Ung, 1916. január-június (54. évfolyam, 1-26. szám)
1916-06-25 / 26. szám
1916. junius 25. U N G (26 szám) 3 — 65 éves életmentő, lpovicz Ferenc ny. államvasuti elöljáró f. hó 22-én este 7 óra körül észrevette, hogy egy 9 év körüli leányka beleesett az Ung-csatornába. A leánykát már elnyelte teljesen a mély viz, amikor az idős ember elszántan utána ugrott s a már teljesen mozdulatlan leánykát kihozta a partra. Mesterséges lélegzés alkalmazásával a kisleányt sikerült is életre kelteni. — Ä Bercsényi-utcai titokzatos holttest.Reis- mann Henrik, 50 éves ungvári koldus már évek óta Kustán Lászlónénál lakott a Bercsényi-utca végén. Legutóbb vagy 6 hete eltűnt a lakásból, de minthogy máskor is eltűnt, most is azt hitték, hogy elment falura koldulni. E hó 21-én Kustán- nét parasztasszonyok látogatták meg, akik figyelmeztették az öreg asszonyt, hogy a házban rettenetes hullaszag van. Akkor jutott eszébe az öreg koldus. Nyomban feltörték szobája ajtaját, — mely csukva volt — s ekkor szörnyű látvány tárult eléjük. Reismann teljesen feloszlásnak induló holtteste ott feküdt a szoba közepén. Minthogy a lakásban patkány és egór is van, valószinüieg azok is kikezdték a hullát. A koldus zsebében nem kevesebb, mint 3465 K készpénzt es egy 1150 K-ró'l szóló betétkönyvet találtak. Bűntény nem látszik fenforogni, hanem a vizsgálat adatai szerint az öreg koldust valószinüieg még 5—6 héttel ezelőtt szivszélütós ölte meg. A holttestet még a múlt héten eltemették s ezzel a vizsgálat befejezést is nyert. — Bimbóhullás. Súlyos megpróbáltatás érte Kun Elemér körjegyzőt és nejét: Komjáthy írónkét, egyetlen fiuk, Gáborka halálával. A nyoic éves élénk fiúcska f. hó 17-én hosszas szenvedés után itthagyta szülőit, nagyszüleit, kis húgát és rokonságát. A*kis Gáborka temetései, hó 19-én ment végbe. Balogh Sándor ref. s. lelkész szívhez szólóan imádkozott és beszólt a halott felett. A Kun és Komjáthy családok jóismerősei közül számosán vettek részt a temetésen, hogy együttérzésüket fejezzék ki a gyászoló szülők és nagyszülők iránt. — Agyonütötte a villám. Ifj. Frendák Mi- hálynó, sárosrőcsei lakos IV2 éves gyermekével a karján e hó 19-én a mezőről haza igyekezett, útközben a villám lecsapott s őt agyonsujtotta, mig a karján levő csecsemőnek semmi baja sem lett. — Feltámadt hős. Jó Lakatos István dobó- ruszkai lakost és 11. honvédgyalogezredbeli katonát halottnak vélte mindenki. 1914. szept. havától nem jött semmiféle értesítés. Akadtak olyanok, akik biztosan tudták, hogy az oroszokkal vívott harcokban elesett. Itthon maradt felesége megsiratta, meggyászolta, a dobóruszkai plébános bevezette elesett hívei névjegyzékébe és .gyászmisét mondott lelkiüdvóért A napokban aztán levél érkezett Lakatos Is’tvántól Krasnojarskból (Szibéria) írja, hogy nincs semmi baja. Lakatos István esete alapján sokan reménykedhetnek, akik hozzátartozóikról nem tudnak biztosat. — A harctéren elesett magyar tanitók özvegyei és árvái javára újabban a következő gyűjtések érkeztek be a vármegye kir. tanfelügyelőjéhez: Juhász Nándornó gyűjtése Porosztón 21 K, Kalocsai Sándor és Sáradi János lakárdi tanitók gyűjtése 60 K 80 f, Kotyó Endre bunkósi áll. tanító gyűjtése (két részletben) 45 K 4 f, Mészáros János gálócsi áll. tanító gyűjtése 10 K 50 f, Dunda János sárosrőcsei g. kath. tanító gyűjtése 31 K 20 f, Markó András lakárdi g. kath. tanító gyűjtése 8 K 50 f.’Összesen 177 K 04 f. A már eddig nyugtázott 2313 K 50 filérjrel együtt az ungmegyei tanítói kar gyűjtésének eredménye eddig 2490 K 54 f. A gyűjtők és szives adakozóknak ezúton mond hálás köszönetét az özvegyek és árvák nevében Szentkereszty Tivadar kir. tanfelügyelő, aki a begyült összeget rendeltetése helyére juttatta. — A tartalékkórház köszöneté. A tartalékkórház parancsnokságától a következő levél érkezett szerkesztőségünkhöz: Kérem tisztelettel, szíveskedjék b. lapjában Baranya, Ungdaróc és Koncháza jótékony és hazafias lakosainak a pünkösdi ünnepek alkalmával a kórházunk sebesültjeinek és betegeinek küldött szeretetadományok- ért a kórház hálás köszönetét kifejezni. — A kérésnek eleget téve, a három község derék lakosságának a nyilvánosság előtt adjuk át a kórház pararcsnokságának köszönetét. — A r. kath. fiuinternátusra újabban adakoztak: dr. Mázy Engelbert (Kassa) 500 K, Lő- rinczy Jenő, Frank József (Szinyérváralja), Á. Á. (Ungvár), Sirola Károly (Nagyzaíacska), alsó ungi esperesi kerület r. kath. papsága 100—100 K, fölső ungi esperesi kerület r. kath. papsága 80 K, Sz. Ggy. 50 K, Knauer Sándor (Csap) 20 K. A gyűjtés eddigi eredménye 11.310 K. Az adományokért hálás köszönetét fejezi ki a fiuinter- nátus szervező bizottsága. — Koszorumegváltás. Borostyánkői Elek dióskai áll. tanító temetésen nagyszámban részt vett kartársai koszorumegváltás címén 71 K-t adtak össze a harcban elesett özvegyek és árvák alapja javára. Az összeget a tanitók járásköri elnöke rendeltetése helyére juttatta. — Köszönetnyilvánítás. Balázs Villibáld 3 K-t adott a jun. elseji jótókonycólu hangverseny alkalmából. Köszönettel nyugtáza a rendezőség. CSARNOK. NEVICKE-VÁRROM. Történelmi emlékezés. Irta Zachár Dénes. II. Nevicke-várrom áll még ma is, kőfalai még most is összetartanak, talán fogadásuk, hogy mint testvérek a pusztulásig együtt maradnak. Oldalaira selymes mohák tapadnak, mintha mondanák: „Ne féljetek, mi majd megvédünk az idő viszontagságaitól“. Arra járok a szerpentin hegyi-uton, az illatos vár-kertben, az ósdi bástyákon . . . A látóhatár mindjobban sötétül. Ungvár városából már csak a püspöki rezidencia fenséges két tornya szürkéink a távoli homályban s a vár, Ungvár vára hint testvéri csókot a csendes szürkületen át: Isten hozzád! Együtt láttuk legelőször a büszke Árpádnak párducos hadait, együtt üdvözöltük Rákóczi, Bercsényi fölkelő népét, a ruthéneket, mint őrszemek állunk itt a letűnt világban, mint örök pásztortüzek. Testvérek vagyunk. Az est királynéja lassan ébredezni kezdett, hosszú sóhajjal, mely végig simogatta a fák leveleit. Kísérői a karcsú Lichnis vespertinák beszórták már fénnyel az útját. A kicsiny virágok éji udvarlói már körülrepdesék a látóteret. Belém ütődött valami lassú bugással. Hess! Te kéjlegény Yanessa Jo! kedveseid lesnek már rád az esti harmatban. Összébb húztam köpenyemet. A szól sivitva szállt le a romok fölött. Ott hagytam a várromot, sietve haladtam le a beszédes'bástyákról, át a várudvaron, a sambucán, le a Serpentin utón a „sóhajok utján“. Elgondolkoztam. — Pohvalen pán Jesisza Kriszta! — hangzott föl a csöndben. Fölrezzentem. E remegő hangok oly ijesztően törték meg a kisérties csöndességet: csak a fák levelei zizegtek a denevérre, szentjános bogaras sötétségben. Egy ősz pór közelgett felém. — Naveki! Amen. — A várból jön az ifiur? — Onnan, igen. * — Jól is tette, hogy a sötétséget be nem várta — lassan motyogott valamit az öreg, aztán fontoskodva hozzátette: — Nem jó a becsületes embernek estéli időben ott őgyelegni. Tetszik hallani uracskám azt a sivitást odafönn ? ... Füleltem. A szól zúgása hallatszott fölülről, keverve az éji madarak zajától. — Fránya kísértetek járnak odafönn, meg aztán az Arany Gyávcsa, aki úgy jajgat, csupa tulvilági szellemek! — Kicsoda jajgat úgy?! — Hát az Arany Gyávcsa, aki fölépítette a várat még a magyarok bejövetele előtt, eljön sir- üregóből minden este, hogy ott töltse az éjt kedves vára falai között és együtt sir-rí a szépséges árva Eszterrel, egyik híveinek — a magyaroknak — sorsa miatt, a másik meg a szerelme- tes vőlegénye miatt. — Hát az az árva Eszter megint kicsoda legyen, bácsi ? — kérdeztem kíváncsian a mellettem csoszogó öreget. — Óh Bozsicska moja! siralmas történet az, mentsen meg az Isten minden szüzet olyan kegyetlen sorstól. Elmondom a történetét, ha meghallgat az ifiur! Az erdészlak felé igyekeztem. El is érkeztünk lassan a második falunak — Ó-kemencének — a határához. Hátrafordultam. Ott sötétlett a vár a hold sápadt fényében s a szél csak fütyült tovább, egyre tovább . .. Az öreg ruthén beszédét hallgattam s most már ón is, mintha az Arany Gyávcsa sírását hallottam volna, most már én is, mintha a szép szőke Eszter fehér mennyasszonyi ruhájának suhogását hallottam volna. Az est leszállt, beszélt az ősz pór s szavait a siró szél kísérte. * A dúsgazdag büszke Upor sziklafószkóre, Nevicke-várra rászállott a gyász. Elköltözött a másvilágara a vidék jótevő asszonya, a vár úrasszonya. Hasonmása üde leánya, a gyönyörűséges Eszter, de megváltozott egyszerre. Az egyedül- valóságot jobban kedvelte minden mulatságnál. Örömest lett magánosán a csacsogó pataknál, virágos mezőkön, a homályos erdőségben, a kőszálakon, a hold sápadt sugárinál, minden gyönyörűségét a kies természetből szívta. Mert nem volt boldog a szépséges árva Eszter ... A nagy Upor s a cselédség egyre rázták fejüket. Miért csodálkoznak a boldogok ? Nem érzik, mi szorongat belül... Árvának érzem magam, egy része szivemnek nincsen betöltve. Hideg sze- retetlenség gyötrőbb vagy a pokol minden kínjánál ... óh! bár már odafönn lennék, hol az a sok sárga tüzü csillag hívogat, ott találom majd jó anyámat, kinek képe előtt annyit sírok s szeretve leszek. És a szépséges árva Eszter panaszait nem hallhatta meg senki, teremtett lelket atyja s cselédein kívül szemei sohasem láttak. Nem ismerhette távolról sem a szerelmet Nevicke-vár legszebb virágszála, csak űrt, tátongó űrt érzett pi- hegő kicsiny szivében és panaszkodott a csacsogó pataknak, a virágos mezőknek, a néma kőszálaknak, a hold sápadt sugarainál tovább, egyre tovább . . De eljött az idő, mikor mégis csak megismerte ezt az édes szédelgést, ezt a szemfényvesztő elbódulását a szívnek, amely nem áll az emberek hatalmában. KÖZGAZDASÁG. + Az ungvári ipari hitelszövetkezet évi rendes közgyűlését f. hó 18-án tartotta meg. Elhatározta a közgyűlés, hogy a mérlegben kimutatott 955 K 71 f tiszta nyereségből 10% a tartalékalaphoz csatoltassók, a fennmaradó rósz pedig az üzletrészek 5 %-os osztalékára és a tartalékalap gyarapítására fordittassók. Igazgatósági tagoknak újból 3 évre megválasztattak: Seyfried Károly, Székely József, Takács Miklós, Pap János, Tomajkó István, Tapasztó Pál és Flach Jakab igazgatósági tagok, uj igazgatósági tagnak pedig fíöndy Ede. A közgyűlést követő alakuló igazgatósági ülésen a hitelszövetkezet elnökéve újból gróf Sztáray Gábor főispán, helyettesévé pedig Bekény Aladár föerdőtanácsos választattak meg. A NT V A IZ A NT V \7 T Hivatalos óra: d. e. 8-tól AIN 1 ANUIN 1 V 1 d. n. 2-ig. Házasságkötés Tj r tt A m AT r> Ä I minden nap, kivéve vasárilL V A. I ALlJÁ U Li. nap és ünnep délutánját. Népmozgalmi kimutatás 1916. jun. hó 17-től jun. hó 23-ig. Születések: Kiss András és Dráveczki Paulina, fiú; Nagy János és Danku Vilma, fiú. Házasságok: Zimonyi Henrik és Katz Emilia (Wien); Ackersmann Hersko korcsmáros és Ber- kovics Guszti; Szech János szabó és Gerzánics Mária; Troksza Mihály műmalmi munkás és Belej Mária; Klein Zólig bérkocsis és Braun Hani. Halálozások: Özv. Pető Károlynó Mező Juliánná ref. 45 éves, kisbirtokos; Vorobely András g. kath. 60 éves napszámos; Czyktor Mária r. kath. 2 éves; Kun Gábor Elemér lef. 8 éves; Goldberger Ilona izr. 24 napos; Petrinitz Adél izr. 16 napos; Székely Zoltán izr. 15 éves, felsőkereskedelmi iskolai tanuló; Kelyman László g. kath. 29 éves, napszámos; Madrák Pál r. kath. 71 éves; Reismann Herman izr. 55 éves. A kiadásért felelős: BÁNÓCZY BÉLA. 49—1916. vh. sz. Árverési hirdetmény. Alulírott bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t.-c. 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a budapesti központi kir. járásbiróságnak 1914. évi 133373. számú végzése következtében dr. Kemény Aladár budapesti lakos ügyvéd által képviselt Fehér Béla budapesti bejegyzett cég javára 30 K s jár. erejéig 1916. évi január hó 18-án foganatosított kielégítési végrehajtás utján le- és felülfoglalt és 53 K 70 f-re becsült kővetkező ingóságok, u. m.: egy „Vite“-fóle szalon zongora nyilvános árverésen eladatnak. Mely árverésnek a nagybereznai kir. járásbíróság 1916. évi Pk. 140/1916/3. számú végzése folytán 30 K tőkekövetelés, ennek, a 100 koronának 1914. évi augusztus hó 1. napjától 1915. évi december hó 31-ig járó 5 %-os kamatai, 7 K 07 f, 40 koronának 1915. évi augusztus hó 31-től járó 5 % kamata és eddig összesen 53 K 70 f-ben birói- lag már megállapított költségek erejéig Nagy- berezna községében végrehajtást szenvedett lakásán leendő megtartására 1916. évi junius hó 28-ik napjának d. u. 2 órája határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi LX. t.-c. 107. és 108. §-ai értelmében kész- pénzfizetés mellett, a legtöbbet Ígérőnek, szükség esetén becsáron alul is el fognak adatni. Amennyiben az elárverezendő ingóságokat mások is le- és felülfoglaltatták és azokra kielégítési jogot nyertek volna, ezen árverés az 1881. évi LX. t.-c. 120. §-a értelmében ezek javára is elrendeltetik. Kelt Nagybereznán, 1916. évi junius hó 14. Lesnyánszky Endre, kir. bir. végrehajtó. Elsőrendű mayunga RAFFIÁT 100 kg.-ként 570 K, kisebb, 100 kg.-on aluli tételeket kg.-ként 6 K árban azonnal szállít a Zempléni takarékpénztár r.-t. áruosztálya, 9i Nagymihály, (Zemplénmegye).
