Ung, 1915. január-június (53. évfolyam, 1-26. szám)
1915-02-07 / 6. szám
2 (6. szám) U N G 1915. február 7. kötelezettségeket is, vállaljon. Legnagyobb bizonytalanságban lehettek azonban kereskedőink, kiknek nemcsak a forgalom pangásával, hanem még azzal is kellett számolniok, hogy a betörő ellenség üzleteiket földúlja és vagyonukat megsemmisítheti. Hála dicső fiaink vitézségének! Ez mentett meg mindnyájunkat az ellenség inváziójától és eredményezte üzletembereink nagy részének nem remélt föllendülését! Hogy ők a rájuk nézve kedvezően alakult viszonyok dacára nem jöttek maguktól reá, hogy most már nagyobb arányban illenék kivenni részüket a jótékonyság gyakorlásából, annak egyik oka lehet túlzott elfoglaltságuk, a másik fő oka lehet pedig az, hogy őket arra idáig senki föl nem kérte s igy azon hiszemben élhettek, hogy ez irányban eleget tettek hazafias kötelezettségüknek. Áldozatkészségüket beigazolták azonban karácsonykor, midőn fölszólitást nyertek az adakozásra. Ungvár város érdemes kereskedő világa dicséretre méltó jelét adta ez alkalommal áldozat- készségének ! Én azt hiszem, hogy ha a segitő-akció néhány buzgó tagja fölkeresi mindazokat, akik többre is képesek, mint amennyire kezdetben vállalkoztak, ennek meglesz a kívánt sikere és egyelőre állami beavatkozás helyett meg fogja tenni a szolgálatot néhány újabb gyüjtő-iv is! Adakozzunk a háború folytán nehéz viszonyok közé került embertársaink segélyezésére! Háborús világ. Újra sorozzak az 1895. és 1896. va- 'arrint az 1891. evben szt lőtteket. A honvédelmi m. kir. miniszternek rendelete értelmében mindazon népfölkelésre kötelezettek, kik az 1895. és 1896. évben születtek, valamint azon 1891. évi születésűek, kik sorozó vagy vegyes felülvizsgáló bizottság által 1914. év végéig fegyverképtelennek osztályoztattak, illetőleg katonai vagy honvéd felülvizsgáló bizottság általa közös hadsereg, haditengerészet, a honvédség vagy a csendőrség kötelékéből 1914. év végéig elbocsáttattak, vagy állítási kötelezettségüknek eddig eleget még nem tettek, továbbá azok a 33—36 év közötti egyének, kik időközben a magyar állampolgárságot megszerezték, összeírásuk végett a tartózkodási hely községi elöljáróságánál, kisközségekben a körjegyzők székhelyén jelentkezni tartoznak. Ungváron a jelentkezés ideje február 10-ének reggeli 8 órájára, helye a városháza nagytermébe tűzetett ki. Az összeírásuk végett fentiek szerint jelentkezésre utasított egyének, összeírásuk után az elöljáróságnak később közzéteendő rendelkezéséhez képest f évi február 18 a és március 24-ig terjedő időközben és helyen népfölkelési szemlére fognak behivatni és elővezettetni és ott alkalmasságukhoz képest osztályoztatni. Az alkalmasok bevonulásuk idejéről hirdetmény utján nyernek értesítést. A közönség érdekében. Ungvár város rendőrkapitánya a fogyasztó közönség teljes elismerésével találkozó intézkedést tett a napokban, hogy a közönség ne legyen kénytelen a legszükségesebb élelmi és házicikkeket nélkülözni. Falragaszokon tudomására hozza a város összes kereskedői- és élelmicikk-árusitóinak, hogy vásárolt, vagy megrendelt és Ungvárra szá- litani szándékolt áruk bejelentését minden hétfői napon d. u. 3—5-ig elfogadja, a szállítás eszközlése végett az államvasutak igazgatóságához, illetve a földmivelési m. kir. miniszter úrhoz jelentést tesz. Bejelentést azonban, nyerészkedők kizárásával, csak azoktól fogad el, kik árukat, élelmi- cikkeket saját üzletkörükben, nem szállítási vállalat keretében nyerészkedés céljából rendelnek és kiknek rendelése a vármegye és város lakosságának életszükségleti cikkeire terjed ki. Ugyané hirdetménnyel felhívja továbbá mindazokat, akik búzát, rozsot, árpát, kukoricát, lisztet vásároltak és a hivatalosan megállapított maximális áraknál nagyobb összegeket voltak kénytelenek fizetni, hogy a visszaélést elkövetőket hi\atalánál azonnal bejelentsék, azok szigorú megbüntetése végett. Kormányrendelet a Ibztuzsora el'en. A gabonanemüek rekvirálása után elkövet kezett a lisztkészletek lefoglalása is. A hivatalos lap egyik utóbbi száma közli a búza-, rozs-, árpa-, tengeri- és rozslisztből meglevő készletek lefoglalására vonatkozó kormányrendeletet. Ez a rendelet közli azokat a megtorló intézkedéseket is, amelyek szerint két hónapi elzárással büntetik azt, aki gabonanemüért vagy lisztért követelhető legmagasabb árnál többet követel. A rendelet igy hangzik; A m. kir. minisztériumnak 1915 évi január hó 14. napján 240—1915. M. E. szám alatt kiadott rendeletében foglalt szabályok megfelelően kiterjesztetnek a búza-, rozs-, árpa-, tengeri-, burgonya- és rozslisztből meglevő készleteknek bejelentésére, feltárására és az Orsz. Gazdasági Bizottság részére való átengedésére. Aki gabonanemüért vagy lisztért a követelhető legmagasabb árak hatósági megállapítása tárgyában kiadott rendeletek értelmében, felszámítható legmagasabb áron felül ebbe beszámítandó bármilyen mellékszolgáltatást követel, elfogad, adat vagy Ígértet a maga vagy harmadik személy javára, az — amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik — kihágást követ el és az 1914. évi L. t.-c. 9. §-a értelmében két hónapig terjedhető elzárással, valamint hatszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Ugyanígy büntetendő az is, aki akár szándékosan, akár a köteles gondosság elmulasztásával bármely módon közreműködik abban, hogy az árusítással megbízott alkalmazottja vagy az eladást közvetítő más személy a gabonanemüért vagy a lisztért követelhető legmagasabb árak megállapított korlátozását kijátssza vagy meghiúsítsa, vagy aki bárkinek e korlátozás kijátszására vagy meghiúsítására irányuló eljárását bármely módon elősegíti vagy eltitkolja. A rendelet értelmében most már rekvirálni fogják a lisztkészletet. Ez az intézkedés bizonyára véget vet annak a lehetetlen helyzetnek, hogy a fűszeresek és pékek nem adtak el egy szemernyi lisztet sem. A kereskedők a malmokra hárították •a felelősséget, azt mondván, hogy a malmok nem effektuálták a rendeléseket. A korpa maximális ára. A hivatalos lap közli a korpáért követelhető legmagasabb ár megállapítása tárgyában kiadott miniszteri rendeletet. A legmagasabb ár búza- és rozskorpánál 13 K, árpakorpánál 15 K, tengerikorpánál 9 K 50 f. Az árakat métermázsánként zsák nélkül kell érteni. Az ármegállapítás már életbelépett és hatálya Horvát-Szlavonországra nem terjed ki. A kedély a föl Bizonyságául annak, hogy magyar véreink odakünn a lövészárkokban is megőrzik igazi magyar kedvüket, ide iktatunk egy tábori levelezőlapot, melyet a nagykanizsai honvédezred egyik katonája küldött ungvári ismerősének: Meghívó a 20. honvéd gyalogezred s az ezzel együtt működő porosz hadosztály, az összhang kedvéért a szemben levő kaukázusi ezredekkel közösen rendezett állandó jellegű farsangi mulatságára. Műsor: 1. Hajnali ábránd ekrazittal töltött bombákkal. 2. Reggel gépfegyveríkeringő. 3. A tábori tüzérség srapneil- és gránát-zápora. 4. Roham-polka farkasvermeken és tüskés drótakadályokon át golyózáporban, melyhez a tábori vonós ágyusezred és a nehéz tarackok szolgáltatják a zenét. 5. Kézi bombavetés és szuronyharc. 6. Uj állásfoglalás nyakig érő sárban. 7. Este tűzijáték orosz gránátoktól felgyújtott falvak világítása mellett. 8. Tüskés akadályfonó verseny a 30‘5-es jó hírnevű csellozása mellett. Reggel élőiről. A mulatság kedvezőtlen idő esetén is meg fog tartatni. A tiszta jövedelem az otthonmaradt untauglichok felsegélyezésére fog fordittatni. A rendezőség. Az urak csukaszürke, a hölgyek vörös-kereszttel tartoznak megjelenni. Hüsitőkül, hó és hideg esőkről, gondoskodva lesz. Az Ung völgye a nagy események után. — február 4. Az imént mély döbbenet volt az emberek arcán, titokban talán azok is csomagolásra gondoltak, akik még itthon maradtak. Azután jöttek hírek megnyugtatók és jöttek katonák szilajked- vüek, nótásszájuak és szőkék, szoborszerüek, két más világ fiai, kik azonban összeölelkeztek és meghatódott egyformaságban énekelték a Himnuszt, a Wacht am Rheinnel. A bizalom most már toronymagasságra megnőtt s azok is, kik már éjszakákon át nem aludhattak az izgalomban, nyugodtan csevegtek kukoricaüzletekről, az utca reményekben zsongott, a kávéházak, a lakások, az emberek, a katonák, az egész város, mind az egészséges erő boldog, nevető arculatját öltötte magára. Annyira tudatos volt az elkövetkezendő diadalban a hit, annyira benne forrott ez Ungvár legkisebb porszemében is, hogy mikor Höfer Uzsok visszavételét jelentette, voltak emberek, kik közömbösen szóltak, hogy egy pillanatra az aduászról levették szemüket: — Nekünk mondja? Tudták, hogy igy lesz, tudták, mert érezték, hogy igy kell lennie s ők már akkor napirendre tértek fölötte, mikor talán a példátlanul vitéz dandár parancsnokságát éppen ez a föladat tartotta izgalmas lekötöttségben. És ma? Alig tiz napja, hogy a vihar elvonult az ungi porta határáról, de Ungvár azt érezteti, ! mintha régmúlt időkben történt volna, mintha \ már évek óta állana mögötte a háborúnak. Nyu galom, béke, a mindennapi sablonmunkálkodással való törődés, hogy csakugyan nem tudja az ember, a hideg bátorság, vagy az okos nyugalom vert-e itt mélyebb gyökereket. Egészen más a kép fönt, ahol az egyébként is szegény községeket az oroszjárás még inkább leszegényitette. Az orosz rekvirált és puskatussal fizetett. Ha pénzt adott, másnap visszavette. Vett lovat utalványért, de a párját reggelre ellopta. A maga menázsiját rákényszeritette a civilre, ő azonban ette a civil krumpliját, baromfiját, tehenét és disznaját. Mikor pedig elfutott csapataink elől, volt még ideje, hogy a ruthénről lehúzta a jó csizmát, jó ködmönt s otthagyta helyette a magáét, a rossz köpönyegjét, a rossz lábbelijét; valóban, emléknek nem kellemes a cártól, üzletnek meg határozottan rossz a ruthénnek. Mondják, hogy mikor a miéink járták az orosz után a falvak utcáit, a lecsigázott nép elibük hullott, mint amikor rossz álomból lélekszik az ébredő: — Ha lettek volna is megtévelyedett lelkek, ez a muszkajárás azokat is kijózanította. Hát igen. A magyar katona élelemmel látja el a nélkülözőt. Az orosz elveszi utolsó falatját is. Ezt a külömbözőséget csak megérti a legelmaradottabb ruthén is? Szegények, a havasközi ruthének nemcsak az orosz rúgásokat tapasztalták, de hallottak fejük fölött ágyúgolyókat robbanni és láttak vért hullani a vérükből. Egy-két asszony az ablakokon át besüvöltött shrapnellszilánktól sérült; egy házba beütött a gránát, a szoba közepén robbant, a bölcsőt kis gyermekestől a plafonra dobta. Lehet, hogy szegénynek dicsőségben él hadbavonult apja. De őt már megölte a háború, holott, szegényke, dehogy is birt volna még csak kardot is emelni. Egy másik ház leégett, beteg asszony feküdt benne, de volt ideje, hogy elmenekülhetett. Havasköz és a többi község, kétségkívül nem fogja felejteni az ungvölgyi oroszjárást. Legalább is nem oly hamar, mint Ungvár, mely a hadaknak csak a lelkesülő, vértelen útját látta, de azok a községek benne nyögtek a golyók záporában és benne sirtak a cáratyus katonai önkényében. * De már mennek, szállingóznak hazafelé azok, kik felülről menekültek. Szomorúan, lassan és tétovázón, hisz nem tudják, hogy a dúlás nyomainak és a nincs ellenségnek mily nagysága várja őket ajtótlan ajtóikban, ablaktalan, kemencéden, tüzelődén, nekibusult házaikban. És áll a hosszú ruthónkocsi az ungvári utcán, két ványadt lovát a feje huzza lefelé. És áll az ember asszonyával a kocsi mellett: — Ennivaló? Majd csak lesz. Aztán beordit három öklömnyi kölyöknek a kocsiderékba: — Ne bőgjetek, nem kell mindég enni, most háború van. Ekkor jöttek arra iskolásgyerekek, két fiú, egy leány. A leány kezében varrókészlet. Az egyik fiú: — Mit varról Erzsébet? A másik: — A varr, az nem ikes-ige. Tehát úgy mondd : mit varrsz Erzsébet? Ilyen kontraszt mutatkozott három ungvári iskolás és három kocsiderékban üvöltő felsőungi gyerek között. Mégis, nem csak boldogabb, de szebb az állapot igy, ha Ungvártól távol, fölfelé száznyolcvan kilométernyire a seregek zajlása. Minél távolabbra járnak Galicia testében, fejük fölött a hir örökzöldje annál pazarabb. De lesz még egyszer része e városnak a hadak útjában. Már nem többször, csak egyszer, egyetlen egyszer. Mikor visszafelé, hazafelé jönnek csorbittatlan karddal, zászlaikon örök glóriával. Akkor, majd akkor! E város és vármegye népe az ő legdrágább szivéből veszi a boldogáldomás kelyhét és csordultig tölti magyar szerelme kiapadhatlan, diadalmas könnyeivel. Koccintunk még, aranykedvü, aranydiszü legények és minél tovább várja szátokat a csókunk, majd akkor, majd akkor annál forróbb és annál melegebb lesz. Damó Oszkár. A „Kárpátok lelke/4* — Beszélgetés a csontos! pappal. — Kárpáti hadszíntér, január 28. (Az „Újság“ munkatársától.) A pap, akivel beszéltem, Szaxun János, a híressé vált csontosi pap. Ha jellemezni kéne, azt mondanám, hogy egy végtelenül joviális, kerekarcu páter Scarpa benyomását teszi, akinek józan és egészséges emésztését vajmi ritkán akasztja meg valami. Most, hogy egyszeribe hőssé avanzsált, annak is furcsa históriája van: az oroszok Fenyvesvölgyig magukkal hurcolták s véresre verték, mert állítólag kémkedett a mi csapataink javára. A temetőben találkoztam a csontosi lelkésszel; egy halottat temetett, felette mondott érzelmes és dús védőbeszédet, hogy a nyomorult állati sorsban ólt és levitézlett paraszt a fényes egekbe kerülhessen. Temetés után kezet szorítottam János pappal s megkértem, mondja el, mint viselkedtek vele szemben az oroszok. János pap megtörülte izzadó homlokát (rikító, vörös, egyáltalán nem papi zsebkendője volt) — s mosolyogva mondta: * A Kolozsváron megjelenő Újság cikke. Szerk•
