Ung, 1914. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)
1914-06-14 / 24. szám
52. évfolyam. Ungvár, 1914. junius 14. 24. 8zám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . 8 K. 11 Negyedévre . . 2 K. Félévre .........4 K. |! Egyes szám 10 fillér Amerikába: Egész évre 10 korona 60 fillér. Ung vármegye Hivatalos Lapjával együtt : Egész évre . . 14 K. || Félévre ...........7 K. Negyedévre .... 3 K 50 f. —— Nyilttér soronként 60 fillér. = HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése elmére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik mm- ■■ den csütörtökön. ■ TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-ső szám, hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők Felelős szerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. segédszerkesztő: Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése DEÁK GYULA. KI ADÓHIVATALI TELEFONSZÄM 11. == Ä városi választások immár küszöbön vannak. Julius hó 8-án töltik be a kilépő képviselőtestületi tagok helyeit s rövidesen rá megtörténik a tisztujitás. Érthető tehát, hogy a választási mozgalmak is kezdetüket vették, sőt érthető, hogy már jelölések is történtek. A Városi Párt ugyanis, hogy a képviselőtestületben többségre jusson, s igy a város közjavára irányzott működését a biztos siker reményében folytathassa, — szükségesnek találta a választási küzdelemben való aktiv részvételt, s ezért vezérlő-bizottsága már korábban megállapodott a jelöltekben, s jelöltjeinek névsorát az e hó 10-én tartott értekezleten hozla nyilvánosságra. Örömmel állapítjuk meg, hogy e jelölt-névsor felöleli a helyi társadalom minden rétegét, — s nem egyes körök, testületek vagy politikai pártok óhaját igyekszik kielégíteni, hanem minden melléktekintetet félre téve, olyan egyéneket ajánl megválasztásra, akiket — tartozzanak bár egyébként ellentétes irányzatokhoz — a városi működésben egy cél, a Városi Párt közismert helyes programjának teljesen megfelelő cél felé törekvőknek tud és ismer. És ez igy van nagyon helyesen. Mert a város jövő fejlődése, az ungvári közönség jólétének emelése érdekében folytatandó munkálkodás eredményéhez feltétlenül szükséges, hogy a társadalmi béke ne zavartassák, hogy mindazok, akik tehetséggel, akarattal és erkölcsi alappal bírnak a közjó érdekében való működésre, hogy azok együtt is legyenek azon a helyen, ahol az egész város közönségét érdeklő ügyeket intézik. Lehet, — hisz minden igényt kielégíteni nem lehet, hogy a Városi Párt jelölései itt-ott nem fognak teljesen kedvező fogadtatásra találni, — azt meg egész bizonyosra vesszük, hogy a Városi Párt jelöltjeivel szemben lesznek ellentétes jelölések, — ez azonban mitsem fog változtatni már azon az általánosan helyeselhető, és csak az elfogultat örömmel el nem töltő tényen, hogy az első, és véleményünk szerint legerősebb jelölés esz- közlői, a Városi Párt tagjai, dicsérendő körültekintéssel, tapintattal és helyes érzékkel jártak el akkor, amidőn a jelöltek névsorába tényleg a város közönségét minden irányban képviselni hivatott egyéneket vettek fel. A Városi Párt ezen tapintatos tényeért, kell, hogy a nagy közönség teljes elismerését vívja ki magának. Háztartási A város közönsége alig vett tudomást arröl, hogy Csanády Béla gazd. szaktanár kezdeményezésére Ungváron egy rendkívül érdekes és értékes tanfolyam nyílt meg május hó 1-én és zárul e hó végén. Ez a tanfolyam a földmivelésügyi miniszter jóvoltából teljesen ingyenes és kiterjed a főzés és az ezzel kapcsolatos össze s háztartási teendőkre, l ruha-, fehérnemű varrás, szabás, hímzés és. más hasznos tudnivalókra is. Hogy szinte életszükség leányainkat az életre gyakorlati tudnivalókkal is ellátni s képessé tenni őket a háztartás vezetésével majdan reájuk háramló teendők között okos, takarékos, kiszámító gazdálkodásra, azt a nevelés egyoldalúsága mellett bővebben bizonyítgatni talán felesleges is. Azt kellene hinnünk, hogy Ungvár város társadalma két kézzel ragadja meg az alkalmat, hogy a jövő anyáit ebben a gyakorlati kiképzésben részesíthesse. — Csalódás! A tanfolyam, melynek megszervezésében a város is segédkezett s a melynek a g. kath. leánynevelő-intézet adott otthont, — nagy vajúdásokkal tudott csak létrejönni. Az intelligensebb elemekből beiratkozott leányok legnagyobb része a megnyitás küszöbén visszalépett s csak az utolsó pillanatban sikerült a város polgári köreiből összehozni azt a létszámot, amely biztosította aztán a tanfolyamot. Azt kell hinnünk, hogy leányaink a nyári munka terhétől riadtak meg. Hogy ez mennyire indokolatlan volt, meggyőződhetik mindenki, aki a Klenner Edith és Lovas Emma oki. tanítónők és képesített háztartási iskolai tanítónők vezetése alatt álló tanfolyam működését megtekinteni nem restellj. Igazán érdemes meggyőződni arról, hogy teljesen a földmivelésügjd minisztérium által adott felszereléssel 'berendezett főzőiskola mily egyszerű, helyes beosztással, mily szakszerüleg s a takarékosság elveivel összhangban vezeti be a tanfolyam! csoportokba osztott növendékeket az okszerű háztartás tudományába. Tiz-tizenkét tanuló végzi az ebódkészités feladatát; munka bizony kevés jut egyre, de annál több okulás. Nemcsak úgy találomra gazdálkodnak a zsíros bödönben és a konyha kincseiben, de helyes beosztással, számítással fognak hozzá a feladathoz krétával kezükben. Egy 15 személyre szóló ízletes, négy fogásból álló ebédnek a kiszámítását csinálják meg előbb táblán, fillérnyi pontossággal állapítva meg annak költségeit. Megismerik a helyi piac bajait és előnyeit s az Ízletes, talán elegánsnak is mondható ebédet elkészítik, jó izüen el is fogyasztják. És itt jön a legfontosabb! A háziasszonyok bizonnyal kevesen tudják, mibe kerül most a napi élelem. Annál kevésbé tudják havi, sőt évi költségvetésüket megcsinálni. Nos a tanfolyam hallgatói már előre meg tudják mondani, hogy a finom ebéd, salátával, több tésztával, kenyérrel együtt fejenként 47 fillérbe kerül. Csak mérleggel a kézben okosan kell dolgozni. Ezt a mi kisasszonyainknak igen üdvös volna alaposan megtanulni. Üdvös éppen nekik, mert az egyszerű polgárleányka már amúgy is többet ért a főzéshez, hisz foglalkozik ezzel otthon is. De erre a tudományra talán valamivel kevesebb szükségük is van, mint az úgynevezett úri kisasz- szonyoknak, kik a tanulás és előkelő nevelés hosszú évei alatt nem érhetnek reá ezzel a legfontosabb, legszükségesebb tudománnyal is foglalkozni. Melegen ajánljuk a város társadalmának figyelmébe ezt az üdvös tanfolyamot. Természetesen most már csak arról lehet szó, hogy meggyőződjenek arról: mit és mily hasznos dolgot mulasztottak el leányaink és gondolkozzanak a felett: nem lehetne-e egy újabb tanfolyam rendezését kieszközölni most mindjárt, mondjuk: az iskolai szünet alatt, amikor a polgári iskola felPanasz a követ ajkán. Irta Magyar Bálint. Úgy megzavartál, én nagy Uram, Isten, Úgy megzavartál, ki se’ mondhatom. Kinek a bűnön kívül mása nincsen, Hogy én a vétket kötöm, oldhatom ? Nem félsz a néptől, nagy, királyi Fönség, Kinek parancsot küldesz énvelem ? Hogy én miattam boszújokat töltsék, Még megtagadnak egyszer, Istenem! És akkor — óh jaj — ott az utak utján Kiket vezessek én, Uram. eléd? És hogy mehessek majd előre, tudván, Hogy én miattam kevesebb az ég?! . . , Életem szivárványa. Irta Ániáne. Kalászok suttogtak, nap lemenőben volt — Mindenre, ami élt, ezüst harmat szállott. Fehér országúton álltunk mindaketten. Forrón néztük — fatamorganát — az égen — És a tündérotthont maga megtalálta, Ki illett jobban bele, mint ég angyala ? Elképzelem, liliom, jácintok között — Az élet oly szép — szép — fehér csokrot kötött . . . (L. I.) Az ón borongós életem sűrű borúját, sötét felhőjét is kettészelte életidőm közepén szivárvány- színes, ragyogó fény; reményből, hitből, bizalomból, boldog életcélból összeszőtt, rózsás tünemény. Tüneménynek csúfolom, mert félek, ez sem tart örökké, mint minden hagulatom, bármily forró emócióból fakadt. Drága, virágszines. madárdalos, galambszivü szivárványom! Tudod-e te, ki sohsem olvasod szavam, mit jelentesz te nekem ? Életemet. Igaz, csak szerény, kicsi, ronda, vegetáló élet ez az ón tűrő, keresztet cipelő, nem is jámbor éltem, mégis emberélet! „Emberöltőn“ keresztül kell, örömünk is teljék. Emberségesen belátta ezt a mulasztását talán pótolni akaró végzet és szólott: íme, te sokat szenvedett, mártirságra Ítélt, hányattatott lélek, neked is csöppjót örömnek a bánat tengerében! Nesze neked is életnek ajándéka! Nem szállhat le napod ragyogás nélkül. És ide tündö- költette életem középpontjává az ón meleg, égi szép szivárványom! Nem pereg többé könnyharmata Boldog mosoly derül életem horizontján, lelkem mélyéből világosságot árasztva, felleget eloszlatva, lelki szürkeségek szorongó hangulatában. Ember ez az én szivárványos boldogságom! Testi, lelki, vérbeli vérem. Mert ember tehet csak boldoggá embert. Csak embert szerethetünk mindent túlhaladó, mindent átfogó, mindent nélkülöző és elszenvedő szeretettel, öröktüzü lángolással. Szerelmes szerelme akár anyának magasztos, önzetlen érzésében, hő szivdobbanásában, akár szerető asszony hőn égő vágyában: mindenképpen szent akkor, ha semmit sem akar, csupán — szeretetet. Szent a természet rügyfakadása a vén, kérges fák derekán is, melyek még csak nem is ölelkeznek. Némán, komoran állanak borúban, derűben, árnyékban, napsütésben, fagyban, jégesőben, zivatarban, kánikulában és szeretnek — élnek. Ki szólja meg a kérges rózsafát, ha bármennyit virít, bárhányszor hajt ki életet? Uj tavasznak uj mámorán! Uj nyárnak uj káprázatán ! Uj alkalmak szerelmes nászán! Bezzeg, ha az ember; a nő (és nem nő-vény) hozzáhajol a feléje suttogó szomszédlombhoz, szivébe fogadva a rajt’ zengő szerelem dalát, leikébe issza mámoritó pillantását, sziv- bóli ragyogásnak könnyben úszó, könyörgő cirógatását, mert lágy nő, nő és csak nő, kicsit megszédül, kicsit megújul mámoros szópóletnek tavaszmelegóben — mint a kis madár tollát fürdetve forró napsugár özönében — megingott erénye, erélye, fegyelmezettsége, ősi határozottsága konzervatív maradiságában és vége — a jó hírének, nyugalmának, családi boldogságának ott — ahol... Szabad a madárnak ágról-ágra szállni stb. De ember ember legyen. Azért leghelyesebb a szülői szerelem magasztos és szent érzelménél, hő vágyánál maradni. Azt kegyesen megengedjük mi, kedves közvélemény, régi elveinkkel kiélvezni. Kegyes beosztása természetnek, Istennek a fajfentartás .intézménye, célt, vigaszt ad vele ivadékokban. Üres, állati volna nélküle éltünk. Mig igy — a jelent elszenvedjük, elbánkódjuk, elvágyakozunk a — jövő kedvéért. A reményekért, az elvekért, a szép eszmékért, a szépnél is szebb erényekért, amit tovább akarunk oltani, plántálni jövő nemzedékünk karakterébe, szivébe, vérébe, leikébe. Ezért „vagyunk“. Ez cél, ami messziről is fénylik bele az üres létbe. .. Ugy-e, édes cimborám, olvasóm, ki most fejed könyöködre támasztod, önkéntelenül is Ániáné- val voltál ? Te is gondoltál nagyot, mélyet, nehezet — szépet! És még szebb volna, ha szép szóval folytatnék: az eszmét, az élőt. De messze vagyok mindenkitől, aki „különb“ emberszámba megy és mindig csak képzeletben ölelek drága főt, nem sziveket. — Könnyen lehet, senki sem gondol reám — még te sem kókszemü, nagynevű szépem — városi egyéniséged büszke tudatosságáLapunk mai Bzáma 10 oldal,
