Ung, 1915. január-június (53. évfolyam, 1-26. szám)

1915-01-10 / 2. szám

53 évfolyam.

Ungvár, 1915. január 10.

2 </ám.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egész évre . . 8 K. Negyedévre . . 2 K.

Félévre

.........I K. Egyes szám 10 fillér

Amerikába: Egész évre 10 korona 60 fillér.

Ung vármegye Hivatalos I.upjával egylill :

Egész évre . . 14 K. || Félévre

...........7 K.

Negyedévre .... 3 K 50 f.

Nyilttér soronként 60 fillér.

HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK

úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részéie — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők.

A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők

Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik mín- : den csütörtökön. :

TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA.

Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-ső szám,

hova a szerkesztőséget érdeklő level-ek küldendők

Felelős szerkesztő:

BÁNÓCZY BÉLA.

Segédszerkesztő:

DEÁK GYULA.

Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése.--------- ül ADÓHÍV AT AI.I THLEFONSZAM 11. =====

''O

A mi városunk.

Szorongatott napokban vallomást teszünk ■“neked, szülővárosunk, te agyongunyolt, lenézett, kis szerencsójü, ezerszer kijátszott város, Ungvár! j\£} Elmondjuk neked a szemlélődés néma, őszinte ’Nóráiban, hogy mindennél kedvesebb vagy nekünk, beismerjük, hogy becsülünk, szeretünk.

Egy fólesztendő óta állsz őrt a Kárpátok al ján. Olykor a hegyoldalokon simuló erdők zörgő ágai leküldenek a téli nedvességtől tükrös, villám- fényes utcáidra néhány tompa ágyudörejt, de kávéházaidban zene szól, néped bizakodó és rendületlenül hisz seregeink oltalmában

Lomha északi tömegek vágya vagy, gémbe- redetten fekvő kozákok lázálmukban dús boltjaidra, meleg szobáidra, hires szépségű nőidre [gondolnak.

jr\ Folytatod rendes életedet, falaid között szel- j lemi és anyagi munka folyik. Vérkeringésed lük- j tető, de idegeid vibrálnak, hangod kissé letompi |Oít; harangnyelveid pedig elnémultak.

^ Karácsony volt, de éjféli harangszó nem kongott. A székesegyház nyílt ajtaján belül fényárban úszott, de az Iván-harang mély7 búgása nem hivta a hivőket. Nincsen színház, bál, hangverseny, mérsékeltük életörömünket, felemelt ujjak csendet intenek, mint mikor beteg van a szomszéd szobában. Vármegyénk felső része szenved, a kór csirái lepték el; csendesen legyetek, mig a betegség okozóit a nagy orvosok vassal, tűzzel ki nem verik.

Szeretünk, Ungvár, mert ezerszer jobb vagy hírednél. Akik megszoktunk, félreismertünk és csak hibáidat láttuk. Mig sötét felhők nem tornyosultak látóhatárod peremén, nem emlegettek sehol az országban, nem méltányoltak az ország kormányzói, sőt mostohagyermek voltál, jogos érdekeid sem nyertek kielégítést. Testvérvárosaid élelmesebbek voltak, minden előny feléjük sugárzott, te pedig elhagyottan saját erődre utalva verejtékeztél.

Pedig különb vagy, mind az egyivásu vidéki városok. Az idegen jól érezte magát falaid között, feltűnt neki néped intelligenciája, forgalmad élénksége, nagyvárosi hajlandóságod és közintézményeid feltűnő tömege.

Most sűrűn emlegetnek szerte az országban; hosszú idők után, vagy talán első Ízben meglátogatott a miniszterelnök, sőt a trón örököse is. A sajtó egyre küldi képviselőit hozzád és a közvélemény országos hirü munkásai, kedves és tehetséges újságírók egyértelmüleg kijelentik, hogy különb vagy más városoknál, itt kellemes az élet, az emberek, az érintkezés, felfedezik Ungvárt és országos lapokban tárcákat közölnek rólad.

Derék város vagy, mely nem ijed meg árnyékától. Lakosságod fegyelmezett, itt élet és va- g.yonbiztosság van, amire polgáraid őrködnek, itt ma is kulturmunka folyik tanintézeteidben, hatóságaid hivatásuk magaslatán állanak, pályaudvarod áru- és személyforgalma erős és mindenki a helyén van, bizalommal a jövőben és abszolút kö- telessógtudással.

Belekapcsolódtál a világháborúba és megértéssel kapcsolódtál katonaságunkba. — Szép asszonyaid és leányaid a felvirágzott katonavonatok ifjait minden jóval ellátták, sebesültek közt virrasztónak és karácsonykor ajándékokkal halmozták el az ungi határt védő hős katonákat. Határodat katonai sírok szentelték meg, melyek oltárai maradnak a boldogabb nemzedéknek. A te lakosságod lelkes, örülni tud minden győze lemnek, félteni is tud téged, de elcsüggedni nem.

Ősi, ezeréves város vagy és nem fejlődtél úgy, mint az uj városok. Keskeny, görbe utcáid

hegyre fel, völgybe le kígyóznak, borzos vagy, ruházatod hiányos, mert sohasem voltak mecénásaid és protektoraid. Törvényszékedet elvették, pedig a beregszászi törvényszék területén te vagy a legnagyobb város, a vasúti gócpontot Csapnak adták, sőt még püspöKöd is munkácsi. Nincs földed, vagyonod, mint az alföldi városoknak, pénztárod üres, alapjaid szegények.

Kevesebb vagy, mint megérdemelted és több vagy, mint lehetőségeid engedték.

Ti ennyolcezer ember közt több az értékes és kulturéletet élő ember, mint más ily városban. A közművelődésnek, tudománynak és művészetnek hálás talaja e város Társadalmi egyesületeink pezsgő életet élnek. Minden izedben magyar vagy, Ungvár, és kiváló iskoláidban olyan magyar nemzedéket nevelsz, mely az egész ország intézményeiben becsületet szerez nevednek.

Nem vagy híres szépségedről, de nekünk szép vagy. Amit az emberi kéz emelt, ékességed, amit pedig az emberi kéz elmulasztott, pótolta a természet művészi ősereje. Fejedelmi fekvésed magaslatain büszkén uralkodik az ezeréves vár, a gyönyörű reneiszánsz székesegyház és a méltó- ságosan elnyúló püspöki palota, a vármegye patriarchálisán barakk székhaza és a baziliták román Ízlésű kolostora. Háromszáz éves főgimnáz umod palotája előtt ifjan elhunyt szülöttednek szoborművé ábrázolja ifjan" ellAinyt költődet. A lemenő napba élesen rajzolódik a reáliskola várszerü épülete. Ezüstös öv testeden az Ung folyó, melynek karcsú hidjáról a legszebb alkonyati képben gyönyörködünk, szeretettel nézzük a kiépült part kőfalát szegélyező izzólángokat és a polgári leányiskola pompás modern homlokzatát. Aszfaltos korzód kirakatainak lüköriivegei fénybe árasztják a keskeny, forgalmas utcát; asszonyaink, leányaink elegánsak, aprólábuak és messze földön híresek szépségükről. Széchenyi-ligeted útjait összeboruló vén fák szegélyzik, temetőd a költői szépségű Kalvária-hegyre húzódik, keskeny zöld útjai mentén kibontakozik az Ung áidott völgye, füstölgő gyárkémények, cserepes, egymásra boruló házfedelek, távoli falvak zöldjéből kinyúló tornyok. Kedvesek nekünk a kis Ung pariján összeboruló szomorúfüzek, kevés külső utcád falusi karaktere kényelmes szállóid, kávéházaidnak fényessége, borpineóid nemes itala, ragyogó tisztaságú hatalmas kórházad és minden szögleted, hajtásod, kapufélfád, össze-vissza minden régi és uj intézményed, minden öreg és ifjú lakosod.

Nem lobogott fel eddig bennünk a lokálpatriotizmus, pedig eddig is megérdemelted. Most azonban, amikor a veszélyek partján állasz büszkén, kedvesen, most inkább érezzük, mint valaha, hogy ragaszkodunk hozzád. Felfedezett most az ország népe és mi is felfedeztünk téged és felfedeztük magunkat benned. Nem reszketünk érted, mert bízunk fegyvereinkben, de senki sem veheti rossz néven, hogy féltünk téged ezekben a nehéz napokban. Szentül hisszük, hogy utcáidon csak szuronyos katonáink közt látunk ezután is oroszokat, mert végtelen kár volna még legkisebb viskódért is. Ezekben a nehéz napokban lakosaid tekintete aggódva kémleli az Ung felső völgyét és ha a vészes napok véget érnek, ha megszaba dúlsz a lidércnyomástól, több hálával és szeretettel övezünk, mint eddig. Az illetékes tényezők szeme felfedezett és amint országunk a diadalmas békétől anyagi és nemzeti fellendülését várja, úgy te is, városunk megerősödsz, megszépülsz és jogos törekvéseid megértést találnak.

Váltsuk meg az újévi üdvözleteket a liadbavonultak hátramaradt gyámol nél- = küll családtagjai javára !

Az oroszok második és harmadik betörése.

Az oroszok második betörése éppen olyan kudarccal végződött, mint az első. Ez alkalommal is megtanulhatták ellenségeink, hogy a Kárpátokon áthatolni, amikor azt lelkes honvédő katonák tartják megszállva, szinte lehetetlenség.

A második muszka betörés, mely november közepén történt, — mert arról feljegyzésünk van, hogy nov. 16. és 17-ike közti éjjel fényes diadalt arattak csapataink Kiesvölgynél, — hosszabb életű volt az elsőnél. Mig a szeptemberi muszka-uralom két hetet sem ért meg vármegyénk felső részén, addig a másik invázió csaknem hat héten át tartotta izgalomban vármegyénk közönségét.

A 258, 259. és 260. orosz gyalogezredek három oszlopban igyekeztek be Ungba. A benyomulás iránya Volosate, Kiesvölgy és Uzsok fölött volt. Innen terpeszkedtek azután részben az Ung völgyében, részben Havasközre, ahová november

18-án vonult be az első orosz csapat.

Kitűnő katonáink egyideig a védekezésre szorítkoztak, de azonnal támadásba mentek át, amikor kellő segitőcsapatok érkeztek.

Közönségünk feszült figyelemmel kisérte az ütközetek kimenetelét. Egy cseppig sem kételkedünk abban, hogy a diadal a mi csapatunké lesz. Amióta energikusabban megkezdhették csapataink a támadást, egymásután kaptuk Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettesétől a jelentéseket a magyar fegyverek győzelméről. A jelenlések dátumai:

Dec. 22 én: Az Ung felső területén uj harc folyik.

Dec. 23-án: A felső Ung vöigyóben, Fenyves- völgynél csapataink tegnap 300 oroszt elfogtak és tovább nyomultak előre.

Dhc. 24-én: A felső Ung völgyében támadásunk lassanként az uzsoki szoros irányában tért nyer.

Dec. 25-én: Az uzsoki szoros közelében elfoglaltunk egy határszéli magaslatot.

Dec. 26 án: Tegnap csapataink négy napi hősi harc után elfoglalták az uzsoki szorost,.

Tehát éppen dec. 25-én, karácsony napján, az emberiség Megváltójának születése emlékünnepén jutottunk ahhoz az örömhöz, hogy vármegyénk legészakibb pontját, az uzsoki hágót ismét birtokunkba vették vitéz katonáink.

A hősi küzdelmek természetesen tele vannak szomorú és vig történetekkel, epizódokkal Sok vig esetet tudnak az orosz katonák gyávaságáról. Szinte keresve keresték az alkalmat arra, hogy megadhassák magukat. Az egyik ütközetben történt meg, hogy a mi parancsnokunk, amikor a raj vonal ban járt katonái között, hirtelen nagy számú orosz csapatot pillantott meg, akik mint a fergeteg, úgy omlottak alá a hegyekből.

— Fiuk, puskára, aztán csak szedni őket, úgylátszik, ezek rohamozni akarnak, — kiáltotta a parancsnok, és csak később vette észre, hogy az aláomló csapatban egynek sincs puskavógre tűzve a szuronya.

— Tüzet szüntess! — hangzott a vezényszó. És alig két perc múlva már ott hasaltak a muszkák a mi sáncárkaink előtt, ahol százával rakták le a fegyvert. A század parancsnoka egy kiewi tartalékos hadnagy volt, a polgári életben egyetemi tanár. Mikor elfogták, még akkor is szidta, kardlapozta a katonáit, akik akaratlan ragadták magukkal a hegytetőről.

Érdekes az a kis epizód, amelynek hire Havasközről érkezett. December 19-én, a görög katholikusok és görög keletiek Miklós napján, Bncsinszky Tivadar görög kath. esperes-lelkész engedelmet kért az orosz parancsnoktól, hogy nagy ünnepükön misét mondhasson. A parancsnok azzal a kijelentéssel, hogy Havasközt csak megszállva tartják, de el nem foglalták, megengedte a misét. Az oroszok ezután a velük hozott tábori g. kel. lelkészei miséztettek és imádkoztak a cárért és az orosz fegyverek győzelméért. — Negyednapra katonáink kiverték az oroszokat Havasközről.

*

A második diadalunknak nem sokáig örülhettünk, mert dec. 31 én harmadszor törtek be az oroszok. Ennek a betörésnek lett az áldozata jan.

1-én Csermák ezredes, a bátor szivü, hős katona. Hős csapataink ellenállásán ez a betörés is csakhamar meg fog hiúsulni.. Bizakodva nézhetünk a jövőbe.

L."punh mai sssántia 4 oldal.