Ung, 1916. január-június (54. évfolyam, 1-26. szám)
1916-02-13 / 7. szám
54. évfolyam. Ungvár, 1916. február 13. 7 szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . 8 K. Negyedévre . . 2 K. Félévre ........4 K. Egyes szám 10 fillér Amerikába: Egész évre 10 korona 60 fillér. Ung vármegye Hivatalos Lapjával együtt: Egész évre . . 14 K. || Félévre ..........7 K. Negyedévre .... 3 K 50 f. —■ Nyilttér soronként 80 fillér. — HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik min- = den csütörtökön. ■ — TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-ső szám, Feietc» szerkeszt«: segédszerkesztő: Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők BÁNÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA. — KIADÓHÍVAT ALI TELEFONSZÁM 11. ===== Háborús világ. A polgármesteri szék betöltése előtt. Alig hogy néhai Fincicky Mihály Ungvár városának hosszú időn át volt érdemes polgár- mesterét — akinek emléke iránt a kegyelet a képviselőtestület legutóbbi közgyűlésén oly nemes és lovagias módon nyert kifejezést — a város lakosságának impozáns részvéte mellett átadtuk az örök béke honának, — utódját illetőleg megindultak a találgatások, a jelölések. És ez természetes is. Hisz a folytonos cselekvésre, munkára és fejlődésre berendezett élet — a maga bölcs törvényei szerint •— halad tovább. Az nem ismer és nem tűr megállást. Még csak pihenést sem. A munkában elgyengültnek, a kidültnek kijár a részvét pálmalevele, az érdem babérja, — de üresen maradt helyét el kell foglalnia másnak, erősebbnek, arra hivatottnak, aki a munkát folytassa, a haladást és fejlődést biztosítsa. Ezért természetes tehát és ezért nem is lehet megütközni azon, hogy a közönség késedelem nélkül a találgatások, a jelölések tág mezejére lépett. Hisz ott látja maga előtt a nagy kérdőjelet. Ki legyen és ki lesz az az erősebb, az arra hivatott ? A városnak közismert nehéz viszonyai, amelyeket még súlyosbít a háborús helyzet, komplikáltabbá tette a jelölt helyes megválasztásának kérdését. Mert ide csakugyan erő, hivatottság és rátermettség kell. Jelöltekben és különösen önjelöltekben nincs hiány. Sokan csak azt nézik, azt látják: egy állás üresedett meg és nem is kicsinylendö javadalmazással. Szép, tekintélyes állás. De elfelejtik, hogy ez állás tekintélyét a rátermettség, a dolgozni tudás és akarás tartja fenn abban. Sokan azt hiszik, ma is igaz, ma is alkalmazható a régi jó idők mondása: ha meglesz a hivatal, megjön majd a hozzávaló tehetség is. De ezek elfelejtik, hogy a polgármesteri felelősség- teljes álláshoz hozzá van fűzve Ungvár város jövő haladásának, fejlődésének és lakossága boldogulásának, nyugalmának és jólétének mindennél fontosabb kérdése. De meg vagyunk róla győződve, hogy a közvélemény, mely ezer szemével mindent jobban lát, melynek leghelyesebb ítélete van s mely mindig a közérdeket nézi, hamar leszámol azokkal és röviden megtalálja vagy talán meg is találta a maga alkalmas emberét, az „erősebbet“, az „arra hivatottat“. Mint értesültünk, a város közönségének mérvadó része Berzeviczy István rendőrkapitányban látja a jövő polgármesterét. Köréje csoportosul s őt óhajtja megnyerni e díszes és fontos, de egyúttal nehéz állásra. Nem ő jelölte önmagát, a közbizalom helyezte előtérbe személyét. És igy van szépen, igy van helyesen. Egy vezető állásban csak úgy töltheti be helyét valaki teljesen megfelelőleg a köz javára elfogulatlanul, tárgyilagosan, ha lélekben, gondolkodásban, tetteiben független minden befolyástól. Ha nem pártok, ha nem klikkek választottja, de a közbizalom letéteményese, abban találja gyökerét, abban erejét és támogatóját. ügy tudjuk, hogy Berzeviczy István jelölését, akiben minden kellék megvan arra, hogy a város élére kerüljön, a vármegye vezetősége is osztatlan rokonszenvvel fogadja. És ez a rokonszenv még a közbizalom mellett is nagy horderejű tényező, mert el nem vitathatóan könnyebbé fogja tenni azoknak az igen nehéz feladatoknak a megoldását, melyek a jövő polgármesterére várnak. A 43—50 évesek bevonulása. A népfelkelésre alkalmasoknak talált s 1870., 1871. és 1872. években született állampolgárok f. hó 28-án, az 1865., 1866. és 1867. években született állampolgárok pedig március hó 3-án, ameny- nyiben névszerint felmentve nincsenek, népfelkelési tényleges szolgálatra bevonulni tartoznak. Hadbavonult diákok magánvizsgája. Ezen címen a múlt számunkban közölt hírünkre a föreáliskola igazgatósága a következő felvilágosító sorokat szíveskedett szerkesztőségünkhöz intézni: Az Ung f. hó 6-iki számában „Hadbavonult diákok magánvizsgája“ címen megjelent közleményre vonatkozólag tisztelettel értesítem a tekintetes Szerkesztőséget, miszerint a nagymóltóságu vallás- és közoktatásügyi miniszter ur csakugyan megengedte azt, hogy a hadbavonult tanulók a folyó tanév hátralevő részében szabályszerű magánvizsgálatot tehessenek, de egyben kifejezetten kimondotta, hogy az ily módon magánvizsgálatot tett VIII. o. tanulók érettségi vizsgálat nélkül érettségi bizonyítványt nem kaphatnak, hanem a szabályszerű időben és helyen teendő rendes érettségi vizsgálatra bocsáthatók. • Kereskedők és iparosok szabadsága. A kereskedelemügyi miniszternek, mint a kassai kerületi kereskedelmi és iparkamara hivatalosan értesült, sikerült kieszközölni a cs. és kir. közös hadügyminiszternél, hogy olyan kereskedők és iparosok, kik mint B) osztályú népfelkelők tényleges szolgálatot teljesítenek, amennyiben a harcvonalban nincsenek, üzleti ügyeiknek rendé zése céljából 8 napi szabadságot kaphatnak; ameny- nyiben üzleti ügyei azt indokolják, később is kaphatnak a közvetlen parancsnokságtól 1—2 napi szabadságot, melyet a katonai parancsnokságtól kell kéreimezni. Amennyiben az érdekeltek ügyeiknek elintézésére nézve fontosnak tartják azt, hogy a kamara erre vonatkozóan véleményét nyilváníthassa, a körülményekhez képest az érdekeltek kérésére a kérelemnek továbbítását a kamara szívesen elvállalja. Ungvári emlékek.* Irta Pásztor Árpád. Nem tudom, hogy kicsoda, de Ungvárról való. Ezredorvos és tegnap délután Sátoraljaújhely előtt a gyorsvonaton láttam. Jött haza szabadságra az olasz harctérről. Benyitott a szakaszunkba, ahol egy ismerősét pillantotta meg. Ungvárról is szó esett. — Hallom, nincs odahaza senki, mondta az ezredorvos. A nőtlenek mind bevonultak. — Hát az ügyvédek? — kérdezte a másik. Az ezredorvos pedig felsorolta a fiatal ungvári ügyvédek egész névsorát. Majdnem mind katona. — De ezenkívül nincs semmi Ungváron a háborúból! — Hála Istennek, nincs! Hála Istennek! ismétlem magam is, aki láttam Ungvárt az orosz beözönlós első ijedt rémületében. Ne vegyék rossz néven, de ezt a felolvasásomat ma kora hajnalban Csap vasúti éttermében kezdem Írni, hogy majd Ungváron a hotelszobában fejezzem be. Tegnapelőtt még Belgrádban, rohannom kellett vissza, hogy eleget tehessek az érdemes Gyön- gyösy Társaság megtisztelő meghívásának. Tehát hajnali hat órakor Csap vasúti éttermében. A háború legszomorubb szakából feledhetetlen emlék köt ehez az állomáshoz. Budapesten felhangzott a vészhir: — Az orosz betört Uzsokon! Mesterségem, hivatásom útnak indított, hogy a harcoló seregek közelébe érjek. Másfél napig tartott, mig eljutottam Csapig. Az állomásokon órák hosszat vesztegeltünk, katonavonatok ro * Felolvasta a szerző a Gyöngyösy Irodalmi Társaság febr. 5-iki felolvasó ülésén. Szerk. bogtak szakadatlanul felfelé, az ablakokban vö- rös-fehér-zöld zászlók, — a veszedelem pillanatában de magyar lett a közös hadsereg színe! — s végig zúgott Magyarországon a dal: Édes anyám ne sirasson, Lesz majd nekem rózsás sírom Messze, messze nagy Oroszországban. Lefelé pedig a szomorú sebesültszállító vonatok áradtak. Este volt, szélvihar, éles, vágó, bömbölő eső, amikor Csapra érkeztem. A szemben jövő polgári vonatok tele menekülőkkel, mindenfelé ellenőrizhetetlen rémhírek. Az orosz már közvetlenül Ungvár alatt van. Ungvárra csak reggel lehet tovább... Hová ?... Mit csináljak a rettenetes éjszakában? Az állomás segitöhelyóre igyekeztem. Kinyitom a vörös-keresztes ajtót, fülig nagykabátban, a homlokomba huzva sapka, amikor rám ripakodik egy hang: — Civilperson hinaus! A szoba közepén pedig székbe görnyedve egy főhadnagy, aki felemeli a kezét és a kiabáló hangot türelemre inti. Azután szinte nyögve, makogva mondja : v — Á . . á . . árpád . . Szee . . szervusz! Ránézek. Mintha kisértetet látnék .. Bobkó Sanyi. Két napig Galíciában a harctéren halottak között.. . levetkőztetve, sebesülten, kifosztva . . . azután kórházban .. . súlyos idegsokk .. . alig tud beszélni .. . — Hova ? . . . nyögi felém. — Ungvárra . . . — É ... ón is . . . mutat magára ... Az a . .. a . . . anyámhoz ... — Jó . . . Reggel együtt megyünk. — Nem ... int a kezével . . . 0 most indul. .. Éjjel . . . Ebben a szakadó esőben, a menekülés éjszakáján. Igyekeztem tartóztatni, lebeszélni, de Bobkó Sanyi hajthatatlan maradt és két katonára támasz kodva ment ki a kocsira. Távozóban megállott mellettem s hogy megmutassa, mdyen helyre legény, mert beszélni nem tudott, hát mutató ujját a szája elé téve, mintha a cigányt tanítaná nótára, fütyörószve vitette magát ki az éjszakába. Azóta láttam már egészségesen, daliásán; hős katona, vig fiú, de emlékemben csak úgy marad meg, ahogy akkor éjjel láttam összetörve, fólholtan, — az anyja után vágyakozva. Azután átmentem az állomásról a szállodába. Az étteremben ember ember hátán, menekülők és földönfutók, asszonyok és gyerekek, megriadt arcok és kétségbeesett szemek. Valaki berohant: — Ungvár lángokban áll. . . Az oroszok már ott vannak .. . — Látta? — kérdeztem. — Nem, hallottam. Másnap reggel azután szekéren Ungvárra. Lefelé száz és száz menekülő szekér, hosszú, megrakott galíciai jármüvek, mellette gyalog a szülők, a felnőttek, a kocsin az ágyneműn ülve a gyerekek, az aggok. Borzalmas idők, szomorú emlékű napok. A téglagyár szeles, kietlen, törmelékes falai közt haldoklók lézengő százai, a vasúti töltés mellett kiterítve a halottak olyan légiója, amilyenről lázálomban sem álmodhatok a beteg, — kolera, mondják; éhtifusz, látom .. . Elképzelhetetlen sirgödrök, tragacsokon dobálják be a halott katonákat. Ó, borzalmas képek . . . Rohanok vissza Budapestre, fel gróf Tisza Istvánhoz, elmondom a rómláto- mányt. A belügyminiszterrel útra kel, és felépítik a barakvárosokat. Azután a téli kárpáti harcok, Ungvár a hadak országutja lesz, háromszor négyszer utazom rajta át .fel Uzsok felé. A Kárpátok lánca csupa hó. Hol késik a szabaditó ; megváltó tavasz. .. . Ezekkel az érzésekkel eltelve itt irom egyik versemet : Nap, Nap ! Forró sugarú Nap 1 Tavaszteremtő, most siess, ne késs. Nem kellettél még soha hamarabb, Soha nem várt még ilyen szent vetés. A tél rögén, az árkok jég ölén, A hó fagyán, a szélvitt hegyeken, Millió ajk esd hozzád égi fény, Törj át ködön, fagyon, havon, jégén. Enyhítse arcod a rettenetét, Hidegebbé ne tedd még a halált, Öntsd el derűd a csatatér felett, Óh, csókold meg, akit golyó talált. Lapuik mai száma 8 oldal,
