Ung, 1914. január-december (52. évfolyam, 27-56. szám)
1914-07-05 / 27. szám
52. évfolyam ITngvár, 1914. julius 5 27. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . 8 K. Félévre ..........4 K. Negyedévre . . 2 K. Egyes szám 10 fillér Amerikába: Egész évre 10 korona 60 fillér. Ung vármegye Hivatalos I.apjával együtt: Egész évre . . 14 K. || Félévre ..........7 K. Negyedévre .... 3 K 50 f. Nyilttór soronként 60 fillér. HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik min- ■ ■ den csütörtökön. - — TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ES KÓZGAZDASAGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-ső szám, hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők Felelős szerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. Segédszerkesztő: DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése--------- KIADÓHIVATAL! TELEFONSZÄM 11. =Nem tudjuk, a köznép erkölcsi sülyedésének, avagy a fejlődésben levő modernségének tulajdonitsuk-e azt a mindenesetre sok fifikára valló esetet, melynek a napokban jöttünk tudomására s ami valószínűleg nem áll egymagában vármegyénk felvidékén. Arról van szó, hogy egyik felvidéki község bírája, aki a lakosságtól megbízást nyert a bérbe vehető kincstári területek bérbevételére, illetve a lakosság legelőállatainak bejelentésére, s a legelődijaknak kellő időben való beszedésére és beszolgáltatására, — ahelyett, hogy e megbízásnak lelkiismeretesen eleget tett volna, — mondjuk, ehelyett — maga biztatta a népet, hogy nem kell junius vége előtt fizetnie, ha részére, — már mint a községi biró részére —- a legelőbér minden koronája után 5 f kamatot fizet. Mindez pedig kiderült az erdőkincstár kérelmére megindított kihágási tárgyalások során, azaz akkor, amikor az illető község lakossága már igen szép koronákkal, egy-egy legelő-állat évi legeltetési dijánál sokkal magasabb összegre rugó koronákkal sujtatott, illetve elég magas összegű kárdij megfizetésére köteleztetett, s amikor emellett minden panaszlott épp a legnagyobb munkaidőben egy-egy munkanapot is elvesztett. Bámulatos dolog, hogy a jogtalan vagyonszerzési vágy mennyire megmételyezte az emberiséget, — de még bámulatosabb, hogy ez a vágy tért hódított már felvidékünk oly községi túrájánál is, aki irni-olvasni nem is tud, s igy eljárása még azzal sem menthető, hogy a lapok, az újságok mételyezték meg romlatlan lelkét. No de maradjunk a tárgynál, azaz annál a fénynél, hogy nálunk egy községi biró egy község népével képes volt a kihágások egész sorozatát elkövettetni csak azért, hogy ő jogtalanul néhány koronához jusson, és nézzük már most, hogy mi volna a teendő, hogy az ilyen és ehez hasonló esetek, jól mondva : a hivatalos működés cégére alatt az adózók tömegének kárára elkövetett visszaélések végre kellőleg és lehetőleg minden egyes esetben és minden vonalon a legszigorúbban megtorolhatok legyenek? A felelet igen nehéz. Tudjuk, hogy a jogtalan vagyonszerzési vágy kielégítése s ennek révén a visszaélések majd mindennaposak ott, ahol erre alkalom nyílik. Fennálló törvényeink és szabályaink nem is fogják ezt kiküszöbölni soha, s ezért e téren is égető szükségnek ismerjük a büntető törvénykönyv sürgős kiegészítését. Mert amily helyes a hatósági egyének becsületének fokozottabb védelméről alkotott uj törvény, épp úgy szükséges, hogy szigorú törvény gondoskodjék a közönség védelméről is. rn Képviselőtestületi A város önkormányzati jogát képviselőtestülete utján gyakorolja. Ha minden város ezen jogát az országos pártpolitika és felekezeti kérdések kikapcsolása mellett, tisztán magyar nemzeti alapra fektetett belélete, u. m. ipara, gazdasága, egészségügye, kultúrája és országos törvényeken alapuló köz- igazgatása fejlesztésére használja fel, nemcsak önmagát emeli magas színvonalra, hanem hazáját erősbiti, tekintólylyel látja el. Minden jog kötelességgel jár. Ez szól úgy a képviselőtestületre, mint azokra, kik a képviselő- testület fele részét választják. A képviselőtestület teremti meg a város elöljáróságát. Működése kell, hogy a városi igazgatás minden ágazatára kiterjeszkedjék. Nem elég tehát, ha tagjai a képviselőtestületi ülésen meg- jelenvé , az eléje terjesztett javaslatok felett egyszerűen csak szavaz, hanem szükséges, hogy azokat alapos szakértelemmel megtárgyalja és mindig csak a város közérdekét tartván szem előtt, hozzon ezen javaslatok felett ítéletet. Hathatósan ellenőriznie kell teremtményének, a városi elöljáróságnak működését; ellenőriznie kell határozatainak mikénti végrehajtását; különösen pedig ügyelnie kell, hogy a város általános közigazgatása és vagyonkezelése mindenkor a törvényes mederben eszközöltessék. A választó kötelessége tehát oly polgártársára bizni ezen fárasztó és sokszor magánáldozattal járó működést, kiről tudja, hogy a várossal semmi anyagi összeköttetésben nincs, tehát a szorosan vett városi vezetőségtől teljesen független, a közérdeket az önérdekkel soha össze nem tévesztő és úgy tudása, mint egyéniségénél fogva bizalomra okvetlen érdemes. Mindenféle szak tudása egy emberben alig képzelhető, kell tehát, hogy minden társadalmi réteg lehető legjobbjai legyenek tagjai a képviselőtestületnek. választások előtt. A képviselőtestületi tagsággal való felruházás választás utján, nagy megtiszteltetés. Természetesnek találom azon emberi gyön- geséget, ha minden polgártársam ez után vágyódik. Ezen vágy önbizalomnak, egyúttal önértékelésnek is a jele. De tekintettel arra, hogy mindnyájan nem lehetünk a képviselőtestületnek tagjai, sokkal nagyobb erénynek tartom azon önbeismerést, hogy tudásban nálamnál nagyobbak is lévén, ezek után kutatok és feltalálván őket, nekiek nyújtom e megtiszteltetés pálmáját. Csak az ily férfiakból megválasztott képviselőtestület lesz abban a helyzetben, hogy a saját képére megalkotott elöljárósággal egyértelmüleg működhessék Ungvár város fejlődése és az általános közjó érdekében, valamint hogy a város jelenlegi anyagi állapotának siralmasságát és köz- igazgatásának döcögősségót megszüntesse. Már a legközelebbi időben nagy feladatok megoldása vár a képviselőtestületre, elsősorban és legfőképpen a város anyagi állapotának rendezése. Ehhez pedig nyugodt gondolkozásu, értelmes és a jövőt is megértő férfiak, ismétlem, férfiak kellenek. Szükségesnek tartottam fentiekre polgártársaim figyelmét felhívni, mert őszinte sajnálattal tapasztaltam, hogy az előttünk álló képviselőtestületi tagválasztások alkalmából lelketlen demagógok és önérdeket kergetők oly jelszavakat is dobtak a választó közönség körébe, melyek úgy a felekezeti, mint az egész társadalmi bókét városunkban megzavarni képesek ugyan, de semmiesetre sem alkalmasak arra, hogy az ily jelszavak alapján megválasztottak az újonnan megalakítandó képviselőtestület működését nyomatékossá, fegyelmezetté és az általános közérdekre nézve áldá- sóssá tegyék. Arky Atos Ki vagy te nékem? Irta Isaák Imre. Ki vagy te nékem ? . . . Tikkadt vándor halad a Szaharán, Lába vérzik, roskadoz, halavány. Gyötri a szomj, már agyát égeti . . . S im, megváltó forrását felleli. Üdítő forrás: az vagy te nékem! Ki vagy te nékem ? . . . Bús férfi fut, vad viharos éjen, Benn bolyong a vadon mélyén régen. Célja vesztve. Rohan vezér nélkül . . . S im, csillagfény villan rá az égrül . . . Vezérlő csillag : az vagy te nékem ! Ki vagy te nékem? . . . Riadt lélek sikolt Isten után, Összeroppant, letört ezer tusán, Miket vívott sötét, szilaj dühhel . . . S im, jó Isten üdvözítő üdvvel. Égi üdvösség : az vagy te nékem 1 Ki vagy te nékem ? . . . Üde forrás, amely megacéloz, Szelíd csillag, mely vezérl a Célhoz, Üdvösség, mely éltemet megáldja, Életemnek édes mennyországa . . . Minden boldogság: az vagy te nékem! Ä csukottszirmu virág. Irta Kiss Géza. Azt hiszem, kell lenni egy indus mesének a csukottszirmu virágról, amely — mint ahogy a hattyú egyszer énekel — egyszer nyílik ki, de mikor kifeslik, valakinek meg kell halni. Olyan az a virág, mint a liliom. Éppen olyan húsos, makulátlan fehér a szirma, csakhogy a kelyhe örökösen csukott. Nem lopta még meg senki a titkát. Nem csillogott még benne a hajnali harmat, nem csiklandozta a napsugár, nem leseit még belsejébe a babonás keleti éjszaka, se a Gangesz- ben fürdő csillagsugár. És mikor a tavaszi természet bujaságát aranyporral hinti be az alkony és a zöld partok közt pihenő folyó tükrét száz- szinüvé festi a lenyugvó napisten, a csukottszirmu virág a viz fölé hajlik és lágyan ringattatja magát a nesztelen fuvalommal. ilyenkor jön el az ifjú. Szeme ábrándos, messzibe néző. Gyönyörködik a szinpompában s egyszercsak szemébe ötlik a csukottszirmu virág. És nem leli többé nyugtát a virág miatt. Eljár hozzá este-reggel, sóvárog utána, eped érte, de a csukottszirmu virág nem nyilik meg. Leszakíthatná, felhasithatná erőszakkal, de a gyöngéd ifjú azt akarja: magától nyíljék meg. És egyszercsak felpattan, ömlik belőle a himpor, az illat, a bódulat és az ifjú meghal tőle. Dermedt szivére csak hull, hull a virágpor és minden szemernyi éleshangu csengőcskévé válik, mintha apró démonok kacagnák a rajongó halottat ... Hol hallottam ezt a mesét ? Álmodtam ? Olvastam ? .. . Nem! Átéltem! Nekem nem kellett a Gangesz-völgybe menni érte, megtermett az a virág, az a leány a Tisza partján is. Megittasultam az illatától ón is, mint a gangesz menti ifjú Kérdeztem tőle én is, mért akadtál utamba? Mit rejt a csukott lelked: az üdvösséget vagy a kárhozatot; az életet vagy a megsemmisülést? Kitől kaptad a szépségedet: aki a liliomot felruházza vagy aki az elkárhozást leheli bele a világba? — Nem felelt semmit! Beszéltem vele a hajnal sziromnyitogató üdesógében, a dél érlelő forróságában, az alkony fohászra indító meghatottságában, az éjfél bódult táncforgatagában . . . kérdeztem : mit akar ? — Nem felelt semmit! Késő májusi alkonyat volt, mikor megkérdeztem újra. A levegőben még ott úszott az átázott föld forró lehellete, a virágok langyos illatán még érzett a napsugarak tüzesitő csókja, s akácvirág föláramló balzsamát megsulyosbbitva nyomta lefelé az ereszkedő szürkület. A Vihorlát fölött akkor gyűlt ki az első csillag, messze valahol elröppenő lólekért harangoztak — akkor pattant ki a szirmok titka s azt hittem, a siró kis- harang hanghullámaival az én lelkem száll vissza teremtőjéhez. Az életemet megmentette a Gondviselés, de megcsalt valakim, akit az életemnél is többre becsültem: — meghalt a szerelmem. Pedig voltaképpen nem történt semmi. Valaki, akinek a lelkiismerete eddig fehérebb volt, mint a frisshullásu hó a Cserna-Hora csúcsán, most úgy érzi, mintha többet kellene imádkoznia egy szerencsétlenné tett élet miatt; és valaki úgy érzi, mintha most többet kellene forgatnia az Élet könyvét, hogy legyen, ami ehez a világhoz erősítse. Valaki talán várja, hogy egyszer majd papos, palástos méltóságba jöjjön el hozzá egy régi ember, tegye a kezét fejére s úgy mondja: Lányom ! én megbocsátok . . . Pedig ón tudom, hogy nincs annak a lánynak semmi bűne. Olyan fehér maradt a lelke, mint a liliom. Mert az nem bűn, hogy ő egy társadalmi előítélet rabja. Az nem bűn, hogy a trubadúrt megkérdi, hogy a családi vagyont melyik ősapja alatt hegedülte el Szent Dávid ? — Ez nem bűn! Bár nem tudtam, hogy a fülemilónek szemére lobbanthatja a párja, hogy a paradicsommadár előkelő köntöse helyett csak nótát kapott a Teremtőtől! Ez csak asszonytermészet, de nem bűn! És boldogtalanságomban is boldog vagyok, j hogy be tudom látni, hogy ő nem bűnös és nem tudnám átkozására nyitni az ajkam. Boldog vagyok, mert tudom, hogy ő nem bűnös ... De hát akkor, ki a bűnös? . Én! Mert a csukott szirmokból az pattant ki, hogy a szegénység bűn, az választ el tőle! Ezt a bűnömet pedig sohase tehetem jóvá! Lapunk mai szám» 8 oldal,
