Ung, 1915. július-december (53. évfolyam, 27-52. szám)
1915-07-11 / 28. szám
53. évfolyam. Ungvár, 1915. julius 11. 28. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . 8 K. Negyedévre . . 2 K. Félévre ........4 K. Egyes szám 10 fillér Amerikába: Egész évre 10 korona 60 fillér. Ung vármegye Hivatalos Lapjával egy fiit : Egész évre . . 14 K. || Félévre ...........7 K. Negyedévre .... 3 K 50 f. = Nyilttór soronként 60 fillér. HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik mln- ■ ■ -■ den csütörtökön. -TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ES KÖZGAZDASAGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-ső szám, hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők Felelős szerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. Segédszerkesztő: DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése.----- KIADÓHÍVatali TELEFONSZAM 11. "■•= Örömünnep. Most, hogy az orosz tömeg már a monarchia majdnem egész területéről visszaszorittatott, — most szabadul csak fel lelkünk igazán abból a nyomasztó állapotból, amit az orosz hadaknak vármegyénkbe való betörése idézett elő. Felszabadult lélekkel, s a magyarok Istenében való határtalan bizodalmunkban újra megerősödve, jut már időnk arra is, hogy a Gondviselés azon végtelen jóságáért, mellyel minket a nagyobb bajtól megóvott, megvédett: hálát adjunk. E célból egy közös hálaadó-ünnepély tartásának gondolatát vetette fel dr. Juszkovits Mór, s eszméjét a helybeli lelkészetek vezetőivel közölvén, Tahy Ábris főesperes részéről a következők közlésére kérettünk fel: Nyílt válasz dr. Juszkovits Mór ügyvéd urnák. Ung vár. Tekintetes Uram ! E hó folyamán a következő, megtisztelő sorokat vettem az ön becses kezéből: Nagyságos Uram! Városunk a múlt hónapok folyamán több Ízben volt kitéve annak, hogy az oroszok megtámadják és feldúlják. A monarchia és a Német birodalom hadseregének dicső fegyvertényei immár kizárják azt, hogy az oroszok drága Hazánkba törjenek és rövid idő kérdésének tekinthető csupán, hogy az ellenség Galicia területéről is kiszo- rittassék. Végtelen hálával tartozunk ezen eredményekért Istennek és a lelkeket nyomó tehertől szabadulnánk, ha a fent vázolt fegyvertényekés eredményekért, az orosz inváziótól megmenekült Ungvár lakossága — miként a szenvedés és rettegés óráiban egyek voltunk — együtt mondana hálát az Egek lírának jóságáért. Bár tehát még sehol az országban hasonló istentiszteletről nem hallottam, helyesnek tartanám, ha a város összes hitfelekezetei az ösz- szes katonai és polgári hatóságokkal együtt egy, előbb a templomokban tartandó istentisz telet után egy megjölelendö szabad helyre vonulna és valamely módon, akár az egyes fele- kezetbeli lelkészek által tartandó beszéd folyamán, közös hálaadó istenitiszteletet tartana. Kifejezője lenne ezen közös istentisztelet a felekezeti türelem, a közös Haza imádatának és az együvé tartozás érzetének. Az istentiszteletre vonuló közönség mintegy megváltáskép a háború folytán nyomorba jutottak javára és valamely katonai célra tetszés szerinti összeggel meg volnának terhelhetők. Mivel az eszme megvalósithatása tőlem nem indulhat ki, bátor vagyok fentieket, mint erre leghivatottabb személynek — szives figyelmébe ajánlani és vagyok alázatos szolgája Dr. Juszkovits Mór. Talán felesleges önnek mondanom, mily mélyen szántó érzéseket váltott ki szivemből ez a mindenképen dicséretes és nagy megfontolást érdemlő hazafias s vallásos buzdulásra serkentő felszólamlás. Mivel ez az ügy nem lehet a mi kettőnk dolga, mivel ebben össze kell forrnia vármegyénk és városunk összes lakosai szivének, és egy közös szent dobbanásban kell Isten és a haza szent oltára előtt a hálaadás nagy áldozatát bemutatnia : azért voltam bátor közölni az Ön vallásos és hazafias lelkesedéstől izzó levelét, hogy abból tüzet fogjanak a fogékony lelkek és készségesen álljanak ama nemes eszmének szolgálatába, mely egyaránt szól Istennek, úgy mint a hazának Szivesen állanék az ügy élére, ha ebben nagy elfoglaltságom és a közszerepléstől idegenkedő lelkületem meg nem akadályozna. De hiszen van városunknak elég fiatal, lelkesedni tudó, tenni akaró fia, akik ennek a vallásos és hazafias ünnepségnek programmját nemcsak készséggel összeállítják, hanem meg is csinálják. Nekem legyen annyi megengedve, hogy itt a nagy nyilvánosság előtt elmondjam, miként kontemplálom én ezt a most már elmaradhatatlan ünnepség megtartásának módozatát. Augusztus 18 án, dicsőén uralkodó királyunk I. Ferenc József születésének napján, d. e. 9 óra kor az összes vallásfelekezetek templomaiban ünnepélyes hálaadó istenitiszteletek volnának. Ezután venné kezdetét minden vallási szinezet kizárásával a hazafias ünnepség. Gyülekezés a vármegyeházánál; kivonulás a homonnai Druge- thek vagy a hős Bercsényi vadaskertjébe, esetleg a várkertbe. Aztán egy hazafias, ünnepi programúi, kezdetén a hymnusz, aztán beszéd, melyben kifejezésre juttathatná a szónok a vármegye és város mélységes háláját a magyarok Istene csodálatos gondviselése iránt, hogy megmentett bennünket a vészek ama napjaiban a pusztulás borzalmaitól. Lehetne egy-két felolvasás a muszka betörésekről, Csermák—Szurmay hősies védelméről. H'sz annyi szép dolgot olvastunk már hivatott tollú emberektől ezen gigászi csatákról, hogy nem lesz nehéz választani közülök bárkit, illetve felkérni, hogy személyes tapasztalataik utján számoljanak be a közönségnek a látottak és hallottakról. Valamelyik költőnket is felkérnénk (például Fülöp -Árpád barátunkat), hogy énekelje meg uzsoki honvédeink küzdelmes harcait. De hagyjuk a részletezést! Ennek megalapítására úgyis egy bizottságot kell majd összehívni, amelyre majd szeretett főispánunkat, gr. Sztáray Gábort vagy az ö akadályoztatása esetén alispán urunkat, Lőrinczy Jenőt kérnők fel, kik bizonyára készségesen vállalkoznak, hogy e nemes gondolat testet öltsön. Az ünnepséget —- magától értetődőleg — ünnepi lakoma nem követné, hanem ki ki a haza oltárára helyezné azt az összeget, amit esetleg a bankettre szánt. Szükségesnek tartanám ez okból felkérni jóságos hölgyeinket, hogy maguk közül gyüjtőbizottságot szervezzenek, amely az ünnepség előtt és után az adományokát elfogadná. Magánúton tudomást szereztem arról is, hogy buzgó lelkek gyermekelőadást terveznek s arra az előkészületek már folynak is. A nap ünnepségének emelésére szolgálna, ha ezen meghatónak Ígérkező gyermekelőadást, mely a vak katonák felsegélyezósére van tervbe véve, szintén belekapcsolnánk az ünnepség programmjába. Hazafias tisztelettel kérem fel végül tekintetes ügyvéd urat, lelkésztársaimat, valamint a nemes ügy megvalósítása iránt lelkesedő polgártársaimat, hogy í. hó 14-én d. e 11 órakor az ungvári r. kath. plébániára összejönni kegyes kedjenek, ahonnan főispán urunknak az ünnepséget rendező bizottság élére való állása kikérése céljából küldöttségileg jelennének meg Ő Méltósága előtt... Tek. Ügyvéd Urnák a nemes ügyben kifejtett kezdeményező buzgóságáért hálás köszönetét mondva, kiváló tisztelettel maradtam Ungvár, 1915 jul. 7-én. készséges szolgája Tahy Ábris ungi r. kath. főesperes. Háborús világ. Kérelmek és panaszok hadiszolgáltatási ügyekben. Hadiszolgáltatásokra vonatkozó kérelmeket és panaszokat az érdekelt felek nagy számban intéznek közvetlenül a honvédelmi minisztériumhoz, abban a valószínű feltevésben, hogy kívánságaik teljesítése ily módon könnyebben és gyorsabban elérhető. Minthogy ily kérvényeket illetékes eljárás végett amúgy is előbb az elsőfokú közigazgatási hatóságokhoz kell leküldeni, az ily közvetlenül a minisztériumnál beadott kérvények elintézése ezáltal mindig halasztást szenved. Figyelmeztetjük ennélfogva a közönséget, hogy saját érdekében is kérelmeivel és panaszaival közvetlenül az első sorban határozni hivatott következő hatóságokhoz forduljon : A hadiszolgáltatások után járó térítések és kártérítések kifizetése, vagy a már kifizetett térítések felemelése iránti kérelmek, valamint az ellátási igények iránt az 1912. évi 68. t.-c. 33. § a értelmében a községi elöljárósághoz; felmentési igények, azután jogtalan igénybevétel vagy méltánytalan megterhelés, továbbá a hadszolgáltatásoknál közreműködött közegek törvény és szabályellenes eljárása iránti panaszok, valamint egyáltalában a hadiszolgáltatásokat illető panaszkér- vényék iránt pedig az illetékes főszolgabíróhoz, (polgármesterhez). Honnét van, — mondd csak fiam — honnét van, bársony pilláju szemed égszinü kékje? Honnét van lesült arcocskád pipacsos rózsája, honnét a szemedben a tűz, milliók lelkének mása, honnét az acélos inad, amely visz, iramit, keresztül kasul a te kicsi világodon: az utca porán át, az elnyűtt gyepen keresztül? Talán az Isten nyújtott le számodra egy csöppnyit azúr kékségéből, a mennyország burkából; talán Ő szórt pipacs-veres rózsát szüléd véréből napfogta arcocskádra; talán Ő edzette szívóssá rogyadozó, párnákban nevelt inaidat?. . . Mondd csak fiam, úgy van-e ? Vagy mondd meg, hogy mi a neved ? Mondd meg, hogy az-e, ami az egész nagy emberiségé, az apádon kívül mindenkié, aki él itt körötted száz célért és száz eszméért, mondd meg fiam, hogy te is azzá leszesz-e majd egyszer, ami most apád, meg ami most minden ember, akinek Isten odaszórta a testi javakat ? Ugy-e fiam bámulsz? Nem értesz engem? Kicsi lelki világod nem éri fel az én szómat! Pedig hej! Fiam, kicsi pöttön emberkéje a nagy mindenségnek, ha tudnád, hogy ki vagy te ma ezen a gömbölyű nagy világon, ma, ma, mikor te rád a lankasztón heves nap égő tűzzel süt és azt te meg se érzed . . . Fiam te vagy ma a jövő virága ! Legyen csak fejed edzett, kemény. Hajad — mint látom — fésű sohasem érte, a vaskos szálak rendetlen fürtben sorakoznak, a kalap fogalma előtted ismeretlen ... de nem baj fiam 1 igy vagy te jól, igy vagy te helyesen, mert a jövőnek nagy zivatarja úgy is letépné egyszer fejedről azt. Úgy is meg fogja cibálni vaskos fürteid az élet keze, koponyád meg ha kemény, úgy a jó, a küzdés embere leszel, s kemény csont kell oda. És amint itt állsz, jó fiam, előttem, látom hogy ruhád hiányos. Porlepte sovány vállaid csak az árnyék takarja. Domború melleden egészséges szived dobogása taktust ver erős bordáid között . . . Jól van fiam ! Könyöködről hiányzik a tegnapi bőr, seb készül a helyén, de nem baj ! Hosszú körmü kezecskéd, mely vizet csak a pocsolyákban élvezett, ha ökölbe fogod, benne látszik fegyvert forgató apád ereje... Jól van fiam! Csak forgasd, csak erőltesd karcsú csuklóid, szüksége lesz egyszer rá majd a hazának, vagy a kapa, vagy a fegyver kerül oda, no de mindegy . . . Tudod fiam, te, a te pici fiuságoddal te vagy ma egy vérzivatarban fetrengő nemzet egyetlen reménye ( Fiam ! A te lelked a jövő lelke, a te akaratod a jövő akaratja, a te célod a jövő célja, mert amikor mi már nem leszünk, te ott leszel ahol élnek, ahol akarnak, ahol célokat diktálnak eléd . . . No csak eredj fiam! Szaladj meg csak! A te öt rövid esztendőd, úgy látom, nem ismeri még a lábbelit. A te bőröd a kavics tiprója, a tövis törője; a te lebarnult vádlid darázscsipéses, de izmos, de erős, és elégséges lesz egy nagy terhes élet-uton. Majd meglátod fiam, hogy megbir téged . . . Csak tudod mit fiam? Csak légy büszke, olyan büszke mint most vagy, légy szembenéző bátor, önérzetes és igazságos ! Tanuld meg jól azt a szót, amit most selypítve gagyogsz, és akkor, akkor fiam arról a szóról rád ismernek, hogy ki vagy . . . tudod ki ? A világ első nemzetsége: magyar vagy íiam, magyar! . . . . . . Tudom fiam, tudom! Száraz kenyeren élsz azóta, mióta édesanyád nem táplál tejjel. Tudom, hogy sokszor hideg föld az ágyad, deszka a párnád és béka- kuruttyolás a vacsorád ... De fiam, az nem baj 1 Az élet sem, a világ sem ad majd neked többet. Ott sem fognak ágyalni néked lenge pelyheket, a te sorsod ott is az lesz, ami itt, a te gyermekvilágodban, a szalmatetős kunyhótok küszöbén, mert a te lelked a tiéd, de az izmaid, az egészséged, a te edzettséged az a nemzeté, a te szomorú, de szabad hazádé, amelynek sorsa most a te apád, meg a szomszéd kislány apjának, meg még sok mindenkinek a kezében van ... És talán azért is szereted ezt a pöszkehaju, kis gömbölyű leánykát! Talán éppen azért öleled meg olyan esetlenül, olyan közönségesen, de olyan szeretettel, mert tudod, hogy az a te párod, a te társad, a te kísérőd, a te sorsod a jövő nagy életuton . . . Ugy-e igaz? Ej! Hiszen mit tudod te azt még, hogy miért gyűröd le a fél falu minden arasznyi fickóját, ha kezük bántva nyúl kis leánytársad felé . . , Ládd, te nem tudod, de én tudom, hogy az lesz a te vigassáLapunk mai ssiáma A oldal.
