Ung, 1914. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)

1914-04-19 / 16. szám

l914. április 19. U N G (16 szám) 7 TANÜGY. Magánvizsgálatok az áll. polg. leányiskolában az isk. év végén lesznek. Felhívja az igazgató a ma­gántanulókat, hogy az 1 koronás bélyeggel ellá­tott s a kir. tanfelügyelőséghez címzett kér­vényüket májas há 5-ig hozzá adják be. Mellék­letek: születési, iskolai és községi bizonyítvány a folyamodó állandó lakóhelyéről. * Felvétel a Tanitók Házába. Az Ungmegyei Ált. Néptapitó-Egyesület által a budapesti Ferenc József Tanitók Házában létesített alapítványunk 1914—15. tanévi kedvezményéért folyamodhatnak a tudo­mány- és műegyetemen, vagy más fő- és szak- sikolában tanuló, kiváló előmenetelü és példás viseletű tanitó-fiuk, kiknek szülői az Ungmegyei Ált. Néptanító-Egyesületnek és az Eöt\ös alapnak is tagjai. A hiánytalanul felszerelt kérvények 1914. évi május hó l-éig Budai István tanitóegyesületi főjegyzőhöz küldendők. Ungvár, 1914. április 17. A választmány megbízásából: Budailstv&n főjegyző * Ingyen tankönyvek. A m. kir. tud. egyetemi nyomda az általa kiadott tankönyvekből, a kir. tanfelügyelők által, a fennálló szabályzat szerint, tett engedélyezések alapján minden tanévben in­gyen tankönyvet bocsájt az áll. el. iskolák ren­delkezésére azzal a célzattal, hogy abból a sze­gény tanulók könyvszükségleteit elláthassák. Azok a tanitók, akik az 1914—15. tanévre iskolájukba járó szegény sorsú gyermekek részére óhajtanak in­gyen tankönyveket kapni, mutassák ki egy táblá­zatos kimutatásban az évente szokásos módon azt, hogy a vezetésükre bízott iskolába osztályon­ként külön-külön az 1914—15. tanévben körülbelől hány szegény tanköteles fog beiratkozni, ezek részére miféle és hány darab könyvre lenne szükségük s e kimutatást a f. évi junius hó 15 óig terjesszék be a vármegyei kir. tanfelügyelőhöz. / — Krémer Sándor társulata. — ‘r~\ónteken este ment le utóljára a függöny és lY ezzel a tavaszi utó-szezon befejeződött. Az ^ eredmény nem mondható éppen kedvező­nek, de panaszra sincs ok és igy a mindig mo­solygó Krémer most is mosollyal távozott. . . Vasárnap már Kisvárdán játszik a társulat, honnét Szarvasra, majd Mezőtúrra mennek; az­után pedig egy havi szabadságidő következik. A téli szezon Ungváron újból november 1-én kezdődik és pedig előreláthatólag teljesen uj társulattal, amennyiben Krémer eddig végleg csupán Földes Mihályt szerződtette le (a kar ki­vételével) a régi tagok közül. Bízunk direktorunk jóizlósóben és áldozatkészségében, hogy az uj társulat minden igényünket ki fogja elégíteni és ebben a reményben — a viszontlátásra! Szerződtetés. Krémer Sándor színigazgatónk, társulatához szerződtette újabban szubrett énekes; nőnek Petrán Ibolykát Kolozsvárról, egy ottani lapszerkesztőnek leányát, aki előtanulmányait Farkas Ödön zeneköltő vezetése alatt végezte és Kolozsvárt a hangversenyteremben is már szép sikereket aratott. A „Tatárjárás“, „Leányvásár“ és „Luxemburg grófja“ operettekben is nagy el­ismeréssel találkozott s a kolozsvári lapok a szép hangú, kellemes megjelenésű fiatal énekesnő fel­lépéséről a legnagyobb dicsérettel emlékeznek meg.-Az utolsó hét látogatottság dolgában teljesen kielégítő volt, az előadások közül pedig Tímár Liza a szezon leg­ragyogóbb sikerét eredményezte. Vasárnap, ápr. 12. — D. u. A kis király, este pedig Nemtudomka, mind a két előadás újbóli meleg sikerrel. Hétfő, ápr. 13. — D. u. Boszorkányvár, este a Királyszinház nagysikerű operettjének, a Sibill E remierje. Mielőtt véleményt mondanánk, enyhítő örülményként meg kell állapítanunk, hogy a két ünnepnap alatt ez volt a negyedik operett-elő­adás és igy a személyzet teljesén ki is fáradhatott; de csupán ez menti azt a silány előadást, amit igy premierként a szinen láttunk. Volt ugyan egy néhány kiemelkedő alakítás is (Vámos, Beregi, Révész Böske), de erre az előadásra mégis csak legjobb ellenszer a — fátyol. hedd, ápr. 14 — Sibill, — másodszor. Szerda, ápr. 15. — Tímár Liza, Bródy Sán­dor fényes sikert aratott uj darabja, mely az ungvári színpadon is ritka meleg sikert váltott ki. Bródy Sándor kétségtelenül a legérdekesebb magyar iró, akinek teljes egyénisége nyilatkozik meg ebben az erkölcsrajzban is. Ő maga teremt alakokat, akiknek érzésvilága szeretettel és szatírá­val egyaránt mélyen belevilágít az élet rejtel­meibe ; mondatai vágnak és világítanak s minden szereplőjét meztelenül mutatja be. Az előadás maga is méltó keretül szolgált a sze ző alkotásá­hoz. Kallós Józsefről kell első helyen megemlé­keznünk, akinek Tímárja egy kiforrott drámai erő, öntudatos, megértett és művészi qualitásu produktuma. Utánozhatatlan, tökéletes alakítás. Dezséri Emma (Liza) is minden tehetségét viszi játékába és jelenetről-jelenetre viszi, ragadja magával közönségét és környezetét; első felvo­násbeli szertelenségei azonban némileg túlzottak. Kifogástalan Beregi Gyula (Capriera Kunó), aki disztingváltan és megértett stilszerüséggel oldotta meg szerepét, úgyszintén Vámos Jenő, aki a tábornok figurális alakjából elsőrendű kabinet- alakítást formált. Földes Mihály (az orvos) sok melegséget és közvetlenséget vitt játékába és legszebb sikerei közé könyvelheti ezt az estét; végre pedig diszkrét és teljesen elfogadható volt Kertai Ilona is. Még Peterdi Klára, Dezső Vilmos, Gyulai Géza és Darázs József neveit kell meg­említenünk, valamint a kerekded és gördülékeny összjátókot, úgyszintén Kallós rendező kifogásta­lan munkáját és ezzel körülbelül beszámoltunk a szezon legnívósabb előadásáról. A közönség lel­kesen ünnepelte a főszereplőket. Csütörtök, ápr. 16. — Tímár Liza, másod­szor, újból telt ház előtt. Péntek, ápr. 17. — Nemtudomka, — utolsó előadás. A zsúfolt ház közönsége zajos tapssal búcsúzott kedvenceitől. . „. ftrikW tkU, túrt kaicsftiütól Uufllt # # u .. A rainta­Fisch Samuhoz, az Ungvári Mümalom R. T. népszerű igazgatójához, beállít valamelyik nap egy tiszaháti atyafi s kellő torokköszörülósek után kirukkol, hogy neki bizony egy kis előlegre volna szükségre leendő búzatermésére; mennyre, földre esküdözvén, hogy az összes termését a mtimalom- nak adja el. Az igazgatónak a nagy Ígérgetés gyanússá lett s megnyugtatta barátunkat, hogy csak jöjjön el három nap múlva, addig az igazgatóság majd dönt a kérése felett. Időközben az előlegkérőről kiderült, hogy Amerikába készül s vetése sincs arányban a kérelmével, igy miután három nap múlva ismét eljött, az igazgató felolvasta előtte a következő határozatot: — „Elhatározza az Igazgatóság, hogy jövő­ben búzára előleget csak oly egyénnek ad, ki az uj termésből a mintát előre bemutatja“. * A jóízű paprikás csirke. A városfalvi plébános meg az ottani refor­mátus lelkész igen jó barátságban voltak s egyik vasárnap a plébánosnál, másik vasárnap a tiszte- letesnól volt együttes vacsora. Éppen a plébánoson volt a vacsora sora s gazdasszonya ugyancsak kitett magáért, mert a tiszteletes háromszor is megduplázta a jó paprikás csirkét, azt is megemlítvén, hogy bizony még az ő felesége sem tud ilyen jó izü csirkepaprikást főzni. A plébános mosolyogva nézte vendégét, majd azután az az étel jó ízének oka felől kérde­zősködött, nevetve mondá neki: — Hát kedves kollégám, hogyne volna jobb nálam a csirke húsa mint nálad, mikor nálam a kakas a tyúkok között az udvarban jár, nálad meg a torony tetején ül. * Az elveszett mellény. A „Páska bárány“ ünnepének közeledte al­kalmával elmene pedig Eiser (olvasd Izidor) a gőzfürdőbe és igen hosszasan fürődék. Külde azért Záli érette, mert nagyon nélkü­löző vala az ő hites urát. Megérkezett végre Eiser, de a régi vig arc helyett szomorú, bánatos arcot csinált. Kérdezé pedig Záli Eisert, hogy miért ölte olyan bánatos ábrázatot? Felele pedig Eiser mondván: — Szomorkodj és siránkozzál, mert a mellény, melyet a lakodalmi ünnepélyünkre készitól vala, elveszett. Megtópó pedig Eiser az ő ruháit, Záli pedig az Eiser haját és sokáig haragúdénak vala. Elközelgett pedig ismét a „Páska bárány“ ünnepe s újra elmene Eiser a gőzfürdőbe ős megint csak igen sokáig fürődék. Külde azért Záli Eiserért, ki váratlanul azon­nal megórkezék s a rég bánatos arc helyett vig, örömteljes arcot csinált. Kérdező pedig Záli Eisert: — Miért öltesz oly vig ábrázatot, holott a múlt húsvéti ünnepre gondolván, szomorkodnunk kellene ? Felele pedig Eiser, mondván: — Az én mellényem elveszett és megtalál­tatott. Nagyon megörülve pedig Záli és az Eiser nyakába borulván kérdó: — Hol találtad meg Te, a drága mellényt? Felele pedig Eiser,“[mondván: — Az ingom alatt! . . . P "Roche" ^ orvosilag ajéntva a légzótzmrvmk mindan nem ű magbategedésm mfimn, tüdőbetegségek, gégehurut, > szám érhurut, * ^gyermekek görvélykóija eilen. IÉ&, Samtmtó mtndvn fyifymnrtérbmn » WNiiüir, IRODALOM. * Lovich Ilonka pályanyertes költeménye, Lovieh Ilonka, városunk leánya és tanítványa már elemi, később polgári iskolai tanuló korában érdekes jelét adta bár zsenge, de biztató költői hajlamai­nak. A kalocsai neves leánynevelő-intézetben föl­fedezték és szeretettel fejlesztették szép tehetsé­gét, és ma már — másodéves képezdésznő korá­ban — első pályadijat nyert egy újság verseny- pályázatán. Mai számunk tárca-rovatában közöl­jük pályanyertes költeményét, amelynek némi kommentáraként megjegyezzük, hogy az illető lap „A virrasztó fájdalom“ cimü képének magya­rázata és azokat az impressziókat adja, amelyeket e kép négy szomorú alakja: Péter, Magdolna, János és Mária keltettek benne. Leírásról, meg­értésről, megérzésről, megszólaltatásról volt szó a pályázatban, tehát a művészetnek egy techni­kailag is fejlettebb alakításáról, és hogy ez Lo­vich Ilonkának miképen sikerült, mutatja a köl­temény és a biráló-bizottság véleményéből a kö­vetkező rész: „Tör-forr itt az éi’zelmek, gondola­tok árja s ő mint biztos kezű művész-királynő uralkodik ebben az eleven, forrongó birodalom­ban a szépség örök törvényei szerint. Nincs itt semmi túlkapás. Minden a finom összhangot szol­gálja : hévvel, erővel, művészi önmérséklettel. Olyan, mint egy kis kerek dráma, melynek tár­gya a világ legszentebb szomorúsága.“ * A mi szerelmünk. Irta Kiss Géza. Csupa fia­talos hév, tűz és szerelem ez a kis verses könyv. Nem ismerem szerzőjét, de mély érzésű, érzékeny lelkű egyénnek kell lennie. Olyan egyénnek, aki önmagának ír. Könnyít magán, ha elkesergi sze­relmi csalódásait, vagy ujong örömein. Rövid, de mélységre valló versei jó érzést keltők. Lírája rendkívül finom, érzékeny, olykor bizarr röptü. Főleg sejtelmes, törékeny hangulatok s forró merész lendületű szerelmi lázongások tolmácsolója e könyvecske. Egyszerűen bájos verse: „Az én örökségem.“ Szép apja kobzát örökölte és: Rozzant húrját én újra ajzottam, Szerelmem rajta dalba lehelem És várom ... várom — hitehagyottan, Esküvőre egy leány eljön-e velem ? ... Kiss Géza verseit különben kedves báj jellemzi. Telten és kellemesen, zengve folynak a verssorok, tiszta, belülről fakadó készséget bizonyítva. Egy szerény poétatemperamentum boldog vagy bol­dogtalan átáradása formába Versei világos, oly­kor ragyogó színekkel, kecses és tiszta hason­latokkal adnak üde, derűs lírát. Kedves versei: A mi szerelmünk, Balaton és Tátra, Sülyedő naszádon és a többi is, mind. R. E. * „A Nő“ c. feminista folyóirat legújabb száma a szokottnál is gazdagabb tartalommal jelent meg. Ego: a pesti asszonyokról, Reichenhallerné Petheő Irén egy régi magyar törvénykönyvről, Gere Zsigmond egy kis cimfestőinasról irt érdekes cikket. Szikra „Ujságkivágások“ címen polemizál antifeminista újságírókkal. Nagy érdeklődésre szá­míthat a Feministák Egyesületének e számban közölt hivatalos évi jelentése, továbbá a „Femi­nismus Kiskátéja“ c. sorozatnak a józan ész unal­mairól irt fejezete. Charlotte Perkins Gilman regénye, a szemlék és glosszák változatossága, továbbá a Nőtisztviselők Országos Egyesületének közleményei egészítik a lapot, melynek előfizetési ára egész évre 5 K. Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest V., Mária Valéria-utca 12. Vegyen kalapot jjorossnál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom