Ung, 1915. január-június (53. évfolyam, 1-26. szám)
1915-03-21 / 12. szám
53. évfolyam TTncrvár, 1915. március 21 12 szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . 8 K. n Negyedévre . . 2 K. Félévre. .... 1 K. |! Egyes szám 10 fillér Amerikába: Egész évre 10 korona 60 fillér. Ung vármegye Hivatalos Lapjával egy fiit : Egész évre . . 14 K. || Félévre ...........7 K. Negyedévre .... 3 K 50 f. Nyilttér soronként 60 fillér. — HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik min- ■■ - den csütörtökön. ------TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-ső szám, hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők Felelős szerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. Segédszerkesztő : DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. ===== KIADÓHIVATAL! TBLBFONSZÁM 11. ——Bojt. „Minden farsangnak megvan a böjtje.“ Ez igaz nemcsak a kalendáriumban, hanem a köztapasztalat szerint a mindennapi életben is: nem dől ez meg a világháborúban sem. De milyen böjt következik, milyen következhetik akkor, amikor megelőzőleg nem volt far sang, mikor ez a vidám évszakasz egyszerűen kimaradt a sorból, mert az emberiség egészen megfeledkezett róla: elfelejtette a mulatozást, mivel a harcban álló nemzetek milliói, a népek szine-virága ott küzd a csatamezőkön, korosabbja s gyöngébbje meg a honmentő s megtartó, fenntartó munka más terein fejti ki könnyebb és kevesebb veszéllyel járó, de éppen oly nélkülözhetetlen munkásságát. Milyen lehet az a böjt, amelynek nem is volt farsangja? Olyan, mint a mostani, amely az egyet len stilszerü időszak az egész világháborúnak immár nyolc hónapos krónikájában. A nyárutó s az ősz még csak megfelelt a nevének: de biz’ a tél eleje s benne a karácsonyi-újévi ünnepkör, meg a „három királyok napja“ bizony nem érdemelte meg a nevét ez idén: a tél hava s fagya helyett tovább is a szűnni nem akaró őszi eső s térdig érő sár késleltette a hadműveleteket és a csapatok mozdulatait; a szeretet ünnepén magasan lángolt a hadakozó embervilág szivében a gyűlölet, az újév csak a régi, rossz esztendőkből összetákolt fejelésnek mutatkozott a jobb. szerencsésebb, boldogabb jövendő után sóvárgó emberek bízni nem merő s csak kétkedve reménykedő tömege előtt; három királyok napján több koronás fő is volt, aki aggodalomban töltötte a keleti fejedelmek emlékére szentelt ünnepet, akik látták az Úr csillagát feltűnni napkeleten. Most bizony több uralkodó is akadt, aki látta a saját szerencsecsillagát letűnni nipnyugiton épp úgy, mint keleten, északon csak úgy, mint délen. Egy világrész harca folyik most a hatalomért és az igazságért: egész világok küzdelme, titáni erők mérkőzése ez a nyers erő s a kultúra, az elme pallérozottsága s a szív nemessége elsőbbségéért. Ilyen magas érdekek, ilyen ős erők összeütközése láttára kinek is jutna eszébe kérdezni, hiszen eltörpül, jelentéktelenné zsugorodik össze a kérdés: milyen is lesz, de hát milyen is lehet az a böjt, amelyiknek nem is volt farsangja? Való igaz: ez most a böjtök böjtje! Századok múlhatnak el, s adja Isten, hogy évezredek múljanak el, mig jön ismét egy hasonló szomorú, szigorú böjt az emberiség történelmében. A szülő gyermekét, a gyermek apját, a nő hitvesét, a menyasszony vőlegényét, testvér a testvért, rokon az atyafit, jó barát a hű barátot, a haza a munkás kezet nélkülözi most minden téren. De bátor szív és erős kar áll őrt határainkon s tartóztatja fel, szorítja vissza ádáz ellenségeinket. Sok lesz vitézeink közül nyomorék, tömérdek a sebesült, számosán hullnak el kora sírba szállva: mindannyian nemzetünk mártírjai, a hazafiság vértanúi lesznek. Sirjukon virág nyílik, egy jobb jövendőnek a záloga, fejfájukhoz elzarándokol a nép, hogy tanuljon lelkesedni s ha kell, meg is halni a hazáért. Az életben maradt hősök mankója pedig nemcsak intőjel, hanem élő fenyegetés is lesz minden ellenségünkkel szemben, a költő Zrinyi jelszavának igazolásául: „Ne bántsd a magyart!“ Ezek a csonka hősök ugyanis bénán is tovább fognak harcolni a hazáért. Kihull bár kezükből a fegyver, nem bírják talán a kapát, kaszát sem, de megmarad fényes diadalaik, ragyogó példájuk emléke s az utókor az önfeláldozásukból merit erőt, ihletet nagy tettekre, munkás és odaadó hazaszeretetre. Az erkölcsi diadal már a miénk. Reméljük, hogy a hadi dicsőség, a végleges győzelem pálmáját is nekünk juttatja az Úr. A böjt után zöld csütörtök, nagypéntek után husvét következik. A feltámadás ünnepét követi az Úr Jézus mennybemenetele s aztán a Szentiéleknek az apostolokra való kitöltése. Jelentesd meg, Uram Isten, azokat a tüzes nyelveket a mi seregeink előtt: hadd lobogjon magasan leikökben a tettre kész honszeretet lángja, hogy vegyenek győzedelmet az ellenség megszámlálhatatlan hadai fölött. Adj, Uram nekünk dicső, békés, boldog, piros pünkösdöt! Háborús világ. A 34—42 évesek jelentkezése. Az 1873—1877. években született népfölkelésre kötelezett férfiak összeírása Ungváron f. hó 18-án történt. Jelentkezett összesen 130 férfi. Mindnyájan várják a bemutatandó szemlét, hogy hazájuk iránti kötelességüknek ők is eleget tehessenek. Egy honvéd köszönő levele. Említettük annak idején, hogy az ungvári áll. polg. leányiskola növendékei hósapkákat és csuklóvédőket készítettek a harctéren küzdő katonák részére. Minden leányka a munkájára erősített papírlapra ráírta a nevét. A kis leányok szorgoskodásáért úgy a kíjhiszminiszter. mint a megajándékozott katonák köszönetét mondtak. Egy honvédtől a napokban érkezett meg a köszönő levél az egyik növendék részére. A levél a maga egyszerűségében is nagyon megkapó. Itt közöljük: Galícia, 1915. márc, fi. Mélyen tisztelt Nagysádka! Hazafiui szent kötelességünk teljesítésében nem feledkezünk meg azokról sein, kik minket ellátnak szeretet-adományaikkal. Én megkaptam ma Nagysádka küldeményét és el-elnézegettem, meg-megölelgettem az édes hazai dolgokat, álmodozva az édes otthonról és bizva szent ügyünkben, hogy diadalmasan hazatérhessünk. Isten vele! Varga István. Juta'om a fegyverek beszolgáltatásáért. Értesítem a város közönségét, hogy a hadsereg-parancsnokság mindazokat, kik akár német, akár osztrák-magyar fegyvert beszolgáltatnak, fegyverenkint 5 K jutalomban részesíti. Azokat pedig, akik orosz tábori ágyút találnak fel s ezt bejelentik, 300 K, akik orosz tarackok hollétére a katonaság figyelmét felhívja, 500 K, nehéz- lö- vegekért pedig 800 K jutalomban részesíti. Ber- zeviczy rendőrkapitány. A hadi prófunt. A hadügyminiszter legújabb rendelete alapján a harctéren levő katonáinknak naponta a következő táplálék jár ki : 400 gramm hús, 700 gr. kenyér vagy kétszersült, 30 gramm só, fél gramm bors, hat deci magyar bor délben, ugyanennyi estére, 140 gramm főzelék, 92 gramm kávékonzerv és végül 36 gramm pipadohány, vagy ennek ellenértéké, 10 darab cigaretta. Ebből i's látszik, mekkora figyelemmel van a hadvezetőség minden egyes ember szükséglete iránt. Grönlandi kutyák a Kárpátokban. Érdekes kisérlet folyik mostanában, — mint nekünk Írják — a Kárpátokban, hol a nagy hó ellenére sem pihennek a harcok. Akisérieteknek az a célja, hogy a seregek élelmezésének nehéz ségeit grönlandi kutyák segítségével leküzdjék. Ennek az ötletnek dr. König sarkutazó a gazdája, aki annak idején részt vett Filchner expedíciójában és ki legutóbb is expediciós utat tervezett, ennek a tervnek a végrehajtásában azonban megakadályozta a háború. Dr. König tizenkilenc drb grönlandi kutyát ajándékozott hadvezetőségünknek s most ezek a szívós, fürge áilatok apró szánkókon élelmet szállítanak a katonáknak. Hir szerint a kísérletek kitünően sikerültek és igy valószínű, hogy dr. König ötletére fontos szerep vár a jövendő háborúiban. Sursum corda!* Szózat a magyar városokhoz és községekhez. (—th.) Ne emeljünk szobrot a hősök emlékének. Legalább még egyelőre ne. A mai generációnak nem az a feladata, hogy hatalmas érc- és márványszobrokban örökítse meg azok emlékét, akik életüket és vérüket áldozták fel nemzetükért, házájukért, a mai kornak egyedüli kötelessége csak az lehet, hogy gondoskodjék azoknak jólétéről, akik a harcmezőkön vesztették el fentartóju- kat, támaszukat. A pénznek, amely emlékművekre, szobrokra, márványtáblákra van szánva, ma más, fontosabb, sürgősebb rendeltetése van. Hordjuk össze minden felesleges fillérünket özvegyi otthonok, árvaházak, rokkantak menhelyének létesítésére, mert elsősorban az élőkkel szemben vannak kötelezettségeink, ezzel rójjuk le legszebben az elhunyt hősök iránt táplált köteles hálánkat is „Adjatok kenyeret kövek helyett!“ — hangzik fel mindenütt külföldön is a jelszó és most, hogy nálunk is több törvényhatóság és község hozott határozatot emlékművek, mauzóleumok és díszes márványtáblák létesítéséről, kötelességünk nekünk is idejekorán óvást emelni a kegyeletnek e tiszteletreméltó, de kissé talán elhamarkodott tényei ellen, mert hazafias kötelezettségek elsősorban azokkal szemben terhelnek, akik nélkülöznek és hálánkat az elesett hősök emléke iránt legnemesebben úgy rójjuk le, ha hátramaradt, Ínségbe jutott családtagjaikról gondoskodunk. A hősök emlékének művészi alkotásokban való megörökítése nem a mai generációnak, hanem a hálás utókornak feladata, annak az utókornak, amely a mai véres háborút követő hosszú béke áldásait élvezni fogja és amely gazdaságilag megerősödni, vagyonilag meggyarapodni fog. Szabadságharcunk vértanúinak és Kossuth Lajosnak is csak évtizedek múlva emelt művészi emléket a hálás utókor. De a nemzeti létért küzdött harcosokért már jóval előbb gondoskodott a nemzet kegyelete. Hogy elégséges volt-e ez a gondoskodás, azt most e történelmi idők nehéz napjaiban firtatni nem akarjuk, de ha már egyszer hibát követtünk el ezen a téren, ez csak egy okkal több arra, hogy ilyen hiba másodszor meg ne ismétlődjék. Sursum corda! Emeljétek fel a szíveteket! Emlékezzetek meg az özvegyekről és árvákról, akik gondozójukat, kenyérkeresőjüket vesztették el a harcmezőkön. És minden fillért, amely emlékművekre, szobrokra, díszes sírkövekre van szánva, gyűjtsük össze özvegyi otthonok, árvaházak és menhelyek építésére. Egy emlékhez az elhunyt hősöknek azonban már a mai nemzedékkel szemben is van joguk. Egy olyan emlékhez, amely nem igényel költséges befektetést, de amely méltó az ő dicső tetteikhez és amely évszázadokon át hirdetni fogja a magyar nemzet erejét és dicsőségét. Minden község ültessen egy tölgyet annak a liának emlékére, aki életét áldozta tel a nemzet és haza szabadságáért. így minden községben a tölgyek száma fogja hirdetni évszázadokon át, hányán vonultak onnan hadba, akik soha többé vissza nem tértek, örök dicsőségére annak a földnek, melynek szülöttei. Kisebb községekben kevés lesz a tölgyek száma, nagyobbakban talán egész tölgyligetek fognak támadni és ezek az ültetvények, melyek egységesen létesülnének Magyar- ország egész területén, évszázadokon át hirdetnék a magyar nemzet testvéries együttérzését és egységét az 1914—15. évi világháború nehéz napjaiban. Poétikus, gyönyörű gondolat ez és dicsérhetjük bátran, mert az eszme — nem a mienk. Ezt az ideát Lange Vilmos porosz kir. kertészeti igazgató vetette fel a „Gartenwelt“ nevű berlini kertészeti szaklapban, amelyben többek között a következőket Írja: „Minden elesett hősnek egy-egy tölgyet saját szülőföldjén vagy annak határában! A föld, amelybe a hősök tölgyét elültetjük, legyen községi tulajdon és soha el nem idegeníthető. Nem parkra gondolunk, nem archi- tektonikus ültetvényre. Egyszerű erdőültetvényről van szó, természetes pázsiton, vadvirágok között. Csak a szabályszerű távolságban elültetett tölgyek közepébe kellene megfelelő nagyságú szabad téren egy béke-hársot elhelyezni, ahol évről-évre emlékünnepélyre gyűlne össze a község lakos* Ezt a megszívlelésre méltó cikket A Vármegye c. lapból vettük át. Szerk. Lapunk mai száma 4 oldal,
