Ung, 1915. július-december (53. évfolyam, 27-52. szám)
1915-12-05 / 49. szám
2 (49. szám.) U N G 191 5. december 5. Egy autotiszt szerencsétlensége. Múlt vasárnap, nov. 28-án, a déli órákban futó tűz gyanánt terjedt el a hire annak.a szerencsétlenségnek, mely főispánunk automobiljával, illetőleg a rajta szolgálatot teljesítő Rátonyi György autótiszttel történt. Az emberek kételkedve, majd megdöbbenve fogadták a szomorú eset hírét, mely annál jobban izgatólag hatott, mivel főispánunk személyéről is volt szó. A katasztrófáról, mely gyászba borított egy előkelő családot, a következőket jelenthetjük: Rátonyi György, báró Perényi belügyminiszteri államtitkár 22 éves mostohafia, mint autótiszt teljesített katonai szolgálatot gróf Sztáray Gábor főispán, miniszteri biztos mellett A vár- megyeházán kapott lakást a fiatal tiszt, aki kötelességét a legnagyobb pontossággal teljesítette s ezért, valamint megnyerő kedves modoráért úgy főispánunk, mint a vele érintkezők bizalmát, sze- retetét érdemelte ki. Nov. 28-án, vasárnap, reggel félhét órakor indult gróf Sztáray főispán automobilon Munkácsra hivatalos ügyben. Az automobilt Rátonyi vezette jó kedvvel, nem is sejtve a rá leselkedő halált. Szerednyén túl a beregmegyei Ignác felé haladtak, amikor megtörtént a borzalmas katasztrófa. A gép pneumatikja ugyanis elszakadt, ami miatt az autó elvesztette az egyensúlyt. Rátonyi a szabályszerű sebességgel haladó autót hirtelen fékezte, mire az saját tengelye körül megfordult s viszájára kezdett rohanni. Főispánunk szerencsére idején észrevette a veszedelmet, kiugrott a kocsiból s hála az isteni Gondviselésnek : oly szerencsésen, hogy semmi baja sem történt. Ugyancsak igy cselekedett a sofför is. Rátonyi már nem tudott megszabadulni veszélyes helyzetéből. Az autó az árokba futott, felborult s maga alá temette a szerencsétlen Rátonyit. A nehéz versenygép mellkasára esett a fiatal tisztnek, aki ezen nyomáson kívül nyakcsigolyatörést szenvedett. A szerencsétlenség helyére siető főispánunk kínos érzések közt látta, hogy kedvelt autótisztjében még volt ugyan élet, de segíteni nem lehetett rajta. Egy pár pillanat múlva kiszenvedett. A gép alól csak akkor lehetett kivenni a halottat, amikor Kajdanó községből segítség érkezett. Főispánunk Szerednyéröl telefonozta meg a katasztrófa hírét. Azonnal értesítették táviratban Perényi államtitkárt, továbbá Rátonyi fiatal feleségét, aki Máramarosban Taracközön lakik. Rátonyi holttestét Ungvárra hozták s a vár- megyeháza nagytermében ravatalozták föl. A vár- megyeházára kitűzték a gyászlobogót. A temetési szertartás Ungváron, hétfőn d. u. 3 órakor ment végbe nagy és benső ^részvét mellett. Megérkezett a temetésre báró Perényi államtitkár, feleségével együtt, továbbá Rátonyi Ákos, az elhunyt nagybátyja. Gróf Sztáray főispán és Lörinczy alispán vezetésével az összes hivatalok főnökei megjelentek, továbbá a helyben állomásozó katonai parancsnokságok küldöttségei. Hiányzott Ráthonyi fiatal felesége, akit a szörnyű csapás annyira lesújtott, hogy képtelen volt Ungvárra utazni. A szertartást Komjáthy Gábor ref. lelkész végezte, aki az elhunytról mint a nemzet halottjáról szólt, mert hiszen kötelességének teljesítése közben áldozta fel fiatal életét. A szertartás után a katonazene hangja mellett vitték ki a koporsót a vasúti állomásra, honnan a holttestet Halmiba szállították. A családtagok a holttesttel szintén Halmiba utaztak, ahol kedden helyezték ö.ök nyugalomra a szerencsétlen Ráthonyit a családi sirkertben. A jelenlevők — köztük Nyegre főispán vezetésével Máramaros vármegye 12 tagú küldöttsége — zokogva búcsúztak el egy szépen fejlődő s derókbatört fiatal élettől. SZÉP LESZ, ifiiW-KRÉMJÉT használja. A VÁRMEGYE. § Közgyűlés. Ung vármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 11-én d. e. 10 órakor rendkívüli közgyűlést tart, melynek főbb tárgyai: A kereskedelemügyi miniszter leirata a turjavölgyi kincstári iparvágány engedélyezése tárgyában. — Az alispán a nyugdijválasztmány véleménye kíséretében bemutatja Horváth Dezső vármegyei árvaszéki elnök és dr. Pálffy Béla ülnök nyugdíjazás iránti kérvényét. — A siketnéma-intézet igazgatóságának kérvénye az intézetnek 1916. évre leendő segélyezése tárgyában. HÍREK. Tájékoztató. Dec. 5. Az izr. iskola chanuka ünnepe d. u. 2 órakor. Dec. 11. Vármegyei rendkívüli közgyűlés d. e. 10 órakor. Dce. 13. A Gizellaház szinielőadása d. u. 5 órakor a r. kath. fiúiskolában. Dec. 13. Az Ungvármegyei Körjegyzők Egyesületének közgyűlése a vármegyeháza nagytermében. a Társaskör (Kaszinó) könyvtára nyitva van minden kedden este 6—7 óráig. A Kereskedelmi Csarnok könyvtára nyitva van szerdán d. u 6—7. és vasárnap d. e. 11—12 óráig. a Népkönyvtár nyitva van minden vasárnap délelőtt 11—12*/2 óráig. A magyarországi munkások rokkant- és zyugdij-egyle- . tébe minden hónap 1-ső és 3-ik vasárnapján délelőtt 10—12-ig van befizetés és beiratás az ipartestület helyiségében. Az a kettő-három. Irta Magyar Bálint. Az a kettő három Az én társaságom, Az én barátságom, Aki nagy ünnepen A kelyhembe öntet (Örömet vagy könnyet) — Az a kettő-három. Azt az egy-két embert, Aki benyit hozzám, Mikoron az éjben Zsoltárokat zengek S mondja: Szép a zsoltár — Csak azt ölelem meg Azt az egy-két embert. Csak egyetlen-egy van, Ki előtt a lelkem Szeretve kitárom Szeretve, reszketve — Csak egyetlen-egy van: Az, akit bíborban Elvittek keresztre. Az erdő beszél... Irta Dudinszky Nesztor. Elindultam az erdő felé . . . Szomorú melánholikuí nyári napok alkonyulatában indultam neki a néma nagy erdőnek ... A beszédesen néma nagy erdőnek. Lelkembe vibrált az erdő titkának nagy misztikuma s köd szállott érzékeimre. Az erdő pedig némán állott — csak a csend zúgott benne ... És elgondoltam . . . elgondoltam, mi lenne, ha most az a nagy, sötét erdő megnyílna, levetné palástját: mi volna ott? . . . Mert valaminek lennie kell . . . hogy szalad ki belőle a hegyi patak, kristályhabjai szikláról- sziklára ugrálnak . . . rohan a patak, mintha lángostorral verte volna meg a Nap . . . avagy csodát lát ott, azt szalad elbeszélni a völgyeknek, a parti vadvirágoknak ... a tengernek. Érteni kell a természet nyelvén; a teremtő nagy Isten beszél rajta hozzánk . . . Beértem a fák közé s elnyeltek kékségükkel — mert a zöld fák kék szinbe burkolták érzékeimet s megütött hidegségével az erdő lehelete . . . A millió s millió egyszínű levéllel ezer szint ragyogtatok a távolság, a földön egymásra borulva aludt a tavalyi avar .... És zúgott a csend . . . Már nem láttam semmit, csak néztem s mentem előre. Előre, — mindig előre ... és hallgattam az erdő néma beszédjét. Az erdő pedig zúgott némán, lágyan.. . nesztelenül. Egyszer csak lerogytam. Nem bírtam tovább menni. Levert lábomról az élet szava: a fáradság. Ott ültem az avaron. Szerettem volna betemetni magam mélyen, —• és titkot látni, az erdő szomorú, hangtalan titkát. Mert titka van az erdőnek sokkal nagyobb, mélyebb, igazabb — nem beszéli ki senkinek; azt csaK az emberek szokták . . . Hogy dobálóznak a szavakkal, mennyire nem respektálják a titok diszkrécióját, mennyire mohón kapnak utána: tanulhatnának becsületet az erdőtől ... a néma nagy erdőtől . . . És nem bírtam felállani; már összeölelkezett a csend a sötétséggel és én még mindég ott ültem az avaron, a tavalyi süppedékes, puha avaron. És zúgott a csend . . . Egyszer csak ennek a nagy csendnek rettenetes zúgását megzavarja valami . . . Valami zörrenő, lágyan elcsuszszanó hang. Felfigyelek a borongó, melancholikus sötétségbe — és egy őzike esik össze lábaimnál. Megfogom, megsimogatom... oly jói esik, hisz még soha senkit nem simogattam. Rám néz, — megértem a nézését: nagy vérvesztességé- hez hozzájárult iszonyatos nagy fájdalma. Meglőtték a lábát . . . Ó mily keserűség vonaglott végig szívemen és fellázadt lelkem az ember ellen. Az ember ellen, ki fájdalmat okoz annak, ki soh’sem bántja, kinek nincs bűne . . . Annak pedig, kitől fél vagy remél valamit, glóriával szőnyegezi ki útját . . . Ilyen az ember . . . Bekötöztem sebét, pár pillanatig feküdt még velem együtt az avaron, azután feltápászkodott s három lábon elillant. . . Nem látom soha többé. Nem nézek félénk szép szemeibe — elment, elillant mint ifjúkorom szép álmai... Ilyen az élet . . . Nem tudom, hogy értem ki a zugó csendek mély honából ... 1 De még most is hallom a suttogó csendet, érzem a kedves sötétség mélységét . . . És úgy szeretnék oda visszamenni . . . — Kitüntetett hősök. A király az ellenség előtt tanúsított és eredményes magatartásuk elismeréséül lippahórai Pillepics Rezső 11. honvód- gyalogezredbeli ezredesnek, egy honvéd gyalogdandár parancsnokának és Horváth Imre 11. honvédgyalogezredbeli őrnagynak a Lipót-rend hadidiszitményes lovagkeresztjót díjmentesen adományozta. — A 66. gyalogezrednél az ellenséggel szemben tanúsított vitéz magatartásukért Duiő József hadnagy, Mihalovics Sándor tart. hadapród, Braun András, Gubner Herman, Szabó Mihály, Szenczi Lajos szakaszvezetők; Beke Zoltán, Éliás Ignác és Glugovszky Fedor tizedesek az I. osztályú; — Balázs József, Hecser István János tart. hadnagyok, Péntek Gyula tart. hadapród, Bálán József tart. hadapródjelölt, Zórád András őrmester, Orosz István, Pataky Mihály, Prochiva István tizedesek; Konecsny Gyula, Kozma Mihály őrvezetők; Balogh János, Böhm György, Bumbera György, Derbák Pál, Gajda Ferenc, Gajdos Ferenc, Gergey Sándor, Holay György, Lamele István, Leskó András, Nagy Béla, Pauliscsák Ferenc, Sihor Simon, Timkó János Vaszily és Zuckermann Miksa gyalogosok a II. oszt. ezüst vitézségi; Juhász Ferenc, Stetz Mihály, Tatár János tizedesek; Ho- linka Mihály, Szemák János őrvezetők; Korpanec Fedor, Rein József, Vaskeba János gyalogosok és Stoppel Artur hadiönkéntes a bronzérmet kapták. Weisz Dávid I. oszt. számvevő altiszt az ellenség előtt teljesített szolgálatáért a koronás ezüst érdemkeresztet a vitézségi érem szallagján; Pigán László szakaszvezető pedig az ellenség előtt véghezvitt rendkívüli haditettei elismeréséül az ezüst érdem- keresztet a vitézségi érem szallagján kapta. — Szemján Zoltán 308. honvédgyalogezredbeli zászlós, városunk fia, az I. o. nagy ezüst vitézségi érmet nyerte az ellenséggel szemben tanúsított vitéz és eredményes magatartásáért. — Ezüst-lakodalom. Október 29-én ünnepelték Kende Péter cs. és kir. kamarás, országgyűlési képviselő és neje, Sztáray Sarolta grófnő házasságuknak 25 éves évfordulóját. Az ünnepély, tekintettel a háborús időkre, a legszűkebb családi körben ment végbe. A dobóruszkai templomban tartott hálaadó istentisztelet után Tahy Ábris főesperes adta a jubiláris áldást az ünneplő házaspárra szívből fakadó beszéd kíséretében. Ung megyének egész társadalma á legőszintébb érzelmekkel osztozik az ünnepeltek jubiláris örömében és Istennek bő áldását kívánja vármegyénk nagyra- becsült férfiénak és angyali jóságu hitvesének további életére. Kedvesen lepte meg az ünnepeiteket egy rokkant vitéznek, Cserép János egyházfinak alábbi rögtönzött verses felköszöntője: E 25 éves ezüst-lakodalom Méltóságodéknak új életet adjon; E nehéz időkben könnyítse éltöket, Istennek szolgálva töltsék az életet. Éljenek még soká mások örömére, Szegények, árváknak a segedelmére. Erőt, egészséget kívánok én sokat, Hogy elérhessék az aranyiak odalmat. — Horváth Dezső nyugalomba vonul. Régi, érdemes főtisztviselője a vármegyének kéri a törvényhatósági bizottságtól nyugdíjazását Horváth Dezső vármegyei árvaszéki elnök személyében. 1878. évi január hó 1-én lépett a vármegye szolgálatába, megválva a belügyminisztérium fogalmazói karában az 1870. november hó 9-étől teljesített állami szolgálattól. Mint a vármegye aljegyzője kezdte meg itt működését, majd 1896. január 1-én a vármegyei árvaszék elnökévé választatván meg, 20 éve áll a vármegye gyámügyi igazgatásának élén. Alapos és mély tudásu s európai színvonalon álló műveltségű tisztviselő távozik vele a közszolgálat színteréről, aki körültekintő és Legalkalmasabb karácsonyi és F iuk részére: Iskolai ruhák övvel minden színben. & «« <x iuk és leánykáknak: sötétkék Boj Bating-szövetböl téli kabátok. Szőrme-, bőrkabátokban, városi-, utazó-bundákban nagy választék újévi ajándék! Neumann Samu ruhaáruházában, UNG VÁRT.
