Ung, 1916. január-június (54. évfolyam, 1-26. szám)
1916-01-16 / 3. szám
54. évfolyam. Uugvár, 1916. január 16. 3. szám Nyilttér soronként 80 fillér. HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik min- — ..— den csütörtökön. ■ TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ES KÖZGAZDASAGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-ső szám, hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők Felelős szerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. Segédszerkesztő: DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. ■ KIADÓHÍVatali TBLEFONSZAM II. ===== Háborús világ. Kik után jár hadisegély? A hadsegélyezésre vonatkozó miniszteri rendeletek értelmében eddig kizárólag azok után volt esedékes a hadisegély, akik családfentartók voltak. Megtörtént aztán az, högy az illető harcképtelenné lett és most odahaza van. Ellenben másik tagja is volt az ilyen családnak a harctéren, aki most az elnyomorodott vagy elesett tag helyett fentartaná a családot. Ezekre a hadisegély nem volt megállapítva. A hadsegélyző bizottság most elhatározta, hogy a bevonult egyén, ha eredetileg nem volt családfentartó és csakis a család körülményeiben a bevonulás után beállott kedvezőtlen változások következtében válik szükségessé, hogy a család vagy a családtag fenntartásáról a bevonult gondoskodjék, akkor a hadbavonultnak családja szintén segélyben részesítendő. A segélyezés rövidesen meg fog kezdődni. Hadbavonult tanerők szabadságolása. A vallás- és közoktatásügyi miniszter elrendelte a hadbavonult és időközben segédszolgálatra osztályozott tanárok és tanítók szabadságolását. Kivételes, megokolt esetekben az őrszolgálatra alkalmasak is szabadságolhatók. A miniszter többé nem fogja javaslatba hozni a póttartalékosok vagy népfölkelők felmentését. A 43—50 évesek, valamint a most besorozottak, ha felmentésük folyamatban van, nem tartoznak bevonulni, mig értesítést nem kapnak. Nem szabad zsarolni a hősi halált haltak hazaszállításával. A hősi halált haltak holttesteinek hazaszállítása lassanként megkezdődött. Mint ma minden dolognál, úgy ennél is nyomban megjelentek a zsarolók és tengersok pénzt követelnek a hazaszállításért. Nehogy tovább űzzék ezeket a kellőleg nem ostorozható zsarolási manipulációkat, a miniszter körrendeletileg mondta ki, hogy az ilyen zsarolás büntetendő cselekmény. Az elkövetője 15 napig terjedhető elzárással büntetendő. Akit nem vettek be! Irta Kiss Géza. Kazár Elek elkeseredetten vetette le magát egy székre: — Hát nem vettek be! Mindenki benmaradt, csak éppen ón nem! Én! Pedig ahogy ott állt a sorozó sátor előtt, olyan volt, mint a templomok előtt sudarodó fiatal jegenye. Hanem az apa, a testvér, a rokonság, mind tudott valamit egyengetni azon az úton, amelyen neki ki kellett szabadulni a katonaságtól. Hiszen ha békeidő volna, könnyebben beletörődne, de most, mikor legény kell a gátra, mikor küzdeni, hősi halált halni is lehet a hazáért! Hejj!... Felpattant a székről, odaállt a tükör elé, hadd lássa, milyen az az „alkalmatlan“ termet. Nem éppen széles a válla, de rokkanás nélkül cipelné a teljes felszerelést. Megtapogatta a karját: nem nagyon vastag, de mintha legkisebb izomszála is ruganyos acél volna. És a dereka! Alól karcsú, mint egy növendék lányé, defeljtbb szabályosan szélesedő, mint a szoboré. Hej! hogy feszülne azon az uniformis. Kidomborodott mellére nyomta a tenyerét, a szíve fölé. Visszapattanna arról talán még a golyó is ... Ha beárnyékolhatná merész homlokát a katonasapka, melynek kókszürkeségó- ből oly festőién nyílik ki a homlokára tűzött őszi rózsa . .. Hej! hogy kipirulna a tükör homályában halaványnak tetsző arca a ráfreccsenő vértől, vagy a szuronyroham lázától. Gerjedten kapta fel a sarokból a vasrudat, amivel tornázni szokott, a melléhez feszitette, mintha szurony volna. Szeméből lidérces fény csapott föl, mintha hallaná a jelszót: Előre! . . . Előre! Aztán keserű kijózanodással dobta le az Apróságok a harctérről. Irta Vaskó 11. honvéd-gyalogezredbeli szakaszvezető. Egy muszkatiszt beszél magában. — Mégis csodálatra méltó katonák ezek a magyarok! Ha bennünket kergetnek, mindig sarkunkban vannak, ha meg mi futunk utánok, sohasem érjük el. * Nagy tüzérségi harc van. Egymásután sütik el az ágyukat. Megszólal a kis 8 cm-es tábori ágyú: dzsum- dzsum. Egy baka közbe szól: blat. Megszólal a 15-ös nehéz üteg: dum-dum. A baka ismét közbe szól: egy korona. Megrezzen a föld, bömböl a 30 5-es. Elkiáltja a baka is magát: bank az egész. Nehány perc múlva telefonon jelentik: a 305-es szétverte az ellenséges tüzérség egy ütegét. Tehát bankot ütött. * Honvédeink rohamtávolságra vannak egymástól. Fejét kidugni senki sem meri, mivel az ellenséges rajvonalnál nehány jól fedezett muszka kitűnő eredménnyel küldözgeti golyóit. A századparancsnok el-elnózegeti, amint embereink lőrósükön óvatosan célozva viszonozzák a lövéseket, miközben feltűnik neki egy cigány, ki minden célzás nélkül sütögeti el fegyverét. — Hát te cigány nem is célzói? — Nem ón, százados úr alázatosan jelentem, már annyira megutáltam azt a kutya muszkát, hogy látni sem akarom. * Brestlitovskot ostromoltuk. A külső erődítményeket már bevettük s ez után néhány percnyi pihenés volt. Ez idő alatt a tüzérség erősen lőtte a menekülő ellenséget, a gyalogság ellenben ebédjét sietett elfogyasztani. Pár perc elteltével szépen sorakozva követték egymást az előre nyomuló rajvonalak. Közelebb érve a belső várhoz, az ellenséges gyalogság megkezdte a tüzelést, mit a mieinkek rövid idő múlva rohammal üdvözöltek. Rajta, rajta! hallatszott mindenütt — s nemsokára be is adták derekukat a várban levők. Egy cigány, ki bátorságát többször is megmutatta, elsőnek gázolt a drót akadályon keresztül föl az erődítmény, illetve vár falára s hogy felért, lelkesen kiabálta : — Jertek fiuk, jertek, nem kell már filni, hisz nincs már baj itten, nem is látok muszkát, ágyra. Fájdalmas sirámot nyikorogtak alatta az acél rugók. De szívesen odaadná azt a habos ágyat egy kaszárnyái priccsért, vagy egy darab kemény földért, amit csak egy szál pokróc takar ott a tábortüzek között, ahol felgyújtott városok derengése halványítja meg az éjszakát és ágyu- dörgés a hajnali ébresztő! Dühösen tépte le magáról a divatos szabású civil-kabátot. Még a pesti szabó varrta. Ez eszébe juttatta a fővárost. Megvető pillantást vetett a könyveire: Élettan, Bonctan, Szigorlat! Hánykódó lelkében egymás után jelentek meg a barátai, a kamarása, — egytől egyig fegyveresen. Még a régi gimnázista korabeli pajtások is, akivel a sorozás hozta össze, mind csillogó szemmel, mellét verve dicsekszik: 65. gyalogezred! 11. honvéd- zászlóalj ! — és ő itthon. Csak ő! Sírásra hajló tehetetlen düh borzongott rajta végig. — Karja megrándult, le akart sújtani az asztalra, hogy roppanjon össze minden, — de eszébe villant, hogy a reccsenésre felriadna szívbajos édesanyja, kinek az életfonala elszakithat- lanul forradt össze az övével, és megszakadna, ha őt elvinnók! Égi jelenésként ragyogott előtte az a vésztől aggódó, imádott anyai arc .. . E miatt nem lehet ő katona. Hős! II. Ha a kaszárnya törött szalmája lenne a derekai ja, már rég aludna, de igy?! . . . Szinte égett alatta a kényelmes ágy. Mit fog szólni a leány, akinek a kópét az édesanyjáé mellett rejtegeti a szívébe vésve. Aki már a múltkor átkozta sqrsát: mórt nem lehet férfi, hogy fegyverrel vódhetné hazáját! Gyávának fogja tartani a leány, az a leány, aki az élet-célt jelenti számára! ... Az ébredő napot már kint várta a határban. Gyönyörű volt most az, amint az aranyosak meszi szaladni, olyan a kilátás, hogy csak passzió nekem nézni. Egymásután hatoltak honvédeink a várba s evvel munkájokat be is fejezték, a cigányt pedig mindenki megdicsérte. * Egy baka leveléből: Kedves Sógor! Szegények vagyunk, de jól élünk! Közelben lévő bajtársaimmal mindegyikünknek itt a lövész- árokban van libája, kacsája, tyúkja, galambja s némelyiknek kis malaca is. Ezeket könnyű szerrel szedegettük össze a lakatlan községekben, midőn járőr-szolgálatot teljesítettünk — hazajövetelkor. Gyakoroljuk magunkat a gazdálkodásban. De nehogy azt higyjótek, hogy mindegyik bakának egy ketrece is van. Nem! Az én tyúkom például mindig a fedezékemben tartózkodik, fejemnél alszik, olyan szelíd mint egy bárány s ha megyek valamelyik barátomhoz, szinte utánam jönne, ha lábánál fogva nem volna megkötve. Minden nap tiz órára jó rántottát eszünk. Olykor reggelenként fólálmomban, ha hallom szólani szomszédom kakasát, azt hiszem hogy otthon vagyok. Csak az az egy bánt, mit is fogok csinálni tyúkommal, ha innen menni kell. Hogyan fogok megválni a mindennapi rántottámtól és hogyan mondok le az édes otthonról. Az 1915. év eseményei. ii. Julius. 4. Sirokai Albertné halála. 6. Havasi József volt őrdarmai, jelenleg . szerednyei r. kath. plébános ezüst-miséje Őrdarmán. 12. A polgárőrség megszűnt. 13. A kormány hatályon kivül helyezte azt a rendeletet, amely szerint a tiszta búzából való kenyér sütését eltiltotta. 15. A 19 éves népfelkelők bevonulása. 16. Özv. Ilosvay Lőrincné meghalt nyolcvanegyéves korában. 17. Társas vacsora Kulik postatiszt tiszteletére abból az alkalomból, hogy arany érdemkeresztet kapott. Kovássy Elemér perecsenyl főszolgabiró 25 évi jubileuma. Márczy Béla 11. honvédgyalogezredbeli százados meghalt Munkácson. 22. Markovszky Sándorné szívszélhüdés következtében meghalt negyvenkilenc éves korában. árás hegyek ormára tűzte föl tűzkoronáját. zívta-szívta magába az őszi hajnal friss üdeségót és szőtte, szőtte a terveket: miként viselje el az itthonmaradás szégyenét. Egyszercsak megkondult a faluban a harang. Öblösen, hömpölyögve terült szót a hangja a mezőn, fürödve a reggeli csillogásban, ünnepi érzést bujtogatva a szívekben. — Elindult a hang után és bent találta magát a templomban. Gyönyörű imát mondott a tiszteletes az árván marad- takórt, a sebesültekért, a harctéren küzdőkért. És imádkozott értük ő is 1 Aztán hogy elkerülje a sok kiváncsi kérdést, szemrehányó tekintetet: miért van itthon? — sietett ki az emberek közül, ki, ki a mezőre. De még igy is meg kellett hallania a templomból özönlő asszonyok suttogását: — Hát a tisztelendő ur fia nem maradt be! ? — Pedig szép szál legénnyé sudarodott. — Az ilyet eleresztik, aki nem gyűri be a nadrágot a csizmaszárba. — Hej! hogy az urak még ilyenkor is ki tudják huncutkodni a fijokat! Futott, futott és mint égető sebet vitt magával minden szót. . . Mire a reggeli levegő csípősségét déli meleggé érlelte a nap, — érett volt az ő elhatározása is. Ebédnél bejelentette az édesapjának, hogy átlép a theologiára. Az ezüstös hajú lelkész alig akart hinni a fülének. Hát még mindig valóra válhat régi álma? S amint látta Elek, hogy az édesanyja arcát is öröm sugározza be, enyhültén tette hozzá!: — A mostani emberek megszégyenítő pillantását már úgyse tudom elkerülni, de ha majd a kis fiam von felelősségre, hogy miért nem vettem részt a világháborúban, azzal talán meg tudom értetni, hogy lelkész-jelölt voltam. Lapunk mai Bzáma 4 oldal. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . 8 K. Negyedévre . . 2 K. Félévre ........4 K. Egyes szám 10 fillér Amerikába: Egész évre 10 korona 60 fillér. Ung vármegye Hivatalos Lapjával együtt: Egész évre . . 14 K. || Félévre..... 7 K. Negyedévre .... 3 K 50 f.
