Ung, 1914. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)
1914-01-04 / 1. szám
4 (1 szám) U N G 1914. január 4. csöpp sárgaréz szamovár alatt sistergő denaturált szesz kék zizzenéseiben koncentrálhatók. Tudom, érzem, és mások sokszor nem nagyon hízelgő ítéletéből volt alkalman meggyőződni arról, hogy legalább is „furcsa" ember vagyok. Ha lehet beszélnem e kritikákról, e kritikák voltak furcsák. Az egyik azt állítja, hogy energikus és kíméletlen „észember“ volnék, aki adott alkalommal szemrebbenés nélkül lőném keresztül a legjobb barátomat, ha a sors szemközt állítana vele, viszont vannak olyanok, akik állítják, hogy könnyezni láttak egy döglött gimpli felett, ami sokáig a legjobb és egyetlen barátom volt. Ezek a gondolatok pedig azért jutnak eszembe, mert Szilveszter-este van és ideje az évi leszámolást megtartani. Zárlatot készítek és ez a zárlat nem lesz túlságosan kedvező. Az úgynevezett „jócselekedeteim“ nagyon kevesen vannak. Alig-alig bírok kipiszkálni egyet-egyet az elfele- dés odvából. Például egy: amikor egy havi fegyvergyakorlat után visszatértem a fővárosba, bőgött a pucérom. Megsiratott a szép szál legény, mintha a babáját kisérte volna ki a vasútállomásra. Ugy-e, ez furcsa jócselekedet? És én büszke vagyok rá. Aztán: a nyáron egyszer éjszaka találtam egy kis macskát. Beteg volt, éhes voit, nyavalyás volt. Hazavittem. Kigyógyitottam. Nem régen szökött meg a babájával, egy filigrán cirmossal, de erős a gyanúm, hogy vissza fog térni. Akkor elverem, de azért nem dobom ki, hiszen csak a bolond kis macskaszive parancsait követte. Aztán: Budán nem is olyan régen egy kapaszkodónál irtózatosan püfölt egy gebét egy ember. A kávéházból néztem meddig bírja. Nem a ló, de az ember. Végre is tovább bírta, mint én. Felzaklatott szívvel, de alapjában udvariasan felkértem, hogy ne üsse a gebét. Ütötte. Juszt is ütötte. Szó nélkül tovább ütötte. Rajtam keresztül nézett, mint a levegőn, mint az ablaküvegen szokás. Mágnásosan. Előkelőn. Gavallérosan. Akkor pofonvágtam. Mágnásosan. Előkelőn. Gavallérosan. Ordított és kedves keresztanyámat emlegette, hát még egyszer pofonvágtam kevésbé mágnásosan, előkelőén és gavallérosan. Az ember még emlegette az őseimet és az ostorral rajtam próbált végighuzogatni a gebe helyett, de nagyon közel voltam neki Hátrált és akkor valaki szintén pofonvágta mágnásosan . .. előkelőn és gavallérosan, de hátulról. Kezdett az ügy kellemetlen lenni neki, hát elment, azonban messziről hallottam, amint a gebének mondta, hogy: „a nyavalya pedig törje ki a barátaidat!“ De nem mert belepüfölni. Hát ilyenek a „jócselekedeteim“. Nem nagyon jók, de Istenem, másabbakat, jobbakat és szebbeket nem is akarok csinálni. A rosszak? Na, azok nagyon rosszak. Nem akarom, hogy egészen kiábránduljanak belőlem, hát nem mondok el belőlük egyet sem. És azoknak hátterük van, azokat bajos volna megérteni. Hát igen, Szilveszter van és ősi szokás szerint kilenc órakor átöltözködöm. Az ujesztendőt kikeményitet- ten, elegánsan és fiatalon akarom üdvözölni. Hogy hanyatessen, amikor benéz az ablakomon és megigazgatom a frizurámat, amit mindig összekócozok és a frissen borotvált arcomra lehelletnyi pudert rakok, hogy amikor benéz, megcsóválja a fejét és azt mondja : „Ez a gyerek még mindég tizennyolc esztendős és fehér szegfűt hord a gomblyukában!“ Az asztalomon virág, az asztal felett három villamoslámpa ragyog és töri szét a fényét két pezsgősüveg ragyogó sisakján. Két személyre szóló teríték büszkélkedik az asztalon és még nem tudom, ki lesz a másik, de majd csak lesz valaki, akire nem is számitok, akit már régen elfeledtem és akinek ma újra eszébe jutok. Biztosan el fog jönni. Uj manzsetta-gombokat rakok be és megnézem a szamovár vizét. Ebből ma még sok minden lehet. Én csak teát tudok csinálni belőle, de volt valaki egyszer, aki nagyszerű groggot készített, csáját és más csodálatos, isteni italokat. Tizenegy óra és én hideg vonásokkal, mint egy angol telivér lord, olvasom Anatole Franc egy regényét, amelyben a keleti pompában bővelkedő iró agyondicséri a francia forradalom hőseit, akik egyszerűségre és puritán erkölcsökre kényszeritették az elpuhult és fényűző arisztokratákat. Fél tizenkettő. Egy kicsit értelmetlenül bámulok az órára. Az ördögbe, igy nem esik hanyatt az ujesztendő. Ez a komisz józanság egyáltalán nem Szilveszter- estéjére való. Félénken csilingel az ajtóm felett 'a csengő. Beiebben valaki. Hideg az arca, mint a cukorbabáké és idegesen, szakadozott mondatokkal beszél: — Szervusz, ügy siettem . . . Vártál? . . . Hideg van ... És az emelet, úgy lihegek . . . Készítettél valamit ? A hangjáról megismerem : — Ma punccsal köszöntjük az ujesztendőt 1 — Üjévi üdvözletek. Az újesztendő napján, a hagyományokhoz híven, küldöttségek keresték fel az egyes hivatalok főnökeit, hogy jókívánságaikat tolmácsolják. Minthogy gróf Sztáray Gábor főispán hivatalosan távol volt, a küldöttségek nem tiszteleghettek nála. A vármegye, a város, a főerdőhivatal és a többi hivatalok együttes küldöttségét Horváth Dezső árvaszéki elnök vezette Lőrinczy Jenő alispán elé, melegen üdvözölve őt s a tisztikarok jókívánságait fejezte ki. Lőrinczy alispán a tőle megszokott ékesszólással hosszabb beszédet mondott, amelyben rátért arra, hogy a vármegye államosítás alá kerül, melytől sokat remél. A növekedő kivándorlást nagy nemzeti bajnak minősítette, végül megköszönte a tisztviselők támogatását. A tartalmas, szép beszédet élénk éljenzés követte. — Pupp Antal megyéspüspöknél a vármegye, város és egyéb hivatalok tisztelegtek, melyeknek nevében Horváth Dezső és Fincicky Mihály polgármester fejezték ki a szerencsekivánatot. — Tisztelgés volt Tahy Ábris főesperesnél, Komjáthy Gábor ref. lelkésznél, Hidasi Sándor kir. tanácsos, tanfelügyelőnél, Be- kény Aladár főerdőtanácsosnál és még több hi- vatalfőnöknél. — Kinevezés. A földművelésügyi miniszter Lánczy Antal c. erdőtanácsost erdőtanácsossá, Pásztor Sándor erdőmérnököt főerdőmérnökké, Timkó Imrét, a budapesti földtani intézetnél alkalmazott osztálygeologust, földinket, főgeologussá kinevezte. — A kereskedelemügyi miniszter Popo vies Endre ungvári posta- és távirdatisztet posta- és távirdafőtisztté nevezte ki. — Püspökszentelés. Dr. Novák István eperjesi püspök fölszentelése a jövő vasárnap, január 11-én fog a helybeli székesegyházban végbemenni. Az ünnepélyes szertartást Papp Antal munkácsi püspök fogja végezni dr. Fischer Colbrie Ágost kassai és dr. Lányi József tinnini felszentelt püspök segédkezésével. A tolongás elkerülése céljából a templomba ez alkalommal csak jegy előmutatása mellett lehet belépni, miért is a rendező-bizottság ez utón kéri az érdeklődő közönséget, hogy jegy iránt legkésőbb január 10-ig Melles Gyula tanitónőképző-int. igazgatóhoz (Rákóczi-utca 30.) fordulni szíveskedjék. — Aigner Ferenc nyugdíjazása. A pénzügyminiszter Aigner Ferenc ungvári p. ü. tanácsos, igazgató-helyettest csaknem harminchét évi működése után nyugalomba helyezte teljes elismerése mellett. Akik Aigner finom lelkét, nemes szivét ismerik, bizonyos megilletődéssel veszik tudomásul a nyugdíjazás hírét, mert Aigner Ferenc mindenkor a legelőzékenyebben fogadta az ügyesbajos embereket, akikhez mindig volt egy-egy vigasztaló szava. Az irodalom pártolói azonban mégis örömmel gondolnak arra, hogy Aignter, a novellista, most felszabadulva a hivatalos dolgok súlya alól, még inkább élhet nemes szórakozásának. Az a nagyarányú munka, amelyet kifejtett a Kolozsvári Közlöny, Erdély, Marosvásárhelyi Híradó, Sopron, Bereg, Hölgyek Lapja, Képes Családi Lapok és az ungvári újságokban, még fokozódni fog a hivatalos nyugalom ideje alatt. Reméljük azt is, hogy az „Életből“ és a „Szivek harca“ c. novellás-kötetek száma is megnövekszik. A jó kartárstól, kedves baráttól érzékenyen búcsúztak tiszttársai. A pónzügyigazgatóság tisztikara Kiss Dezső pénzügyigazgató, az adóhivatalé pedig Mocsáry Béla adótáros vezetésével jelent meg a távozó Aigner előtt. A bucsuzásnál érzékeny jelenetek játszódtak le. — Aigner szolgálatát a kolozsvári pénzügyigazgatóságnál kezdte 1877. jul. 7-én. Szolgált még Sopronban, Szatmár-Németiben és Beregszászon. Ungváron 1894. augusztus 30. óta működik. PE Aki a Kathreiner-féle Kneipp malátakávét még nem Hk ismeri, vegyen most rögtön egy csomaggal Ss pró- jVEP ■■E Síén már 23 év éta általánosan kedvelt és j 1 - a ^9i°bfe«ak Ital előállítására éj hagy gyár épült. A legmodernebb gépek és dflUK* műszaki berendezések segítségéve! a ,valódi fc Kathreiner’ előállítására szolgáié híres Kathreiner-féle eljárás még főkélefesbedeff* Aibo A Kathreiner mindig a legjobb ital volt, most *|p|j flMJlp ban a babkávéhoz teljesen hasonSó izénél fogva JEuk önmagát is felülmúlja. gBty (L Fűszeres, kiadós, tápiáló s emellett egész* séges és olcsó: ez a valódi Kathreiner.
