutatásuk után német és cseh birkóznak. Utóbbi goromba. A közönség le pfujj hurrogja s örül, midőn ellen­fele vállára fekteti. — Fogcsikorgatva megy ki, a ponyván túl pedig szinmagyarul káromkodik, szidja legyőzőjét, aki épen olyan német, mint legyőzöttje cseh, ón magam pedig hottentotta! Újabb pár. No nézd, hát nem a zsidó bába férje áll ki műkedvelőül? Játszik vele horvátunk, végül madameunk ura és parancsolja jobb és balvállal nyomja a porondot. Előre hajolva, érdekkel szemlélik birkózá­sukat állami iskolánk igazgató-tanítója, tömöri fadgyas, kemény magyar kis segédjegyzőm, mint bírák ... * Ezek a képek rajzolódnak le lelki szemeim előtt, amint a vasúti kocsik ablakaiban sorba pillantom meg a nyalka cipész huszárt, zsidó kovácsunkat, a bába férjét, suszterünket, az igaz­gató-tanítót, vállas segédjegyzőmet, Bercsényi hű ruthénjeinek utódait, amodább az egyensúlyozó művész párt, német birkózót. Hadba vonulnak. (A cseh ? már régebben haza Mármarosba vitetett, elfeledvén a birkózások miatt sorozásra állani otthon.) Egyik ablakot egészen elfedi a magyar athléta Toldi alakja. Kérdem tőle! — Hova, hova? — A szerbek ellen. — Remélem, ad nekik? —- Hja, ha csak birkózni kellene, megropog­tatnám csontjaikat, de lőnek, a fránya hordja őket, ija fia, asszonyostul s még az öregje is vesze­delmes. Ismerem őket, kemény diók! . .. Indul a vonat, mire a Kinizsi-modell az utolsó szavát ejti ki, mely egyedül aggályoskodó e vér­mes reményű nótával szemben: i. Rajta, hajrá, fel vitézek Szerbiába. Igenesten a sztlvébe Belográdba. Kegyetlen rác, majd megjárod: Tönkre verünk. Nem lesz többé már országod. II. Kutya fülü orgyilkos nép. adta szerbje. Megbüntet a hős magyarok jó fegyverje, Ha átlépjük majd a határt; Fára huzzuk Bolond Györgyét, göthös Petárt! Elhagyott dalolás helyett, itt maradott asszony ős gyerekhad hangos, fájdalmas együtt zokogó sírása harsan fel. S mig egyik görög katholikus lelkészünk, — aki először lát, hall ilyet, — füleit bedugva könnyes szemekkel siet odább falunkba, addig őszbe csavarodott népfelkelő, mély orgona hangon szól, mint valami régi bölcs, a siránko- zóknak: — Ne ríjatok mán! Nem lehet az máskép! Jézus Krisztus sem tudta vér nélkül megcsinálni az igazságot! — Tisztelettel értesítem a t. közönséget, hogy a Hungária Cipőgyár r. t. ungvári fink-üzle­tének vezetését a mai napon átvettem. Wiesner Ferenc. VÁROSI ÜGYEK. Közgyűlés. A képviselőtestület e hó 30-án d. u. 3 órakor tartja ez évi II. rendes közgyűlését. A pénzügyi és gazdasági bizottság e hó 26-án tartott ülésén látta el javaslatokkal a keddi köz­gyűlés napirendjére tűzött tárgyakat. Amennyiben Berzeviczy István polgármester ez alkalommal először elnökölt a bizottság ülésén, első sorban is a bizottság támogatását kérte ki polgármesteri működéséhez, melyet a legnagyobb jóakarattal óhajt a köz javára érvényesíteni. Ezután került sor a napirendre tűzött tárgyakra, és ezek között elsőbben a polgármesteri hivatal átvételére, a gyám- és közpónztár, a közkórház, a jövedéki hivatal és a közélelmezési raktár megvizsgálásáról szóló jegyzőkönyvekre. A bizottság örömmel győ­ződött meg e jegyzőkönyvek tartalmából, nem­különben a polgármesteri hivatal átvételével kap­csolatosan tett intézkedésekből, hogy a polgár- mester minden vonalon tényleges rendet akar és ha munkakedve nem lankad: tud is teremteni. A bizottság ezen véleményének Árky Ákos biz. tag adott elismerő szavakban kifejezést. — A Fehér-Hajó tűzbiztosítása ügyében elrendelt vizs­gálat megállapította, hogy az épület csekély értékű biztosítása még dr. Ivántsy László polgármester­sége idejéből eredt, ez okból a bizottság az akták lezárását javasolja. — A rendőrségi tisztviselők ruhaátalányára az államsegélyből fennmaradt összeg átengedéséhez hozzájárul. — Néhai Fin- cicky Mihály volt polgármester által kezelt letét- pénzeknek ingatlanon való biztosítását, — figye­lemmel, hogy az ingatlanok elég fedezetet nyúj­tanak — tudomásul venni javasolja. — A belügy­miniszter a városi dijnokok részére is kiutalja a háborús segélyt, mit a bizottság tudomásul venni javasol azzal, hogy a dijnokok kimutatásában kü­lön tüntetendők ki a végleges alkalmazottak. — A jövedéki szabályrendelet-tervezetet elfogadásra s a jövedéki hivatal felügyelői és ellenőri állás­nak végleges betöltését ajánlja. HÍREK. Tájékoztató. Máj. 30. Városi közgyűlés u. u. 3 órakor. 31. Vármegyei közgyűlés d- e. 10 órakor. Jun. 1. Kerékjártó Duci hangversenye d. u. 5 és este ‘/,9 órakor. a Társaskör (Knsxinó) könyvtára nyitva van minden kedden este 6—7 óráig. A Kereskedelmi Csarnok könyvtára nyitva van szerdán d. u 6—7. és vasárnap d. e. 11—12 óráig. a Népkönyvtár nyitva van minden vasárnap délelőtt 11—121',, óráig. A magy/Írországi munkások rokkant- és nyugdíj-egyle­tébe minden hónap 1-só és 3;ik vasárnapján délelőtt 10—12-ig van befizetés és beiratás az Ipartestület helyi­ségében. — Kitüntetett hős. A hadrakelt sereg pa­rancsnoksága az ellenséggel szemben tanúsított vitéz magatartása elismeréséül az I. oszt. vitózségi érmet adományozta az ellenség előtt elesett Rednik Alajos 11. honv.-gy.-ezredbeli zászlósnak. — Holland vendégek Ungban. Érdekes vendégei lesznek Ungvárnak és megyénknek jun. hó első napjaiban. I. Clinge Fledderus hollandi főkonzul és Fortanier, a hollandi legnagyobb bankok vezérigazgatója vadászterület bérlete ügyé­ben érkeznek hozzánk. Az előkelő vendégeket a földmivelósügyi miniszter megbízásából Takács Miklós erdötanácsos fogja kalauzolni. — Uj esperesek. Sirola Károly zalacskai r. kath. plébános a középungi és Legeza Sándor tb. esperes, királyházai lelkész a tiszaszászfalui kerület esperesévé neveztetett ki. — Püspökünk és a hadiárva-ügy. Papp Antal püspök V. körleveléből vesszük a követke­zőket, melyek hűen tükrözik vissza a főpásztor nemes szívre valló emberbaráti tevékenységét: A hadiállapot folytán oly nagyon sújtott hegyvidé­künk népének, szegény híveinknek helyzetén ejtett sebek között bizonyára a legfájdalmasabb a kenyórkeresőtől megfosztott családok gyermekei­nek, a hadiárváknak nélkülözése és elhagyatott- sága, főkép akkor, ha azok anyjuktól is meg vannak fosztva. Ezen ártatlanok megmentése a mi legelső keresztény kötelességünk . . . Minden társadalmi tényező megkezdte már a munkát a maga köreiben hadiárváinak megmentése érdeké­ben, hogy kiegészítse az állam kötelessógszerü gondozását. Nekünk sem szabad elmaradnunk. E nemes munkában nem leszünk magunkra ha­gyatva, mert hathatós támogatást nyerünk szer­tartásunk ősi szerzetes rendjében, a Szt. Bazil- rendben, melynek vezetősége készséggel ajánlotta fel közreműködését azon célra, hogy g. kath. hadiárváink megmentése és felnevelése e rend monostorával kapcsolatban oldassék meg. E ma­gasztos cél érdekében szentszékem hadi árvaalap létesítését határozta el, mely megadná nekünk a szükséges anyagi eszközöket. Ezen alap terhére ugyanis az anyai ápolásra szoruló fiú- és leány­árvákat vallásos családoknál helyezhetnők el, a 7—8 éves fiukat aztán a rendházakba vótetnők fel vallásos nevelésre és iparosi vagy gazdasági munkára való kiképzésre, mely célra az illető rendházak egy-egy ipari műhely berendezéséről

Next

/
Oldalképek
Tartalom