Ung, 1915. január-június (53. évfolyam, 1-26. szám)

1915-01-17 / 3. szám

2 (3. szám) U N G 1915. január 17. Jártuk egész nap a réteket, kerteket, szőlő­hegyeket s erdőket s ami gyermek-csín csak van a világon, azt mind megpróbáltuk. Megmász- tuk a legmagasabb fákat s kiszedtük az ártatlan, hasznos madarak tojásait, tollatlan fiókáit. Leg­kedvesebb szórakozásunk volt azonban a temetés és a harangozás. Oiyan élénken emlékemben ma­radtak ezen esztendőben szerzett benyomásaim, hogy feleségemmel bejártam az összes helyeket, megmásztuk a rezidencia, meg a ceholnyai templomok tornyait, melyekben harangoztunk is a feleségemmel. A könnyelműen eltöltött meddő esztendő után, iskolába küldtek ismét. Az első félévi tan­díjat nehezen megfizette anyám azon biztos re­ményben, hogy a Il-ik félévben elengedik azt. A csiszli esztendő azonban megtermó a maga gyü­mölcsét ! Majdnem mindent elfelejtettem, amit tud­tam. Nagy nehézséggel, súlyos akadályokkal küz- ködtem az iskolában s ami a fő, elszoktam a tanulástól, s a fegyelemtől egyaránt. A számtan­ból megbuktattak, a tandíjmentesség reménye el­oszlott s igy kerültem az agyagipar-iskolába, mint utolsó menedékhelyre Leírhatatlan az a szívszorongás, mit fölvéte­lem alkalmával éreztem. El sem tudtam képzelni, hogy ilyen csiszli természetű megbukott tanulót tandíj nélkül fölvegyenek. Elbámultam, midőn fölvéve, még 100 korona ösztöndíjat is kaptam. Ez a fogadtatás, az élvezett ösztöndíj, forduló pontot jelent életemben. Ezt meg kellett szolgál­nom. Föladatomnak igyekeztem becsülettel meg­felelni és emberré váltam. Idáig tart az ö előadása, mihez annyit fűzök még, hogy az elveszett esztendőjének káros ha­tása soha egy pillanatra sem jelentkezett nála a 3 év alatt, mit iskolánkban.töltött. Illedelmes, pél­dás magaviseletü s igen szorgalmas tanulója ma radt az' első naptól kezdve mindvégig szak­iskolánknak. Petridesz János tanár tehetséges szobrász munkái ragadták meg lelkét annyira, hogy ellen­állhatatlan vágyat érzett magában hasonló dolgok készítése és felsőbb kiképeztetése iránt. Sikeres szakiskolai tanulmányai alapján, a kassai kereskedelmi és iparkamara rendkívüli ösztöndíj segélyezése mellett léphetett Budapesten 1895—96. tanévben az iparművészeti iskolába, hol csakhamar az elsők közé küzdötte magát. Itt bontakozott ki hatalmas egyénisége s kiváló te­hetsége. Mint IV-ed éves hallgató elkészité Szabó Jenő, nyug. min. tanácsos mellszobrát, mellyel Budapest görög kath. lakói kedveskedtek nagy mäcenasuknak, midőn a budapesti g. kath. szin- magyar hitközséget sikerült megalapitaniok. Midőn a-z esetről értesültem, igazán meg­ijedtem. Merész vállalkozásnak tartottam egy ipar­művészeti iskolai növendéktől. Magamat féltettem volt tanítványunk sikertelenségétől, őt meg fél­tettem az esetleges csalódásának veszedelmétől. A mellszobor elkészült. Fényes küldöttség ünnepélyesen adta át a nagy mácenásnak. A szobrot nem láttam, nem tudok hozzá szólni. Pesszimisztikus föltevésemet azonban nem oszlat­ták el az ünnepély lefolyásáról irt fővárosi közle­mények. Biztató jó indulatot láttam a tudósítá­sokban, melyeknek egyedüli célját csak buzdítás nak tartottam a fiatal kezdő művész számára. Egy évre reá, igen kellemesen csalódtam tehetségében. A szobor átnyujtása után néhány hónapra, meglátogatott Szamovolszky Ungváron és előadta nagy aggodalmát. Katonasór alá kellett jelentkez­nie. Abban az időben a budapesti iparművészeti iskola növendékei csak az esetben tarthattak igényt az egy éves önkéntességre,* hogy ha ta­nulmányaikat teljesen befejezve, végbizonyitvány- nyal a kezükben, állhatták sor alá. Neki ez év április havában még nem volt meg a diplomája. Két hónap választotta el ez időtől. Ily esetben pedig 3 évi szolgálatra lett volna kötelezve. Arról volt tehát szó, hogy első évi jelentkezése alkal­mával mentsék fel őt, mint alkalmatlant a katonai szolgálat alól, hogy a következő évben, már mint egy éves önkéntes jelölt, diplomával a kezében jelentkezhessék ismét. A sorozó bizottság tagjai átérezvén a rend­kívüli helyzet igaztalan voltát, elkövettek mindent, hogy felmentsék és kiszabadítsák ezen rettenetes helyzetből az első alkalommal. Egészséges, hi­bátlan szép alakja azonban annyira megnyerte a katonai bizottság elnökének, az akkori 66 gyalog ezred hadkiegészítő parancsnokának tetszését, hogy nem engedett. Saját felelősségére besoroz- tatta egy éves önkéntesnekMajd felesküdtette s kiállította katonakönyvét. Örömmel sietett hoz­zám, hogy mielőbb bejelenthesse e szerencsés fordulatot. Megmutatta katonakönyvét, mely sze­rint tényleg mint egy éves önkéntes lett besorozva. Nem a katona-szolgálat alól akart ő menekülni, csak a reá nézve sérelmes és testét-lelkét talán örökre leőrölhető 3 éves szolgálatot kívánta föl­cserélni az őt megillető egy éves önkéntesi intéz mény jogosultságával. Amidőn ezt magasabb rangú katona biztosította számára, örömmel nyu­godott bele helyzetébe és lelkesedéssel beszélt azon hazafias kötelességről, melyet mint katona teljesíthet majd hadseregünk javára a hazának. Az a magas rangú katonatiszt azonban na­gyot tévedett. Nem ismerte az akkor még mostoha elbánásban részesült budapesti iparművészeti * Ma már kedvezően oldották meg ezen nagy sérelmet. iskola növendékeinek súlyos sérelmét. A dédelge­tett wieni iparművészeti iskola statútumai lebeg­tek szeme előtt s lehetetlennek tartotta, hogy a kaíonai mérték és jog bővebb legyen Wienben, mint Budapesten. A kassai hadtestparancsnokság felülvizsgálván az ügyet, a fönnálló szabályok ér­telmében megvonta Szamovolszkytól az egy éves önkéntesség jogát és 3 éves szolgálat teljesítésére kötelezte. E váratlan csapás rendkívül megviselte a törekvő, tehetséges ifjút. Súlyos beteg lett és lélekben megtörve vonult be október 1 én az ung­vári kaszárnyába. A kaszárnyából csakhamar kórházba került. Hónapokig ápolták, mig megrendült lelki egyen­súlya nagy nehezen helyre állott. A betegség annyira tönkre tette idegeit, hogy további katonai szolgálatra alkalmatlanná vált. Innen Kassára vitték, hol felülvizsgálták, minek eredménye lön, hogy minden katonai szolgálat alól végleg föl­mentették. Kassáról rövid időre ismét visszatért Ung- várra, hol hálából elkészité volt gondos ápolói­nak, az itteni katonai állomás 2 ezredorvosának a mellszobrát. A szobrokat iskolánkban mintázta s mi égettük ki azokat. Ekkor ismertem föl tehet­ségét. A két életnagyságu mellszobrot pár nap alatt oly bravúrral mintázta meg, mely minden képzeletemet fölül múlta. Iskolánk napokon át inkább hasonlított kaszárnyához, mint tanintézet­hez. Gamizonunk tisztjei és tisztnői tömegesen jártak csodájára a remek portréknak. A hölgyek kritikája úgy hangzott, hogy mind a két szobor remek, — de mig az egyik megszólásig hü, — addig a másik képmása sokkal szebb, daliásabb az agyagban, mint a valóságban! Ekkor láttam először a művészt, kibontott hatalmas sas szárnyaival lebegni jövő dicsőségé­nek légtengerében! A mi városunk. — Levél a szerkesztőhöz. — Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur! Kilenc év óta vagyok Ungváron, de az Ung hasábjairól olyan szívhez szóló, olyan lélekemelő és megható cikket, mint a múlt vasárnapi vezér­cikke, nem olvastam. Visszhangját látom benne egy nem régen hallott igazságnak, hogy nincs szebb melódia, mint a harangok összekondulása, a szivek össze- dobbanása, a lelkekből lelkekbe átható himnuszok és elégiák. Abban a szép cikkben benne van mindaz, amiért nekünk, unafeáriaknak, a sdvünkfdobog, a lelkünk eped, ami álmainknak legszebb tárgya és ébrenlétünknek minden gondolata. Visszhangra kél benne akkor, mikor városunk gyarlóságairól sem feledkezik meg, Petőfi ama gyönyörű mondása is; „Mert szeretem, hőn sze­retem, imádom bűnében, gyalázatában is nemze­temet.“ Igen, valljuk meg őszintén, hogy ez a mi kedves Ungvárunk a maga számtalan kiválóságai mellett, sok örömnek, boldogságnak és dicsőség­nek kedves tanyája; de viszont sok fájdalomnak, könnynek, csalódásnak, kapott és adott sebeknek szintere is. És igaza volt a cikknek, melynek hangja olyan volt, mint az egyetlen gyermeke felett vir­rasztó édes anyáé, ki siratja élete legszebb re ménységének közelgő pusztulását, midőn a válság pillanatában eszébe jut szíve egyetlen szerelmé­nek szép múltja, fájdalmas jelene, bizonytalan jövője . . . Ilyen érzéseket váltott ki lelkemből a múlt vasárnapi vezércikk és bár nem voltam mindazon hajlékban, hol eme cikket olvasták, tudom, hogy mindenki megkönnyezte ezeket a szomorúan szép igazságokat,------— a mi kedves Ungvárunkat Ezek után tisztelettel arra kérem a Tekintetes Szerkesztőséget, hogy annak a szerzőnek nevét, aki mindannyiunk szivéből és leikéből irt és meg­siratott, közölni szíveskedjék.* Ungvár, 1915. január hó 15. Margócsy Aladárné. Az 1914. év eseményei. i. Január. 1. Aigner Ferenc ungvári p. ü. tanácsos, igaz­£ ató-helyettes nyugdíjazása. >r. London Benjámin földink, a jótékonysá­gáról ismert, nemes szivü orvos meghalt Majna-Frankfurtban. 11. Dr. Novák István eperjesi püspök felszente­lése Ungváron. Bene Lajos gyógyszerész meghalt 76 éves korában. 17. Búcsuvacsora Aigner Ferenc tiszteletére. 22. A csapi új díszes állomás hivatalos átadása. 23. Diószeghy Lajos m. kir. főerdőmérnök meg­halt Radváncon. 24. Bacskay Sámuel, a csapi ref. egyház érdemes lelkészének halála. * Örülünk annak a mély visszhangnak, amelynek tolmá- csolója ez a kedves hangú, igaz érzéseket közlő levél. A név nélkül irt cikkek éppen azért jelennek meg névtelenül, mert szer­zőik nem akarják nevük közlését. S z e r k. 25. Az Ung közölte, hogy Turjay János éneklő­kanonok az olvasó-kanonokságra, Matyaczkó Tivadar iskolás-kanonok az óneklő-kanonok- ságra és Gébé Péter hetedik kanonok az őr kanonokságra fokozatosan előléptek. 26. Az Országos Szimfóniái Zenekar fényes hang­versenye. Február. 2. Az Ungmegyei Patronázs Egyesület alakulása. 6. A kinetofon (beszélő mozgó-fénykép) első bemutatása. 15. Az Ung közölte, hogy a király Zachár Jakab m. kir. erdőtanácsosnak a főerdötanácsosi címet és jelleget adományozta. 16. Nehrebeczky Márta 20 éves fiatal leány tra­gikus halála. 18. Dr. Preusz Adolf ungvári jeles ügyvéd meg­halt Budapesten. 19. Komjáthy Gábor ungvári ref. lelkész a tiszán- inneni egyházkerület tanácsbirájává válasz­tatott. 23. Jaczkovics Mihály, a kedves „Miska bácsi“, szörnyű tragédiája Debrecenben. Március. 5. Novák Elek g. kath. lelkész vasúti szerencsét­lenség következtében meghalt New-Yorkban. 7. Tüchler Mór ismert kereskedő életének 82-ik évében meghalt Ungváron. 11. Küldöttség — immár hetedik — az ungvári törvényszék visszaállítása ügyében a minisz­terelnöknél és az igazságügyminiszternél. 16. A Vörös Kereszt-Egyesület első ápolói tan­folyamának megnyitása. 24. Az orsz. polgári iskolai tanár-egyesület Észak­keleti Körének közgyűlése Ungváron. Április. 1. Erdélyi János nagykaposi emléktábláját meg­koszorúzta a Gyöngyösy Irodalmi-Társaság az iró születésének századik évfordulója al­kalmából. 26. Az Ung közlése, hogy Hidasi Sándor kir. tanácsos, tanfelügyelőt kiváló érdemei elisme­réséül szolgálattételre a kultuszminisztériumba rendelték. Jakovics János nagyprépost gyémántmisóje. Május. 4. Szatala Ödön ubrezsi g. kath. lelkész halála. 7. Kölcsey Miklós, Ungvár város h. anyakönyv­vezetője, életének 57-ik évében elhunyt. 8. Mokcsay Géza, az ujmoldovai járás (Krassó- Szörény vm.) főszolgabirája hirtelen meghalt. Holttestét hazahozták Mokcsára. 10. Mokcsay Dániel földbirtokos meghalt Ung- mogyoróson. 12. Hidasi Sándor ünneplése: a közigazgatási bi­zottság és az Ungmegyei Tanitó-Egyesület méltatták érdemeit. Este bankett volt a tisz­teletére. 21 Báró Redwitz-Hassenberg Sándor életének 87-ik évében meghalt Szürtén. Tschamler Félix cs. és kir. százados halála. 24. A kir. Automobil-Klub versenyátvonulása Ung vármegyén. 31. A Nemzeti Szalon ungvári kiállításának meg­nyitása. Jun'us. 5. Hampel János t. kanonok meghalt. 7. A Kath. Legény-Egyesület zászló-szentelése. 17. A Budapesti Közlöny Írja, hogy a király dr. Szabó Simont, dr. Hadzsega Bazilt és dr. Suba Györgyöt kanonokokká nevezte ki. 28. D. u. szörnyű hir száguldott végig városun­kon: Ferenc Ferdinánd trónörököst és nejét d. e. Szerajevóban meggyilkolták. 29. Az Orsz. Izr. Tanitó-Égyesület Északkeleti Körének közgyűlése Ungváron. A VÁRMEGYE. Ä közigazgatási bizottság ülése. — Jan. 12. — Ung vármegye közigazgatási bizottsága jan. hó 12 én tartotta meg gróf Sztáray Gábor főispán elnöklete mellett e havi rendes ülését. Az alispán havi jelentésében mindenekelőtt megemlékszik a trónörökösnek Ungváron tett látogatásáról, s arról a hazafias lelkesedésről és szeretetteljes fogadtatásról, melyben a trónörököst a város és vármegye közönsége részesítette. Az alispáni jelentés a közigazgatási és közbiztonsági állapotokat kielégítőknek mondja, a bereznai járás kivételével, melynek területe a harmadik orosz betörés folytán csaknem teljesen harcszintérró alakult, úgy hogy a Nagybereznán székelő ható­ságok és hivatalok is elhagyták ideiglenesen a községet. A gazdasági felügyelő jelenti, hogy a föld- mivelésügyi kormány immár megindította a vár­megye ínséges lakosságának felsegélyezését célzó akciót, mely akció azonban az oroszok ismételt betörése következtében bizonytalan időre félbe­szakadt. Ezen az ülésen alakították meg a közigazga­tási bizottság különböző albizottságait, u. m.: A fegyelmi választmányba rendes tagok lettek: Kende Péter, dr. Sebő Sándor, Kiss Dezső kir. pónzügyigazgató és Szentkereszthy Tivadar

Next

/
Oldalképek
Tartalom