Ung, 1915. július-december (53. évfolyam, 27-52. szám)
1915-09-12 / 37. szám
53. évfolyam. Ungvár, 1915. szeptember 12. 37. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . 8 K. Negyedévre . . 2 K. Félévre .........4 K. Egyes szám 10 fillér Amerikába: Egész évre 10 korona 60 fillér. Ung vármegye Hivatalos Lapjával egy fitt : Egész évre . . 14 K. || Félévre ............7 K. Negyedévre .... 3 K 50 f. Nyilttér soronként 80 fillér. HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az tlng, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik mln- — —den csütörtökön. = TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-ső szátn, hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők Felelős szerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. Segédszerkesztő : DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. — KIADÓHIVATAL! TELEFONSZÁM 11. = Az állam gondoskodása a rokkantakról. A szept 7-iki Hivatalos Lap közli, hogy a harctéri rokkantakról gondoskodik az állam. Ezzel kapcsolatban megjelent a miniszterelnök rendekbe a szervezetről, cime: „Magyar kir. rokkantügyi hivatalról, szakfelügyelőről és tanácsról.“ E rendelet szerint lesz utó-gyógyitó, gondozó, ápoló és tanintézet. A tanítás elméleti (elemi és polg. isk. anyag) és gyakorlati (mezőgazdaság, ipar) irányú lesz. Az utó-gyógyitást, gondozást, ápolást orvosok és ápolók végzik ; a tanítást elemi iskolai tanítók, polgári iskolai tanárok, főleg azonban siketnémák, vakok és szellemileg fogyatékosok intézeteinek tanárai teljesitik. Ez utóbbiak vakokat, siketeket, beszédhibásokat fognak tanitani elméletre s e szerencsétlenek iparosmestereit fogják útbaigazítani a különleges módszereknél, hogy s mint bánjanak a rokkantakkal. Foglalkozás szerint csoportosítják őket. Lesz mezőgazdasági telep és ipari foglalkoztató. A képzés, tanítás, utógyógykezelés tartalma maximum egy év s a közöshadsereg terhére megy. (Egy éven túl a társadalomé.) Vázlatban — ez a lényeg. * Az ország gyógypedagógusai közül azok, kik nem lettek katonák, szomorúan látták, hogy növendékanyaguk — a háborít folytán növekszik. Ezekről gondoskodni akartak s felhívást intéztek a szakiskolákhoz tervezetek elkészítéseihez. A felhívás eredménnyel járt. Több tervezet készült. A helybeli siketnéma intézet tanári karából 9-ből 8 katona lett s igy e munkában nekem kellett részt vennem. Szívesen tettem. Sőt a tervezet feldolgozásában megelőztem a felhívást, mert két hónappal előbb már a honvédelmi minisztériumba ment egy memorandumom, később — a felhívást követve — egy tanítási tervezet, végül az analfabéta siketek részére egy „Abc“. A tervezetem speciál siketek tanításáról szól s amint a Hivatalos Lapból látom, némi csekély módosítással teljesen elfogadtatott. Anyaga — a rendeletben — terjedelmesebb, mert az összes rokkantnemek gondoskodásáról emlékezik meg. Fő elvem az volt, hogy ne „alamizsnát“ vagy „nyugdijat“ kapjon egy oly ember, ki tanitás, kiképzés után önönmagát fenn tudja tartani s igy nem szorul másnak sajnálkozására vagy elutasítására. Memorandumomat csak vázlatosan Írhatom le, mert roppant sok lenne egy heti lapba teljes terjedelmében. Tekintetbe vettem elsősorban a siketeknél a családi helyzetet. Siket, de beszélő apa nem értheti meg családjának, gügyögő gyermekének beszédét. A család beszól s az apa előtt — az ember egyik főkultur-eszköze — érthetetlen. Felelni akar. Felel is, de nem arra, amire kellene. A család kétségbeesik s elfordítja könnyező szemét a szerencsétlen elől Segíteni nem tud rajta. A jelnyelvet nem érti, szájról leolvasni nem tud, sőt talán Írni sem! A munkáját kedvetlenül végzi, utasításokat nem érti, bolondnak nézik, kifigurázzák. Ezt érdemli a hős!? Ki irni-olvasni nem tudott s hazájáért mégis többet áldozott, mint az, ki csúfolja, ki talán katona sem volt, vagy ha volt is — deckungban! Igazság ez? Nem! Ezért fájt a szívem, mert tudtam, hogy milyenek az emberek! Müveit ember nem teszi ezt, de sok intelligens igen is. Ajánlatom ez volt: 1. írassa össze az állam az analfabéta és más siketeket s telepíttesse le valamely állami uradalomba, hol taníttassanak s foglalkoztassanak; lehetőleg a rendes szakmájukat folytassák; 2. akik letelepedni akarnak, azok maradjanak ott családostul; 3. nevezzenek ki egy vagy több tanárt melléjük, kik tanítják őket s kezdetben szakértő-tolmács szerepét is viselik; 4. képzésük után nem kell részükre államsegély (legalább nagy részének) s meg van oldva a mun- képessóg visszaadása, részben vagy egészben; 5. a család visszakapja a családföntartót s a gyermeknek újra lesz atyja, az asszonynak férje 'stb.; 6. kevesebb alkalma lesz a t. tréfáló közönségnek „bolondot“ (mint ahogy nevezik) találni; 7. a jó- szivü társadalmi nőknek és férfiaknak kevesebb koldust kell segélyeznie; 8. végül a családnak nem lesz terhe, hanem munkás eltartója. Tanitás végcéljául — a szájról-leolvasás, irás- olvasáson kivül — az elemi hat osztály anyagát emlitém, továbbá biztos munkás otthon (esetleg lakás) megszerzését; önművelődés folytatását oly irányban, hogy kedélye, munkakedve derült, illetőleg erősebb legyen, végül gondoskodását tisztességes szóra kozó-játékokról. Megemlítem, hogy a tanítást a munka-időn kivül ajánlottam. Ezáltal már a kezdő perctől fogva megérdemelt kenyeret kap az illető. A tanitás tervezetét és az „Abc“-t nem vázolom, mert ott már sok szakirányú, fonetikai vonatkozású dolgok vannak s az inkább szakembereket, mint jóiivii s a rokkantakat támogató társadalmat érdeklik. Mi, kik az ezerféle veszedelmet, szerencsétlenséget, hideget, esőt, havat, meleget, vakságot és siketséget, idegbontó hangokat s szörnyű, fájdalmas segély kiáltozásokat, búcsúszavakat a hal dokiók ajkairól, a halálban való egyesülést, tervek elkészítését és végrehajtását, mind-mind az újságból ismerjük s csak azt tudjuk s érezzük, hogy háború van, mert egyiknek drágább az élet, a másiknak a drágaság az üzlet és ha az ellenség leadja névjegyét, akkor — újsággal a kezünkben — barátságtalanul ellenkező irányba — szökünk. Később olvassuk idegen, de biztosabb helyen: „A Kárpátokból mi vertük ki az oroszokat! Most már igy fogunk harcolni!“ stb. Félre minden kicsinységgel s segítsük a rokkantakat, kik anyagot adtak az „untauglichok“ és „deckungosok“ stratégiájának s ujságbeli győzelmének. Ne a rokkantaknak, hanem a rokkantakért! Minél több pénz gyűl össze, annál kevesebb a koldus s annál több lesz a büszke, önérzetes, dolgozni akaró, — mint katona rokkant — de mint polgár — munkabíró, munkasember! Gyömörey Alfonz. Háborús világ. Levél az elveszettnek hitt katonától. Kállai János ungvári katonáról Ungváron lakó szülői múlt évi szept. hónaptól nem kaptak semmi értesítést. Már halottnak tartották hozzátartozói s azt hitték, hogy a San melletti ütközetben esett el. A napokban levél érkezett Kállai Jánostól, melyben Írja, hogy orosz fogoly. Bizonyára több Ízben irt, de Írásai nem jutottak el hozzátartozóihoz. Ez az eset is nyújtson reményt azoknak, akik hozzátartozójuktól régóta nem kaptak értesítést. Cséplögépészek és fűtök szabadsága. A besorozott cséplőgépészek és fűtők szabadságát Ung vármegyében f. évi október hó 15-ig meghosszabbították. Gyűjtik a fémeket. A belügyminiszter felhívta a törvényhatóságok első tisztviselőit, hogy a törvényhatósági, járási, rendezett tanácsa városi és községi hivatalokban levő s könnyen nélkülözhető alumínium-, ólom-, vörösréz-, sárgaréz- és cinkből készült tárgyakat Írassák össze. Az összeirt tárgyakat esetleg át kell engedni a hadvezetősóg részére. Koplalok és Zsebláz urak. Merényi Ignác perecsenyi áll. tanító, akitől múlt számunkban egy nagy névsort közöltünk a vele levő ungtnegyei foglyokról, újabban ismét irt lapunk szerkesztőségéhez. A német és magyar nyelven nyomatott levelező-lapon németül azt Írja Merényi, hogy velük vannak Ungvárról dr. Koplalok és dr. Zsebláz urak is. A levelező-lap nyomatott szövege a helyesírási hibákkal ez: Tessék most küldeni rokonaimhoz. Orosz fogolyságban vagyok, városban __Egészségesés nem sebesülve vagyok. Lehet írni hozzám is magyarul. Szíves üdvözlet. Névém és keresztnévem: l/nHül/ írón styria és ,Mh■XUUÚIv"gü|J; kopf kerékpár gyári képviselete BOROSS-iiál. Ä feldúlt falvak. Alább adunk egy kimutatást, mely szerint Ung vármegyében a hadműveletek folytán 80 lakóház és 97 melléképület pusztult el 208.400 K értékben. A kár jelentékeny, azonban még mindig nem akkora, mint Sárosban, vagy a szomszédos Zemplénben. Községeink, amelyek a háború következtében sokat szenvedtek, az elpusztult lakóházak és mellékhelyiségek, valamint a kár feltüntetésével, a következők: Uzsok lit lakóház 31 860 K ért., 11 mellékép. 11.100 K Erdőludas 2 » 10.4« 0 K » — — Hajasd 5 > 6.330 K » 4 » 3.''40 K Ligetes — — 1 » 320 K Fenyvesvölgy 11 » 12.130 K > 12 > 7.660 K Határszög 1 » 3.300 K » 2 » 1.600 K Határhegy — — 3 > 2.160 K Sóslak 1 . 1.000 K . — — K Csontos 2 » 6.000 K. . 20 . 14.000 K Patakófalu 27 » 35.600 K » 26 » 32.000 K Paiakujfalu 12 » 1;.0"0K »18 » tHOOOK Összesen S0 lakóház 11H.520 K ért.. 97 mellékép. 89.680 K Ezek a számok barátságosakká, vigasztalókká válnak akkor, ha arra gondolunk, hogy jótékony szívek meleg érzése sugároz a sújtott vármegyénk felé. A segítségek egyre érkeznek s eljön az idő, amikor a szétrombolt házak helyén új, csinos lakások emelkednek, hirdetve a zivataros időket és az emberek segítségét. Újabban Kiskunfélegyháza várostól érkezett segítség, amiként az alábbi átirat mondja: Méltóságos Főispán Úr! Ungvár. Kiskunfélegyháza város jóléti bizottsága szerény anyagi erejéhez mérten szintén ki akarván venni részét azon nagy nemzeti kötelességből, amely a háboi ú viharai által leginkább sújtott és elpusztított kárpáti falvak újjáépítésére irányul, f. évi aug. hó 10 én tartott ülésében elhatározta, hogy a város közönsége által a háború nyomorainak enyhítésére adományozott s a bizottság rendelkezésére álló összegből Zemplén, Sáros és Ung vármegyéknek egy-egy ház felépítésére 600 —600 koronát, vagyis összesen 1800 koronát juttat. Van szerencsém ennélfogva a hozzám beküldött 600, azaz Hatszáz koronát a mai napon egyidejűleg postautalványon Méltóságodnak azzal megküldeni, hogy jelzett összeget a megjelölt célra fordítani méltóztassók. Budapest, 1915. évi augusztus hó 21-én. Gróf Ráday, s. k. főispán. Gróf Sztáray Gábor főispán az alispánhoz tette át az összeget, aki a nemes adományért meleg hangú levélben mondott köszönetét. Fialkovszky József nagybereznai r. kath. plébános, szentszéki tanácsos, 100 K-s liadikölcsön- kötvényt küldött az alispánhoz, hogy annak értékét a nagybereznai plébánia területén a legtöbb kárt szenvedett bármelyik község egyik házának felépítésénél használja föl. Örömmel említjük fel az adományokat. Minden adomány sok követ, fát, munkáskezet jelent. § Közgyűlés. A f. hó 16-án tartandó közgyűlés tárgysorozatából felemlítjük a következő ügyeket: A vármegye alispánjának évnegyedes jelentése a törvényhatóság és a közigazgatás állapotáról. — A kereskedelemügyi miniszter leirata a laborc- szögi vámoshid váinszedési jogának meghosszabbítása tárgyában. — Székesfehérvár, Selmec és Bélabánya sz. kir. városok határozatai a tényleges katonai szolgálatra alkalmas, de nélkülözhetetlenség cimén felmentett tisztviselők, bevonulása. ügyében. — A „Nemzeti Áldozatkészség Szobra“ végrehajtó bizottságának átirata egy címeres lemez inegváliása ügyében. — Aranyos-Torda vármegye közönségének átirata az olasz hadüzenet elitélése tárgyában. Koszt és teljes ellátásra elfogad izraelita család 2—3 bármely intézetbeli tanulót jutányos áron. Értekezhetni Sóház-utca 5 szám. Lnpmili mai száma 4 oldal A VÁRMEGYE.
