Ung, 1915. július-december (53. évfolyam, 27-52. szám)

1915-07-18 / 29. szám

1915. julius 18,

U N jG

(29. szám) 5

egyet és odatüzte a jegyző szive fölé emlékül, balzsamul, jószívűségből, de haj 1 — nem szerelemből.

Igen, ilyen vérszinü szerelmes virágot kapott tőle tavaly is, mikor élete utolsó báljára indult. . . azt találták meg szine-vesztetten, halottra váltan a tárcájában, amikor deres és ködös novemberi alkonyatkor halva lelték meg a galíciai csatamezőn. Bizonyosan szikkadt és szomjas volt a halicsi tarló és, magyar honvédek tüzelő vérének kellett megtermékenyíteni. O.yan fiatal, lobogó szivek vérének, amilyen a segédjegyzőé volt, amiből majd csipkerózsa fakad. Vagy talán fómagránát?

A szépséges papleány kertjében pedig — óh csodák csodája — nem hajtott ki ez idén a gránát-almafa. Kiröppent belőle az élet, mint a halott Segédjegyző szivéből a sóvár, akaratos és vergődő szerelem.

— Miniszterek a Felvidéken. Sándor János belügyminiszter és báró Ghilláriy Imre föld - nevelésügyi miniszter Sáros vármegyéből — ahol az orosz betörés által sujtottvidékeket tekintették meg — f. hó 14-én Homonnára érkeztek. Kíséretükben voltak: Novak István eperjesi püspök, Bartóky József földmiv. államtitkár, Molnár Viktor kormánybiztos, Téglás Károly miniszteri tanácsos, Marton Ödön osztálytanácsos, Szántó Mihály erdő- fslügyelő, Bessenyei Zénó zeinplénvármegyei tb. főjegyző és dr. Magyary, a belügyminiszter titkárja. Vármegyénk főispánja, gróf Sztaray Gábor, már Homonnán várta a minisztereket, kik még a délelőtt folyamán megtekintették az ottani károkat,, délután pedig Mezőlaborcot és vidékét járták be Másnap lő én a belügyminiszter, titkárja, továbbá Molnár kormánybiztos és főispánunk kíséretében Szinna és Takcsányon át — hol szintén

i részletesen megnézte az okozott károkat — Nagyíj bereznára érkezett Itt Lórinczv Jenő alispán, Blazsovszkv főszolgabíró és Be kény főerdőtaná- í esős fogadták a minisztert, ki különösen a jár- ványok elleni intézkedések miként történt végre- hajtását tette vizsgálat tárgyává. A tapasztaltak I felett a miniszter megelégedését nyilvánította. I Megnézte továbbá a kisbereznai és perecsenyi, illetve ószemerei orosz fogoly tábort, s az utóbbinál különösen a példásan berendezett kórház nyerte meg tetszését. D. u. 5 órakor érkezett a belügyminiszter Ungvárra s a vármegye főispánjánál eltöltött rövid pihenő után Kassára utazott,

— Kitüntetett hősök. A hadsereg főparancsnokság az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásuk elismeréséül Ej laky István 11. honvédgya- logezredbeli őrmesternek az I. oszt. ezüst vitézsági érmet és Hatnia Mihály 11. honvédgyalog- ezredbeli szakaszvezetőnek a 2. oszt. ezüst vitéz- ségi érmet adományozta.

— Tisztelgés a kir. tanfelügyelőnél. Az Ungvármegyei Alt. Néptanító-Egyesület választmánya f. hó 15.-én tisztelgett Szmtkereszty Tivadar kir. tanfelügyelőnél, hogy kinevezietése alkalmával Ungmegye tanítósága nevében üdvözölje. Budai István ügyvezető alelnök szólt a tanfelügyelőhöz. Beszédében örömének adott kifejezést, hogy megyénk újból tanitó-tanfelügye- lőt kapott, mert tények igazolják, hogy Ungmegye tanügye éppen a tanítóból lett tanfelügye lök alatt virágzott. — A tanfelügyelő meleg szavakban válaszolt; kifejtette, hogy a tanítóság érdekeit képviselni fogja és az egyesek jogos és igazságos kívánalmainak a lehetőségen belül érvényt szerez.

— Kitüntetések. Dr. Székely Béla m. kir. honvédezredorvost és dr. Rotli Sándor népfelkelő segédorvost az ungvári tart. kórháznál az ellenséggel szemben kitűnő és önfeláldozó szolgálatuk elismeréséül a király a koronás arany érdemkereszttel a vítézségi érem szalagján tüntette ki.

— Eljegyzés. Meskó Sándor gyógyszerész f. hó 11-én eljegyezte Kassa Ellát, Kássa Kálmán vármegyei tisztviselő leányát.

— Előléptetés a katonaságnál. A 66. gyalogezredben kineveztettek: Petróczy Aladár százados őrnaggyá, Hanzlicsek Gusztáv, Geiger József, Czeizetka Ferenc, Schag Antal főhadnagyok századosokká, Pataki Pál, Polesk Stanislau hadnagyok főhadnagyokká. A 11. honvédgyalogez- redben Petrovay László főhadnagy századossá lépett elő.

— Német vaskereszt. A király megengedte, hogy dr. Várady József 11. honvédgyalogezred- beli tart. főhadnagy a német császár által neki adományozott vaskereszt 2. osztályát elfogadhassa és viselhesse.

— Örömünnep. Tahy Ábris r. kath. főesperes meghívására folyó hó 13-án egy értekezlet foglalkozott avval a tervvel, hogy csapataink diadalmas előrehaladásának örömére ünnepet rendezzünk. Az értekezlet nem tűzött ki határozott napot. A program a következő: Egyidőben az összes templomokban istentisztelet lesz, majd városi díszközgyűlés, amikor Szurmay Sándor altábornagyot, a Kárpátok hős védőjét, a város díszpolgárává választják. A közgyűlést a várkertben ünnepség követi. Ünnepi szónokul Papp Antal püspököt kérik föl, hazafias szavalatra pedig Maigócsy Aladárnét.

— Társasvacsora Kulik postatiszt tiszteletére. Tegnap este a Széchenyi kert vendéglőjében társasvacsorát rendeztek Kulik József posta- és távirdatiszt tiszteletére abból az alkalomból, hogy a király kitűnő szolgálata elismeréséül az aranyórdemkereszttel tüntette ki A társasvacsorán sokan résztvettek a kitüntetett postatiszt kartársai,

barátai és jóismerősei közül. Számos felköszöntő hangzott el, amelyben éltették a népszerű és előzékeny postatisztet, aki hivatali kötelességének teljesítését mintaszerűen végzi.

— Gyászhirek. Gaár Jánosné szül. Jungwirth Katalin, életének nyolcvankettedik évében f. hó 11 -ón Budapesten el íunyt. A megboldogultat férje, gyermekei, köztük dr. Gaár Vilmos kúriai biró, Gaár Iván, lapunk belső munkatársa, Zoltán Vihnosné született Gaár Mariska, ismert Írónő, tizenhét unokája,, menyei és vejei gyászolják. Az elhunyt temetése 13-án ment végbe, amelyen a kiterjedt család tagjai résztvettek azok kivételével, akik a katonaságnál teljesítenek szolgálatot.

Czikajló Gyula oki. gyógyszerészi, hó 12-én életének huszonnyolcadik évében Ung váron elhunyt. 13-án helyezték örök nyugalomra a közönség nagy részvéte mellett.

Özv. nagyislosvai llosvay Lőrincnó szül. bulyi és jékei Jékev Terézia f. hó 16-án nyolc- vanegyéves korában elhunyt Ungváron. Hült tetemét ma d. u. 2 órakor a Drugeth-tér 6. sz. alatti gyászházból a r. kath. egyház szertartása szerint az állomásra s onnan a fehérgyarmati temetőbe kisérik. A megboldogultban Snistsák Nándorné a nagyanyját gyászolja.

—- A vasúti állomáson átutazó sebesült és beteg katonák frissítővel való ellátására újabban adakoztak: dr. Sőtér törzsorvos 35 K, egy galíciai menekült 4 K-t. Keszler József felajánlotta, hogy az üdítő állomást a nyári hónapok alatt jéggel ellátja, mely szives ígéretét már három hónap óta be is váltja.

— Gyermekelőadás. Mérő Aranka, Hagler Pepi és Ipovicz Margit polg. isk. tanulók Hajtó kertész kertjében f. hó 13-án gyermekelőadást rendeztek a vak katonák javára. A sikerült előadásban közreműködtek a rendezőkön kívül Mérő Lenke és Jóska, Estók Anna, Róza és Gyuszi, Hajtó Margit és Ilonka, végül Ipovicz Böske. Mindannyian sikerrel játszottak. Az előadás 48 K 30 f tisztajövedelmet hozott, amelyet a rendezők átadtak lapunk szerkesztőségének, mi pedig továbbítottuk Az Estnek. A derék rendezőség kö! szönetet mond Földesi Gyula lapkiadónak, ki, te- I kintettel a jótékony célra, a belépő-jegyeket ingyen készítette, úgyszintén Hajtó kertésznek, ki saját költségén állította fel a színpadot helyettesítő pódiumot és kellő ülőhelyekről gondoskodott.

— Nyilatkozat. Amennyiben az 1915. julius

13-ikán a képviseleti gyűlésben elmondott szavaimat sokan egyrészt félreértésből, másrészt szándé kosán félremagyarázzák ; -tartozom kijelentéseimet megismételni: „Az élelmezési bizottság elhatározta, hogy a jövő évi liszt ellátás kérdésének üdvös keresztülvitelére egy három tagú bizottságot küld ki az ügy tamulmányozására és igyekezni fog a nagyközönség érdekét a kereskedők érdekeivel összeegyeztetni, — bár kijelenthetem, hogy az ungvári kereskedők legnagyobb része — tisztelet a kivételeknek — méltánylást nem érdemelne, mert — sajnos — sokan feledkeztek meg arról, ami a kereskedőnél is legfontosabb, — a kereskedői tisztességről, sokan feledkeztek meg arról, hogy a háború nem tart örökké és nékiek köte- lezettségeik vannak azzal a közönséggel szemben, a melyiknek a garasaiból teremtettek maguknak exisztenciát a háború előtt és amiből élni fognak a háború után.“ Ezek voltak kijelentéseim. E szavakat csak az magyarázhatja s csak az veheti sértőnek, aki lelkiismeretében érzi a vádat e szavak hallatára Aki magát az általam is hangoztatott, tisztelettel említett „kivétel“ közé sorozhatja, az nekem fog igazat adni s igyekezni fog megfeledkezett társait igazságomról meggyőzni, mert a tisztelt „kivételek“ nagyon sokszor szenvednek az általánosítás miatt. Dr. Korláta Endre, városi tanácsos.

— Van cukor! A város polgármestere f. hó 12-én falragaszon tudatta a lakossággal, hogy a következő kereskedőktől cukrot requirált: Schlesinger Emánueltől 33 05 mm., Schwalb Mártontól 4925 mm., Weisz Mórtól 3895 mm., Ausländer Hermantól 146 60 mm., Schőnburg Hermantól 61’50 mm., Tischler Sámueltől P75 mm., Grosz- mann Hermantól 50mm.,Schwartz Alberttól 70mm., Horvát Mórtól 6'30 mm., Izsó Gézától 13.85 mm., Ungvári hitelszövetkezettől 13 20 mm. Összesen 484'45 métermázsát, melynek egyrészét a kereskedők birtokában hagyta, hogy a megállapított hatósági árakon árulják. Szomorú világot vet ez az eset városunk üzleti szellemére, hogy 484 métermázsa cukor mellett a vevő közönséget nélkülözni hagyták csak azért, mert nem számíthattak busás haszonra. Ügy halljuk azonban, hogy most sincs cukor. Mert a fent nevezett kereskedők csak annak adnak, akinek éppen nekik tetszik.

S lei d fctt 114 ÍK«fit ó í

uctcjt)ifá*oít c* ménueíí fii* fiep iilatv i* jó MÍiettcf íic*vii liuli

^lemetfvi 1 n íDetmé(*£ii &&ecIW*vqi-t£-p í&áin

— Vasutügy a közigazgatási bizottságban. A lapunkban is közölt panaszt, hogy Csapon a futárvonatra csak esetleg vesznek föl polgári utasokat, a közigazgatási bizottságnak f. hó 13-án tartott ülésében szóvá tette dr. Sebő Sándor. A közigazgatási bizottság elhatározta, hogy föliratot intéz a kereskedelmi miniszterhez és abban kéri, hogy a futár-vonathoz két kocsit csatoltasson tisztán polgári utasok részére.

— Adomány. Az ungvári vasútállomás tisztviselői a vak katonák részére 11 K 7 fillért adtak át lapunknak. Az összeget rendeltetési helyére juttatta a kiadóhivatal.

A KÖZÖNSÉG KÓRÉBÓL

A hatósági árak.

Kifüggesztettem Népházunk falára az alispánnak 4284. sz. felhívását, mely szerint Ungvár városára és a vármegye területére meghatározza az élelmi cikkek bolti és piaci árát.

Mint családfentartónak, e rendelet igen meg nyerte tetszésemet, mert annyit remélhetünk tőle, hogy e nehéz időben is olcsóbban juthatunk egyes háztartási cikkhez. Hiszen már magam is gondolkoztam azon többször, vájjon lesz-e még egyszer olyan olcsó világ, mint volt a háború előtt? Bizony el-elgondolkoztam már azon is, hogy mit csinál, hogyan ól most meg egy pár korona havi fizetéssel biró, de esetleg több családtagból álló kishivatalnok, vagy iparos, kinek mindent a piacon vagy a boltokban kell beszerezni ?

Mint fentebb említettem, mint családfentartó, igen örvendek a meghatározott áraknak, de mint fogyasztási szövetkezetünknek szellemi vezetője, megijedtem tőle. Attól félek, hogy engem ér leg- elsőbben büntetés, mert szövetkezeti boltunkban vannak olyan áruk, melyeket hatóságilag olcsóbban kellene a vevőközönségnek kiszolgálni.

Hogy pedig számokkal szolgáljak és bebizonyítsam, hogy hatósági árban a jelen körülmények között nem adhatunk árut, de viszont van olyan is, mely annál olcsóbb, legyen szabad egy élelmi és fogyasztási cikknek a beszerzési, eladási és hatósági árát feltüntetnem: Rizs I. beszerzési ár 1 K 72 f, eladási ár 1 K 80 f, hatósági ár 1 K 48 f, fuvar I métermázsa után 4—6 K.

Ezek az árak a beszerzési helyen értendők. Ha a beszerzési árhoz hozzá számítjuk a vasúti és kocsifuvart, valamint az adót, továbbá a boltkezelői és más fizetéseket, oda jutunk, hogy végeredményben hatósági árban értékesíteni áruinkat lehetetlen anélkül, hogy szövetkezetünk alaptőkéjét fel ne emésztenék. Ha pedig ehez kell folyamodnunk, hogy a vevőközönség olcsón juthasson áruhoz, akkor ráírhatjuk szövetkezeti boltunk ajtójára: „Bezáratott“. Már pedig csődöt mondani nem akarnánk, mert a szövetkezetek voltak e nehéz időben a fogyasztó közönség igaz barátai. Ezek tudták féken tartani és megakadályozni azt, hogy egy kg. cukor vagy más élelmi és fogyasztási cikk után nem fizettünk háromnégyszeres árat. Volt szerencsém hallani az átvonuló katonaságtól több Ízben, hogy mit fizettek olyan községben egyes áruért, ahol nem volt szövetkezeti bolt. Pl. egy drb orosz hal szövetkezeti áron 7 f, a szatócsnál 20 f volt. Legyen szabad azért e rendeletre azt a ti .zteletteljes megjegyzést tennem, hogy mielőtt a közvetlen eladónak meghatároznánk az eladási árakat, előbb a nagykereskedőket, gyárakat, bányákat kellene utasítani, hogy a még el nem adott, de a kisebb kereskedőknek már elküldött fogyasztási cikkek árait redukálják, a jövőben pedig ők is hasonló rendelettel utasitandók, hogy a beszerzési árakat addig szállítsák le, hogy ennek megfelelöleg tudjuk mi is egyes cikkeket árusítani. Ha ez megtörténik, akkor mi is, a fogyasztási szövetkezetek, megfelelhetünk annak az igazán népjóléti intézménynek, annak a felhiváának, melynek aláíróját áldja meg az Isten.

Végül még egy más dologra is legyen szabad felhívni az intéző körök figyelmét. Ha az élelmi cikkek árai meg vannak hatóságilag állapítva, nem volna talán fölösleges, ha az ipari és gyári cikkek is meghatározott árban adatnának ei. Ha az élelmezési cikkeket termelő gazdaközönségnek megkötjük a kezét a hatósági árakkal, azt hiszem, hogy a gazdaközönség is elvárhatja azt, hogy ő is, olcsóbban juthasson hozzá a gazdasági, de különösen a ruházati árukhoz. Ne legyen egy pár csizma 50—60 korona, egy mellényé 15—20 K, mert ezek az árak béke időben a mostaninak csak egy harmada volt.

Somogyi Endre.

IRODALOM.

* Néhány szó a keresztény szocializmusról. Ily

cim alatt nemrég egy öt ivre terjedő társadalmi tanulmány jelent meg Romanenz Aladár tb. kanonok-esperes tollából, mely általán a szociális kérdéssel és ennek keresztény szellemben való megoldásával foglalkozik. A tanulmány első része a szocializmus különféle válfajait és a keresztényszocializmust ismerteti minden politikai vonatkozás nélkül; a második rész a katholikus egyház és tényezőinek e téren való feladatait tárgyalja