Ung, 1915. január-június (53. évfolyam, 1-26. szám)
1915-01-24 / 4. szám
2 (4. szám) A szobor helyéül a gyászos múltú, u. n. régi Neugebäude óriási kiterjedésű helyén keletkezett remek uj városrészt, a Szabadság terét jelölték ki. A pályázaton Szamovolszky, Gach István szobrász-művésszel társulva szintén részt vett. Ebben az időben foglalkozott városunk közönsége a mi Dayka Gábor szobrunk fölállításának kérdésével. A szobor költségeit hosszabb időn át folytatott gyűjtés utján gondolták biztosítani. A szükséges összeg azonban lassan gyarapodott. A szobor-alap pénztárosa Reismann Bertalan ügyvéd, éveken keresztül lankadatlan buzgalommal működött az alap gyarapításán. Méltó társa volt Mazuch Ede főgimn. tanár, a „Dayka Gábor“ ifjúsági önképző kör elnöke, ki fáradságot nem ismerő lelkesedéssel tartotta napirenden a szobor ügyét. Románecz Mihály főgimn. igazgató megokolt fölterjesztésének köszönhetjük, hogy a szobor fölállítása, minden reményünk és várakozásunkat fölülmúló rövid idő alatt megtörtént. Apponyi Albert gróf akkori közoktatásügyi miniszter 1500 K-át engedélyezett a szobor költségeinek fedezésére, melylyel a szobor-alap összege közel 5000 K-ra emelkedett. Az volt a nagy kérdés, hogy ezen összegből lehetséges lesz-e Dayka Gábor emlékéhez méltó szobrot emelni? A szobor-bizottság engem bízott meg azzal, hogy ez ügyben Szamovolszkyval tárgyalásokba bocsátkozzam. Ezen célból személyesen kerestem fel őt. Leírhatatlan örömmel és nagy lelkesedéssel fogadta az eszmét és vállalkozott reá, hogy ezen összeg keretén belül, a költő bronz mellszobrát, minden haszon nélkül, csakis fölmerülő költségeinek megtérítése mellett a legnagyobb készséggel elkészíti és fölállítja úgy, hogy az Ungvár városához, valamint Dayka Gábor emlékéhez méltó leend. Régi vágyának, gyermekkori álmának teljesedését látja megvalósulni a szobor fölállításában. Alig várta már az alkalmat, hogy szeretett Ungvár városában szobrot állíthasson. A nagy Bercsényi-szobor megalakitásának eszméje foglalkoztató régi idő óta őt. Erre készült nagy ambícióval, hogy azt Ungvári egykor majd ő állíthassa föl. Előre gyűjtötte már az adatokat, leírásokat, könyveket, hogy annak idején (valamikor élete alkonyán) kész tanulmány s kiforrott eszme alapján vehessen részt annak pályázatán. És ime, a sors sokkal előbb segitó kedves céljához, mint a hogy arra gondolni is merészelt volna. Dayka Gábor emléke alkalmat nyújt neki arra, hogy Ungvár városában első művét fölállíthassa. Nagy szorgalommal fogott hozzá a szükséges adatok ismeretének megszerzéséhez. Átolvasta Dayka költeményeit, életrajzát s minden a költőre vonatkozó jelentést, a mihez csak hozzájutott. Ezekből alakult ki előtte a költő lelkivilága, melyet az anyagban kellett kifejezésre juttatnia. A közoktatásügyi miniszter adományát azon föltételhez kötötte, hogy azt csak absolut becsű mű fölállításának esetén folyósítja, mely célból azt kívánta, hogy a szobrot fölállítása előtt, az általa kinevezett szakbizottság bírálja felül és ha ezen bizottság a művet kivitelre fogja ajánlani, akkor kiutalja az engedélyezett összeget. Midőn a bizottság Szamovolszky Dayka szobrának mintáját meglátta, annak sikere annyira elragadta, hogy állást foglalt bronzba öntése ellen és abban állapodott meg, hogy azt csakis a sokkal nemesebb fehér márványba faragva engedi megörökíteni. Büszkeséggel telt örömmel fogadta a hirt városunk közönsége és nem riadt vissza az igy előállott kiviteli költségszaporulattól, melyet újabb gyűjtés, diák- és más jótékonycólu előadások tiszta jövedelméből teremtett elő. A szobor fölállításának költsége közel 6000 K ba került. 1909. évi október hó S an, verőfényes szép őszi napon, országos ünnep keretében hullott le a lepel, főgimnáziumunk Ung parti díszkertjében, városunk első nyilvános szobráról. Az ünnepélyen jelen volt maga a művész is családjával. Életének legszebb, egyik legboldogabb napjai közé számította mindig e dátumot, melyen igazán absolut becsű műemlékkel ajándékozta meg városunkat. A mellszobor alakja carrarai fehér márványból, talapzata bácstoroki mészkőből készült. Sokan féltek, hogy a márvány nemes anyaga nem fog ellentállani tudni a mi felvidéki kiimánk zord, romboló tulajdonságának. A művész azonban, ki gyermekkora óta ismerte szülő megyéjét, számolt ezen körülménnyel. A költő fájdalmas, bánatos arcát, dús hajának hullámait, valamint talárszerü mezének redőit úgy faragta, hogy sehol alávágást, vagy alattomos mélyedést nem alkalmaz. Sima azon minden, melyről lefolyik az őszi eső s lecsúszik a tél romboló hava, mielőtt valahol megfagyhatna s kárt tehetne benne. Öt év óta dacol a szobor az idő viszontagságaival, anélkül, hogy nyoma volna azon romboló kezének. Dacoljon, álljon az sokáig népünk épülésére, a költő és a művész, két korán elhalt nagyjaink dicső emlékezetére! A téli háború borzalmai ellen katonáinknak prémre van szükségük. Akinek van, küldje e címre: Hadsegélyző Hivatal (Budapest, Yáci-utca 38.) A posta ingyen szállítja az adományt. «« UNG Egy aviatikus halála. A magyar aviatikának gyásza van. A gyász akkor érte a levegő meghódítóit, amikor egyik oszlopos derék társuk a 300-ik repülését kezdte, — Ungváron pedig az elsőt. Január 17-én, múlt vasárnap, szinte szokatlan tavaszi verőfényes nap volt. Ekkor kezdte meg gyakorlatát a 3-ik aviatikus század Ungváron. A felszállás a Minaji-utca végéről történt. Két repülőgép a város felett szállt, az egyik nagy magasságban. A gyönyörű mutatványoknak az egész város lakossága szemtanúja volt. Egy harmadik repülőgép csupán kis körben gyakorlatozott. A leszállások után Takács Béla szakaszvezető is hozzáfogott a gyakorlathoz. Már körülbelül 15 méternyire emelkedett a gép, amikor hirtelen bukni kezdett. A közelben állók ereiben megfagyott a vér, amint a repülőgép orrával zuhant lefelé. A gép befuródott a földbe és a motorja felrobbant. Szegény Takácsot a belső sérülésen kívül égés érte s kinos várakozásban eltelt 10 perc volt szükséges ahhoz, amig a roncsok alól kiszedték. Összeégett ruhájában haláltusáját vívta a bátor aviatikus. Azonnal a közkórházba szállították, ahol még aznap kiszenvedett. Takács haláláról táviratilag értesítették a fővárosban lakó feleségét, aki a temetésre leutazott Az aviatika vértanúját f. hó 21-én temették el a Kaposi-utcai temetőben. Az aviatikái tisztikar és altisztikar egy-egy koszorút helyezett el szerencsétlenül járt baj társuk ravatalára. Takács holttestét azAero-Klub elfogja szállíttatni Budapestre. Takács Béla derék magyar fiú volt, telve idealizmussal, tervekkel, gondolatokkal, a magyar aviatika iránt érzett lelkesedéssel. Amikor a re- pülőgépteknika tökéletesedett és az első gépmadár megjelent a magyar levegőégben berregve-kat- togva, valóságos láz fogta el az iparososztályt. Fiatalok és dereshaju öregek, mesterlegények s virágzó mühelyü iparosok hagyták el a műhelyt s feszítették bele energiájukat a géptervezésbe. Az egyszerű emberek rajongó lelkesedéssel mentek neki a bizonytalan jövőnek s az álmodók szívósságával kergették a sok tervet. A rajongók megteremtették a magyar aviatikát s a rajongók közé tartozott Takács Béla is, aki műasztalos volt s 1910-ben otthagyta a műhelyt s beállott tervezőnek, konstruktornak. 1912-ben már repült saját gépjén s azóta mindig ott úszkált a levegőben. Fischamendben letette a pilóta-vizsgát s bravúros repüléseivel ismertté tette nevét. Amikor kitört a háború, tábori pilótának állott be s sok repüléssel tette hasznossá magát. Harminchárom esztendős volt s magával vitte sírjába terveit, álmait, amelyeket kergetve kergetett, a mig- utolsót nem lehelt . . . Az izr. Népkonyha 1914. évi működése. Mielőtt a Népkonyha f. évi működéséről beszámolnék, egy kis visszapillantást kell tennünk a Népkonyha eddigi működésére is. Tíz évvel ezelőtt ugyanis egy lelkes kis sereg élénk mozgalmat indított, mely a Népkonyhát eredményezte. Tíz évvel ezelőtt kezdte meg a Népkonyha működését. Eleinte ugyan csak nagyon szűk keretek között, de aztán mindig jobban és jobban fejlődött és ma hála az egek Urának és városunk nemesen érző közönségének, ott tartunk, hogy a Népkonyha azóta városunk elsőrangú jótékony- sági intézményévé nőtte ki magát, ahol a szegény iskolás gyermekek és nyomorgó aggok a téli hónapokon át számra és felekezetre való tekintet nélkül jó és tápláló meleg ebédet kapnak teljesen ingyen. És hogy a Népkonyha a lefolyt 10 év alatt ily szépen fejlődött és hogy ma már missiójának minden tekintetben eleget tud tenni, ebben nagy érdeme van a Népkonyha elnöknőjének, Gelb Mártonná úrnőnek, ki ezen tisztségét kevés kivétellel a Népkonyha fennállása óta viseli és aki fáradságot nem ismerve, napról-napra, vizben- sárban felmegy a Népkonyhába, felügyel és ellenőriz, hogy minden a legnagyobb rendben legyen és hogy senki, ki ebédet kór, éhesen el ne távozzék. De tevékenysége kiterjed a tagok toborzására is és ennek köszönhető, hogy mig az első években a rendes tagok száma alig 100 és az adományok évi összege alig haladja meg az 500 koronát, ma a rendes tagok száma 296 és az adományok összege az elmúlt évben 2134 koronát tett ki. A részletes adatokat egyébként a Népkonyha 10 éves történetével egy külön kis füzetben fogom közölni. Jelenleg csak a folyó évről számolok be az eziránt érdeklődőknek : Rendes tagjainak száma 296. Tagsági dijakból befolyt 1960 korona. Adományokból 2104 korona 64 fillér. Összesen 4094 korona 64 fillér. Az egylet jelenlegi vagyona 7205 korona. A Népkonyha működését augusztus hó 1-ón kezdte meg. Havonta átlag 2300—3000 ingyen ebédet oszt ki és a havi kiadás 750—800 korona i közt váltakozik. 1915. január 24. Midőn e rövid kis beszámolót közzé teszem, az Elnökség hálás köszönetét kell kifejeznem mindazoknak, kik akár pénzbeli, akár természetbeni adományaikkal a Népkonyhát támogatják. Isten bőséges áldása legyen érte jutalmuk és engedje a Mindenható, hogy a következő 10 év oly áldásteljes legyen hazánkra és városunkra, hogy ne akadjon egyén, ki a Népkonyhára rá legyen szorulva. A mostani nehéz és súlyos időkben azonban mindenkinek az legyen szent kötelessége, hogy támogassa felebarátját. Az legyen a jelszó: Adjatok, adjatok, amit Isten adott! Weisz Gáspár. Az 1914. év eseményei. íi. f Julius. 2 Özv. Rózsay Rezsöné szül. Reichenauer Auguszta életének 71-ik évében meghalt. 7. Bartakovics Andornó szül. Yanicsek Berta elhunyt. 19. Az Ung közölte, hogy a szatmári püspök kinevezte dr. Scheffler János ungvári nagy- képzettségű s.-lelkészt theologiai tanárnak. Az Ung jelentette, hogy Jenkovszky Sándor pálóci r. kath. isk. tanítót nyugdíjaztatása alkalmából a miniszter elismerésben részesítette. 25. Este 9 óra tájban érkezett a hir, hogy Szerbia este 6 óráig nem adott kedvező választ a Monarchia ultimátumára. 26. Az ungvári cs. és kir. katonai állomás parancsnoksága értesítette a közönséget, hogy a király a rószbeli mozgósítást és a népfelkelés részbeli felhívását és behívását elrendelte. Este 9 órakor hatalmas tüntetés. Özv. Komlósy Istvánná szül. Firczák Mária meghalt Budapesten. Temetése Ungváron ment végbe. 28. Este 8 órakor a miniszterelnökségi sajtó- osztály táviratban értesítette lapunkat, hogy a hadüzenet megtörtént. 29. A hivatalos közlöny és a fővárosi reggeli napilapok, valamint az Ung közölték Ő Felsége manifesztumát: Népeimhez! Gaál János nyug. cs. és kir. alezredes meghalt Budapesten. 31. Az általános mozgósítás. A katonazenekar lelkes indulói mellett újabb tüntetés a háború mellett. A tüntetőkhöz dr. Zombory Dezső intézett lelkesítő szavakat. Augusztus. 3. A rendőrkapitány hirdetménye az élelmiszer- uzsora meggátlása végett. 4. Értekezlet az önkéntes polgárőrség megalakítása tárgyában. A rendőrkapitány hirdetménye a fegyverek beszolgáltatása tárgyában. 5. Az önk. polgárőrség megkezdte működését. 5. és 6-ika közt éjfélkor a vasutaknál a hadimenetrend lépett életbe. 6. Dobszó utján hirdették, hogy tilos a hamis hirek terjesztése. 9. Az Ung közölte, hogy a m. kir. minisztérium Molnár Viktort a 6-ik hadtestparancsnokság területére kormánybiztossá nevezte ki. 10. A népfelkelők esküje a Cservenyicai-gya- korlótéren. 11. Az orsz. segitő-akció ungmegyei bizottságának alakulása gróf Sztáray Gábor főispán elnöklete alatt. 13. A honvódzászlóalj esküje a Cservenyicai- gyakorlótóren. 15. A hadbavonuló honvédek búcsúztatása a Kossuth-téren. 18. Katonanap. 20. Első Ízben vittek orosz hadifoglyot (szám- szerint 75-t) az ungvári állomáson keresztül. 22. Az aratási munkára vagy hazabocsátott nem ténylegesek és népfelkelésre kötelezettek behívása. 26. Tisztujitás a városnál. 30. Az Ung közölte, hogy Komjáthy Gábor ref. lelkészt a sárospataki főiskola algondnokának megválasztották. Özv. Béressy Andrásnó szül. Linner Rozália halála. 31. Tomcsányi Gyula alsónómeti földbirtokos meghalt életének 79-ik évében. Szeptember. 1. Megnyílt az ungvári áll. polg. fiúiskola. 7. Lukács István honvédfőhadnagy a zeneki ütközetben elesett 9. Az 1895., 1894., 1893. és 1892. évben született népfelkelésre kötelezettek behívása. 11. Révész Árpád ismert kereskedő halála. A Vörös-Kereszt Egyesület ungmegyei fiókjának kisegítő kórháza megkezdte működését. 14. Az első hős katona temetése. 24. Az Ung közölte, hogy a kultuszminiszter engedélyezte Ungvárnak a felső kereskedelmi iskolát, mely 1915. szept. 1-én nyílik meg. 24. Az oroszok első betörése Uzsoknál. 25. Az első pánik Ungváron. 26. Az oroszok levonulása Malomrétig. 27. Csata Fenyvesvölgynól.
