Ung, 1915. július-december (53. évfolyam, 27-52. szám)
1915-08-22 / 34. szám
53, évfolyam. 34. szám Ungvár, 1915. augusztus 22. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . 8 K. Negyedévre . . 2 K. Félévre. .... 4 K. Egyes szám 10 fillér Amerikába: Egész évre 10 korona 60 fillér. Ung vármegye Hivatalos Lapjával együtt: Egész évre . . 14 K. || Félévre ...........7 K. Negyedévre .... 3 K 50 f. Nyilttér soronként 80 fillér. HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik min- ■ den csütörtökön. ■ TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-ső szám hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők Az oroszok önmagukról. Irta Rácz Pál. Óriási naivság volt az orosz diplomáciától, mikor azt gondolta, hogy kolosszális tömegeivel legázolhatja Közép-Európát. Mert, hogy ez a tö- megelmólet nem állotta meg helyót, napról-napra mindjobban bebizonyosodik. Az orosz hatalom, amely a tömegen épült naggyá, valami megrendülést érez ma. Mintha a tömeg málékony valami volna, amiből az összetartó erő hiányzik, amely számban sokkal kisebb ellenségét legalább is egyenlő értékűvé tette az ő szellemtelen tömegével. Hogy hiba van valahol, nagyon érzik ellenségeink, de tudásuk nem éri fel, hogy azokat a belső okokat, amelyek évszázadokra visszamenőleg titkon morzsolták az állam hatalmas testét, igazi okoknak ismerjék el. Pedig kétségtelenül bebizonyult már, hogy voltak és vannak az orosz birodalomnak olyan világos fejű férfiai, akik eleve felismerték mindazokat a hibákat, amelyek ma, egy bekövetkezett világháború alkalmával bo- szulják meg magukat. Eltekintve azoktól a raffinált „álmodozóktól“, akik mindenben szépet és nemest láttak, akadlak olyan férfiak is, akik Oroszországban igazságot mertek mondani. Mert, ha visszamegyünk egy kicsit a közelmúlt történetében, ott találjuk a többi álmodozó között a hires Pogodin alakját, aki európai kőrútjának eredményeképen úgy számolt be a cárnak, hogy Ausztriát „rothadásnak indult öreg fának“ nevezte, melynek feloszlása csak évek kérdése és figyelmeztette a felsőbb köröket, hogy az ausztriai és magyarországi szlávok felszabadítására eleve készüljenek. Ez a huszas években történt. Később azonban, mikor a Pogodin felhívásának éppen ellenkezője történt és Oroszország negyvennyolcban jóakaratulag avatkozott bele Ausztria „ügyeibe“, a két hatalom igen nagy barátságba keveredett. A krimi háború azonban ismét elrontott mindent és abból az időből maradt fenn az a jóizü orosz anekdota, mely szerint Miklós cár igen keserűen nyilatkozott Varsóban, amikor Szobjeszky János szobra előtt állva, ezeket mondotta: — Két bolond ember volt a világon: az egyik te, a másik én . . . hogy megmentettük az osztrák trónt a pusztulástól . . . Kétségtelen és bizonyos, hogy a mai világháború okai között holmi érzelmi motívumok is szerepeltek, amelyeket a múlt táplált, a jelen pedig teljesen megórlelt. Hanem, hogy azoknak a tudósoknak és publicistáknak, akiknek szava, az orosz társadalmi helyzetről, a cár füléig is feljutott, — igazuk volt, — bizonyítja ez a hadjárat, bizonyítja az oroszok futása, bizonyítja a foglyok százezernyi tömege. Hogy csak párat említsünk ezekből a prófétákból, ott volt Számánir, és a később híressé lett Akszakov Iván, akiket igazságos szavaikért 1849- ben bebörtönöztek. Akszakov Ivánnak írásai a cár elé is elkerültek, aki azokat figyelemmel olvasta el, de annyira tartalmatlanoknak találta, hogy meg sem haragudott érte. Pedig Akszakov igen sokat, és igen érdekeset irt. Megírta az orosz nép azon nyomorát, amely eltakarva terjedt a hatalmasok szeme előtt; megírta azt az „uralkodó szellemet“, amely az orosz parasztságot baromi sorsba taszította és prófétai ihlettel mutatta ki, hogy ha erre az ekszisztenciára próbál támaszkodni az állam, akkor menthetetlenül összeroppan. Munkáinak VII. kötetében ezt a kérdést teszi fel: Felelős szerkesztő: Segédszerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA, Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. ===== KIADÓHÍV AT ALI TELEFONSZAM 11. ............. „Van-e nálunk erő ? és van-e orosz társadalom ? A mi társadalmunkat nem lehet másképpen jellemezni, mint e szavakkal: rothadt társadalom. Tanult, müveit emberekről nem is beszélve, vegyük csak az alsób hivatalokra szükséges becsületes embereket, nem kívánván tőlük sem többet, sem kevesebbet, minthogy becsületesek legyenek; próbáljanak összeszedni nem is három, hanem csak félezer, vagy kétszáz ilyent s meglátják, hogy milyen szülőben vagyunk mi a becsületes hivatalnokoknak, általában a becsületes embereknek . . . Micsoda társadalom az egy 80 millió lakossal biró országban, amely nem képes kiállítani egy pár száz becsületes csinovnyikot sem ? Micsoda ország az, ahol becsületes embereket fényes nappal is lámpással kell keresni ? . . . Találjuk-e valahol annak nyomát, hogy az emberek bennső küzdelmet folytatnának e bűn ellen? Kár is mentséget keresni. Mondjuk ki nyíltan, hogy a fegyverek ilyen készletével ellenségeinket le nem verhetjük és győzelemre nem számíthatunk. Olyan ország, mely nem tud becsületes embereket nevelni . .. érdemtelenné teszi magát küldetésére . . . (Szabó Endre fordítása: „Adatok a pánszlávizmus történetéhez“ Magyar Figyelő I. évfolyam 22. sz. 338. 1.) Akszakov kétségkívül nem lehetett kellemes ember otthon, de tekintélye annál nagyobb volt, mert szavai súlyosak voltak, és pedig annyira súlyosak, hogy ura, egy pár- éviized után, kénytelenek igaz voltát elismerni. Hasonlóan felvilágosult elme Leontyev is, kinek leplezetlen fejtegetései különösen a balkáni állapotokra nézve érdekesek. „Jól tudjuk — irja Leontyev — hogy p. o. a bulgárok éppen nem kezes bárányok . . . ügyes, makacs, kitartó nép, amely most csak azon van, hogy minden lehető eszközzel kiemelje a maga nemzetiségét. . . Lesz idő, mikor nem csak megértjük, hanem erősen hangoztatni is fogjuk, hogy nekünk sokkal előbbre való dolog Konstantinápoly elfoglalása, mint a szlávok felszabadításának pla- tonikus gondolata“. (Sz. E. ford. 1. u. o.) Ez a fejtegetés a 80-as évek végén látott nap-, világot és most sem túloz, aki állítja, hogy tar/ talma próféta i. (Egyéb részei e tanulmánynak a mai háborús állapotok miatt nem közölhetők.) f Mindezekből a kiragadott adatokból pedig megállapíthatjuk, hogy Oroszországban mindén elnyomás mellett is akadtak emberek, kik tartózkodás nélkül fedték fel azon belső hibákat, amelyek egy bekövetkezendő háborúban irgalmatlanul megbosszulják magukat és akadtak emberek, akik leplezetlenül mutatták meg azt az egyedüli, igazi célt, amelyet Oroszország oly gondosan, oly raffi- náltul takargatni igyekezett. Háborús világ. A 43—50 évesek bemutató-szemléje. Szobránci járásban folyó évi augusztus hó 23., 24., 25., 26-án. Perecsényi járásban szept. 21., 22., 23 án. Bereznai járásban szept. 24., 25., 26-án. Ungvári járásban szept. 27., 28., 29., 30-án. Szerednyei járásban október 1., 2-án. Ungvár városban október 3., 4-én. Kaposi járásban október 5., 6., 7., 8-án. A rokkanttá vált és elesettek hadisegélye. A háború alatt vagy annak következtében rokkanttá vált s a katonaságnál a legénység állományába tartozott magyar állampolgároknak, valamint hozzátartozóiknak, nemkülönben a háború alatt vagy ennek következtében elesett, eltűnt, vagy meghalt s a katonaságnál a legénység állományába tartozott magyar állampolgárok hátra- hagyottjainak az 1915. évi XV. t.-c.-ben nyert felhatalmazás folytán a háború tartamára és ennek megszűnése után is a pénzügyminiszter ideiglenes segélyt szavazván meg, akik erre a segélyre jogot formálnak és erre rászorulnak, 1915. évi szeptember hó 1., 2 és 3-án, azontúl pedig minden hétfőn és csütörtökön délután a polgár- mesteri hivatalban (emelet 10. ajtó) jelentkezzenek. A jelentkezők vigyék magukkal mindazon bizonyítványaikat, melyekkel segélyre való igény- jogosultságukat akár a maguk, akár a családtagjaik számára igazolni tudják. Az első olasz zászló. Az olasz hadüzenetet követő napon egy gazdag bécsi magánzó nagyobb pénzjutalmat tűzött ki annak az osztrák-magyar hadseregből való katonának, aki az első olasz zászlót zsákmányolja. Ennek a jutalomnak immár akadt gazdája, mert az első olasz zászlót egy nagyváradi honvéd szerezte meg. A nagyváradi honvédek voltak az elsők, kik megütköztek az olaszokkal. Egy alkalommal nagyon veszélyes támadást kellett véghezvinni, amilyenre csak önként vállalkozók mehetnek el. A felhívásra annyi öreg honvéd állott elé, hogy a felét vissza kellett küldeni. A támadás nagyszerűen sikerült, az olaszok megfutottak a bős honvédek elől. Mikor a magyar honvédek visszatértek a táborba, odaállott az egyik népfölkelő honvéd a főhadnagy elé és kirántott a köpenye alól egy remekbe készült olasz zászlót, melyre a harmincnegyedik olasz ezred jelvénye volt hímezve. A főhadnagy meghatva vette át a zászlót és megígérte, hogy a honvéd nevét bele- himeztetve, kiállíttatja Váradon, hadd lássa mindenki odahaza, hogy milyen legények a magyar honvédek. A nagy jutalmat ezrede fölterjesztésére természetesen megkapta a bős. Ifnrlal/ írón stJIia és Mr" IXUUŰllgulJ; kopf kerékpár gyári képviselete BOROSS-nál. Épülő falvak. Katonák pénzéből — egy ház Ungmegyében. Az orosz betörés bizony a legszörnyübb elemi csapásként nehezedett a felvidékre. A kies völgyek csendes ölében békésen szunnyadozó falvak egy nap arra ébredtek, hogy süvitő gránátok szedik le a szegény ruthón viskó tetejét, tűzvész semmisiti meg a házakat, a megmaradt alkatóró- szeket pedig saját céljaira használja a mit sem kímélő ellenség. így némult meg sok csendes tűzhely és a tavaszi szól már csak romok felett járt. Ám megmozdult e téren is a nemzet. Gyűlnek a téglák, a falak, a házak, a falvak, a nemzet áldozatkészségéből — a családi tűzhelyen pedig újból főni fog az ebéd és a vacsora. Épp legutóbb jelentettük, hogy Az Est szerkesztősége gyűjtéséből felajánlotta, hogy egy falut Ungmegyében újból felépit. Az elmúlt héten pedig egy őrzászlóalj-század legénysége ajánlotta fel Ung vármegye alispánjának, hogy szerény filléreikből egy ungmegyei faluban felépítenek egy házat. Az erre vonatkozó bejelentés szószerinti szövege a következő: M. kir. Xill. népfölkelő örzászlóalj. III. szazad. Nagyságos Uram! Hazafiui meggyőződésből indíttatva éreztem magam, hogy a parancsnokságom alatt lévő századomnál gyűjtést rendezzek egy, a Kárpátokban felépítendő házra; midőn az erre vonatkozó lépéseket megtettem, legénységem hazafias fellendülésből, egyszeri gyűjtésből kifolyólag 310 K-át adományozott a nemes célra és annak adott kifejezést, hogy a hátralévő 290 K összeget még e hó folyamán egybegyűjti. — A jelzett összeget a mai napon addig is a cs. és kir. pósta-tak.-pénztárban helyeztem el, gyü- mölcsöztetós céljából. Kívánságom, melyhez legénységem egyhangúlag hozzájárult, az, hogy ezen ház, a háború alatt legtöbbet szenvedett Ungmegyében építtessék fel. Lnpimk mai Ríáwe 4 oldal.
