Ung, 1914. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)
1914-03-08 / 10. szám
52. évfolyam. Ungvár, 1914. március 8. 10. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . 8 K. Félévre ............4 K. Negyedévre . . 2 K. Egyes szám 10 fillér Amerikába: Egész évre 10 korona 60 fillér. Ung vármegye Hivatalos Lapjával egy fitt: Egész évre . . 14 K. || Félévre ............7 K. Negyedévre .... 3 K 50 f. = Nyilttér soronként 40 fillér. HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik min- ■■: den csütörtökön. ===== TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-ső szám, hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők Felelős szerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. Segédszerkesztő: DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedés e V-' KIADÓHÍV AT ALI TELEFONSZÄM 11. ■■ N agy mihály—U ngvár—Munkács. Jobb későn mint soha — észrevenni, hogy valamelyes cselekedetünkkel, vagy intézkedésünkkel hibát követtünk el Úgy látszik, igy gondolkodnak a belügyminisztériumban is, — amire következtetni enged az, hogy a belügyminiszter nem hagyta jóvá Nyíregyháza városának a rendőri bejelentési kötelezettségről alkotott szabályrendeletét, mert — úgymond — az 1879. XXVIII. t.-cikk 23. §-a a belügyminisztert hatalmazza fel arra, hogy az ezen törvényben körülírt bejelentési kötelezettséget eset- ről-esetre azon törvényhatósági joggal felruházott s más népesebb városokra is rendeleti utón, a helyi viszonyoknak megfelelő módosításokkal kiterjeszthesse, melyekben annak szüksége mutatkozik. Mindezt azért Írjuk meg itt e helyütt, mert Ungvár városának is van egy szabályrendelete a bejelentési kötelezettségről, aminek végrehajtását ugyan a képviselő- testület, mint a közönséget felette zaklatót, már több ízben felfüggesztette, mindamellett felette kellemetlenül alkalmazzák. Igazán különös dolog, hogy a szabályrendeletet készítők és azt a képviselőtestület elé tálalók a most említett törvényszakaszt nem ismerték s a lakosság bejelentési kötelezettségét keresztül hajszolták nemcsak, hanem százszámra bírságolták és bírságolják ma is a be nem jelentőket, holott az a szabályrendelet, melynek alapján cselekedtek, nem is bir törvényes alappal. Nem véve már most figyelembe azt a több ezerre rugó koronát, amit elköltötték az adózók pénzéből a bejelentőlapokra s e lapok kezelőinek javadalmazására: kérdjük, nem joggal idegenkedik-e a közönség a napról- napra erősbödő szabályrendelet-gyártási láztól, ha arról kell megbizonyosodnia, hogy a hivatalból szabályrendeletet gyártók még azzal sincsenek tisztában, hogy mit szabad és mit nem? Vájjon mi történnék, ha a városnak ezen ügyben hatáskör nélkül hozott és belügyminiszteri jóváhagyást nem is nyert szabályrendelete alapján kihágóknak minősített s ezért meg is bírságolt egyének mindegyike most elvinné a törvénykönyvet a rendőrkapitányság elé, s hivatkozva a fent emlitett belügyminiszteri kijelentésre, követelné és pedig joggal követelné: hogy a rendőr- kapitányság ügyeiket újból vegye tárgyalás alá, befizetett bírságpénzeiket pedig szolgáltassa vissza ? Ugyebár fura kis dolog lenne ? Ez azonban aligha fog megtörténni. De hogy most már a közönség se legyen e cimen zaklatva, elvárjuk a rendőrkapitányságtól, hogy ő is észreveszi a hibát, amit e szabályrendelet keresztül- hajszolásával elkövetett, s végleg be fogja szüntetni a rendőri bejelentési kötelezettséget. rn. Az igen tisztelt olvasó az előzmények után, talán azt hiszi már, hogy csak a — Tessék beszállani! hiányzik még. Pedig sajnos, ez az égetően sürgős és fontos közlekedési vonalrész még mindig elég távol áll a tényleges megvalósulás pillanatától. Az Ung múlt évi 32-íki számában megírtuk, hogy Lőrinczy Jenő alispán kezdeményezésére a kassai posta- és távirda-igazgatóság átiratban közölte azokat a feltételeket, amelyek mellett hajlandó volna személyszállítással kapcsolatos auto- mobil-postajáratot létesíteni Nagymihály és Munkács között Ezek a feltételek természetesen oda irányulnak, hogy az előrelátható 70—80 ezer korona évi kiadás fedezetlen részét az érdekelt községek viseljék. A tárgyalások megindultak és a múlt héten az összes érdekeltek belevonásával záróértekezlet volt ez ügyben Ungváron, melynek eseményszerű közlését lapunk más helyén találja az olvasó, — de amelynek tárgya feltétlenül e vezetőhelyre kívánkozik. A hivatkozott átirat eredménye előrelátható volt; Ungvár és Szerednye megszavazták a garage felállításához szükséges feltételeket, — de a mi 2—4, sőt 500 százalékos póiadóval küzködő, földhöz ragadt szegény községeinket újabb hozzájárulásokkal megterhelni veszélyeztetés nélkül, már nem lehet. A húr feszült és ezért ezután már csak az elpattanás következhetne. Ezeket az okokat méltányolta az értekezlet is és ezért igen helyesen, úgy határozott, hogy az esetlegesen meg nem térülő kiadások fedezésére a törvényhatóság utján, a kereskedelemügyi kormányt kérik fel. Ehhez az igazán heben méltányos kérelemhez lenne egy néhány szavunk. Ung vármegye más megyékhez viszonyított eléggé nagy területű térképét, — sajnos, alig barázdálja az annyi előnyt hozó és egész uj világot teremtő vasút fekete vonala, Az egész megyét egyetlen egy vasúti vonal szeli át, — ezt is csak hadászati szempontoknak köszönhetjük. A kaposi kiszsákvasutfolylatásais, úgy látszik, befagyott és ezzel Ung vármegye vasúti hálózatával végeztünk. Amikor más, szerencsésebb vidékeken már majdnem minden falut érint a gőz megváltó ereje, amikor egymásután létesülnek a gazdasági és erdei vasutak, amikor Pozsonyt Wien-nel a dupla vasúti vágány mellett már villanyosvonat is köti össze, — akkor egy közlekedési szempontból egyik izolált, elhagyott vármegyének ily szerény, legalább automobil-járatra irányuló kérése igazán minden tekintetben igazolt és méltányos. Tessék elővenni a térképet és megállapítani, hol feküsznek az itt emlitett községek gócpontjuktól, Ungvártól és egyéb piacainktól, (amikor minden érdekük ideköti őket) — tessék elképzelni azt, hogy nekem ma, a gőz és villany korszakában, ba vármegyénk Laborcszög körül fekvő valamely községébe akarok jutni, hát valósággal körutazási jeggyel két vármegyét kell körül utaznom vasúttal, hogy végre célhoz jussak. De számtalan gazdasági, kulturális és egyéb ok is szól igazunk mellett. Itt van a szobránci gyógyfürdő, amely a mai kényelmetlen és költséges közlekedési viszonyok mellett annyira megközelíthetetlen, hogy negyedrészét sem éri el annak a forgalomnak, mint amire predesztinálva volna; itt van a szerednyei borvidék, a mindinkább élénkülő kereskedelmi élet, a hivatalos érintkezés és egyéb előfeltétele annak, amely ennek a közlekedési vonalrósznek mielőbbi életbeléptetését feltétlenül indokolttá teszik. Ez a közlekedési vonal pedig már egy jelentékeny lépés lesz, hogy ezt az elszigetelt vár„A magyar.“ — Részlet a Hunyadi-eposzból. Irta Fiilöp Árpád. — Ismerteti Berzeviczy István. A Gyöngyösy Irodalmi Társaság nyolcadik életévének s a Társaság lelkes munkássága történeténe'; első igazán nagy eseménye a Fülöp Árpád könyvének megjelenése. ' Annak a hatalmas arányú epikai műnek, amelynek megalkotására a mi Társaságunknak egy tagja nye't ihletet, csak egy részlete, a szerves egésznek csak egy epizódja, de magában is, költőileg és történetileg egész ez a költői mű, melynek ismerete az érdeklődést a nagy éposz iránt jelentősen fokozni fogja. Nemzeti, faji és irodalmi szempontból oly jelentőségű ez a vállalkozás, hogy azt korszakosnak bátran mondhatjuk. Az epikai költészet előfeltételei olyanok, hogy csöppet sem kell csodálkoznunk azon, ha úgy a magyar, mint más nemzetek jelenkori költészete, a monumentális feladattal megmérkőzni sem kellő felkészültséggel, sem elegendő bátorsággal nem bir. Nem csupán a történeti búvárkodás és ily irányú ismeretek egész nagy tömege, nem csupán a kor közműveltségének, szellemi és lelki állapotának tüzetes ismerete, melyben az epikai mű mozog, — de az a képesség is kell a költői alkotó erőn kívülihez, hogy a történeti események tömkelegéből a nemzet törekvéseinek tiszta kópét, a nemzet lelki egyéniségét kihámozni, megteremteni legyen képes az a költő, aki ily munkára vállalkozik. Fülöp Árpád életéből immár több mint húsz évet áldozott azokra a tanulmányokra, amelyekre Istenáldott költői ihletével mint nemzetének, fajának igaz megértője, hűséges krónikása, a Hunyadi époszt felópitheti. A magyar irodalomban, de a világirodalomban is alig van költői mü> mely arányaival és szélesen megalapozott, csodálatosan új felfogású architektúrájával csak meg is közelítené a Fülöp Árpád müvét. Fülöp munkájának alapja, az egész költői mű két gyúpontja, a faj, a benne élő sajátosságoknak egész történetéből leszürödő erejével, tehát a „magyar“ és az „ember“, a lelkében élő örök, a haladás csiráját, isteni hivatását magában hordozó képességekkel. E két fókusra építi aztán fel a fajnak és az embernek költőileg felfogott hivatását betetézö hatalmas piramist: Hunyadi Jánost és korát. Az emberiség és a faj lelki törekvéseit felölelő nagy és hatalmas munka ez, mely a legkiválóbb „ember“ és a legkiválóbb „magyaréban, Hunyadiban nyeri betetőzését. Az éposz első részéből van a „Magyar“ e kötetben kiszakítva. Az egész műnek megjelenése bizonnyal nagy érdeklődésre készteti majd az ország irodalmi világát, most azonban foglalkozzunk a részlettel, a „Magyar“-ral. Habár nem vagyok barátja egy szerves költői mű feldarabolásának, mégis olvasva a művet, helyesnek Ítélem, hogy az, mint részlet, megjelent. Helyesnek, még pedig azon jelentőségnél fogva, amellyel ez a részlet feltétlenül bírni fog, ha köz- kinccsé válik. Azt hiszem, hogy a mi nemzeti öntudatot és önérzetet, hazafias lelkeket képezni hivatott költői műveink között a „Magyar“ azonnal élre kerül. Egyetemes és az egész nemzet történetére kiterjedő, felfogásában oly fenséges és oly eredeti e mű, hogy azt egyetlen iskola, egyetlen ifjúsági könyvtár nem fogja nélkülözhetni, mert ez válik a nemzeti öntudat nevelésének bibliájává s a nem csüggedő bizalommal teljes hazaszeretetnek aranybetüvel nyomandó kátéjává. A szerves egész éposz hatalmas keretében ez a feltétlen reá terinettsége a részletnek, talán nem domborodott volna ki teljesen, mert a mü szépségei és nagy arányai a figyelmet erről elvonták volna. Meggyőződésem, hogy a „Magyarhoz hasonlóan az „Ember“-nek, az éposz második fokusát képező részletnek is meg kell külön jelennie, mert annak is lelkeket és érzéseket átalakító hatása lesz. Rendkívül sikerültnek tartom annak a költői helyzetnek a megtalálását, amelyből szemléltető, de egyben érzékeltető módon volt lehetséges a magyar nemzet történetét, mint tükröt tárni elénk. A mesemondó és feltétlen ellapuló mód nélkülözte volna azt a lüktető drámai erőt, melyet az eseményeknek költői beállítása azzal nyert, hogy a nagyhirü Vitéz Jánoson kivül az Ulászló királlyal jelenlevő társaság tagjai is — akik a történelem könyvébe nevüket már beirták — átveszik a szót és az események drámai előadását, egészen saját korukig. Ez az élénk s a történelem eseményeinek jellegzetes és a nagyobb jelentőségű tényeket kidomborító folyamata igazán szerencsés megoldás volt. Nagyobb feladat előtt állott azonban szerző, amikor a „Magyar“-t a Hunyadiak korától napjainkig terjedő történelmi események kapcsán kellett tükröznie. A megoldás itt is szerencsés, mert szerző magát, mint a költői mű alkotóját, teszi a drámai előadás központjává. Ebben a részben a drámai erő szinte megrázó. Úgy ez az átmenet, mint a nemzet történetének elmondására szerzett alkalom oly természetes, a költői elhitetésnek minden mesterkedést nélkülöző oly eredeti módját találta meg a szerző, amidőn Ulászló királyt és udvarát, a hazafias pálosok szinmagyar érzéseket lehelő otthonába vezérlő, hol az új hazája történelmére egész természetszerűen kiváncsivá lett királyt és kíséretét, az elébük táruló művészi képekben való gyönyörködésükön szólaltatja meg, ki aztán a nagy tuLapu.uk mai száma 8 oldal.
