Ung, 1913. július-december (51. évfolyam, 28-53. szám)
1913-09-07 / 37. szám
6 (37. szám) U N G 1913. szeptember 7. házra járással, — falvakon pedig, ahol — eltekintve az uradalmi cselédek változásától — a gyermekszámban alig észlelhető valamelyes változás : a fejlapos összeírást rendelte volna el. Hogy pedig ezen fordítva elrendelt összeírásnak milyen a következménye, legjobban és legszembetűnőbben mutatja az, hogy mig 1904-ben, amikor az első fejlapos összeírás még házról- házra járva eszközöltetett, nem kevesebb, mint 400 be nem iskolázott gyermek volt kimutatható név- és lakás, illetve házszám szerint, addig ma az összeíró városi alkalmazott alig képes 20—20 ilyen gyermeket kimutatni, dacára annak, hogy az utcák hemzsegnek a sok beiskolázatlan gyermektől s az úgynevezett zsidó héder-ek tele vannak a nyilvános iskolába járni kötelesekkel. Ha ezekhez vesszük még a néphullánizást, a ki- és beköltözködők gyermekeit, akik sehol sincsenek bejelentve, paklizzák az iskolát, akkor Ungvár városában az iskolába nem járók minden tanulás és igy tudás nélkül növő proletár-gyermekek száma óriási. Ez igy nincs rendjén, ezen haladéktalanul segíteni kell, mert mig egyrészről a tankötelesek ily nagymérvű beiskolázatlansága, tudatlanul felnövése, erkölcsileg kizárólag az ezen állapotot tétlenül néző városi elöljáróságot terheli, másrészről az iskolák elnéptelenedését fogja maga után vonni. A város elöljáróságának az volna tehát semmi haladékot nem tűrő erkölcsi kötelessége, hogy a fejlapos összeirást úgy, mint 1904 előtt, házról-házra járatva, az összeirási utasítás 2. §-ának betartásával tanítók, és nem egy ember által írassa össze, ami a városra nézve, tekintettel annak amúgy is nehéz anyagi helyzetére, még sokkal előnyösebb is, mert ha a városban, — mint az az utolsó, vagyis az 1904. évi összeirás alkalmával — 4000 óvó- és tanköteles gyermek talál- tatik is, egy-egy gyermek után 8 fillért számítva, az összeg csak 32Ó koronát tesz ki s ha ehhez még hozzávesszük azt is, hogy egy, az ellenőrzéssel megbízott közegnek az iskolába járás ellenőrzéséért havi 20 koronát fizet, akkor is csak 520 koronájába kerülne, s rend volna úgy az összeirás pontossága tekintetében, valamint a beiskolázás és az ellenőrzés körül, és nem kongnának az iskola falai. Ezen néhány sorban rámutattam a beisko- lázatlanság okaira, a város mélyen tisztelt polgár- mesterén a sor, hogy ezen okok el is hárittassanak. A főreáliskola tanári karában újabban a következő változás történt: A kultuszminiszter áthelyezte dr. Böszörményi Sándor tanárt a szombathelyi áll. főreáliskolához és kinevezte Klacskó Olivér szakvizsgálatot tett tanárt az ungvári áll. főreáliskolához h. tanárrá. * A siketnémák intézete köréből. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Dankó István siketnéma- int. tanárt Ungvárról Egerbe, Fialkovits Gyulát pedig Debrecenbe, viszont Tóth Árpádot, a siketnémák debreceni intézetének tanárát Ungvárra helyezte át. Gáspár Árpád és Gyömörey Álfonz alapvizsgát tett gyógyped. hallgatók a siketnémák ungvári intézetéhez rendeltettek gyakorlati szolgálattételre. * Beírások Az iparos- és kereskedőtanonciskolában az 1913—14-ik tanévre szeptember hó 7., 8., 14. és 21-én tartják meg a beírásokat. Felhívjuk az iparos-mestereket és kereskedő-főnököket, hogy tanoncaikat annál is inkább Írassák be, mert azok, akik elmulasztják tanoncaikat beíratni, az 1884. évi XVII. t.-c. 82. §-a értelmében megbírságoltalak. A felügyelő-bizottság. Vegyen kalapot Borosénál. A kút meg a reverenda. Ungvár múltja elég nagy és változatos ahhoz, hogy néha-néha visszaszökjünk egy-egy kedves apróságért. Annál is inkább, mert a jelen úgyis kezd eléggé búsra fordulni. Az alábbi kis történet is a régi kedélyes Ungvárból való. Dier Lajos, néhai pap-tanár az eset hőse. A dolog pedig ott kezdődik, hogy „Dier bácsi“ jó kedélye inellett tudvalévőén főleg arról volt nevezetes, hogy valóságos csoda-geologus volt. így többek között csak ő tudta megmondani, hol kell ásni, ha valaki kút után vágyott. (Akkor még vizet is ittak az emberek. . .) E téren egész szaktekintélylyé nőtte ki magát. Vala pedig abban az időben Ungváron egy igen közkedvelt malomigazgató, akinek szőlője is volt. Kutat akarván ásni a venyige-birtokon, — természetes, hogy ő is teljes bizalommal Dier bácsihoz fordult. Honoráriumképen pedig -— csak úgy barátságból — egy re veranda- ban állapodtak meg. Kimennek együtt, Dier bácsi kezd ásni és végre egy próbaásásnál megállapodik: — Itt lesz a viz! Az igazgató mosolyog, ránéz és teljes nyugalommal jelenti ki: — Látod, látod, én azt úgy is tudtam, hogy itt lesz a viz. Holnap hozzá is fogok az ásatáshoz. Te pedig ezekután reményiem, már le is mondtál a reverendáról? ? . . . Dier bácsi azonban nem volt az az ember, akin csak úgy ki lehet fogni. Hamar kész volt a válasszal: — Én pedig sokkal jobban ismerlek, mint gondolod. Úgyis tudtam, hogy lépre akarsz csalni. . — De . . . — Semmi „de“. Hát tudd meg, hogy nem itt lesz a viz! Hogy pedig hol lesz, azt csak akkor mondom meg, ha kész lesz a reverenda ! Most már az igazgató borult el. Dehát mit lehetett tenni, — szépen haza bandukoltak, a malomdirektor pedig annak rendje és módja szerint megrendelte a — reverendát. Másodszor Dier bácsi már az uj reverendában vonult ki a szőllőbe. Künn pedig odavezeti barátját az — először is kijelölt helyre — é3 jóizü mosoly közt jelenti ki: — Hat látod, itt lesz a víz. . . * A zseniális kotta. Az ungvári Gyöngyösy Irodalmi Társaság nehány tagja, az úgynevezett „Gyöngyösysták“ ezt a bús életet felvidítandó és a kollégiális érzületeket ápolandó — néha napján rendeznek úgynevezett „kedélyes estéket“. Egyszerű, ártatlan kis összejövetelek ezek, — ahol ki feketében mer megjelenni, — hát legalább is öt felvonásos tragédia Írásra ítélik, aki pedig egy-két pohár vinkó- nál jobbat mer inni, hát legalább is öt évig kegy- és jogmentes. Szóval egyszerű, de annál kedélyesebb dis- kurz-esték ezek. (Y. ö. Vita-est, Kedély-est, Nyilatkozó-est, Kritika-est, Eszme-est, Érzelem-est, Megértés-est, érzés, érzelem, beszéd, sok beszéd, jó beszéd . . . Lásd Révai-Lexikon ezután megjelenő köteteit.) Ennyi sok nyaka-tekert „magyar“ kifejezésért ugyan alaposan kikapok Fülöp Árpádtól, — ezért térjünk hát gyorsan a tárgyra. A múlt hét csütörtökjén is kün valánk a Mély-uton. Szép volt, este volt, hűvös volt és örömmel konstatáltuk, hogy az elszánt nyaralás ellenére is — ép a Társaság minden tagja. Mikor már Tinódi Sebestyéntől Adyig „szájhegyre“ került minden jelesünk, s letárgyalva terült el minden filozófiai elmélet, az örök ifjú, jókedélyü Berzeviczy István dúdolni kezdett egy dalt. Egy uj magyar dalt. De csak úgy lassan, halkan, dudorázva magának. De a nóta (nem hiába magyar nóta) utat talált Fülöp Árpádig. Fülöp Árpádig, az aranyszívű, meleg lelkű és különben komoly — poéta- professzorig és cimbalom-tulajdonosig. — Ejnye de szép nóta Pista ! No csak dúdold még egyszer, hadd kottázzam magamnak. Berzeviczy dudol, Fülöp kottázik. Gyorsan, serényen, egész szakavatott kézzel. Még meg is jegyzi. — Hát tudjátok, én csak olyan régi, még Tinódi korából való hangjegyekkel dolgozom. Múlik az idő, szociáltudomány és poezis gyors egymásután váltakoznak, — mig újra felszínre nem vetődik az uj nóta. — No csak, hogy is van? Berzeviczynek valahogy nem jut rögtön eszébe. De nem is kell. Már emelkedik Zombory Dezső, mint honmentő. — Add ide csak Árpád azt a kottát, hisz ón még egész jól olvasom a jegyeket, Zsebéből előkerül a tilinkó, előtte kiterítve a kis kótalap, amiről szószerint játsza, amit Fülöp csak kottázott. A társaság pedig hahotázva hallgatja: »Magasan röpül a daru, Szépen szól« . .. * A kolera és a vigéc. Kolerafélelemmel tele már az egész vármegye. Hála Istennek még az ungi határban nincs baj, — de hiába — a félelmet nem lehet dezinficiálni. A dezinficiálással kapcsolatosan történt aztán a múlt héten az alábbi kis apróság: Szabó Zoltán, ungvári tb. főszolgabiró hivatalos helyiségébe beállít egy kereskedelmi utazó. Nem is valami közönséges, hanem a legveszélyesebbek közül. T. i. körülbelül vagy 50 cikkben utazik. — Tessék kérem főbíró ur . . . — Nem kell! — De kérem, itt van péld . .. — Nem kérek! — Ebből azonban csak . . . — Hagyjon már békét, nem kell! így megy ez már egy negyedóráig, — de az utazó nem zavartatja magát. Szabó pedig már nem tud mit csinálni. Végre egy ötlet. — Jó. Rendelek magánál. De most jut eszembe, hogy uraságod szanaszét utazik az országban, ebben a kolerás időben. így kötelességem mindenekelőtt dezinficiáltatni. — Jaj kérem . . . — Tessék csak befáradni a szomszéd szobába. A szolga pedig már hozza a dezinficiáló készüléket. Szabó pedig még beszól a szobába: — Várjon 5 percig, azonnal megyek a járás- orvosért. Három perc múlva benéznek a helyiségbe, hát a vigécnek hült helye ... Az oldal-ajtón, miként a kámfor — eltűnt. .. KÖZGAZDASÁG. + Tenyész-szarvasmarha- és lódijazás. Az Ungvármegyei Gazdasági Egyesület és az az ung- vármegyei lótenyésztési bizottság f. évi szeptember hó '8-án d. e. 10 órakor Nagykaposon, a vásártéren tenyész-szarvasmarha és lódijazást rendez; melyre ezúton is ismételten felhívja a gazdaközönség figyelmét az Ungvármegyei Gazdasági Egyesület elnöksége. + Lóvásár. A kassai 5-ik honvéd-huszárezred pót-lóavató bizottsága f. hó 26-án Nagybereznán és 28-án Nagykaposon d. e. 10 órakor vásárt tart. + A hegyközség f. hó 14-ón d. e. 11 órakor a városháza nagytermében rendkívüli közgyűlést tart, melyre a szőllőbirtokosokat tisztelettel meghívja az elnökség. + Nem szállítják le a kamatlábat. Az Osztrák- Magyar Bank főtanácsa Wienben ülést tartott, melyen megállapodtak abban, hogy a kamatláb leszállítására ez idő szerint gondolni sem lehet, miután a devizák árfolyamának állása, melyek átlagban még mindig pari felett állanak, nem kielégítő és a nyugati jegybankok is változatlanul fentartják kamatlábukat. Az angol banknál a kamatláb 4 és fél, a franciánál 4, a német birodalmi banknál, valamint Ausztriában és Magyarországon is 6 %. Mindezek után sem értjük, miért kell pénzintézeteinknek 10, 12% kamatot szedni? Kerékpárt és fényképező-gépet wtr Horognál vehet. IRODALOM. * A gyöngeszivü király. Uerozeg Ferenc szim- bólikus, mély értelmű gyönyörű elbeszélése díszíti az Uj Idők legújabb számát, amelyben Hor- kayné is megszólal e héten és ötletesen cseveg az aktuális eseményekről. A *** mögé rejtőző szerző folytatja érdekes társadalmi regényét, melynek cime „Edith.“ Cholnoky Jenő pompás képekkel tarkított cikke e Yellowstone park csodáiról tájékoztat. Lakatos László és Kilényi Gyula elbeszélései, Török Gyula genre-kópei, cikk a piaristák lerombolása alá kerülő házáról, Szabolcsba Mihály és Farkas Imre versei, stb. teszi változatossá a lap szövegrészét. Az illusztrációk gazdag sorozata beszámol a legutóbbi eseményekről. Az Uj Idők előfizetési ára negyedévei-e 5 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest, VI. Andrássy-ut 16. szám alatt van. orvosilag ajánlva a légző szarvak mindennemű megbetegedése miien, tüdőbetegségek., gégehurut, y szám árhuruf, ^.gyermekek gör/élykóija elleiL ^ Kapható mtmfen uyOoyotmrtirímn - Ur Űrt? ÓritUma
