Ung, 1915. január-június (53. évfolyam, 1-26. szám)
1915-02-21 / 8. szám
53, évfolyam Ungvár, 1915. február 21. 8. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . 8 K. Negyedévre 2 K. Félévre ...........4 K. Egyes szám 10 fillér Amerikába: Egész évre 10 korona 60 fillér. Ung vármegye Hivatalos Lapja val egy fitt: Egész évre . . 14 K. || Félévre ...........7 K. Negyedévre .... 3 K 50 f.-—■■■■■ Nyilttór soronként 60 fillér. = HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik min- == den csütörtökön. ------TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-ső szám, hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők Felelős szerkesztő: Segédszerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. ===== KIADÓHIVATALI TELEFONSZÄM 11. Néhány szó a segélyző-bizottságról. Irta dr. Korláth Endre, városi tanácsos. Egyesek a segélyakció mikénti lebonyolításáról nincsenek tájékozva, illetőleg a segélyakciót az állami segélyezés után feleslegesnek tartják, igy bizonyos tekintetben ettől idegenkednek és a háború kezdetén felajánlott összegeket vagy nem adják, vagy nem szívesen adják, azért szükségesnek tartom, hogy a nagyközönség kellőképpen tájékoztassák a segélyakció, illetőleg a segélyző-bizottság működéséről, tevékenységi köréről, jelen és jövő céljáról. A háború kezdetén nem tőlem, amint azt Pap János cikke kiemelte, indult meg a segélyakció, hanem egyesek pár száz koronát összerakva, névtelenül megbíztak engem a segélyakció megkezdésével, igy vittem én azt városi tanács elé, ahonnan megindítva, Árky Ákos és a többiek — nagyon sokan voltak — hatalmas akciója folytán növekedett ez a kérdés kiterjedtté úgy, hogy ma a segélyző-bizottság a hadba vonultak itthonmaradt családtagjait, valamint a háború folytán esetleg megélhetési nehézségek közé került egyéneket képes segélyezni anélkül, hogy alaptőkéjét különösebben megrongálná és a további akcióra képtelenné válnék. A működés első idejében, akkor, amikor az állam nagyszabású segélyzéséi öl tudomásunk nem volt, a hadbavonultak itthonmaradt családtagjait természetben (liszt, burgonya, kenyér, zsir, stb.) segélyekkel támogattuk és igy lehetővé tettük a hadbavonultak hátramaradott családtagjainak, hogy addig, mig az államsegély megérkezik, ne nyomorogjanak, mert Ungvárnak napról-napra élő közönségét különösen nehezen érintette a világháború gyors beállta. Az államsegély megérkezte után azokat, akik államsegélyre a törvény és miniszteri rendelet értelmében jogositottak, már nem kellett a bizottságnak segélyeznie. így a segélyakció azokra terjedt ki, akik bármi oknál fogva az állami segélyből nem voltak részeltethetők. Adtunk és adunk állandóan az ilyenek részére természetben (pl. fa, stb.) segélyeket és az ilyen egyének részére is lehetővé tesszük a megélhetést, mert teljes tudatában vagyunk annak, hogy bár ezeket a törvény és a miniszteri rendelet jog szerint nem részesíti segélyben (törvénytelen házastársak és mások), mégis az illető hadbavonult hősnek olyan közelálló hozzátartozói, akiknek eltartásáról békés életben a hadbavonult gondoskodott, és igy a hadbavonult munkáját és támogatását ezek a háború folytán veszítvén el, e veszteségükért őket kárpótolni a bizottság méltányosnak találta. A bizottság e segélyeket mindig egy-egy bizottsági tag nyomozása alapján ülésben, hónap- ról-hónapra állapítja meg és a pénztárnoktól a bizottsági elnök által utaltatja ki. A pénztár kezelésének ellenőrzésére a bizottság saját kebeléből három tagú ellenőrző szervezetet létesített, amely időnkint a pénztárt átvizsgálja s a kezelés rendjére felügyel. A bizottság a segélyezéseken kívül állandóan ellenőrzi a lehetőség szerint minden egyes hadba- vonultnak itthonmaradt hozzátartozóját, ellenőrzi a gyermekek nevelését. Minden bizottsági tagnak utcái vannak, amelynek segélyezettjein a felügyeletet jogosított és kötelezett gyakorolni. E bizottság eszközölte továbbá Ungváron a prém- és meleg-ruhagyűjtést. Ez emelte fel legutóbb szavát éppen a hadbavonultak hozzátartozóinak érdekében az általános drágaság miatt a városi képviselet előtt; mert bármilyen nagy legyen is az állami segítség, a személyenként adott napi 63 fillér bizony még egy fél kiló kenyérnek, fél liter tejnek beszerzésére is alig elégséges naponta. Működési körébe vonta továbbá a bizottság a hadbavonultak és az ott esetleg elesettek életbiztosítását is. E téren, hála az egyes bizottsági tagok ügybuzgóságának, igen szép eredményt ért el. Ungvár szegény társadalmát sikerült felráznia és a jövője iránti érdeklődést benne felköltenie. Több mint 100 család biztosította hozzátartozóját négyszáznál több részjeggyel a Hadi Biztositó Pénztárnál. így ezeknek a családoknak a jövőjéről is igyekezett a bizottság gondoskodni, mert ha az illető hadbavonult elhal, a család körülbelül 5—600 K át fog a biztosításból kapni 15 K ellenében, ezzel oly tőkéhez jutván, amellyel a háború által okozható gyászának könnyeit legalább rövid időre felszánthatja és új élet alapításához kezdhet az özvegy, vagy árva. A bizottság — mintegy ösztönzésül — minden vásárolt három darab 5 koronás részjegy után egy ingyen-részjegyet biztosított a vásárlónak akképpen, hogy a Hadi Biztositó Pénztárnak ez ingyen-részjegyet a bizottság saját tőkéjéből fizette ki. Ezekben adtam általánosságban számot a bizottság eddigi ténykedéséről. A jelenleginél azonban fontosabb lesz a bizottságnak jövő ténykedése. Feladatkörében van ugyanis, hogy a háború után az esetleg támasz »élkül maradt hozzátartozókat továbbra is társadalmi utón segélyezze. Az összegyűjtött tőkével tehát takarékoskodnia kell és a társadalomnak a megajánlott összegeket sajnálnia nem szabad, mert a segélyző-bizottság — úgy érzem — hivatása magaslatán van és nemcsak a jelenben, de a jövőben is igyekezni fog kötelességének megfelelni. Az Ung legutóbbi számában Pap János érdem telenül nevezett engem a bizottság lelkének. A bizottságeredményes működése rajtamlegkevésbbé áll. Én és hivataltársam: Monori Miksa, kinek oroszlánrésze van e munkában, legfeljebb csak hivatalos kötelességünket teljesítettük. Az elismerés azokat az önzetlen hölgyeket és urakat illeti, akiket az olvasóközönség ilyen minőségükben talán nem ismer, de akiket annál jobban ismernek az utcák szegény lakói, mert őket házról-házra felkeresik és mindenütt szívesen nyújtják feléjük segítő jobbjukat. Háborús világ. Népfelke'ök bemutató-sz; miéje. Az Ungvár városi sorozó járásban az 1896., 1895., 1891. évi születésű népfelkelő-kötelesek bemutató szemléje e hó 25-én d. e. 8 órakor fog megtartatni az állandó sorozó helyiségben. Az orvosnövendékek kórházi gyakorlata. A kultuszminiszter a belügyminiszterrel egyetértve rendeletet adott ki, amely szerint mindazon negyed- és ötödéves orvostanhallgatóknak és orvosszigorlóknak, akik a háború idejében helyettes kör- vagy községi orvos, illetőleg kórházi és járványorvosi szolgálatot teljesítettek és azt hitelesen igazolják, ez a működésük az egy évi kötelező kórházi gyakorlatba az egyetemes orvosdoktorrá történt felavatás után be fog számittatni. Vágómarha-eladás korlátozása. A vármegye alispánja jan. hó 27-ről keltezve rendeletet bocsátott ki a vágómarha-eladás korlátozása ügyében. A rendelet igy szól: „Tekintettel a vármegye szarvasmarhaállományának, főleg az ökör-állomány rendkivüli megcsökkenésére, mely csökkenés a katonai szállítók által történt bevásárlások folytán oly mérveket öltött, hogy az igás ökör hiánya a mezőgazdasági érdekeket már a legnagyobb veszéllyel fenyegeti, a vágómarha-eladás korlátozását tette szükségessé. Bár a kassai katonai parancsnokság 1914. évi október hó 20-án 11823. szám alatt kelt értesítése Lapunk mai száma 6 oldal, szerint a hadiszolgáltatások csak az alispáni hivataltól lettek volna igényelhetők, s a beszerzés a főszolgabirák utján közvetlenül a tenyésztőktől lett volna eszközlendő, a rendelet egyáltalában nem tartatott be, s a vágómarha szükséglet a tenyésztők érzékeny megrövidítésével, kereskedők, üzérek utján vásároltatott össze. Minthogy a tenyésztő kisgazdaközönség saját érdekeit tájékozatlanságból megóvni nem képes, megfelelő módon figyelmeztetendő a közvetlen eladás nagy anyagi előnyeire, s felhívandó, hogy eladó állatati jelentse be a vármegyei m. kir. gazdasági feügyelő- séghez, mely hivatal az illetékes katonai hatósághoz megvétel céljából az eladó készletet időnként be fogja jelenteni. Ugyancsak fenti okokbólb megtiltom, hogy a hadsereg polgári bevásárlói (kereskedők, alkuszok, üzérek) vágómarhát továbbra is bevásárolhassanak, ebből folyó- lag marhaleveleknek fenti bevásárlók részére való kiadását is megtiltom. Felhívom az I. fokú hatóságot, hogy jelen rendeletem betartását szigorúan ellenőrizze, s amennyiben tiltott eladásnak nyomára jön, az eladó és bevásárló szigorú megbüntetése céljából hozzám haladéktalanul tegyen jelentést. Visszaélések megakadályozása céljából mészárosoknak is a beszerzés, s részükre marhalevél kiadása csak oly föltétel mellett engedélyeztetik, ha azok az I. fokú hatóságtól (járási főszolgabíró, polgármester) igazolványt mutatnak fel arra nézve, hogy az igazolványban is kitüntetendő — hetenként igényelt vágómarha darabszám nevezett mészárszékének hússzükségletére igényeltetik. Midőn ily igazolványok kiállításával az I. fokú hatóságot megbízom, egyúttal figyelmeztetem, hogy annak kiadása körül a legnagyobb körültekintéssel járjon el.“ A tépés. A mai generáció alig ismeri a sebészet e régi kellékét, a gyapotból készült, vatta ősét. Nagyanyáink a szabadságharcban fosztottak utoljára tépést, mi meg Bosznia okkupációja alkalmával az iskolában, hogy a sebesült katonák égő sebeit bekötözhessék.' Ebből a kötőszerből most ismét nagy mennyiségre van szükség, mert a vatta a kötőszergyárakban kezd kifogyni és belátható időn belül nyers gyapotot a tengeren nem tudnak szállítani, melyből a különböző fajtájú vattát készítik. Az egyes államokban felhalmozott kötszerekre mindenütt szükség lóvén, igy minden állam egészségügyi intézménye úgy segit magán, ahogy tud. így került a sor ismét a régen elfeledett tépésre, mely teljesen pótolja a vattát. E célból a viselt és elavult fehérneműt szép tisztára ki kell mosatni és a frissen átvasalt ruhaneműt 10 centiméter széles és ugyanilyen hosszú darabokra kell hasgatni és tiszta kézzel a pamutszálakat egyenként kifosztani. Az igy összegyűjtött tépést akár a budapesti Hadsegélyző Hivatalnak kell elküldeni, mely esetben a posta ingyen szállítja el, akár a helybeli katonai kórházhoz kell átadni. Orosz fogságban. Szilárd Jenő ungvári postatiszt, aki mint tartalékos hadnagy szolgálta a hazáját, 1914. nov. 3-án sebesülés nélkül orosz fogságba került. A fogoly a napokban hosszú levelet irt feleségének, akit hangulatos versei és tárcái révén ismer olvasóközönségünk. Szilárd Jenő a többek közt ezeket Írja: Harmincnégy napig tartott az utunk, a nagyobb városok, amerre jöttünk, ezek voltak: Subacsow, Rawaruska, Lemberg, Brody, Rod- zijlow, Kiew, Omsk, Kresnojorsk, Irkutz. A Volgán is keresztül jöttünk. A legszebb vidék az egész ut alatt a Bajkál tó vidéke volt. Itt ahol vagyunk, Bercsovkán, Tronsbajkálban rémes hideg van. Mivel az alkoholárulás az egész országban tiltva van, a theánkat rum nélkül kell inni. 12-en vagyunk itt elszállásolva, 2 katona főz. Az egész konyhafelszerelóst tányért, evőeszközöket stb. magunk vettük. 100 km.-nyire van Khina. Az őrizet szigorú, csak a telep belső területén van megengedve sétálni, de hát ez elég is, mert egy óránál tovább úgy sem bírja ki az ember. Velem van John főhadnagy és Széchenyi önkéntes, akit már otthon eltemettek. Hogy agyonüssük az időt, dominózni szoktunk. Minden jó lenne, de otthonról egyikünk sem kap hirt és ez rettenes. Azt már Írtam, hogy Szász- és Günter Szilárddal jöttem együtt. Orosz fogságban van Szieber György is, akiről hivatalos értesítés érkezett a családhoz.
