Ung, 1914. január-december (52. évfolyam, 27-56. szám)
1914-11-15 / 50. szám
2 (50. szám) 1914. november 15. A polgárőrség. A vajúdó nagy idők egy egészséges ivadéka az Ungvár városi polgárőrség. Mint mellőzhetlen szükségességet, mint a kivételes állapotok kivételes eszközét fogtuk fel a megszervezendő polgárőrséget, amelytől azonban mint átfutó szük- ségintézménytől sok jót nem vártunk, csak éppen annyit, hogy mint a város rendkívül megfogyatkozott közrendészeti eszközeinek pótléka, valamit még is lendít a köz- és vagyonbiztonság érdekében. Be kell azonban ismernünk, hogy örvendetesen csalódtunk. A polgárőrség öt hetes múltjának már eredményei vannak, amelyeket meg kell látnunk, még ha nem is igen vizsgálódunk. Igaz, hogy ezek az eredmények, mint alapból, a szervezés mikéntjéből folynak. A vármegye alispánjának és a rendőrség vezetőjének helyes érzéke adta meg a kezdeményezésre a lehetőséget, amidőn reámutattak az önkéntes alakulás meddő kísérlete alkalmával a megjelentek előtt a szervezés másik lehetőségére, a kötelező polgárőrség megalakítására. Az önkéntesen megjelentek egyhangú és lelkes kívánságára történt aztán, a hadiszolgálatokról szóló törvény alapján, a kötelező polgárőrség megalakítása. És a siker a megalakítás módjában van benne. Képzeljük el, hogy 100 ember jelentkezik önkéntes polgárőri szolgálatra. Ha három órás szolgála]ot veszünk alapul, akkor 8 Ízben kell 24 óra alatt az őrségeket felváltani. Minthogy a város négy politikai kerülete hat rendőri kerületre van a polgárőrség szolgálata szempontjából felosztva és minden kerületben 2 ember tesz szolgálatot, egy felváltásra hat kerületben 12 ember kell, vagyis 24 órára 8X12, vagyis kilencvenhat ember. Ez annyit jelent, hogy az önkéntes polgárőrség minden tagjának, mindennap éjjel vagy nappal legalább egy turnusban szolgálatot kellett volna tenni s hogy betegség, akadályoztatás, stb. esetén egy nap kétszer is juthatott volna szolgálat egy polgárőrre. Ez viszont azt jelentette volna, hogy az önkéntes polgárőr kijelentkezése által, a miniszteri rendelet értelmében csak 8 napra volt kötelezve, látva, hogy kenyérkeresetében, foglalkozásában, hivatalos munkájában és egész életmódjában van alaposan akadályozva és korlátozva, ott hagyta volna a polgárőrségi szolgálatot. Ez tiszta és világos! Maradt volna néhány lelkes ember, akivel azonban a szolgálatot fenntartani lehetetlen lett volna és szégyen szemre az önkéntes polgárőrség működése csütörtököt mondott volna. Ettől a kellemetlen esettől és az egyes ember túlságos igénybevételétől mentette meg a kötelező szervezés a közönséget. Az első és másodfokú politikai hatóságok felhívására jelentkezett kb. 1100 ember, kik közzül 770 polgárőri, 130 ellenőrzési és irodai szolgálatra van beosztva, 200 pedig betegség, elköltözés stb. cimón felmentve. Az eredmény az, hogy most egy héten egyszer kerül egy polgárőrre a szolgálat, hogy senki sincs a heti 3—4 órai szolgálattal kény árkereső munkájában, hivatalos munkálkodásában megzavarva. És az, hogy hála a polgárőrség lelkes vezérkarának és az ellenőrző közegek buzgalmának, az Iső döccenéseken túlesve, ma már a szolgálat precízen, lelkesen megy és érdemi eredményekre is reá mutathatunk. A polgárőrség parancsnoksági irodájának a szolgálat kiírásával, felosztásával, a jelentések felvételével, a felvilágosítások megadásával, a szabadságolásokká , azokkal, valamint a büntetések nyilvántartásával, az egyes rendelkezések közzétételével annyi és szakadatlan munkája van, hogy a legnagyobb hazafias áldozatnak kell tekintenünk azt az odaadást, azt a lelkes buzgalmat, amelyet főleg Deák Gyula főparancsnok, Roleizek Mátyás és Burajevácz Szvetozér parancsnokok, valamint dr. Zombory Dezső parancsőrtiszt kifejtenek. A parancsnoksági iroda olyan, mint egy jó bolt, állandóan van közönsége még a hivatalos órákon túl is. De eredményekről beszéltünk. — Eltekintve attól az elvitathatlan eredménytől, amely az intézményben mint fegyelmező, nevelő, polgári és egyéni öntudatot fejlesztő erő van, amelynek nyomait az érdeklődők kétségen felül megállapíthatják, mint eredményre reá kell mutatnunk a város rendészeti és biztonsági állapotára, és arra, hogy a polgárőrök oly nemes törekvést fejtenek ki, amit igazán kellően kell méltányolnunk és megbecsülnünk. Ót hét elég nagy idő tapasztalatok szerzésére. Nos, ezen idő alatt egyetlen incidens nem volt a polgárőrség s a közönség között, de igen is helyes rendőri érzékre való bejelentések érkeznek naponként a polgárőrség tagjai részéről és főleg a szerényebb életviszonyok között élők öntudatos U N G----V ’ ■ > ........... 1 magatartásán látszik meg, hogy a polgárőri állást, annak hatósági jellegét megbecsülni tudják. Az intelligensebb elemeknél ez természetes következmény s arra külön reámutatni szükségesnek nem tartjuk. Eláruljuk ám azt is, hogy a polgárőrség tagjai között vannak elegen olyanok is, akik önkéntes polgárőrök, akik vagy innen, vagy jóval túl vannak azon a koron, amelyben jelentkezni lettek volna kötelesek. Főleg az ellenőrző segédtiszti karnak vannak ilyen tiszteletreméltó lelkes tagjai, akik megértették azt jó előre, ami most már a gépezet munkája közben mindnyájan tudunk, hogy az intézmény sikere, annak absolut értéke, az ellenőrzés pontosságán és lelkiismeretességén múlik. A város intelligenciáját képező segédtisztikaron van tehát a felelősség súlya és ennek a felelősségnek tudatában is van. Sajnálattal kell azonban azt is megállapítani, hogy vannak a város területén még elegen buj- kálók is, akik a közhangulat és a polgári kötelességérzet hazafias parancsát lelkűkbe nem bocsátják, hanem jogtudományi vitatkozással akarnak az elől a kötelesség teljesítés elől kibújni, amelyet a társadalom kötelezettjeinek 95%-a már tiszteletre méltó módon teljesít. Hogy a város történetének lapjain azok, akik a polgárőrség megteremtéséhez, a példás működéséhez jóakaratukkal, türelmükkel hozzájárultak, helyet kapnak és hogy magukat a társadalom és az utódok hálájára teszik érdemessé, az feltétlenül bizonyos. Túlságosan nagyra azonban ne legyünk ennek a helyes intézménynek a megalkotásáért. A szomszédos Kisvárda megelőzött bennünket, még pedig úgy, hogy a hadiszolgáltatásokról szóló 1912. évi 68. törvénycikkben megjelölt összes korosztályokat 18 évtől 50 évig behívta és polgárőri szolgálatba állította. Az ország sok helyén alkalmazták különben most már ezt a módot, mint a közönségre sokkal enyhébbet, demokratikusabbat * és eredményesebbet, a célnak megfelelőbbet,' használjunk hadisegély-postabélyeget! Magyar hadikölcsön, A pénzügyminiszter a hadiszükségletek fede- sósóre szükséges összegek beszerzése céljából legközelebb kölcsönt fog kibocsátani. 6%-kal kamatozó adómentes járadékkölcsön kibocsátása van tervbe véve még pedig nyilvános aláírás utÍ 'án kizárólag a magyar szent korona országai és iosznia és Herczegovina területén. A pénzügyminiszter tehát közvetlenül fordul a közönséghez, a mint ez a Német birodalomban is történt és a kölcsönkibocsátás összege a nyilvános aláirás eredménye alapján fog megállapittatni. Az aláirás előreláthatólag egy hét leforgása után veszi kezdetét és mint aláírási helyek az összes állampénztárak és adóhivatalok, a postatakarékpénztár és közvetítő helyei s az összes számottevő hazai pénzintézetek fognak szerepelni. A terv szerint az aláírási ár minden 100 korona névértékért 97 K 50 f lesz, amely az aláirás alkalmával azonnal befizetendő. A kötvények első szelvénye már 1915. évi május elsején kerül beváltásra, a folyó évi november 1-től az aláírási napig járó folyó kamatokat azonban az aláírónak nem kell megtérítenie, úgy hogy, ha az aláirás például november 23-án történik, ez az aláírónak 100 koronánként 38 fillér megtakarítást jelent, vagyis a tényleges kibocsátási árfolyam 97 K 12 f., ami 6‘18%-os kamatozásnak felel meg. Az aláirt kötvények árának kifizetésére azonban 100 K-t meghaladó jegyzéseknél kedvezményes fizetési módozat lesz igénybe vehető olyképpen, hogy az aláíráskor csak az aláirt névérték 10°/o-a lesz biztosítékképpen leteendő, még pedig vagy kész pénzben, vagy megfelelő értékpapírokban s a jegyzett összeg ezt követőleg lesz befizetendő olyképpen, hogy 40% az aláírási felhívás közzétételétől számított 1 hónap alatt, a további 60% pedig két egyenlő részletben egy további hónapon belül lesz befizetendő. A biztosíték az utolsó részlet befizetése alkalmával lesz elszámolva, illetőleg visszaadva. Ez a kedvezményes fizetési módozat minden 100 K névértéknél 50 f. kamatmegtakarítást jelentvén, az ily módon befizetett kötvények aláírási ára minden 100 K névértékért 98 K lesz. Az aláírási áron kívül az aláíró terhére sem folyó kamat, sem jutalék nem számítható fel. Az az aláíró, aki az általa jegyzettfkötvénye- ket zárolja s a zárolást öt éven át fel nem oldatja, a kötvényen alapuló követelését legkésőbb 1919. évi november hó 1-én, ettől a naptól számított egy évre névértékben leendő visszafizetésre, felmondhatja; viszont a pénzügyminiszter fentartja magának a jogot, hogy három havi felmondás mellett a kölcsönt — egészben vagy részben — névértékben visszafizethesse, a felmondás azonban 1920. év november hó 1-ét megelőző időre nem fog eszközöltetni. A kölcsönre történő befizetésekre, a felmondási idő betartásával, átutalás utján igénybe vehetők az 1914. évi augusztus hó 1-e előtt betéti könyvre vagy folyószámlára elhelyezett, egyébként moratórium alá eső betétek is s azok, akik a* befizetésre ily betétjeiket kívánják igénybe venni, betétjük teljes összege erejéig az illető intézet közvetítésével jegyezhetnek s ezek az intézetek, amennyiben nem hivatalos aláírási helyek, a betétekből tetjesitendő befizetéseket a hivatalos aláírási helyek valamelyikével fogják elszámolni. A kibocsátandó kötvényekre és pedig úgy a szabad, mint a zárolt darabokra, az Osztrák- Magyar Bank és a hadi kölcsönpónztár a mindenkori hivatalos váltóleszámitolási kamatláb mellett, amelyik jelenleg 5l/2%, fognak kölcsönöket nyújtani s ily kedvezményes kamatlábat legalább egy esztendeig fognak alkalmazni. Ugyancsak kedvezményes, vagyis a szabályszerűnél V2°/o-kal alacsonyabb kamatláb mellett, tehát jelenleg az állampapírok legnagyobb részére 5L/2, más megfelelő értékpapírokra 6% kamat mellett fognak előleget nyújtani ezek az intézetek, amennyiben a felveendő összeg az uj kibocsátás jegyzésére szolgál. Az uj járadékkölcsön kötvényeit úgy az Osztrák-Magyar bank főintézete és fiókintézetei, mint a szelvények beváltásával megbízott fővárosi pénzintézetek az 1915. év végéig költségmentesen fogják megőrizni. Annak elérése végett, hogy ennek a kizárólag hadi célokra szolgáló kibocsátásnak jegyzése, a kisebb embereknek is lehetővé tétessék, a legkisebb kötvény névértéke 50 koronában fog megállapittatni. A kölcsön előnyös feltételei, a pénzpiac kedvező helyzete s annak a felismerése, hogy a kölcsön jegyzésében való minél nagyobb részvétel az aláírók magánérdekei mellett a közérdeket is nagymértékben szolgálja, biztosítékai annak, hogy e kizárólag belföldi kölcsön jegyzésének eredményeiben az ország közgazdasági ereje impozánsan fog megnyilvánulni. Mi lesz velünk ?! A különleges körülmények különleges intézkedések tevésére kényszerítik nemcsak az egyes egyént, hanem a hatóságokat is. A háború a maga izgalmaival ugyancsak nagyszámú különleges intézkedést vont maga után, melyek bizony nemcsak általános jellegűek, hanem a legszemélyesebb egyéni elhatározásra és cselekedni akarásra is erős befolyással vannak. Ilyen, a háború esetén életbeléptethető különleges intézkedés az 1912. LXIII. t.-cikk, melynek 7. §-a a háborús időkben való hatósági árszabást teszi lehetővé, hogy a különleges helyzet (a háború) által amugyis fokozódó élelmiszeráraknak határ legyen szabható. Egy hibája van ennek a törvénynek, az, hogy alkalmazhatására még a minisztérium külön rendelete szükséges, s igy az autonom közigazgatási hatóságoknak még ma, a búza 42 K-ás ára dacára is, összetett kezekkel kell nézni az immár határt nem ismerőnek indult élelmiszer-áremelkedéseket, holott a fogyasztó közönség 70%-ának jövedelme a háború folytán nemcsak nem gyarapodott, hanem határozottan csökkent. Mi az oka, hogy a minisztériumnak e rendelete még mindig késik, holott mindnyájan érezzük a tűrhetetlen drágaságot: nem kutatjuk. De szükségesnek tartjuk, hogy a hatósági árszabásokra a minisztérium most már haladéktalanul adja meg a lehetőséget, vagyis ez árszabások alkalmazását sürgősen rendelje el. És a mily indokolt a hatósági árszabás alkalmazásának elrendelése, annyira szükségesnek tartjuk egyúttal, hogy intézkedés történjék oly irányban is, hogy a hatóságok az arukat piacra is tudják kényszeríteni; mert az erre való jog nélkül az árszabás lehetősége csak üres levegőbe csapna. Ezzel az intézkedéssel meg kell adni tehát a jogot arra, hogy a közigazgatási hatóságok az elsőrendű szükséglet cikkeit számbavehessék s ahol fölösleges készlet van, azt megfelelő középáron a forgalomnak átadhassák. Ez volna a polgári rekvirálás, melyet a katonai rekvirálás módjára az Országos Hadsegélyző Bizottság egyik ülésén már kivihetőnek is tartottak. Mert a rendkívüli idők rendkívüli intézkedéseket tesznek szükségessé, s ahogy a hadiállományban levő katonaságnak már megvan a joga a rekvirálásra, épp úgy jogot kell engedni erre a polgárságnak is, — különösen oly helyeken, minő vármegyénk területe, amely a harctér keretébe tartozik. Jutányos áron JkŐSZéU. ©S feöliSZ állandóan kapható PREUSZ HERMAN FIA cégnél Ungvár, Széchenyi-tér. TELEFON 68. SZÁM. TELEFON 68. SZÄM.
