Ung, 1915. július-december (53. évfolyam, 27-52. szám)
1915-12-19 / 51. szám
53. évfolyam. Ungvár, 1915. december 19. 51, szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . 8 K. Negyedévre . . 2 K. Félévre.........4 K. Egyes szám 10 fillér Amerikába: Egész évre 10 korona 60 fillér. Ung vármegye Hivatalos Lapjával együtt: Egész évre . . 14 K. || Félévre ...........7 K. Negyedévre .... 3 K 50 f. . Nyilttér soronként 80 fillér. — HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik mln- = den csütörtökön. === TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-ső szám, hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők Felelős szerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. Segédszerkesztő: DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése.- KI ADÓHÍV AT ALI TBLEFONSZAM 11. '"= Háborús világ. Kitüntetett közigazgatási tisztviselők. Ő császári és apostoli királyi felsége folyó évi december hó 5-én kelt legfelsőbb elhatározásával Ung vármegyében közhivatali működésük közben szerzett kiváló érdemeik elismeréséül Fekésházy Gyula vármegyei másodfőjegyző, tiszteletbeli főjegyzőnek, dr. Gulácsy Árpád vármegyei tiszti főorvosnak és Berzeviclzy István Ungvár városi rendőrkapitánynak a Ferenc József rend lovagkeresztjét, Szieber Ede nagybereznai járási szolgabirónak és Sziklay Béla vármegyei közigazgatási gyakornok, tiszteletbeli szolgabirónak, valamint Hamuth János Ungvár városi rendőrtisztnek a koronás arany érdemkeresztet, Pákán Emil havasközi és Tárczy Árpád sóslaki körjegyzőnek, végül Alt Kázmér fenyvesvölgyi segédjegyzőnek az aranyérdemkeresztet legkegyelmesebben adományozni inéltóztatott. Ezek a legfelsőbb kitüntetések, melyeket a vármegye és a város közönsége általános és meleg rokonszenvvel fogadott, oly férfiakat értek, akik a mozgósítás percétől s a háború folyama alatt helyi közigazgatásunk katonai, közegészség- ügyi és közrendészeti ágaiban a „kötességteljesités rendes határán messze túlmenő“ odaadó buzgalommal, kitartással, tudásuk és tehetségük teljes lalbavetésével végezték e nehéz időkben is terhes feladataikat s akik a közvéleménynek ítélete és meggyőződése szerint is, mint a közigazgatás hivatott munkásai, bőven rászolgáltak a legfelsőbb helyről jövő elismerésre. A testületek egyes tagjainak kitüntetéséből eredő fény tagadhatatlanul rávilágít az egész testületre. Jelen esetben a vármegye és város tisztikarára egyaránt. És ez megnyugtató a jelenre és megnyugtató a jövőre is. Mert ha vármegyénk és városunk közigazgatása általában, a legszerényebben szólva, csak „közepes“ lenne is, megnyugvással láthatjuk, hogy közigazgatásunk szolgálatában mégis vannak oly erők és oly férfiak, nemcsak a férfikor delén állók, de az ifjabb generáció tagjai között is, akik az úgynevezett „átlag ember“ és „átlag tisztviselő“ csoporton vagy osztályozáson felül kiemelkednek és úgy kiváló egyéni tulajdonságaik, mint kiváló tisztviselői minőségük folytán, a kitüntető előtérbe helyezésre méltóknak bizonyulván, egyszersmind követendő például szolgálhatnak közigazgatásunk többi alkalmazottainak. Ha a jövőbe nézünk, a fontos teendők halmazának óriási perspektíváját láthatjuk magunk előtt. Tudnunk, éreznünk kell mindannyiunknak, hogy a tulajdonképeni munka csak a háború befejeztével kezdődik közigazgatásunk számára minden vonalon. Sok a pótolni, újra alkotni és rendezni való. Éhez pedig kipróbált erejű, lelkes férfiak szükségesek. Az érvényesülésre nagy tér nyílik azok előtt, akik tudnak és akarnak is dolgozni. A most kitüntetett tisztviselők a válságos időkben is már beigazolták, hogy tudnak és lelkesen akarnak is. A vármegye és a város közönségének bizonyára együttes óhaja, hogy e kiváló tisztviselők közül azokat, akik gazdag tapasztalataikkal, köz- igazgatási tudásukkal és lelkes munkásságukkal, rátermettségüknek oly elismerésre méltó tanu- jeleit adták, —- a talán legközelebbi jövőben oly vezető állásokban lássa, amelyekben egyéniségüknek megfelelő szélesebb hatáskör és vezető, irá- nyitó szerep jut megérdemelt osztályrészül. A kitüntettekre tehát a jövőben sok és szép feladat vár. A vármegye és város közönsége számit kipróbált erejükre, amelyekre közigazgatásunk emelése érdekében általában, de társadalmi téren is fokozottabb mértékben lesz szükségünk. Lerél az orosz fogságból. Merényi Ignác pereísenyi áll. tanító, jelenleg orosz fogoly, aki f. é szeptember 5-iki számunkban megírta a vele fogságban levő ungi katonák neveit, újabb levelet irt NikolsJfcUssuryski városból (Kelet-Szibória). Ismét megi® gfe, ungi foglyok neveit. A levélben közölt nWsjfflroan uj nevek: Csillag Ármin, Csillag Ignác, Foaeu* Emil Ungvárról, Balázs Péter Ungtarnócról, Baiog Sándor Nagyszelmencről, Illár Sándor Kisgejöcről, Popovics György Koncházáról, Kanócz Sándor Vajánból. — Merényi a többek között ezeket irja hozzánk: „Sajnos, hogy a karácsonyi ünnepeket nem ülhetjük szeretteink '■körében, de azért hoz- zánktartozóinknak és minden ismerősünknek vidám ünnepet és boldogabb újévet kívánunk, mint a tavalyi volt. Lelkűnkből várjuk azt a napot, amelyen szerelteinkhez juthatunk.'“ Újra fölülvizsgálják a 43—50 éveseket. Megbízható forrásból értesülünk, hogy a 43—50 éves népföikelők közül azokat, akiket alkalmasnak találtak a sorozáson, újra felülvizsgálják. A honvédelmi miniszternek erre az elhatározásra a fölmentós iránt való tömeges kérvények adnak okot és az a körülmény, hogy nem várt nagy számban sorozták be őket. Ezekre való tekintettel január folyamán a honvédelmi miniszter, értesülésünk szerint, elrendeli, hogy a besorozottak újból felülvizsgáltassanak. A vidéki kereskedők felmentése. A fővárosi lapokban pár nappal ezelőtt a kereskedővilág egy rósifeí közelebbről érdeklő hir jelent meg arról, hogy az OMKE közbenjárt a legújabb bemutatószemlén katonai szolgálatra alkalmasnak talált önálló kereskedők felmentése érdekében s a honvédelmi miniszter méltányolván az akció célját, egyezer alkalmasnak talált önálló kereskedő felmentését kilátásba helyezte volna. Miután ez a dolog a vidéki kereskedőket is szorosan érdekli, a Nagyváradi Kereskedelmi és Iparkamara — mint nekünk Nagy-Váradról írják — távirati utón fordult felvilágosításért az OMKE-hez, hogy a vidéki kereskedőkre vonatkozik-e a lapokban közölt akció ? Az OMKE-től megérkezett a válasz, amelyben tudatja az elnökség, hogy az önálló kereskedők felmentése tárgyában a kereskedelmi és honvédelmi miniszterhez intézett kérvényt a vidéki kereskedők nevében is benyújtotta, de az még nem intóztetett el. Honvédeink veszteséglajstroma. A 11. honvédgyalogezredben a 313. számú veszteséglajstrom szerint elesett Potási István hadapród, megsebesültek: Izsák Gyula zászlós, Kozár Ferenc zászlós, Molnár István főhadnagy. Ä m. kir. posta. Mottó: Hej posta, posta, mivé lettél, Szép híredből de kiestél. Hosszú időn át országunknak a külföld által is irigyelt büszkesége volt a posta. Hogyne, mikor a magyar posta oly pontossággal, oly bámulatra méltó gyorsasággal szállította a rábizottakat, hogy szinte felesleges volt az ajánlottan vagy express való küldés, mert — miként a közhit tartotta — a posta oly biztos, mint a halál. Bezzeg nagyot változott a posta világa is a háború alatt. Ma már nem lehet feltétlen biztosságról beszélni s ha ma a magyar posta osztogatná a halált, bizony nagyon sokan örök életűek maradnának, mert ez irányú intézkedései — úgy miként ma a rábízott küldemények — nagyon sokszor nem érkeznének rendeltetési helyökre. És ez a megállapítás nemcsak a mi postánkra vonatkozik; nem; vonatkozik ez a magyar postára általában, mert amiként egy fecske nem csinál nyarat, ügy egy postahivatal sem teheti rosszá a magyar postaintézményt. És épp azért jelen sorainkban nem az ungvári posta ellen szólalunk fel, de kifogásoljuk, hogy a magyar posta általában nem úgy teljesiti feladatát, miként erre — épp a háborús világra való tekintettel — fokozottabb mértékben szükség volna. Nehézményeznünk kell mindenekelőtt a lassúságot, mely minden téren észlelhető. Hogy a lassúság igen nagy, igazolom a következőkkel: Egy Mátyásföídön december hó 3-án lebélyegzett levelezőlapot e hó 15-én kézbesítettek részemre; ugyancsak 8 nap kellett, hogy Kassáról irt levelezőlap birtokomba jusson; egy Máramaros- szigeten 1915. november 26-án feladott levelezőlapot december 16-án kézbesítettek; a kereskedelemügyi minisztérium által e hó 11-én feladott csomag 13-án már itt volt, a szállítólevelet azonban csak 16-án hozták el. Nehézményeznünk kell a pontatlanságot. Pl. Egy Nagymiháíyon az ungvári kerületi munkás- biztositónak címzett nyomtatott feliratú levelet nemcsak Pestre irányítottak, de Budapesten az ottani pénztárnak ki is kézbesítettek. Egy csomagot adtam fel Sóbányára 1915. november 16-án a menetszázadba beosztott fiamnak s ez a csomag sem rendeltetési helyére, sem reklamálásom dacára még vissza nem érkezett. Ungvárra igen nagy számban érkeznek szállítólevelek csomagok nélkül, vagy megfordítva: csomagok szállítólevél nélkül, s napok kellenek, mig a címzett a küldeményhez juthat. December hóban megrendeltem a Pesti Hírlapot s abból e hó 15-ig csakis 12 szám érkezett meg (abból 8 volt egybecsomagolva), igy tehát rövid 14 nap alatt 2 újság elkallódott. A levelek más címre való kézbesítése is napirenden van. Kassáról újabban számozottan küldik részemre a levelezőlapokat. Az 1., 3. és 5. megérkezett, a 2 ik és 4-ik még mindig valahol az éji homályban késik. No hát kérem, ha egy emberrel ennyi hiányosság történik néhány hét alatt, ugyan hány hasábot lehetne kitölteni, ha minden egyén megnyitná panasszal téli ajkait? És hogy e jogosan kifogás tárgyává tett esetek előfordulnak, erre nem mentség, hogy háború van. Hisz ha a háború a pontatlanságra és a rendszertelenségre, a rábízott teendők immel- ámmal való végzésére elég indok volna, akkor igen fura állapotok következhetnének be pl. a hadseregnél is Ugyebár, a hadseregnek épp a háború miatt kell fokozottabb mérvben lelki- ismeretesen teljesíteni kötelességét. Vegyenek tehát példát a magyar posta intézői vitéz hadseregünkről s legyen a háború alatt is jelszavuk: Előre, a magyar posta-intézmény jó hírnevének megtartására! r Tván Adakozzunk a sebesült katonák karácsonyfájára ! Adományok a Vörös- Kereszt kórházába (Rákóczi-utca 52.) küldendők. ..........—~ A VÁRMEGYE. § A közigazgatási bizottság ülése. Ung vármegye közigazgatási bizottsága a folyó hó 14-én tartotta meg a főispán betegsége folytán Lörinczy Jenő alispán elnöklete mellett e havi rendes ülését. Az alíspáni jelentés megemlékezik a vármegye főispánját, valamint a közigazgatási tisztviselőket ért magas kitüntetésekről, majd pedig beszámol a közigazgatási és közbiztonsági állapotokról. Horváth Dezső árvaszéki elnök a gyámpénztár állapotáról szóló jelentése kapcsán, miután árvaszéki elnöki minőségben nyugdíjaztatása folytán utoljára jelent meg a közigazgatási bizottság ülésén, keresetlen, őszinte szavak kíséretében búcsúzik a közigazgatási bizottságtól. A kir. tanfelügyelő jelenti, hogy a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter Boldizsár Boldizsár, fogarasmegyei kir. tanfelügyelőségi iskolalátogatót Ung vármegyébe helyezte át. A tiszti főorvos jelentése szerint a közegészségügyi állapotok kielégítőknek mondhatók. A járványok közül egyedül a hasi hagymáz lépett fel nagyobb kiterjedésben, mig a hólyagos himlőnek eddig csak egyes elszórt esetei fordultak elő. November hónapban a vármegye területén 198 szülési esettel szemben 336 halálozási eset történt, úgy hogy a november hónapi kevesbedés a lakosság létszámában 138. I Az allamépitészeti hivatal főnöke az állami és Lapunk xuai giáma 4 oldal.
