Ung, 1914. január-december (52. évfolyam, 27-56. szám)
1914-07-12 / 28. szám
52. évfolyam 28. szám Ungvár, 1914. julius 12. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . 8 K. Félévre ..........4 K. Negyedévre . . 2 K. Egyes szám 10 fillér Amerikába: Egész évre 10 korona 60 fillér. Ung vármegye Hivatalos I. apjával egy fitt : Egész évre . . 14 K. || Félévre ..........7 K. Negyedévre .... 3 K 50 f. Nyilttér soronként 60 fillér. HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik mln- ------- den csütörtökön. 1 TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-ső szám, hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők Felelős szerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. Segédszerkeszt«: Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése DEÁK GYULA. KIADÓHIVATAL! TBLEFONSZÁM 11. ===== Döntött Ungvár város közönsége; az uj képviselőtestület megalakulhat. És ha a lefolyt választások erkölcsi tanulságai sem maradnak el, igen eredményes, a köznek javára szolgáló munkát is fog végezhetni. A tömegélet minden vonatkozású küzdelmében leg- megvetendőbbnek tartom az én nyers keresztülerősza- kolását. A tudás és reátermettségnek nyers erőszakra szüksége nincs, a durvaság pedig még nem tudás, a pökhendiség még nem reátermettség. Az ily erkölcsök szülöttje pedig lehet, hogy a közharcokban megállja helyét, a nagyközönségnek még javára is lesz, de nézetem szerint csak akkor, ha választás után, a porondra lépés előtt tisztitó fürdőt vesz. Még nagyobb hiba, hogy ne mondjam a közérdekkel szemben végtelen oktalanság az ily választási küzdelembe a felekezeti kérdés tüzes csóváját dobni. A hit mindenki előtt szentség lévén, ennek bárhonnan jövő megtámadása önvédelemre és ebben tömörülésre bir minden hívőt. Nagy erény tulajdonosa az, ki ily esetben megtartja hidegvérét, s nem ad helyet a különben megokolt felháborodásnak, de nyugodt és határozott méltósággal igyekszik a kedélyeket lecsillapítani és „szeresd felebarátod“ révén nemes bosszúra serkenteni. Sajnos, ily erényekben nem bővelkedvén, a bosszú sem volt nemes. Azonban talán jó hogy úgy történt, amint történt, jövőben bombák nem készíttetnek. Ungvár város életében sok a fejleszteni való. Kitartó munkára van szükség, ha utódainkra a kultúra minden ágának magaslatán álló örökséget akarunk hagyni. Mutassuk meg, hogy tudunk mi nyugodt megfontolással, soha senkit sem sértően tárgyalni és mindenkor csak a közérdek részére munkálkodni. Mutassuk meg, hogy minden nézettel szemben türelmesek vagyunk és a jót, bárki eszméje legyen is az, megfontolás tárgyává tenni hajlandók vagyunk. Legyünk fegyelmezett akarattá, de nem akaratos. A most lefolyt választási harcmodornak nemtelen eszközeit ne vigyük tehát a város tanácstermébe is. Ha az újonnan beválasztott képviselőtestületi tagok ily irányban fognak működni, biztosra vehetik, hogy julius 8-nak emléke nem lesz keserű a kimaradottaknak és mi szívesen eifelejtjük a történteket. T üzoltóságunk Az Ungvári Önkéntes Tüzoltótestület még a tél folyamán kérelemmel fordult Ungvár város képviselőtestülete elé, melyben az ungvári tűzoltóságnak fejlesztését és egy motorosszivattyunak a testület szertára részére való megvételét kérelmezte. A képviselőtestület át volt ugyan hatva a tűzoltóság fejlesztésének szükségességéről és kilátásba is helyezte a kívánatos fejlesztést, sőt a motorosszivattyu beszerzéséhez szükséges 13000 korona megszavazása iránt is meg volt benne a hajlandóság, azonban magának az egyletnek működő tagjait, de különösen a 6 főből álló hivatásos tűzoltóságot és azok szakaszparancsnokát nem találta eléggé képzettnek, fegyelmezettnek és munkaszeretőnek arra, hogy a város ily nagy anyagi áldozatot hozzon. Ép ezért a kért összegek folyósítását és a szükséges fejlesztést az ungvári tűzoltóság újjászervezésétől, szakszerű betanításától és különösen a hivatásos tűzoltóságnál szükséges fegyelem helyreállításától tette függővé. Rendes körülmények között egy ilyen határozat alkalmas volna arra, hogy az amatőr egyletnek ambícióját szegje; a mi tűzoltó-egyletünk vezetőségének ügybuzgalmára és ideális kötelességtudására vall azonban, hogy kiolvasták a hozott határozatból a városnak a tűzoltóság iránti nagymérvű jóakaratát és ennélfogva elhatározták a tűzoltóságnak teljesen újjászervezését. Az újjászervezés nehéz munkája első sorban Mérő Vilmos tűzoltóparancsnok nevéhez fűződik, aki az ungvári tűzoltóságnak valóságos regenátora. Az újjászervezés munkáját azzal kezdették meg, hogy az önkéntes tűzoltók közé uj legénységet toboroztak s ide csak olyanokat vettek be, valamint a régiekből csupán olyanokat tartottak meg, akikben garanciát láttak arra nézve, hogy az egyesület ügybuzgó, önzetlen közreműködésükre mindig számíthat. Érintkezésbe lépett a testület vezetősége a város polgármestere utján az ungvári honvéd. ujj ászer vezése. parancsnoksággal, minek eredménye, hogy 24 embert bocsátottak a tűzoltóság rendelkezésére olykópen, hogy ezek a tűzoltóság minden gyakorlatán résztvettek, veszély esetén a polgári tűzoltó-- Sággal és annak parancsnoka vezetése mellett vonultak ki. Az ily képen újonnan szervezett legénység husvét óta hetenként háromszor jött össze gyakorlaton, mikor is a szükséges elméleti és gyakorlati képzettséget elsajátították annyira, hogy az egylet vezetősége annak dacára, hogy alig három hónap telt el az újjászervezés munkájának megkezdésétől, már is képesnek találta a legénységet arra, hogy nyilvánosan vizsgagyakorlaton mutassa be, miszerint a tüzoltótestület a város legmesszebbmenő támogatására is méltó. E hó 9-én délután 4 órakor előkelő meghívott közönség jelenlétében, — melynek sorában a város polgármesterén és Barna Béla honvéd- őrnagy, zászlóaljparancsnokon kívül a város és a testület vezetői is megjelentek — tartotta meg vizsgagyakorlatait. A gyakorlatok a tűzoltó laktanyán kezdődtek, hol iskola- és gyorsszerelés, létra- és kötólgyakorlatokat mutattak be a legteljesebb precizitással, majd riadót fuvattak és a színház épülethez vonultak ki, ahol gyakorlatban mutatták be, hogy a legnehezebb feladatokra is képesek, amennyiben egyszerre három épületet védtek meg a tüztől, és bebizonyították, hogy a több oldalról egyszerre fenyegető veszély esetén is számíthat sikeres működésükre a város közönsége. A város vezetősége tehát személyes tapasztalat utján meggyőződést szerzett arról, hogy az ungvári tűzoltóság ma már egy mintaszerűen képzett, fegyelmezett legénységgel rendelkezik s igy feltehető, hogy a tűzoltóság Ígért fejlesztéséhez szükséges szerelvényeket gyorsan fogja az Önkéntes Tüzoltótestület rendelkezésére bocsátani, hogy igy az elméletileg és gyakorlatilag kitünően képzett legénységnek vész esetén ne kellEgy el válónak. Irta Bárd Miklós. Ne bántsd meg, — hagyd menni bántatlanul, Hárítsd el utjából a szalmaszálat, S ha idegenül odahagyja házad, Köszöntsd a napot, mely lealkonyul. Hagyd menni, és a kitárt kapuból Utánna nézve múltad meg ne átkozd, 6, aki volt, hű ma is még a házhoz, És aki ott megy, az egy idegen. Más alkat, más az arc, kisirt a szem, Kékes gyűrűk közt fojtott tűzben égve, Oh nézd, miként ha lehajtott fejére Hamv hullanék, mig eisurran tova. Te ezt a nőt nem ismeréd soha, Nincs közöd azzal, estében mivé lett: Gyümölcs, mely őszi rekkenőn túlérett S az ágáról egy szélcsapás lefújt. Zárd a kaput be . . . Ennek fel is út, S a jelenért a múltat meg ne átkozd. Az ifjú asszony hű maradt a házhoz, Ki egykor boldogan feléd hajolt. Fehéren, tisztán, nincs rajt’ semmi folt, Karöltve járhat a szép múltba véled. Jelene másé ; megrontá az élet, De mindörökre tied az, ki — volt. Lesz még Kossuth-világ! — Elbeszélés. — Irta Farkas Ernőd. A napsugár aranyport hint be a kitárt ablakon A fény fehér sávjai mint galambszárnyak lebegnek az ágyon, az almáriumon és a varróasztalon, amelynél szaporán oltögeti a tüt Meskó János magyar szabómester. A háta előregörbedt, de nem az élet, hanem az idő hajlította meg. Magas növésű, széles vállu, a szemében még a régi nagy idők tüze, a haja, a bajusza és a szakálla azonban fehéren csillogó, mint a havas hegyorom a hajnal sugarában. Fölötte a falon rámába rakva a Kossuth-ban- kók, közepén Kossuth Lajos képe s a rámás képek koszorúként fonódnak köréje. Amerre néz az ember, szabadsághősök arcképei, egy kopott atilla ujja és egy zászlódarab. Mind üveg alatt, amik tükörtiszták, mintha csak most vésték volna bele a keretükbe. Meskó János már hatvan éves, de az arcán nincsen egyetlen ránc se. Az idő nem gyűrte össze, csak behavazta. Kopognak. Meskó leteszi a tüt, lekapja a pápaszemét és az ajtóra néz. Kiegyenesedik s csak most látszik, hogy milyen délceg, §ugár a teste. A felesége, aki a kopott díványon ül és harisnyát kötöget, feláll és az ajtóhoz siet. Jó kerek, kun koponyáju ember nyit be. A szeme bogara sötét, mint a fekete gyász, körülötte pedig tűz ég, mintha egyenesen a naptól lopta volna. Göndör szőrű, karimás kalapját már a kezében tartja, zsírosán fénylő haját hátrasimitja s az csillog, mint a vízzel lelocsolt szénpor. — Adj Isten, mester uram. — Hozta Isten, gazduram, — milyen ruha kéne ? — Éppen a járatban volnék s kigyelmedet ajánlották. — Az én uram szabása hetedhét országon ritkítja párját, szól az asszony. — Hiszen ép azt szeretném, hogy egészen akkurátus legyen. — Úgy fog az feszülni, mintha ráöntöttók volna. — Nadrág és atilla kellene. — Anyjuk, hozd csak ide a rőföt. Az asszony még elég fürge, pedig már ő is lemorzsolt vagy ötvenhat esztendőt. Elhozza a varróasztalról a rőföt. — Az ám, de milyen lesz a posztó? — Kék, vagy fekete, ahogy kelmed kívánja. — Legyen kék. — Tegye le a szűrét gazduram. — De mit kóstál? — böki ki az uj rendelő egy kis huza-vona után. — Finom posztóból legyen? — Biz igen. — A nadrág száz pengő, az atilla hatszáz pengő, summa summárum hétszáz pengő. A gazdának olyan tág karikára nyílt a szeme, hogy Meskó uram is beleszédülhetett volna, ha ugyan meg nem szokta volna már az ilyen csodálkozást. — De majszter uram, — hüledezett a gazda — nekem azt mondták, hogy kelmed igen olcsón csinál ruhát. — Elég olcsó ez, másnál sokkal többe kerül. — Alkudjunk. • — Isten neki, száz pengőt leengedek az atillából, de többet egy fityinget se. — No akkor nincs vásár, — feleli az atyafi Lapnak mai száma 8 oldal,
