Ung, 1915. január-június (53. évfolyam, 1-26. szám)
1915-01-17 / 3. szám
2 (3. szám) U N G 1915. január 17. Jártuk egész nap a réteket, kerteket, szőlőhegyeket s erdőket s ami gyermek-csín csak van a világon, azt mind megpróbáltuk. Megmász- tuk a legmagasabb fákat s kiszedtük az ártatlan, hasznos madarak tojásait, tollatlan fiókáit. Legkedvesebb szórakozásunk volt azonban a temetés és a harangozás. Oiyan élénken emlékemben maradtak ezen esztendőben szerzett benyomásaim, hogy feleségemmel bejártam az összes helyeket, megmásztuk a rezidencia, meg a ceholnyai templomok tornyait, melyekben harangoztunk is a feleségemmel. A könnyelműen eltöltött meddő esztendő után, iskolába küldtek ismét. Az első félévi tandíjat nehezen megfizette anyám azon biztos reményben, hogy a Il-ik félévben elengedik azt. A csiszli esztendő azonban megtermó a maga gyümölcsét ! Majdnem mindent elfelejtettem, amit tudtam. Nagy nehézséggel, súlyos akadályokkal küz- ködtem az iskolában s ami a fő, elszoktam a tanulástól, s a fegyelemtől egyaránt. A számtanból megbuktattak, a tandíjmentesség reménye eloszlott s igy kerültem az agyagipar-iskolába, mint utolsó menedékhelyre Leírhatatlan az a szívszorongás, mit fölvételem alkalmával éreztem. El sem tudtam képzelni, hogy ilyen csiszli természetű megbukott tanulót tandíj nélkül fölvegyenek. Elbámultam, midőn fölvéve, még 100 korona ösztöndíjat is kaptam. Ez a fogadtatás, az élvezett ösztöndíj, forduló pontot jelent életemben. Ezt meg kellett szolgálnom. Föladatomnak igyekeztem becsülettel megfelelni és emberré váltam. Idáig tart az ö előadása, mihez annyit fűzök még, hogy az elveszett esztendőjének káros hatása soha egy pillanatra sem jelentkezett nála a 3 év alatt, mit iskolánkban.töltött. Illedelmes, példás magaviseletü s igen szorgalmas tanulója ma radt az' első naptól kezdve mindvégig szakiskolánknak. Petridesz János tanár tehetséges szobrász munkái ragadták meg lelkét annyira, hogy ellenállhatatlan vágyat érzett magában hasonló dolgok készítése és felsőbb kiképeztetése iránt. Sikeres szakiskolai tanulmányai alapján, a kassai kereskedelmi és iparkamara rendkívüli ösztöndíj segélyezése mellett léphetett Budapesten 1895—96. tanévben az iparművészeti iskolába, hol csakhamar az elsők közé küzdötte magát. Itt bontakozott ki hatalmas egyénisége s kiváló tehetsége. Mint IV-ed éves hallgató elkészité Szabó Jenő, nyug. min. tanácsos mellszobrát, mellyel Budapest görög kath. lakói kedveskedtek nagy mäcenasuknak, midőn a budapesti g. kath. szin- magyar hitközséget sikerült megalapitaniok. Midőn a-z esetről értesültem, igazán megijedtem. Merész vállalkozásnak tartottam egy iparművészeti iskolai növendéktől. Magamat féltettem volt tanítványunk sikertelenségétől, őt meg féltettem az esetleges csalódásának veszedelmétől. A mellszobor elkészült. Fényes küldöttség ünnepélyesen adta át a nagy mácenásnak. A szobrot nem láttam, nem tudok hozzá szólni. Pesszimisztikus föltevésemet azonban nem oszlatták el az ünnepély lefolyásáról irt fővárosi közlemények. Biztató jó indulatot láttam a tudósításokban, melyeknek egyedüli célját csak buzdítás nak tartottam a fiatal kezdő művész számára. Egy évre reá, igen kellemesen csalódtam tehetségében. A szobor átnyujtása után néhány hónapra, meglátogatott Szamovolszky Ungváron és előadta nagy aggodalmát. Katonasór alá kellett jelentkeznie. Abban az időben a budapesti iparművészeti iskola növendékei csak az esetben tarthattak igényt az egy éves önkéntességre,* hogy ha tanulmányaikat teljesen befejezve, végbizonyitvány- nyal a kezükben, állhatták sor alá. Neki ez év április havában még nem volt meg a diplomája. Két hónap választotta el ez időtől. Ily esetben pedig 3 évi szolgálatra lett volna kötelezve. Arról volt tehát szó, hogy első évi jelentkezése alkalmával mentsék fel őt, mint alkalmatlant a katonai szolgálat alól, hogy a következő évben, már mint egy éves önkéntes jelölt, diplomával a kezében jelentkezhessék ismét. A sorozó bizottság tagjai átérezvén a rendkívüli helyzet igaztalan voltát, elkövettek mindent, hogy felmentsék és kiszabadítsák ezen rettenetes helyzetből az első alkalommal. Egészséges, hibátlan szép alakja azonban annyira megnyerte a katonai bizottság elnökének, az akkori 66 gyalog ezred hadkiegészítő parancsnokának tetszését, hogy nem engedett. Saját felelősségére besoroz- tatta egy éves önkéntesnekMajd felesküdtette s kiállította katonakönyvét. Örömmel sietett hozzám, hogy mielőbb bejelenthesse e szerencsés fordulatot. Megmutatta katonakönyvét, mely szerint tényleg mint egy éves önkéntes lett besorozva. Nem a katona-szolgálat alól akart ő menekülni, csak a reá nézve sérelmes és testét-lelkét talán örökre leőrölhető 3 éves szolgálatot kívánta fölcserélni az őt megillető egy éves önkéntesi intéz mény jogosultságával. Amidőn ezt magasabb rangú katona biztosította számára, örömmel nyugodott bele helyzetébe és lelkesedéssel beszélt azon hazafias kötelességről, melyet mint katona teljesíthet majd hadseregünk javára a hazának. Az a magas rangú katonatiszt azonban nagyot tévedett. Nem ismerte az akkor még mostoha elbánásban részesült budapesti iparművészeti * Ma már kedvezően oldották meg ezen nagy sérelmet. iskola növendékeinek súlyos sérelmét. A dédelgetett wieni iparművészeti iskola statútumai lebegtek szeme előtt s lehetetlennek tartotta, hogy a kaíonai mérték és jog bővebb legyen Wienben, mint Budapesten. A kassai hadtestparancsnokság felülvizsgálván az ügyet, a fönnálló szabályok értelmében megvonta Szamovolszkytól az egy éves önkéntesség jogát és 3 éves szolgálat teljesítésére kötelezte. E váratlan csapás rendkívül megviselte a törekvő, tehetséges ifjút. Súlyos beteg lett és lélekben megtörve vonult be október 1 én az ungvári kaszárnyába. A kaszárnyából csakhamar kórházba került. Hónapokig ápolták, mig megrendült lelki egyensúlya nagy nehezen helyre állott. A betegség annyira tönkre tette idegeit, hogy további katonai szolgálatra alkalmatlanná vált. Innen Kassára vitték, hol felülvizsgálták, minek eredménye lön, hogy minden katonai szolgálat alól végleg fölmentették. Kassáról rövid időre ismét visszatért Ung- várra, hol hálából elkészité volt gondos ápolóinak, az itteni katonai állomás 2 ezredorvosának a mellszobrát. A szobrokat iskolánkban mintázta s mi égettük ki azokat. Ekkor ismertem föl tehetségét. A két életnagyságu mellszobrot pár nap alatt oly bravúrral mintázta meg, mely minden képzeletemet fölül múlta. Iskolánk napokon át inkább hasonlított kaszárnyához, mint tanintézethez. Gamizonunk tisztjei és tisztnői tömegesen jártak csodájára a remek portréknak. A hölgyek kritikája úgy hangzott, hogy mind a két szobor remek, — de mig az egyik megszólásig hü, — addig a másik képmása sokkal szebb, daliásabb az agyagban, mint a valóságban! Ekkor láttam először a művészt, kibontott hatalmas sas szárnyaival lebegni jövő dicsőségének légtengerében! A mi városunk. — Levél a szerkesztőhöz. — Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur! Kilenc év óta vagyok Ungváron, de az Ung hasábjairól olyan szívhez szóló, olyan lélekemelő és megható cikket, mint a múlt vasárnapi vezércikke, nem olvastam. Visszhangját látom benne egy nem régen hallott igazságnak, hogy nincs szebb melódia, mint a harangok összekondulása, a szivek össze- dobbanása, a lelkekből lelkekbe átható himnuszok és elégiák. Abban a szép cikkben benne van mindaz, amiért nekünk, unafeáriaknak, a sdvünkfdobog, a lelkünk eped, ami álmainknak legszebb tárgya és ébrenlétünknek minden gondolata. Visszhangra kél benne akkor, mikor városunk gyarlóságairól sem feledkezik meg, Petőfi ama gyönyörű mondása is; „Mert szeretem, hőn szeretem, imádom bűnében, gyalázatában is nemzetemet.“ Igen, valljuk meg őszintén, hogy ez a mi kedves Ungvárunk a maga számtalan kiválóságai mellett, sok örömnek, boldogságnak és dicsőségnek kedves tanyája; de viszont sok fájdalomnak, könnynek, csalódásnak, kapott és adott sebeknek szintere is. És igaza volt a cikknek, melynek hangja olyan volt, mint az egyetlen gyermeke felett virrasztó édes anyáé, ki siratja élete legszebb re ménységének közelgő pusztulását, midőn a válság pillanatában eszébe jut szíve egyetlen szerelmének szép múltja, fájdalmas jelene, bizonytalan jövője . . . Ilyen érzéseket váltott ki lelkemből a múlt vasárnapi vezércikk és bár nem voltam mindazon hajlékban, hol eme cikket olvasták, tudom, hogy mindenki megkönnyezte ezeket a szomorúan szép igazságokat,------— a mi kedves Ungvárunkat Ezek után tisztelettel arra kérem a Tekintetes Szerkesztőséget, hogy annak a szerzőnek nevét, aki mindannyiunk szivéből és leikéből irt és megsiratott, közölni szíveskedjék.* Ungvár, 1915. január hó 15. Margócsy Aladárné. Az 1914. év eseményei. i. Január. 1. Aigner Ferenc ungvári p. ü. tanácsos, igaz£ ató-helyettes nyugdíjazása. >r. London Benjámin földink, a jótékonyságáról ismert, nemes szivü orvos meghalt Majna-Frankfurtban. 11. Dr. Novák István eperjesi püspök felszentelése Ungváron. Bene Lajos gyógyszerész meghalt 76 éves korában. 17. Búcsuvacsora Aigner Ferenc tiszteletére. 22. A csapi új díszes állomás hivatalos átadása. 23. Diószeghy Lajos m. kir. főerdőmérnök meghalt Radváncon. 24. Bacskay Sámuel, a csapi ref. egyház érdemes lelkészének halála. * Örülünk annak a mély visszhangnak, amelynek tolmá- csolója ez a kedves hangú, igaz érzéseket közlő levél. A név nélkül irt cikkek éppen azért jelennek meg névtelenül, mert szerzőik nem akarják nevük közlését. S z e r k. 25. Az Ung közölte, hogy Turjay János éneklőkanonok az olvasó-kanonokságra, Matyaczkó Tivadar iskolás-kanonok az óneklő-kanonok- ságra és Gébé Péter hetedik kanonok az őr kanonokságra fokozatosan előléptek. 26. Az Országos Szimfóniái Zenekar fényes hangversenye. Február. 2. Az Ungmegyei Patronázs Egyesület alakulása. 6. A kinetofon (beszélő mozgó-fénykép) első bemutatása. 15. Az Ung közölte, hogy a király Zachár Jakab m. kir. erdőtanácsosnak a főerdötanácsosi címet és jelleget adományozta. 16. Nehrebeczky Márta 20 éves fiatal leány tragikus halála. 18. Dr. Preusz Adolf ungvári jeles ügyvéd meghalt Budapesten. 19. Komjáthy Gábor ungvári ref. lelkész a tiszán- inneni egyházkerület tanácsbirájává választatott. 23. Jaczkovics Mihály, a kedves „Miska bácsi“, szörnyű tragédiája Debrecenben. Március. 5. Novák Elek g. kath. lelkész vasúti szerencsétlenség következtében meghalt New-Yorkban. 7. Tüchler Mór ismert kereskedő életének 82-ik évében meghalt Ungváron. 11. Küldöttség — immár hetedik — az ungvári törvényszék visszaállítása ügyében a miniszterelnöknél és az igazságügyminiszternél. 16. A Vörös Kereszt-Egyesület első ápolói tanfolyamának megnyitása. 24. Az orsz. polgári iskolai tanár-egyesület Északkeleti Körének közgyűlése Ungváron. Április. 1. Erdélyi János nagykaposi emléktábláját megkoszorúzta a Gyöngyösy Irodalmi-Társaság az iró születésének századik évfordulója alkalmából. 26. Az Ung közlése, hogy Hidasi Sándor kir. tanácsos, tanfelügyelőt kiváló érdemei elismeréséül szolgálattételre a kultuszminisztériumba rendelték. Jakovics János nagyprépost gyémántmisóje. Május. 4. Szatala Ödön ubrezsi g. kath. lelkész halála. 7. Kölcsey Miklós, Ungvár város h. anyakönyvvezetője, életének 57-ik évében elhunyt. 8. Mokcsay Géza, az ujmoldovai járás (Krassó- Szörény vm.) főszolgabirája hirtelen meghalt. Holttestét hazahozták Mokcsára. 10. Mokcsay Dániel földbirtokos meghalt Ung- mogyoróson. 12. Hidasi Sándor ünneplése: a közigazgatási bizottság és az Ungmegyei Tanitó-Egyesület méltatták érdemeit. Este bankett volt a tiszteletére. 21 Báró Redwitz-Hassenberg Sándor életének 87-ik évében meghalt Szürtén. Tschamler Félix cs. és kir. százados halála. 24. A kir. Automobil-Klub versenyátvonulása Ung vármegyén. 31. A Nemzeti Szalon ungvári kiállításának megnyitása. Jun'us. 5. Hampel János t. kanonok meghalt. 7. A Kath. Legény-Egyesület zászló-szentelése. 17. A Budapesti Közlöny Írja, hogy a király dr. Szabó Simont, dr. Hadzsega Bazilt és dr. Suba Györgyöt kanonokokká nevezte ki. 28. D. u. szörnyű hir száguldott végig városunkon: Ferenc Ferdinánd trónörököst és nejét d. e. Szerajevóban meggyilkolták. 29. Az Orsz. Izr. Tanitó-Égyesület Északkeleti Körének közgyűlése Ungváron. A VÁRMEGYE. Ä közigazgatási bizottság ülése. — Jan. 12. — Ung vármegye közigazgatási bizottsága jan. hó 12 én tartotta meg gróf Sztáray Gábor főispán elnöklete mellett e havi rendes ülését. Az alispán havi jelentésében mindenekelőtt megemlékszik a trónörökösnek Ungváron tett látogatásáról, s arról a hazafias lelkesedésről és szeretetteljes fogadtatásról, melyben a trónörököst a város és vármegye közönsége részesítette. Az alispáni jelentés a közigazgatási és közbiztonsági állapotokat kielégítőknek mondja, a bereznai járás kivételével, melynek területe a harmadik orosz betörés folytán csaknem teljesen harcszintérró alakult, úgy hogy a Nagybereznán székelő hatóságok és hivatalok is elhagyták ideiglenesen a községet. A gazdasági felügyelő jelenti, hogy a föld- mivelésügyi kormány immár megindította a vármegye ínséges lakosságának felsegélyezését célzó akciót, mely akció azonban az oroszok ismételt betörése következtében bizonytalan időre félbeszakadt. Ezen az ülésen alakították meg a közigazgatási bizottság különböző albizottságait, u. m.: A fegyelmi választmányba rendes tagok lettek: Kende Péter, dr. Sebő Sándor, Kiss Dezső kir. pónzügyigazgató és Szentkereszthy Tivadar
