Ung, 1915. július-december (53. évfolyam, 27-52. szám)
1915-12-05 / 49. szám
53. évfolyam IJngvár, 1915. december 5 49. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . 8 K. Félévre ...........4 K. Negyedévre . . 2 K. Egyes szám 10 fillér Amerikába: Egész évre 10 korona 60 fillér. Ung vármegye Hivatalos Lapjával együtt: Egész évre . . 14 K. || Félévre ...........7 K. Negyedévre .... 3 K 50 f.--- Nyilttér soronként 80 fillér. HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik mln- •-■■■ ■ den csütörtökön. == TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-ső szám, hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők Háborús világ. Katonák karácsonya ! Sohasem éreztem any- nyira a nyelv szegénységét, az irás szárazságát, mint most, mikor ezt a két szót leirom. A festő egy kész képet tár elénk, a szobrász egy tökéletes alakot, zeneművész a hangok egészen magával ragadó skáláját küldi felénk, hogy egyszerre megkapjon, megbüvöljön és magával ragadjon. Az Írónak ellenben micsoda rendkívüli erőre, a vaknak micsoda művészi csoportositásra van szüksége, hogy ugyanazt elérhesse. Hol van pl. szó, kifejezés ahhoz, hogy csak megközelithető- leg érzékeltetni tudjuk véle az érzéseknek és gondolatoknak azt a halmazát, mely e két fogalom kimondásakor, leírásakor lelkűnkben feltámad. Katonák karácsonya! Az óceán végtelen vizét kanállal kimerni lehetetlenség, de még nagyobb elképzelni, megfizetni azt a sok küzdést, szenvedést, azt a sok metsző fájdalmat, kint, vért, sebet és elpusztult épséget, amely a mi katonáinknak osztályrészül jut és jutott! Csak abban van valami kibókitően megnyugtató, hogy mindezt el tudják feledni, tűrni egy pillanatnyi örömért, egy kis figyelemért, mely lelkűnkből, az édes otthon szerető melegéből száll feléjük karácsony estéjén abban a kis karácsonyi csomagban. Tavaly inkább kötelesség mondatta ezt velünk, ma inkább a meggyőződés, mert láttuk, hogy miként nyúlt a lázas beteg a kis csomag után s miként csordult ki a könny a kar nélküli hős szeméből, amikor mellére tették a jószivek karácsonyi üdvözletét ! A legszebb offenziva megindult már, a munka megkezdődött s valóban a sziveken múlik, hogy ennek nyomába minél több öröm és boldogság járjon; tisztán a megértéstől függ, hogy el tudjuk-e hessegetni egy órára, egy estére a háború elszabadult démonait s oda tudjuk-e varázsolni egy órára, egy estére a kórházak, lövészárkok vértől párázó levegőjébe a karácsony isteni békéjét és boldogságát ?! A 43—50 éves népfelkelők bevonulása. A 43—50 éves népfelkelők kb. márciusban vonulnak be. Mióta befejezést nyert a 43—50 éves II. osztályú népfelkelők sorozása, azóta állandóan izgatta a közönséget, hogy mikor vonulnak majd be a legöregebb népfelkelők. Sokan abban a föltevésben voltak, hogy már az idén meg fog történni a behívás. Ez a tudat rengeteg zavart idézett elő. Sokan siettek elvégezni az őszi vetéseket, mások elhagyva minden munkálatukat, nagyszabású készülődéseket tettek a bevonuláshoz. De sokan voltak már eddig is olyanok, akik, még bár nem tudták a bevonulási időpontot, felmentés, vagy bizonyos ideig szóló szabad- ságoltatás iránt kérelmeztek. Az ilyen kérvények természetesen felesleges munkát okoztak mindenfelé, mert ha valaki p. o. négy hónapi szabadságot kért és most adta be kérvényét, azt azonnal el is intézték és az illető, mint szabadságolt élvezte a felmentést, anélkül, hogy erre szüksége lett volna. Most, mint hivatalosan értesülünk, ezeknek az öreg népfelkelőknek a behívása az eddigi tervek szerint legkorábban márciusban fog megtörténni. Március előtt semmiesetre sem hívják be őket. A behívás ideje márciusnál csak később, de hamarább nem következhetik be. Halott katonák szállítása. A halott katonák hazaszállítása alkalmával a vasutak ötven százalékos kedvezményt adnak és azt is megengedik, hogy a holttestet kísérők féljeggyel tehessék meg az utat. Ezt a kedvezményt azonban mindig előre kell kérni, mert utólag semmiféle dijvisszatérésnek nem lesz helye. Ilnda!/ írón styria Mr' l\UUdl\~gG|J, kopf kerékpár gyári képviselete BOROSS-nál. Felelős szerkesztő: Segédszerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA. * In memóriám . .. — Roskovics Ignác festőművész halálára. — Mester! Búcsúzik Tőled a szülőföld is . .. Rossz idők járnak im az ungi tájakra is, — melynek girbe-görbe országában szerezted az első inspirációkat, — melyeknek hatása alatt aztán megfutottad azt a fényes, sikerrel teljes művészi pályafutást, melyet most magad után hagytál ezen a földön . . . Nehéz idők járnak. Alig esett ki a véső a nagy ungi alkotó, — Szamovolszky Ödön kezéből, ime Te is letetted örökre az ecsetet, mely- lyel a legfőbb Urnák is annyi díszt és dicsőséget szereztél. A hit lángoló szövétnekéből gyuladt lángra benned a szikra, mely azután oly tisztán lobogott. Mennyi sok felvidéki kicsi falu gondol Reád hálával. Mennyi sok szép emléket hagyott művészi lelked itt közöttünk. S lásd, ránk tört az orosz is, — de a szinnai dicső alkotásod, a Patrona Hungáriánál tovább jutni nem tudott. A Patrona azt mondta, hogy vissza! S a Te alkotásaidat nem dúlja az ellenség. Mester! A Te szülőfölded mégsem búcsúzik. Csak sírodnál egy pillanatra megdöbbenve megáll .. . De művészi lelked műveidben mindig élni fog közöttünk. * Roskovics Ignác 1854-ben született a zemplón- megyei Szalónokon, mint Roskovics Ignác, a későbbi ungvári g. kath. nagyprépost fia. Már édes atyja előkelő gondoikozásu és szinmagyar érzelmű pap volt, aki hajdudorogi lelkész korában elsőnek hozta be a magyar nyelvet a templomba. Fia neveltetését is elsőbben ő maga végezte, majd pedig az ungvári főgimnáziumban Heverdle Ferenc, a kiváló festő és rajztanár fedezte fel az ifjú Roskovics tehetségét. Innét Bükére került, ahol Vidra Ferdinándtól vett órákat a rajzolásban. Mint pap fia, már ifjúságában magába szívta az egyház-költészetet és már egész ifjú korában oltárképeket festett a felvidéki falvakban. Ez a hajlama végig is vonult egész művészi pályáján, csak amikor látta, hogy sajnos, ép ez az irány Magyarországon még nem elég fejlett, — a hitnek pedig egyre halványuló sugara anyagilag is mintegy leszorítja a művészetnek ezt a gyönyörű ágát, mely pedig a legmaradandóbb emlékeket alkotta, akkor fogott azokhoz a gyönyörű magyar genreképekhez, melyek a maguk nemében szinte páratlanok. 1875-ben Budapestre került a mintarajztano- dába, hol csakhamar kitűnt összes társai közül. Már 1880-ban bemutatta a képzőművészeti tárlatban „Tud-e váltani?“ c. kópét. Azután Münchenbe ment, hol másfél évet töltött, majd pedig Rómában tanulmányozta a régi mestereket. (Ebből az időből származik Po- povics Miklós ny. táblabiró arcképe, mely Ung- váron Popovics birtokában van) 1882-ben budapesti tárlaton általános feltűnést keltett „A Szentlélek eljövetele“ c. vallásos képe (oltárkép a lévai kegyesrendiek templomában), amely egyszerre közismertté tette nevét. — Ez a kép bizonyosan francia festőé, — mondta gróf Andrássy Gyula, amikor a tárlaton először megpillantotta. Megkapó, eredeti és teljesen modern fel-- fogásu ez a képe, melyről hasábokat Írtak annak idején. Szinte megelevenednek az apostolok, — arcukról sugárzik az elszántság, alázat avagy lelkesedés, — hogy a felvilágosodást hirdessék a világ minden táján. így Trefort kultuszminiszter is figyelmes lett a fiatal tehetségre és az üvegfestószetre terelte munkálkodását, mellyel megnyerte Hay- nald érsek ösztöndíját. Azután támadtak egymásután végtelen kedves magyar genre képei, melyek közül leghíresebb a „Pici piros alma“ (1885-ből), amely számtalan reprodukcióban és szinnyomatban forgalomban van az országban. Ezzel a képzőművészeti társulat nagy diját is nyerte. Hasonlóan kedves és zamatosán magyar dolgok az „Igyók már kend“, „Kóstolja, be édes“ (Dinnyeszüret), „Hátha innánk“, „Acél, kova, tapló“, „A rózsámnak“, stb. 1893-ban megfestette a radnai hires oltárképet, a „Sz. Mária üdvözleté“-t és freskókkal díszítette a budapesti józsefvárosi templomot, hol monumentális tehetsége igazi nagy arányaiban bontakozott ki. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. "■ KIADÓHÍV AT ALI TBLEFONSZÄM 11. == Hires képei még a szinnai (Zemplénm.) Mária kép, a „Patrona Hungária“, „Szent Bethlehem“, „Szent József Jézussal“; — különösen feltűnt és eredeti felfogású „Nepumuki Szent János“-a (oltárkép Csitó községben; — azt a jelenetet ábrázolja, ahogy két angyal kiemeli Szent Jánost a Moldva vizéből) és közismertek a Szent István-terem királyképei. Igen kedves képe még az „Extra passzió.“ Portrait-i közül leghíresebb Kossuth Lajos arcképe, amely Szeged város tanácstermét disziti, Madách arcképe, és igen sikerült alkotása még Szieber Ede, volt tankerületi főigazgató, az ungvári Kaszinó diszelnökének arcképe is, — amely az ungvári Kaszinó nagytermében látható. Van ezenkívül Ungváron a ceholnyai g. kath. templomban egy oltárképe is, több képe pedig testvérének, Roskovics Emánuel, volt ungvári gimn. tanár özvegyénél. Itt említjük meg, hogy a kecskeméti templom falfestményeivel a 2000 koronás Lotz-dijat nyerte meg. Neves volt mint illusztrátor is és különösen sokat rajzolt „Az Osztr. Magyar Monarchia“ c. képes vállalat számára. Cikkei leginkább a Magyar Szemlében és a Vasárnapi Újságban jelentek meg. De ki tudna az ő munkálkodásáról összképet nyújtani? Sokat dolgozott és mindig tetszetős tárgyak, tetszetős képek, szép színek és szép formák voltak az irányelvei. Igazi művész volt. Mint kartárs pedig mindig a legradikálisabban küzdött társai és a művészet érdekeiért. — 0 volt művészeti szerkesztője a „Segítség“ cimü albumnak is, — amelyet országos mozgalomból az eperjesi, nagykárolyi és torockói tüzkárosultak javára adtak ki. * Az atelier ime üresen áll. Roskovics Ignác szemére, — amely annyi sok szépet tudott felfedezni, — ugyan már évekkel ezelőtt hályog borult, oda is hagyta epreskerti műtermét és csendes kis otthonban élt tovább a Tisztviselő- telepen. így már alkotni is alig tudott, mig végre nov. 29 ón ihletett lelkét visszaadta Teremtőjónek. Emléke itt marad. Bizalommal tekintünk Madonnáira s ha a magyar menyecske most tán gondterhesebben is kínálja a pici-piros almát, — érezzük, csakhamar vissza fog térni az a mosolygó magyar népiélek is, — amit ő oly mesterien vászonra tett. Népszerű volt és elismert. Most pedig a fővárostól díszsírhelyet is kapott... S kaphat-e ennél többet magyar művész?... Nyugodjál mi piktorunk, édesen és csendesen ... p. a. Főispánunk újabb kitüntetése. Ő császári és Apostoli Királyi Felsége f. évi november hó 21-ikón kelt legfelsőbb elhatározásával gróf Sztáray Gábor, Ung vármegye főispánjának közhivatali működése közben szerzett kiváló érdemei elismeréséül a Lipót-rend lovagkeresztjét díjmentesen legkegyelmesebben adományozni mól- tóztatott. A legfelsőbb kitüntetésről a belügyminiszter meleg hangú leiratban értesítette főispánunkat. E kitüntetés a vármegye egész társadalma és lakossága körében általános örömet vált ki. Kivétel nélkül mindenki örül kitüntetésének, mert mindenki elismeri kiváló érdemeit. Őszinte örömmel fogadta a vármegye közönsége ezelőtt tiz évvel már főispánná történt kinevezését is és működése elé bizalomteljesen tekintett. S ő megfelelt a hozzá fűzött várakozásnak. Működését a fáradhatlan buzgalom, önzetlenség, igazságosság és nemeslelküsóg jellemzik. Minden és mindenki iránt tanúsított érdeklődése, rokonszenve és jóakarattal párosult szol- gálatkószsége, a vármegye közönségének meleg szeretetót és tiszteletét biztosította számára. Ez a meleg szeretet és tisztelet nyilvánul meg a kitüntetése felett érzett örömben, melyből természetszerűleg ős elsősorban kiveszi részét a vármegye tisztikara, mely nemcsak minden ügyében készséggel támogató főnökét, de igaz barátját tanulta megismerni főispánjában. A vármegyei tisztikar ma délelőtt 11 órakor testületileg fogja üdvözölni kitüntetett főispánját. Mint értesültünk, a vármegyei tisztikarhoz csatlakoznak a város tisztikara, az összes állami hivatalok és intézmények küldöttei is. Lapunk mai száma 4 oldal.
