Ung, 1914. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)

1914-03-22 / 12. szám

4 (12. szám) U N G 1914. március 22. A tanitónőképző-ünnepe. A g. kath. tanitónőkópző-intózet és polgári leányiskola ünnepén Zsolt vaj Viktor tanár volt a szónok. Szavaltak: Duliskovich Márta, Ferencz Ágica, Kerekes Veronika és Berlányi Margit, mindannyian ügyesen. Az énekkar szép darabo­kat adott elő. A siketnéma-intézet d. u. 3 órakor rendezte ünnepét, amelyen a meg­nyitót Markovics Árpád igazgató monta, a közön­séghez Tótii Árpád tanár, a tanulókhoz pedig Gyömörey Alfonz tanár intéztek lelkes beszédet. A tanulók közül négyen szavaltak, Zsembay Ferenc tárogatón adott elő kurucdalokat. Az áll. főreáliskola br. Eötvös József önképzőkörének ünnepe d. u. 5 órakor kezdődött. A siker oroszlánrésze Ronda László tanárt, az önképzőkör tanárelnököt illeti. Horovitz Aladár VII. o. t. megnyitó-beszéde után Kriszt Árpád szavalta el a „Talpra magyart“. Majd a „Magyar ábránd“-ot adták elő Zádor Jenő zongorán, Szoták L., Gulácsy Ernő és Kiinger Manó hegedűn. Róth Márton ügyesen megszer­kesztett beszédben méltatta a nagy nap emlékét. Tetszett és a hallgatóság figyelmét teljesen lebilin­cselte Gaar Béla gyönyörű szavalata. Ábrányi Emil „Mi a haza“ cimü költeményét adta elő Kavasch Sándor zongora-kisórete mellett. Utána Hirsch Gizella játszott zongorán, fényes tanujelét adva ismét gyönyörű zongorajátékának. Gulácsy Ernő rutinos szavalata után Bánk bán II odik felvonása következett. Berger Mór Petur bán és Schultz József Biberach szerepében jeles alakítást nyújtottak. Szoták László (Bánk bán), Gulácsy Ernő (Simon bán) és Weinberger Géza (Mikhál bán) is jól töltötték be szerepkörüket. Az ünne­pély a Himnusz eléneklésével ért véget. A tanítóképző-intézet ünnepe. A kir. g. kath. tanítóképző intézet szintén d. u. 5 órakor ünnepelt. Az intézeti ének- és zene­karok jól szerepeltek, valamint ügyesen szavaltak Szmrekovszky István és Varga György tanító­jelöltek. Ven 'k András IV. éves tanítójelölt alkalmi felolvasása tetszést aratott. A Dalárda estélye. Este 8 órakor a Korona földszinti éttermé­ben az Ungvári Dalárda tartotta meg házi ünne­pélyét, amely ezidén oly látogatott volt, — mint igen ritkán az előző években. Az est szónoka Berzeviczy István volt, aki a tőle megszokott lendületességgel és szónoki könnyedséggel is­mertette e nap eszmei jelentőségét és kon- kluzióképen a kultúra szeretetére és művelésére buzdította hallgatóit. A Dalárda maga legjobb számaival működött közre (a jubileumi program­ból is szerepelt egy-két dal) és igy a legnagyobb elismeréssel találkozott. A program keretében még Réthy László ref. s.-lelkész szavalta Prém Józsefnek' „A szabadság“ cimü versét. A nagy­számú társaság éjfólutánig maradt még együtt. A vidék ünnepe. Szobránc. Reggel az áll. el. népiskolában volt ünnepély, hol a tanulók előtt a nap jelentőségét Grigássy Károly igazgató-tanitó méltatta, majd mindenki sietett a r. kath. templomba ünnepi istentiszteletre. Délután az iskola nagytermében a szobránci Polg. Olvasókör tartott hazafias ünnepélyt, melyet Csuha István országgyűlési képviselő, olvasóköri elnök szép beszéddel nyitott meg. Majd hazafias szavalat és ének után Lőrincz István s.-lelkész lépett az emelvényre s szívhez szóló, szónoki képességre valló beszédet intézett a termet zsúfo­lásig megtöltő közönséghez. Beszédét, — melyet több Ízben taps- és éljenzéssel szakított meg a közönség, — a hazaszeretetre való buzdítással fejezte be. Este a Guttmanné-fóle vendéglőben jött össze Szobránc és vidékének intelligenciája, hol a köz­vacsorán mintegy 60-70-en vettek részt; itt mint felkért ünnepi szónok Jaczkó István tárnái g. kath. esperes-lelkész méltatta a nagy nap jelentőségét. A szépen átgondolt, mély tartalmú szónoki beszéd nagy hatással volt az ünneplő közönségre. Be­széltek még: Stépán László, Strausz Mihály és Csuha István. VÁROSI ÜGYEK. Közgyűlés. A képviselőtestület legközelebbi közgyűlése április hó 8-án fog megtartatni. Vógrehajtatlan határozatok. A város képvi­selőtestülete az utóbbi időben több, az admi­nisztráció és a városi gazdálkodás javítására irá­nyuló határozatot hozott, azok legnagyobbrészt azonban még ma sincsenek végrehajtva. Ez okból felmerült a terv, hogy a legközelebbi közgyűlésen indítvány tétessék a mulasztó és a képviselő- testület határozatait figyelmen kívül hagyó tiszt­viselők felfüggesztése iránt. yilágos, hogy a kávé íze és az illata nagyrészt a felhasz­nált kávépótléktól függ.—A háziasszonyaink tehát csak a „Valódi“ : Franck :-ot a „kávedaráló“-val választják. mg mb 82/26111 HÍREK. Tájékoztató. Márc. 82. A Kath. Népszövetség gyűlése d. u. 4 órakor a vár- megyeháza nagytermében. 24. A polg. isk. tanárok gyűlése az áll. polgári leány­iskolában. 28. Az Athletikai Klub közgyűlése d. u. 5 órakor a vár­megyeháza nagytermében. 29. Az áll. tisztviselők közgyűlése d. e. 11 órakor a pénzügyigazgatóság nagytermében. Apr. 8. Városi közgyűlés d. u. 3 órakor. Apr. 13. Kaszinó-est. Jun. 7. Az Ungvári Dalárda jubileuma. A Társaskör (Kaszinó) könyvtára nyitva van kedden d. U 6—7 óráig. A Kereskedelmi Csarnok könyvtára nyitva van szerdán d. u. 6—7. és vasárnap d. e. 11—12 óráig. A Népkönyvtár a Drugeth-téri áll. Iskola épületében nyitva van minden vasárnap d. e ‘/s10—‘/jl2 óráig. A magyarországi munkások rokkant- és nyugdíj-egyle­tébe minden hónap 1-ső és 3-ik vasárnapján délelőtt 10—12-ig van befizetés és beiratás az ipartestület helyi­ségében. Névnap. Olyan embernek ösmertem magam, aki semmibe se veszi a külsőségeket. A gimnáziumban mindig kedvetlenül fogtam kezet azokkal a fiukkal, akik elmulaszthatatlannak tartották, hogy egy sikerült felelethez gratuláljanak. Volt rá eset, hogy inkább eltűrtem, tartsanak érzéketlennek, durvának, mintsem hogy frázis-szinezetünek tűnjék fel részvétnyilat­kozatom néhány száz ember udvarias páthosza között. Később jobban hozzátörődtem az emberekhez. Be­láttam, hogy bármennyire sablónos, szájjal mondott, szivvel nem érzett legyen is egy-egy névnapi szerencse- kívánat, mégis csak jól esik, mert megelégedéssel telt el, hogy legalább ideig-óráig törődnek velünk, hogy gon­dokba merült, munkába rohanó emberek megállanak egy pillanatra, hogy megszorítsák kezünket, tintától irtózók tollat kapnak, hogy néhány — talán kínnal szült — sorban jelezzék, hogy ma hozzánk küldik a gondolatukat. Éreznem kellett: van még egy-két ember, aki állandóan szivében hordja boldogulásunkat, de örömmel ragad meg egy névnapi dátumot, hogy ezt szóval is elmondja. Be kellett látnom, hogy bizony jóindulatú megértéssel^ há­mozzuk ki a dagályos, minden áron tetszeni akaró ki­fejezésekből az őszinte jókivánatukat és mint langyos tavaszi szellő, csap meg a hozzánk dobbanó szív melege. És most majdnem pirulva kaptam magam rajta hogy várom a névnapomat. Valami különöset, valami rendkívülit vártam, amiről első pillanattól fogva éreztem, hogy sohasem fog teljesülni, Üdvözleteket tőlem távol álló emberektől, írást félidegenektől, akikkel egyszer-két- szer találkoztam. Néhány sort leányismerősöktől, akiknek utjától rég elszakadt az ösvényem ; és Tőle, akivel, tu­dom, sohasem esket össze a nagy pap: az Élet. Bol­doggá tehetett volna egy szó. — De nem, nem jött semmi. Még azok se írtak, akik máskor szoktak. Most már csak egy remény maradt a számomra, hátha a jó Istentől kért ma nekem valaki valamit ? . . . Este felfohászkodtam: Uram, nem esedezett ma előtted egy lány imádsága, hogy az én lapomra boldogságot írass? — Nem ! Nem, nem, sohsem 1 ... És a névnapom éjszakáján magánosán, elfe­lejtve, csöndesen sírtam. gé húr. — Személyi hir. Kardos Emil, az Ungmegyei Takarékpénztár igazgatója, aki nehány hetet Nizzá­ban töltött, a napokban hazaérkezett. — Misszió. A r. kath. templomban f. hó 18-án megkezdődött a sz. misszió Jámbor László és Varga István budapesti Jézus társasági atyák ve­zetésével. Naponként kétszer tartottak sz. beszédet a misszionáriusok és egész nap gyóntattak, köz­ben oktatást nyújtottak külön az ifjaknak, külön a leányoknak. A prédikációk alkalmával zsúfolá­sig megtöltötte a hallgatóság a templomot. A Jézus- társasági atyák nagyon eleven módon, világosan beszélnek a hallgatóság lelki épülése mellett. Eddig a következő kérdésekről tartottak fejtege­tést: a misszió célja, az ember életének célja és a bűn. A misszió f. hó 25-én fejeződik be. — Eljegyzés. Engel Károly Debrecenből eljegyezte Mermelstein Annus kisasszonyt Turja- remetéről. (Minden külön értesítés helyett). — Névnap-megváltás. Gróf Sztáray Gábor főispán 200 K adott jótékony célra névnapi meg­váltás címén. Az adományból 100 K jut a siket- néma-intézetnek, 100 K pedig az izr. Népkonyhá­nak. Városunkban ez az első névnapi megváltás. Óhajtandó, hogy főispánunk kezdeményezése, amely nemes szív sugalata, általános dologgá vál­jék. Mennyi humánus és kulturális intézmény nyerne anyagi erőt! — Egyházmegyei hir. Gróf Károlyi József kegyur a szaniszlói plébániára Török M. Lajos csapi plébánost prezentálta az egyházmegyei ható­ságnak, amely a bemutatást megerősítette. Török M. Lajos 14 éves áldozópap, 1905 óta van Csapon, ahol agilisán működött az uj plébánia és hívői lelki életének megalapozásán. Állását ápr. 1 én fogja elfoglalni. A csapi plébániát ideiglenesen Láng Pál, szaniszlói káplán fogja adminisztrálni — Az ügyvédi kamara köréből A mára- marosszigeti ügyvédi kamara közhírré teszi, hogy dr. Tauber Árpád ügyvédet, Szerednye székhellyel, az ügyvédek lajstromába felvette, dr. Vajda Péter felsővisói ügyvédet, az aradi ügyvédi kamara területére történt elkötözése következtében, az ügyvédek lajstromából törölte, valamint hogy dr. Freud Henrik huszti ügyvéd vezetéknevét, belügy­miniszteri engedéllyel, „Balázs" ra változtatta. — El Amerikába. Popovics Péter ungvár- ceholnyai g. kath. s. lelkész elbocsátást nyert az egyházmegyei hatóságtól, mivel Amerikában óhajt lelkészkedni. Popovics megérkezése után az ame­rikai püspöknél jelentkezik, aki működési helyét kijelöli. — Miniszteri elismerés a gazdasági tudó­silóknak. Báró Ghillány Imre földmivelésügyi miniszter leiratot intézett a gazdasági tudósítók­hoz, amelyben hangsúlyozza a miniszter, hogy a gazdasági tudósítók az 1913. évben még az eddig tapasztaltnál is fokozottabb ambícióval, munka­kedvvel és alapos hozzáértéssel végezték a hír- szolgálat nehéz munkáját és ezáltal - mondja a miniszter — újabb ékes bizonyítékát szolgáltatták a magyar gazdaosztály hazafiságának és intelli­genciájának, amely lehetővé tette, hogy a magyar gazdasági hírszolgálat a külföld által is fokozódó érdeklődéssel kisért és elismert rendszerré lett. A vármegye gazdasági tudósítói kar minden tagjának ezért a lelkes és buzgó munkáért teljes elismerését és köszönetét tolmácsolja báró Ghillány miniszter, aki kiemeli, hogy a tudósítók tisztán hazafias buzgalomból, díjtalanul teljesitik komoly munkájukat. A miniszter a tudósítók fáradozásai­nak némi elismeréseiül, egy kis ellenszolgáltatás­képpen gyakran fölmerülő költségeik kárpótlása­képpen a rendelkezésére álló, de ma még fölötte csekély költségvetési hitel keretein belül a m. kir. gazdasági felügyelőség javaslatára emléktárgyakat, gazdasági eszközöket, tenyészállatokat osztott ki jutalmazásképpen a gazdasági tudósítók között és igy erkölcsi elismerésben részesíti a jobb, az ál­landóan fontos gazdasági tudósítókat. Pontosan körvonalozza a miniszter a tudósítók munkáját, a havonként teendő jelentések tárgyát, azok elkül­dési idejét és megmagyarázza tudósítóknak a ter­més klasszifikációját A gazdasági tudósítók között megyeszerte kellemes hatást tett a miniszter el­ismerése. — Lelkészi kinevezések. Papp Antal mun­kácsi püspök kinevezte Holis Endre iloncai s.-lelkészt Tarfaluba h.-lelkésznek; Puza István munkácsi s.-lelkészt Gombásra h.-lelkésznek. Ki­nevezte továbbá a következő ujdonszentelt áldozó­papokat : Barna Miklós ujdonszentelt áldozópapot Csicserbe h.-lelkésznek ; Firczák Gyula ujdonszen­telt áldozópapot Ungvár-ceholnyára s.-lelkésznek; llniczky Sándor ujdonszentelt áldozópapot Bon­cára s.-lelkésznek; Lyachovics Sándor ujdonszen­telt áldozópapot Aknarahóra s.-lelkésznek; Nátolya Antal ujdonszentelt áldozópapot Gálszécsre s.-lel­késznek ; Szoták Miklós ujdonszentelt áldozópapot Taracujfaluba s.-lelkésznek; Terebess István uj­donszentelt áldozópapot Munkácsra s.-lelkésznek; Tink Antal ujdonszentelt áldozópapot Bükére s.-lelkésznek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom