Ung, 1915. július-december (53. évfolyam, 27-52. szám)

1915-12-19 / 51. szám

53. évfolyam. Ungvár, 1915. december 19. 51, szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . 8 K. Negyedévre . . 2 K. Félévre.........4 K. Egyes szám 10 fillér Amerikába: Egész évre 10 korona 60 fillér. Ung vármegye Hivatalos Lapjával együtt: Egész évre . . 14 K. || Félévre ...........7 K. Negyedévre .... 3 K 50 f. . Nyilttér soronként 80 fillér. — HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik mln- = den csütörtökön. === TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-ső szám, hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők Felelős szerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. Segédszerkesztő: DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése.- KI ADÓHÍV AT ALI TBLEFONSZAM 11. '"= Háborús világ. Kitüntetett közigazgatási tisztviselők. Ő császári és apostoli királyi felsége folyó évi december hó 5-én kelt legfelsőbb elhatáro­zásával Ung vármegyében közhivatali működésük közben szerzett kiváló érdemeik elismeréséül Fekésházy Gyula vármegyei másodfőjegyző, tisz­teletbeli főjegyzőnek, dr. Gulácsy Árpád vár­megyei tiszti főorvosnak és Berzeviclzy István Ungvár városi rendőrkapitánynak a Ferenc József rend lovagkeresztjét, Szieber Ede nagybereznai járási szolgabirónak és Sziklay Béla vármegyei közigazgatási gyakornok, tiszteletbeli szolgabiró­nak, valamint Hamuth János Ungvár városi rend­őrtisztnek a koronás arany érdemkeresztet, Pákán Emil havasközi és Tárczy Árpád sóslaki kör­jegyzőnek, végül Alt Kázmér fenyvesvölgyi se­gédjegyzőnek az aranyérdemkeresztet legkegyel­mesebben adományozni inéltóztatott. Ezek a legfelsőbb kitüntetések, melyeket a vármegye és a város közönsége általános és me­leg rokonszenvvel fogadott, oly férfiakat értek, akik a mozgósítás percétől s a háború folyama alatt helyi közigazgatásunk katonai, közegészség- ügyi és közrendészeti ágaiban a „kötességteljesités rendes határán messze túlmenő“ odaadó buzga­lommal, kitartással, tudásuk és tehetségük teljes lalbavetésével végezték e nehéz időkben is terhes feladataikat s akik a közvéleménynek ítélete és meggyőződése szerint is, mint a közigazgatás hivatott munkásai, bőven rászolgáltak a legfelsőbb helyről jövő elismerésre. A testületek egyes tagjainak kitüntetéséből eredő fény tagadhatatlanul rávilágít az egész tes­tületre. Jelen esetben a vármegye és város tiszti­karára egyaránt. És ez megnyugtató a jelenre és megnyugtató a jövőre is. Mert ha vármegyénk és városunk közigazgatása általában, a legszeré­nyebben szólva, csak „közepes“ lenne is, meg­nyugvással láthatjuk, hogy közigazgatásunk szol­gálatában mégis vannak oly erők és oly férfiak, nemcsak a férfikor delén állók, de az ifjabb ge­neráció tagjai között is, akik az úgynevezett „átlag ember“ és „átlag tisztviselő“ csoporton vagy osz­tályozáson felül kiemelkednek és úgy kiváló egyéni tulajdonságaik, mint kiváló tisztviselői mi­nőségük folytán, a kitüntető előtérbe helyezésre méltóknak bizonyulván, egyszersmind követendő például szolgálhatnak közigazgatásunk többi al­kalmazottainak. Ha a jövőbe nézünk, a fontos teendők hal­mazának óriási perspektíváját láthatjuk magunk előtt. Tudnunk, éreznünk kell mindannyiunknak, hogy a tulajdonképeni munka csak a háború be­fejeztével kezdődik közigazgatásunk számára min­den vonalon. Sok a pótolni, újra alkotni és ren­dezni való. Éhez pedig kipróbált erejű, lelkes férfiak szükségesek. Az érvényesülésre nagy tér nyílik azok előtt, akik tudnak és akarnak is dolgozni. A most kitüntetett tisztviselők a válságos időkben is már beigazolták, hogy tudnak és lel­kesen akarnak is. A vármegye és a város közönségének bizo­nyára együttes óhaja, hogy e kiváló tisztviselők közül azokat, akik gazdag tapasztalataikkal, köz- igazgatási tudásukkal és lelkes munkásságukkal, rátermettségüknek oly elismerésre méltó tanu- jeleit adták, —- a talán legközelebbi jövőben oly vezető állásokban lássa, amelyekben egyéniségük­nek megfelelő szélesebb hatáskör és vezető, irá- nyitó szerep jut megérdemelt osztályrészül. A kitüntettekre tehát a jövőben sok és szép feladat vár. A vármegye és város közönsége szá­mit kipróbált erejükre, amelyekre közigazgatásunk emelése érdekében általában, de társadalmi téren is fokozottabb mértékben lesz szükségünk. Lerél az orosz fogságból. Merényi Ignác pereísenyi áll. tanító, jelen­leg orosz fogoly, aki f. é szeptember 5-iki szá­munkban megírta a vele fogságban levő ungi katonák neveit, újabb levelet irt NikolsJfcUssuryski városból (Kelet-Szibória). Ismét megi® gfe, ungi foglyok neveit. A levélben közölt nWsjfflroan uj nevek: Csillag Ármin, Csillag Ignác, Foaeu* Emil Ungvárról, Balázs Péter Ungtarnócról, Baiog Sándor Nagyszelmencről, Illár Sándor Kisgejöcről, Popovics György Koncházáról, Kanócz Sándor Vajánból. — Merényi a többek között ezeket irja hozzánk: „Sajnos, hogy a karácsonyi ünnepeket nem ülhetjük szeretteink '■körében, de azért hoz- zánktartozóinknak és minden ismerősünknek vidám ünnepet és boldogabb újévet kívánunk, mint a tavalyi volt. Lelkűnkből várjuk azt a napot, ame­lyen szerelteinkhez juthatunk.'“ Újra fölülvizsgálják a 43—50 éveseket. Megbízható forrásból értesülünk, hogy a 43—50 éves népföikelők közül azokat, akiket al­kalmasnak találtak a sorozáson, újra felülvizs­gálják. A honvédelmi miniszternek erre az el­határozásra a fölmentós iránt való tömeges kér­vények adnak okot és az a körülmény, hogy nem várt nagy számban sorozták be őket. Ezekre való tekintettel január folyamán a honvédelmi miniszter, értesülésünk szerint, elrendeli, hogy a besorozottak újból felülvizsgáltassanak. A vidéki kereskedők felmentése. A fővárosi lapokban pár nappal ezelőtt a kereskedővilág egy rósifeí közelebbről érdeklő hir jelent meg arról, hogy az OMKE közbenjárt a legújabb bemutatószemlén katonai szolgálatra alkalmasnak talált önálló kereskedők felmentése érdekében s a honvédelmi miniszter méltányol­ván az akció célját, egyezer alkalmasnak talált önálló kereskedő felmentését kilátásba helyezte volna. Miután ez a dolog a vidéki kereskedőket is szorosan érdekli, a Nagyváradi Kereskedelmi és Iparkamara — mint nekünk Nagy-Váradról írják — távirati utón fordult felvilágosításért az OMKE-hez, hogy a vidéki kereskedőkre vonat­kozik-e a lapokban közölt akció ? Az OMKE-től megérkezett a válasz, amelyben tudatja az elnök­ség, hogy az önálló kereskedők felmentése tár­gyában a kereskedelmi és honvédelmi miniszter­hez intézett kérvényt a vidéki kereskedők nevé­ben is benyújtotta, de az még nem intóztetett el. Honvédeink veszteséglajstroma. A 11. honvédgyalogezredben a 313. számú veszteséglajstrom szerint elesett Potási István hadapród, megsebesültek: Izsák Gyula zászlós, Kozár Ferenc zászlós, Molnár István főhadnagy. Ä m. kir. posta. Mottó: Hej posta, posta, mivé lettél, Szép híredből de kiestél. Hosszú időn át országunknak a külföld által is irigyelt büszkesége volt a posta. Hogyne, mi­kor a magyar posta oly pontossággal, oly bámu­latra méltó gyorsasággal szállította a rábizottakat, hogy szinte felesleges volt az ajánlottan vagy express való küldés, mert — miként a közhit tartotta — a posta oly biztos, mint a halál. Bez­zeg nagyot változott a posta világa is a háború alatt. Ma már nem lehet feltétlen biztosságról be­szélni s ha ma a magyar posta osztogatná a ha­lált, bizony nagyon sokan örök életűek marad­nának, mert ez irányú intézkedései — úgy miként ma a rábízott küldemények — nagyon sokszor nem érkeznének rendeltetési helyökre. És ez a megállapítás nemcsak a mi postánkra vonatkozik; nem; vonatkozik ez a magyar pos­tára általában, mert amiként egy fecske nem csi­nál nyarat, ügy egy postahivatal sem teheti rosszá a magyar postaintézményt. És épp azért jelen sorainkban nem az ung­vári posta ellen szólalunk fel, de kifogásoljuk, hogy a magyar posta általában nem úgy teljesiti feladatát, miként erre — épp a háborús világra való tekintettel — fokozottabb mértékben szükség volna. Nehézményeznünk kell mindenekelőtt a las­súságot, mely minden téren észlelhető. Hogy a lassúság igen nagy, igazolom a következőkkel: Egy Mátyásföídön december hó 3-án lebé­lyegzett levelezőlapot e hó 15-én kézbesítettek részemre; ugyancsak 8 nap kellett, hogy Kassáról irt levelezőlap birtokomba jusson; egy Máramaros- szigeten 1915. november 26-án feladott levelező­lapot december 16-án kézbesítettek; a kereske­delemügyi minisztérium által e hó 11-én feladott csomag 13-án már itt volt, a szállítólevelet azon­ban csak 16-án hozták el. Nehézményeznünk kell a pontatlanságot. Pl. Egy Nagymiháíyon az ungvári kerületi munkás- biztositónak címzett nyomtatott feliratú levelet nemcsak Pestre irányítottak, de Budapesten az ottani pénztárnak ki is kézbesítettek. Egy cso­magot adtam fel Sóbányára 1915. november 16-án a menetszázadba beosztott fiamnak s ez a cso­mag sem rendeltetési helyére, sem reklamálásom dacára még vissza nem érkezett. Ungvárra igen nagy számban érkeznek szállítólevelek csomagok nélkül, vagy megfordítva: csomagok szállítólevél nélkül, s napok kellenek, mig a címzett a külde­ményhez juthat. December hóban megrendeltem a Pesti Hírlapot s abból e hó 15-ig csakis 12 szám érkezett meg (abból 8 volt egybecsomagolva), igy tehát rövid 14 nap alatt 2 újság elkallódott. A levelek más címre való kézbesítése is napirenden van. Kassáról újabban számozottan küldik ré­szemre a levelezőlapokat. Az 1., 3. és 5. megér­kezett, a 2 ik és 4-ik még mindig valahol az éji homályban késik. No hát kérem, ha egy emberrel ennyi hiá­nyosság történik néhány hét alatt, ugyan hány hasábot lehetne kitölteni, ha minden egyén meg­nyitná panasszal téli ajkait? És hogy e jogosan kifogás tárgyává tett esetek előfordulnak, erre nem mentség, hogy há­ború van. Hisz ha a háború a pontatlanságra és a rendszertelenségre, a rábízott teendők immel- ámmal való végzésére elég indok volna, akkor igen fura állapotok következhetnének be pl. a hadseregnél is Ugyebár, a hadseregnek épp a háború miatt kell fokozottabb mérvben lelki- ismeretesen teljesíteni kötelességét. Vegyenek tehát példát a magyar posta in­tézői vitéz hadseregünkről s legyen a háború alatt is jelszavuk: Előre, a magyar posta-intézmény jó hírnevének megtartására! r Tván Adakozzunk a sebesült katonák kará­csonyfájára ! Adományok a Vörös- Kereszt kórházába (Rákóczi-utca 52.) küldendők. ..........—~ A VÁRMEGYE. § A közigazgatási bizottság ülése. Ung vár­megye közigazgatási bizottsága a folyó hó 14-én tartotta meg a főispán betegsége folytán Lörinczy Jenő alispán elnöklete mellett e havi rendes ülé­sét. Az alíspáni jelentés megemlékezik a vármegye főispánját, valamint a közigazgatási tisztviselőket ért magas kitüntetésekről, majd pedig beszámol a közigazgatási és közbiztonsági állapotokról. Hor­váth Dezső árvaszéki elnök a gyámpénztár álla­potáról szóló jelentése kapcsán, miután árvaszéki elnöki minőségben nyugdíjaztatása folytán utol­jára jelent meg a közigazgatási bizottság ülésén, keresetlen, őszinte szavak kíséretében búcsúzik a közigazgatási bizottságtól. A kir. tanfelügyelő je­lenti, hogy a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter Boldizsár Boldizsár, fogarasmegyei kir. tanfelügyelőségi iskolalátogatót Ung várme­gyébe helyezte át. A tiszti főorvos jelentése sze­rint a közegészségügyi állapotok kielégítőknek mondhatók. A járványok közül egyedül a hasi hagymáz lépett fel nagyobb kiterjedésben, mig a hólyagos himlőnek eddig csak egyes elszórt esetei fordultak elő. November hónapban a vár­megye területén 198 szülési esettel szemben 336 halálozási eset történt, úgy hogy a november hónapi kevesbedés a lakosság létszámában 138. I Az allamépitészeti hivatal főnöke az állami és Lapunk xuai giáma 4 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom