Ung, 1915. július-december (53. évfolyam, 27-52. szám)

1915-11-21 / 47. szám

53 évfolyam.

ruervér, MM 5. november 21.

17 «vém

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egész évre . . 8 K. Negyedévre . . 2 K.

Félévre

........4 K. Egyes szám 10 fillér

Amerikába: Egész évre 10 korona 60 fillér.

Ung vármegye Hivatalos Lapjával együtt:

Egész évre . . 14 K. || Félévre

...........7 K.

Negyedévre .... 3 K 50 f.

Nyilttór soronként 80 fillér.

HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők.

A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők

Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung fnellékletekónt megjelenik mln- ------= den csütörtökön.

TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA.

Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-ső szánt,

hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők

Felelős szerkesztő:

BÁNÓCZY BÉLA.

Segédszerkesztő:

DEÁK GYULA.

Az urakról.

Irta Rácz Pál.

A szegénységnek is megvan a maga különös maszkja. Főfeltétele a rongy meg a piszok. A savanya ábrázat, a sopánkodó hanglejtés, bátortalan gesztus, mind az, ami a szegénységet maszkírozza. Fontos dolog ez! Annál is inkább, mivel az emberek százezrei é nek meg a „szegénysóg“- ből. Szegénynek lenni hivatal, talán jobban mondva hivatás. Akinek sikerült ezt a hivatalt megszereznie, ami nem is olyan nehéz, az az emberek jótékonyságának fókuszában sütkórez- hetik, annak kijár a sajnálat, azzal szemben köte les a jótékonyság, az az „úri“ társadalom leghatalmasabb zsarnoka, mert ő szegény, neki a szegénysége százak szivén fekszik, százak lelkén élősködik.

Ismertem igen sok szegény embert. Nagyon sok olyat, akin a piszkos rongy cafatokban csüngött és mikor belepillantottam napi életükbe, megdöbbentő csalódás ért. Rájöttem sok mindenre. Rájöttem arra a régi igazságra, hogy a koldusnak éppen úgy szüksége van piszkos rongyaira, mint az „úrnak“ az ő fekete zsaketjére, vagy cilinderére; a koldusnak, a szegénynek az ő tarisznyájára, mint az „urnák“ az ő ezüsttől fénylő bugyelárisára, hogy ez igazi koldus maradjon, hogy az igazi „úr“ legyen.

Pedig hát egyik sem az! A szegény régen nem érdemli, már régen bitorolja nevét, az „úr“ már régen szégyenli, már régen restelli címeit. Miért? Azért mert a körötte sápitozó „szegénység“ igen sokba kerül neki és az uraság meg igen olcsó portéka. Tiz fillérért minden sarki csavargó, minden borbélyinas, minden fényes plasztronu pincér „nagyságos“ címmel ajándékozza meg; mig a szegényt semmiféle társadalmi kötelesség nem terheli, jogai pedig kiszámíthatatlanok.

Szembeállítva e kettő, a társadalmi problémák legkomplikáltabbja áll előttünk. A szegény- ember és az úr, az úgynevezett úr rettenetes harca az ő lappangó energiáival már évek óta tart. A háború okozta hirtelen gazdasági átalakulások, a drágaság, a pénzhiány, a megcsappant jövedelmi források, az — immár elégtelenné vált — fixek, mind-mind azok, amik élére állították ezt a helyzetet.

A szegény büszke az ő rongyaira. Büszke arra, hogy a társadalomra szorulhat, hogy annak egy homályos tartalmú törvény, az úgynevezett humanizmus parancsolja az ő istápolását, segítését, fenntartását. E büszkeségében pedig követelővé, szemtelenné válik. Nem hajlandó elhinni, hogy ő gazdaggá is lehet valamikor. Nem hisz a milliomos koldusok meséjében és megvan benne az a fantazmagória, ami a dúsgazdag és nyomorult Lázár történetét reprodukálja előtte, persze az ő, a mai viszonyokra alkalmazva.

Az úgynevezett úri társadalom helyzete pedig tűrhetetlenné vált. E társadalmi rétegre költséges külsőséget parancsolt a divat, az etikett, a reprezentálás. És ezek a költségek régen nem állnak arányban fizetésével, jövedelmével, de azért meg kell lenni valamennyinek, mert nem csak mástól, de egymástól is szégyenkezve takargatják a fel-felbuggyanó nyomorúságot.

Pedig hát mindenki tudja, tudja ország világ, hogy az úri a hivatalnok osztály, a mai művelt társadalmi osztályok legszegényebbike.

De érthető is. Ma a munkabér szédítő nagysága, a munkás kisigénye, a vagyontalan szegény ember társadalmi és etikett szabadsága már olyan tökéletes, hogy abban a legkinzóbb gyomorkór- dést igen előnyösen tudja elintézni. Mig az uriosztály, az ő kierőszakolt nazug pompáját csak sok, igen sok eltitkolt könny árán, csak igen sok diszkrét koplalás utján tudja megszerezni, fenntartani.

Igen találó az a közmondás, hogy a szükség nemcsak törvényt, de erkölcsöt is ront, mert ez úgy van, bárki akárhogy is titkolja. Az erkölcsi élet elfajulása, a rafíinált bűnözés, mind, mind a tradiciós múltnak, a múlt fényes pompájának kétségbeesett fenntartásáért van.

Pedig hát előbb-utóbb fedetlen arccal kell szembenéznünk a nyomorúsággal. Véget kell vetnünk annak a pikáns helyzetnek, hogy egy-egy gazdag exiszfencia hirtelen összeroppanása szenzáció számba menjen. Rá kell szoktatnunk a szegénységet, hogy éljen meg a maga emberségéből és ne a mi „uraságunk“-ból; hogy legyen már egyszer önmaga oka annak, ha éhesen marad, ne pedig mi, mert magunknak sem volt elegendő betevő falatunk. Le kell ráznunk a rabláncokat, melyeket a társadalmi etikett a kezünkre helyezett. Ismét urai kell, hogy legyünk e nyomora helyzetnek minél előbb ... A világot reformáló ágyuk dörgése, a háború véres zaja, hozza is már. Nem mondom, csak érzem, hogy végórája üt a „szegény n boboknak“ és öntudatra ébrednek a háborútól megkinozott, nyomorúságukat féltve titkoló „koldus urak“ . . .

A III. hadikölcsönre történt jegyzések.

Az Ungvári Népbanknál a következők jegyeztek : Ungvár város 80000 K, saját tárcára 4Ó000 K, Y. II. 80000 K, dr. Rein Arthur 40000 K, Schwarcz Lajos 35000 K Berthold és neje 25000 K, Megyei alapok 75000 K, Arvaszék 37500 K, Pcsolinszky György 15000 K, Havasközi úrbéresek 15000 K, L 6Ú000 K, Herskovits Mayer 10000 K, Grünwald Adolf 10000 K, X. Y. 20000 K, ifj. Mittel- man Mór 10000 K, Schuhnan Jakab 7000 K, Radá- nyi Lajos 5000 K, Tahy Abrahám 7000 K, Lám Gyula 4000 K, Kende Péter 6000 K, Schwimmer Dávid 6000 K, Schlesinger Emánuel 5000 K, T. S. 18000 K, özv. Nagy Lajosné 4000 K, dr. Győrffy Gyuláné 5000 K, dr. Molnár Mór 5000 K, Hámos Lipót 5000 K, Aczél Arnold 5000 K, Pásztor Ármin 5000 K, Szántó Herman 5000 K, Reich Jakab 5000 K, Walkovics Márkusz 6000 K, Szeles Bernát 5000 K, Waldman Ignác 5000 K, Tóth Lajosné 5000 K, Kisebb jegyzésekben 131000 K. Összes jegyzések 800000 K.

A Szobrancvidéki Hitelszövetkezetnél szépen jegyeztek a III. hadikölcsönre. A földművelő emberek jelentkeztek az intézetnél és mondták: „Adjunk kölcsön a mi szeretett, öreg királyunknak, hadd legyen mivel háborúskodnia.“ Mint követésre méltó példát, említjük meg itten, hogy Zahornák János jószai földmives azzal állított be egy reggel 8 órakor az intézetbe: „Nem voltam otthon, mikor dobolták, hogy az államnak kölcsönre van szüksége, s hogy el ne késsem, gyalog indultam (17 km.) Jószárói, elhoztam az 1000 K megtakarított pénzecskémet, hogy segítsek vele az ország-sorsán.“ Jegyeztek: Tábis András és János 2000 K, Skolóda Vince 2000 K, Pásztor József 1050 K, dr. Maxim Jenő 1050 K, id. Kolyeszár Pál 200 K, Kondiács János 50 K, Puchár Pálné 100 K, Kohutics Tivadar 200 K, Szabó Margit 400 K, Guba Mária 50 K, Gliganics Jánosné 200 K, Jancsó Pál 100 K. Labács Pálné 100 K, Tkács Pálné 200 K, id. Gliganics János 100 K, Hirsch Sámuel 200 K, Zelmanovics József 500 K, Schönberger Pál 300 K, Nemjó Mihály 200 K, Janó Pál 200 K, Hódváb Jánosné 100 K, jifj. Króly Mihály 200 K, Rinyik Mihály 100 K, Ancsócsik Mihály 100 K, ifj. Króly Mihály 100 K, id. Króly Mihály 200 K, Leitner Lajos 1050 K, Gyegyina Ferenc 300 K, Tatray Mihály 200 K, Thonián Lipót 200 K, Lyócza György 100 K, Wiesner Herman 200 K, Jencsik Miháiy 300 K, Schönberger Jakab 200 K, id. Onder György 200 K, Friedmann Jeremiás 200 K, Winkler Andor 100 K, Lebovics Lázár 100 K, Grünstein Lipót 200 K, Hoszpodár József 400 K, Krausz Vincéné 200 K, Kosztócsák József 200 K, Szimcsik István 100 K.

Lapunk mai gzámm 4 oldal.

Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése.

= KIADÓHÍVATAT.I TRI.RFONSZÄM It .......

Szobránczvidéki Hitelszövetkezet 5000 K, Tomcsányi István 1250 K, Dankó Pál 1050 K. Psák Mihály 200 K, Dankó Andrásáé 400 K, On- dics Mihályné 200 K, Rinyik Péter 300 K, Rinyik Mihályné 200 K, Psák Janos 300 K, Pirkoszki János 400 K, Ribnyiczki Gy. György 300 K, Rinyik M. Jánosné 100 K, Mészáros György 200 K, Kristóf János 200 K, Mészáros Mihály 20Ó K, Bák János 200 K, Szoták Mihály 200 K, Rinyik János 200 K, Dorics Gy János 600 K, Bik Mihályné 100 K, Csipa György 200 K, Rinyik Mihály 20Ó K, Dankó Pálné 200 K, Hreskó György 200 K, Szin- csák Mihály 100 K, Ribnyiczky Mihályné 100 K, Bubek György né 100 K, Wiesner Herman 200 K, Zahorcsák Janos 2000 K, Kádár Péter 500 K. Rácz Henrik 500 K és Hvizsdzsák Gergely 200 K.

Kádár Péter 800 K, Hvizsuyák ’ G 'rgely 200 K, Rácz Henrik 500 K, Felhő Gyula 1050 K, Jencsik János 200 K, Onder György 200 K, Gyegyina Ferenc 300 K és Kraly (Szobránckoinorój 200 K.

Ez intézetnél eddig aláirt jegyzések össze gyüjiésénél nagy részt Z poio zkv Jenő szolnánci s. jegyző fáradozott.

Laborozögön a következők jegyeztek: Hlo- hin Mihály 1050 K, Lipeczki Pál 1050 K, Hoszpodár János 1050 K, Hlohin József 50tJ K, Hrehócsik János 600 K, Hlohin András 600 K, Bodó Sándor 1050 K.

Jegyzések a körjegyzőségekben: Nagyturja szögiben: 3000 K, nagyobb jegyzések: Pramer Ádám 1000 K, Nagyturjaszög község 1000 K Parasinecz Fedor 700 K -Felsőhalasiban: 14600 K, Hochtnán József 2000 K, Friedmann Adolf 500 K, Lámer András 500 K, Pecsenyék Vaszily 1000 K, Lucza János 1000 K, Valenta András 1000 K, Román Mihály 500 K, özv. Hasek Ferencné 700 K, Appeld Ferenc 1200 K, Valenta Lajos 500 K — Jenkeiben: 11450 korona, Dudik György 1000 K, Sznyinszki Pál 1200 K, Keszler Mór 500 K, özv. Móré Gáborné 500 K, Majercsik János 800 K — Pályiniban 22300 K. Vircsik György 2000 K, id. Valyócsik Pál 2000 K, Horváth István 2000 K, id. Szakai István 1000 K, Szakai Elek 1000 K, Iski Plutkó György 500 K, Kükernozey János 1000 K, Iski György B. 700 K, Szentimrey Dániel 1100 K, Tihanyi Antal 1100 K, Brunyák János 500 K, Hudár János 2000 K, Perzsa György 1800 K, Gerberi György 3000 K — Alsóhunkóciban: 46750 K, Grünfeld Ignác 6000 K, Hartstein Ignác 6000 K, Lieber Mór 5000 K, Lebovics József 3000 K, Chinórányi Lajos és Ferencsik Erzsiké 1100K, Szkiba Pál és neje 1100 K. Mitterpák János 1100 K, Mitterpák András 1100 K, Homanics Vaszily 1100 K, Hriczkó György 500 K, Kuzmanics Vaszily 500 K, Elovics Manó-4000 K, Takács János 2000 K, id. Vaszilykó György 1600 K, id Varoscsák Pál és neje Í400 K, Kádár Péterné 1200 K, Varoscsák Andrásné 1100 K, özv. Kőbán Jánosné 1100 K, Fedorina Mihályné 1100 K, Pavelka Vince 1100 K, Filykó Györgyné 1100 K, Klicska Lajosné 1050 K, Berkovics Lipót és neje 1050 K, Skaloda Anna 1050 K, Skaloda Vince 2000 K, Kalyanics Pálné 700 K, Lebovics Majer 1 lOO K, Lebovics Izrael 1300 K, Jakubovics Jakab 1100 K, Moskovics Márkusz 1050 K, Szemirán János a. 10o0 K, Szemirán Mihály b. 600 K. — Ungváriban: .3100 K, Tárczy Albert 1600 K, Csomár József 500 K, Őréinus Kálmánná 1000 K. — Alsókányaiban: 33900 K, Zuhogó község 18900 K, Alsókánya község 6600 K, Sólymos község 7400 K, Kisverbóc község 1000 K — Vinnaiban: 27450 K, Csorej András 800 K, Badida György 2800 K, Stefanies Mihály 500 K, Steffa György 1000 K, Gett.yik Pál 1000 K, Zubály György 2000 K, Szorokács Ferenc 500 K, Veltman Viktor 2000 K, Ganyo Bertalan 2000 K, Badida György 500 K, Vasilyik Borbála 2000 K, Pacsatkó Jánosné 1050 K, Tainócsik György 1200 K, Friga Pálné 500 K, Bodó Sándor 1050 K. Hlohin Mihály 1050 K, Hlohin József 500 K Lipeczki Pál 1050 K, Hrehócsik János 600 K, Hlohin András 600 K, Hoszpodár János 1050 K. — Turjaremetiben : 160J K. — Tibaiban: 8150 K. — Vajamban : 4500 K, Spiegel Dávid 1000 K, Niederman Géza 600 K, özv. Szabó Andrásné 2600 K. — Ubrezsiben: 23800 K, Tabis András 2600 K, Tabis János 2500 K, Hadvab János 1500 K, Jeszenő község 650 K, Ubrezs köz ség 1850 K, Fekésháza község 700 K, Schönberger Mayer 1550 K, Törökruszka község 650 K, Balog János 1300 K, Eizelt Antalné 100 K, Tomkovszki Miklós 600 K, özv. Sink Flóriánná 500 K, Pirkoszki Anna 600 K, Hamadé György 1050 K, Ádaincsik Mihály 600 K, Weiszberger Majer 1100 K, Volfa-