Ung, 1913. július-december (51. évfolyam, 28-53. szám)

1913-11-30 / 49. szám

2 (49. szám) 1918. november 30. U N G folyásolni. Fájó szívvel kell megállapítanom, hogy a képviselőtestületi üléseken ily erényekben gyö­nyörködni alig lehetett, de az ellenkezőjén meg­remegnem igen. A képviselőtestület morális alapjának hiányát látom azon jelenségben is, hogy ha már történt tárgyilagos felszólalás, rögtön találkozott hangos ellenvélemény, mely nem követte érvelési modo­rában az előző felszólalót, hanem személyes élű támadással igyekezett — érdekek sugallta - né­zetének többséget keresni és csaknem mindig — sikerrel. Nem bir morális alappal a képviselőtes­tület, mert határozataival legtöbbnyire megsemmi­síti a saját kebeléből kiküldött bizottságainak ala­pos munka és bizonyára komoly megfontolás után hozott véleményes indítványait, lévén erre indító oka ismét az egyesek mellékérdeke, mely mellókérdek mindenkor képes volt a szellemi erők által gyéren látogatott képviselőtestületet a maga számára megnyerni és pedig különösen azért, mert a bizottság azon tagja, ki állásánál fogva a képviselőtestület előtt a bizottság indít­ványát képviseli mindenkor, jobbnak találta az elleninditványnak szó nélkül deferálni. Mindezek mutatják a képviselőtestület bete­ges állapotát, melynek megszüntetése a város jövő életére és fejlődésére való tekintettel tisztán a város polgársága akaratától függ. Küldje kép­viselőtestületbe — a város közönsége — polgá­rainak legjobbjait, mert ezek ismét az elöljáró­ságba csakis morális alappal és tudással bíró egyéneket választanának, az ellenőrzést szigorú részrehajlatlansággal kezelnék és intézkedéseik­ben a liberális haladás módozatait mindenkor a város anyagi tehetségének korlátái között állapí­tanák meg. Ha az ungvári sajtó ezen rövid elmefuttatá­somat érdemesnek találja a további taglalásra és ennek alapján tolla hatalmával Ungvár város pol­gárait egy magas színvonalon álló képviselő- testület alakításának szükségességéiül meggyőzni tudná, nagy bajnak venné elejét és a város össze­ségének őszinte háláját biztosítaná magának. Kiváló tisztelettel: Árky Ákos. A magyar énekekért. . . — Küldöttség Papp Antal püspöknél. — Élénk érdeklődést keltett az Ungvármegyei Közművelődési Egyesület f. hó 22-iki közgyűlésén Kurimay Mihály fögimn. tanár indítványa, amely dr. Nagy József tb. főszolgabíró pótinditványával együtt a legnemesebb hazafiságból eredt. A ma­gyar nyelv előbbrehaladását, az ungvári g. kath. templomokban való érvényesülését célozták az indítványok, melyeknek az illetékes fórumhoz való juttatása végett a Közművelődési Egyesület — amiként múlt számunkban már megírtuk — egy bizottságot választott. A kiküldött bizottság Deák Gyula egyesületi titkár vezetésével f. hó 23-án délben tisztelgett Papp Antal püspöknél, aki a legszívesebben fo­gadta azt. A küldöttség vezetője röviden ismer­tette a Közművelődési Egyesület közgyűlésében Elképzelheti, Asszonyom, hogy e szegény teremtések élete inkább szenvedések láncolata, s ha van közöttük ritkább és nemesebb példány, annak is beteg a szive. Nem tudom, Asszonyom, megváltozott-e, nem tudom, vájjon egy széttaposott, szegény virág láttára, aminőt nyomorék és haldokló társai közül kiemelve itt átnyújtok Önnek, kacagni tud-e még, vagy megvetést érez iránta, avagy talán megsaj­nálja és ápolni tudja; nem is kutatom. Az én halottaimnak nincs feltámadásuk, az ón betegeimnek nincsen gyógyulásuk, de ha nagy- nóha a nap felé forditják szenvedő és fájós fe­jecskéiket, ne csudálkozzék rajtuk, Asszonyom. És ha most, amikor az ősz verőfényébe be­lopja magát a tél, és a maga karcsú alakjára drága szilszkin bundácska simul, aztán az okos és ra gyogó két szeme a gyalogjárón egy elveszett, egy eldobott kis virágot pillant meg, ne taposson rá, hanem gondoljon rám, Asszonyom, hogy talán az én lelkem megfagyott kertjének egyik élőha­lottja az, ami valamikor csak magáért, csak magá­nak élt, és küldjön egy szánó, egy megért mosolyt szegénynek. — Szép Asszony, kérem, ne felejtsen el! tárgyalt indítványt és kérte a főpásztort, hogy az ungvári főgimnázium g. kath. tanulói által beadott folyamodványt, amelyben a magyar énekek enge­délyezését kérik, kedvezően szíveskedjék elintézni és a felnőttek részére is engedélyezze az ungvári két templomban a magyar éneket és a magyar prédikációt. Hangsúlyozta a szónok, hogy emberi számítás szerint hosszú időn keresztül sok szép cselekedetet vihet véghez az ősi munkács egyház- megye püspöke, de mindenesetre a legszebbek egyike lenne a magyar nyelvnek bevezetése a templomokba. A püspököt láthatóan kellemesen érintette a kérés. „Lelkemnek kedves dolgot mondott a szó nokuk tanuló ifjúságunk valláserkölcsi alapon nyugvó neveléséről, — igy kezdte beszédét — származásomnál és neveltetésemnél fogva mélyen átérzem azt az ügyet, amelyet előadni méltóztattak.“ Rátért azután a püspök a Közművelődési Egye­sület titkári jelentésének ezen kitételére : „ ... dol­goznunk kell, hogy a nyelvhatárt minél hamarább kitolhassuk a politikai határig.“ Örömmel állapí­totta meg a kiváló főpap, hogy egyházmegyéje lakosainál a nyelvhatár Ungvárig terjedt, a déli községek már szépen megmagyarosodtak. Nagy örömmel hallja egyesektől, akik a Beszkidek alatt megfordultak, hogy a gyermekek szépen beszélik zengzeles nyelvünket. Egy dolgot azonban nem hallgathat el, itt őszintén, nyíltan el kell mon­dania a következőket: A katholikus egyház hierarchikus szervezetű, melynek alapja az enge­delmesség. A püspöknek pedig ezen erényben jó példával kell előljárnia. A hajdudorogi püspökség felállítása alkalmával ezen egyházmegye liturgikus nyelvéül az ó-görög nyelv állapíttatott meg az apostoli Sznntszék által. A pápai bulla és a bécsi apostoli nuncius körlevele, mellyel az uj egy­házmegye működését életbe lépteti, minden litur­gikus szertartásnál az ó-görög nyelv használatát Írja elő és a magyar nyelvnek csak a nem litur­gikus egyházi ténykedéseknél való használatát engedélyezi, mely igy szükebb keretek közé szorult. Miklóssy püspök ennek folytán a magyar püspöki karban támogatókat óhajt szerezni az apostoli Szentszék elé terjesztendő újabb kérelme kedvező elintézésére, mely a magyar nyelv hasz­nálatára előirt keretek tágítására adandó enged­mény elnyerésére irányul. Mihelyt ez meglesz, ő is a cselekvés terére lép és örül annak, ha a most elhangzott kivánalmaknak eleget tehet. Sőt akkor tovább is halad! Hasonló felterjesztéssel fog élni az apostoli Szentszékhez magyarajku hívei érdekében. Amit lehetett, eddig is megtett. A főgimn. hittanárt felhatalmazta arra, hogy a ruthén tankönyvek helyett magyar könyve­ket vezessen be és az exhortáció, a Rózsa füzér, valamint a Mária-kongregáció keretében kizáró­lagosan a magyar nyelvet használhassák. Azzal fejezte be válaszát a püspök: reméli» hogy benne nem fognak csalatkozni. A választ, amely az ügyet teljesen megvilá­gította, köszönettel fogadta a küldöttség. A fő­pásztor világos, sok reményt nyújtó szavai, ame­lyekben a nagy nemzeti célok 'elérése utáni me­legség sugárzott ki, nagy lelkesedéssel töltötték el a küldöttség tagjait. A hivatalos aktust barátságos beszélgetés követte, amelynek során örömmel említette fel a püspök az Ung tudósitása nyomán, hogy a Köz­művelődési Egyesület közgyűlése egy g. kath. isk. tanítót (Koscsák Gyula, Tibaváraljá) is kitün­tetett 100 K jutalommal a magyar nyelv sikeres tanításáért. A küldöttség vezetőjéhez kérdést inté­zett a püspök, aki az Egyesületnek már évek óta rendes tagja, hogy mennyi az évi költségvetés? Amikor megtudta, hogy bizony szűk keretek közt mozoghat az Egyesület, mert csak 1200 K a költségvetése, évi 100 K adományt ajánlott fel a mai nap emlékére. Éljenzéssel és hálás köszö­nettel fogadta a küldöttség a nagylelkű kijelentést. Azzal a biztos hittel távozott a jeles főpaptól a küldöttség, hogy sikerült egy nagy lépést tenni a nemzeti nyelv diadaláért. A küldöttségben részt- vettek az egyesületi titkáron kivül: Blanár Ödön, Budai István, Fiilöp Árpád, Kurimay Mihály, dr. Nagy József, Románecz Mihály és dr. Tahy Endre egyesületi tagok, akikhez csatlakozott Lepsényi István főgimn. tanár is. — Adventi esti istentiszteletek. Tudatom híveimmel, hogy a szokásos adventi esti isten­tiszteleteket ismét megtartom; minden alkalom­mal szent beszéddel. Az adventi esti istentisztele­tek kedden, december 2 ikán és csütörtökön, december 4-ikén este fél hat órakor kezdődnek a Drugeth-téri állami elemi iskola emeleti termé­ben. Ungvár, 1913. nov. 28. Margócsy Aladár, ev. lelkész. Ruduyánszky Gyula a városhoz. — A vak poéta kérése. — A napokban különös kérés érkezett a város­hoz; különös és megható. Különös annyiban, ilyen tárgyú kérés ritkán érkezik a városhoz; megható, mert Írója egy sorsüldözött ember, akit, amikor még nem érezte az élet nehézségét, min­denki körülrajongott tiszteletével, s hogy sújtotta a nehéz csapás, egyszerre elfeledett ember lett belőle. Mindenki elfordult tőle s ő mégis emelt szívvel viselte az emberek hitványságát, vigaszt talált az imádságban. Néha-néha tollba mondott egy-egy verset s csodálatos, hogy ezek az írott versei csak vallásos tárgyuak, szinte lehelik a vallásos meggyőződést, a sors változásán való megnyugvást. Rudnyánsz ky Gyula az a költő, aki most adott be a vározhoz egy kérést, hogy a most megindítandó Napsugár cimü folyóirata számára a város anyagi segítségét kéri. ' A beadvány a következőképpen szól: Magyarország mai művelődési és gazdasági állapotában kétségtelenül a legfontosabb életbe­vágó feladat hazánk népét, a magyar nemzetet a gazdasági jólét erejével megengesztelni elkesere­désben és mindenáron elősegíteni boldogulását. A gazdasági életkérdés azonban egyáltalán meg sem oldható anélkül, hogy az ország na­gyobb városai ne tűzzék ki a nemzeti közérdekek munkálkodó táborának élére az általános műve­lődési, irodalmi, művészeti törekvések lelkes támogatását és a nemzeti eszmék terjesztését. Én a szépirodalmi és szépművészeti eszmék harcosa, habár két szemem világát elvesztettem, Isten kegyelméből teljes Írói képességgel Napsugár c. folyóiratot alapítok, melynek első száma decem­ber elején fog megjelenni. Legkiválóbb Írók és művészek szellemi közreműködésével, jelentékeny nemzeti munkát óhajtunk sikerhez juttatni. Ezért fordulok a tek. Tanácshoz, minden nemes és jó ügy zászlóvivőjéhez, azzal a kéréssel, hogy a közművelődési célokra való városi alap­ból az én közérdekű vállalkozásomat támogatni kegyeskedjenek. Midőn a tekintetes tanács szives támogatá­sát e beadványban kérem, felhívom nagybecsű figyelmét a mellékelt füzetre, mely a Napsugár külső alakjáról és nemzeti, irodalmi céljairól tájé­koztatja a tekintetes tanácsot. Remélve, hogy a tek. tanács kedvezően intézi el kérésein, vagyok tisztelettel: Ruduyánszky Gyula. « ' ' ' ■ " - !■- ■ ■ ■ ■ Alkohol ellenes nap Ungváron. — November 25. és 26. — Az orsz. kath absztinens kereszt-egylet f. hó 25—26 án alkoholellenes gyűléseket tartott váro­sunkban. A gyűlések sorozata a főgimnáziumban kedden, nov. 25-én d. e. 10-kor vette kezdetét, amikor Papp Antal védnök bevezető szavai után Gébé Péter ünnepi beszédében diszes közönség előtt hangsúlyozta a lélek uralmának a szükségét az anyag, a test felett, ami egyben biztosítéka az ember testi egészségének is. Közismert tény — úgymond — hogy hazánk, főleg a Felvidék népét az alkoholizmus bűne sorvasztja. Aki tehát ez ellen küzd, s jó példával, agitációval, tollal a mértékletesség erényét terjeszti, az nemcsak huma­nitárius, de egyben hazafias cselekedetet is végez. Dömötör György az alkoholizmus szociális vonat­kozásairól beszélt. A magyar faj — úgymond — az alkoholizmus rabja. Meg kell őt menteni az igazi szocializmussal. Az állam, sajnos, keveset törődik a bajjal, mert mint afféle „főkorcsmáros“- nak haszna van a szeszből. Nem félti a szesz­iparral foglalkozók és a szeszárusitók exisztenciá- ját, ha az antialkoholizmus diadalt fog aratni nálunk is, mert más téren is lehet érvényesülni ama 4 millió embernek. Péter József VIII. o. t. alkalmi szavalata után Wnlló Albert párhuzamba állította hazánk alkoholizmusát és alkohelellenes mozgalmát a külfölddel. Majd fejtegette az iszákos- ság káros hatásait, közgazdasági, közegészségügyi stb. vonatkozásban. Külföldi tudósok vizsgálatai­val be van bizonyítva, hogy az alkohol méreg és nem tápszer, s nem is óvszer a ragályos beteg­ségek ellen, sőt inkább gyöngíti a szervezet ellent- álló erejét és a vér baktériumölő képességét. Be­számolt azokról az intézkedésekről, amelyek hazánkban és a külföldön az alkoholizmus leküz­désére életbeléptek, mig nálunk a küzdelem csak embrionális stádiumban van, addig a külföldön már a törvényhozási utón küzdenek a baj ellen, igy az Egyesült-Államok 16 államában 41 millió lélek ól alkoholtilalom alatt. Éppen igy Uj-Zéland A n. é. közönség szives tudomására hozom, hogy a leg­finomabb porosz ■ m gm n mm m m legolcsóbban nálam szerezhető be. :: Telefon 68. KÍIS/ÍN PieuszSántlor, Kaposi-utca 10. Im WnibI 1 Kocsirakománykénti vételeknél napi árban. akománykénti vételeknél napi árban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom