Ung, 1913. július-december (51. évfolyam, 28-53. szám)

1913-09-07 / 37. szám

2 (37. szám)

U N G

1913. szeptember 7.

figyelmeztető szó nem használ. Hatósági intézkedéssel kell a háztulajdonos terhére a kutak környékét ott rendbe hozni, ahol vizet fertőző pocsolyák vannak a kút környékén.

S ha majd a közönség látja, hogy a közegészség és köztisztaság érdekében ily eszközöket is igénybe vesz a hatóság, ha majd látja, hogy a szigorúbbnál szigorúbb rendeletek halmaza nemcsak a kihágási ügyekben hozott büntetések számának szaporítására, hanem tényleg közérdekből, a köztisztaság és közegészség s igy a lakosság minden egyesének jól felfogott érdekében bocsáttatik ki és haj tátik végre, — persze mindig hozzátéve, hogy a végrehajtásnak az egész vonalon meg kell történni, — akkor azután be fog következni az az idő, hogy nemcsak a kolerának, de koleravésznek fellépte esetén sem lesz szükségünk kapkodó eljárásra, mely a közönséget nyugalmából kisodorva, egyúttal teljes bizonyítékát szolgáltatja annak, hogy nálunk — és ezalatt nemcsak Ungvár városát, de az ország nagyrószét értjük — csakis akkor gondolnak az emberi élet ez ellenségének legyőzésére, amikor már házunk küszöbét készül átlépni.

Legyen a mostani kapkodás az utolsó e téren, s legyen jelszavunk a veszély elmúlta után is: ne csak szóval, de tettel is tegyünk a közegészség, a köztisztaság érdekében!

írók és költők.*

— Részletek az ungi írók és költők ismertetéséből. —

II.

Komócsy József.

Komócsy Józseí (1836 —1894.) Küzdelmes és kalandos ifjúkorát vidáman éli át s derült világbölcsességet szűr le belőle. Költészetében az ana- kreoni hangolatok uralkodnak. Vidám, borongó és szerelmes lelkének kedves játékszere a költészet. Változatos mint maga az élet, s bár néha komolyabban elmélyed, sohasem engedi át szívét a csüggedésnek. Sok benne a humoros és a szatirikus elem, de azért van pathosza és vannak ellágyulásai is (Szerelem könyve). Egyéniségének szeretetreméltósága nagyon népszerűvé tette s a közéletben és irodalmi körökben is jelentékeny szerepet juttatott neki; működése különben sokkal közelebb esik hozzánk, hogysem emlékét fölfedeznünk vagy megújítanunk kellene.

Darmay Viktor.

. . . ide tartozik Darmav (Viczmándy) Viktor (1850—1878) Felhők és Csillagok (1872), Újabb költemények (1877) műveivel, ki borongós, ábrándos, képzeleti ködvilágban él, kiforrni korai halála miatt nem volt ideje.

Bérezik Árpád.**

E kor legtermékenyebb szindarabiróinak egyike Bérezik Árpád (sz. 1842 jul. 8-án Temes* >A Magyar Irodalom Története 1900-ig« c. miiből, mely a »Műveltség Könyvtara« vállalatnak XI. kötete. Az irodalomtörténet dr. Ferenczi Zoltán szerkesztésében jelent meg. Szerk.

** Az ungi Írókhoz számítjuk családjának származása révén.

Szerk.

— Jó uram, Santuzzának hívják a leányt, apját Filippó Tostinak, aki régiségkereskedő. Ott van az üzlete a nagy gyógyszertár mellett. Nem is hinnéd, jó uram, mennyi kincs vagyon felhalmozva az öreg FilippóÜüzletében, mely külsőleg biz igen szerényen néz ki. De ha bemennél egyszer! Egyszer, mikor jókedvében van Filippó. Megmutatná neked drága, elrejtett műkincseit: serlegeket, kulacsokat, melyeket a francia katonák hagytak el a nagy hadjárat alatt, egy rozsdás markolata kardot,' mellyel állítólag magát Napóleont sebezte meg egy közkatona, a mi vérünk! Gobelineket. melyek a hires szépségű lady Hamilton szobáit díszítették. Egy iránytűt, mely a genialis Nelson admirális kedvenc iránytűje volt. Láthatsz majd képeket, melyek Rafael és nagy mesterei: Timotes Viti, Perugino és Pinturicctiio remekei. Gyönyörködhetsz Leonardo da Vinci, Michelangelo, Buonarroti régi, ösmeretlen képeiben, Mautegna rézmetszeteiben. Vannak dombormüvei, melyeket Brunellesco készített és egy hires, 1442-ben készült tükörtok, mely Donatello munkája. Egy régi óra, mely XIV. Lajos hálószobájában állott, aztán . ..

— A leányról beszólj! szakitá félbe őt a költő.

Máskor órák hosszát is elhallgatta volna ez

értelmes öregember beszédét, de most türelmetlen volt s szeretett volna némi részletet hallani a leány életéből. És Grifonetto, a sirásó, igy folytatta, abba hagyva a műkincsek száraz felsorolását:

— Jó uram, Santuzzának hívják a leányt. Szépséges mint egy rózsa, kedves, mint a klema- tisz. Kolostorban nevelkedett. De két esztendeje már, hogy hazajött szüleihez. Leereszkedő, de van benne sok büszkeség, mely távol tartja öt az emberektől. Gyakran látom, amint csónakjában ül és olvas. Beszélget is néha velem. Jóságos teremtés. Olyan a lelke, mint a tenger. Mély és tiszta. És miként a tenger, befogad bár sok szennyes folyamot, mégis tiszta marad, úgy az ő

várt). Irodalmi müküdését a megelőző korszakban kezdte s nagy kitartással folytatja máig. Már 1859-ben fellépett (versekkel Ibolyák-ban) s előbb költeményeket, tárcákat, elbeszéléseket, majd politikai cikkeket, humoros apróságokat irt a szép- irodalmi és élclapokba. Hajlama már korán a színpadhoz vonzotta. Többféle műfajjal próbálkozott, irt egy tragédiát is (Kanut gróf), de vig- játókai, bohózatai és népszínművei szereztek neki nevet és népszerűséget. Kezdetben Toldy Istvánnal irt közösen pár népszínművet (Jön a francia, 1863, Az apostol), azóta önállóan Írja darabjait.

Bérezik vigjátékaiban mindjárt kezdetben a maga korabeli politikai és társadalmi élet fél- szegségeihez nyúlt s ezért A fertálymágnások óta számos sikerben volt része. E műve sok idő után az első volt, mely a korabeli magyar politikai és társadalmi élet nevetséges oldalait rajzolta s midőn 1867-ben a budai népszínházban szinre került, érdekes és jellemző karrikaturáival szokatlan sikert aratott, kivált mert a közönség érezte, hogy a husosfazekak körül leskelődő, a hivatal- és haszonvágy vezette előretörő érdemetlenek rajza igaz. Ebben az irányban Tóth Kálmán Nők az alkotmányban és Toldy István A jó hazafiak című darabjaikkal nyomon követték őt. Bérezik mind az említett, mind következő darabjaiban mély gondolatokban, leleményben nem gazdag, a cselekmény művészi fölépitósében, az összeütközések kiélezésében, a főalakok szigorú jellemrajzában nem erős; de a mellékalakokban, kivált a karrika- turákban, a torzalakokban, a nevetséges jellemképekben sok kiválót alkotott. Jellemző tulajdona s egyszersmind kedves vonása az elevenség, vidámság, párbeszédeiben a fordulatosság, ötletes elmésség, mellyel pellengérre állítja társadalmunk nevetséges szereplőit, az üres, fontoskodó politikust, a léhát, az érdem nélkül tülekedőt, a közügy élősdieit, a hivatal- és pénzvágy, a siker hajhászóit, a közélet parazitáit, a rangkórság betegeit, a kisvárosi élet félszeg alakjait, a protekció-keresőket, megyei szájhősöket, korteseket, segélyezőket stb. Mindezekben mint Kisfaludy Károiy utóda vagy hagyományainak követője lép föl, kire kedvessége is emlékeztet.

Somló Sándor.

Somló Sándort (eredeti néven Hlavathy Ödön, a Kisfaludy S. ismert regéjének hatása alatt vette fel irói nevét, sz. 1859-ben) szenvedélye már mint tanulót 1875-ben a színi iskolába vitte, _ azóta csakis hivatásának és a költészetnek s kivált a drámairásnak élt. Több éven át igazgatta a Nemzeti Színházat s jelenleg a Szinmüvószeti Akadémiának igazgatója. Somló termékeny szellemmel és nagy változatossággal veszi tárgyait a regéből, mondából s kivált a régibb római, görög, a nyugati népek és hazai történelemből, tehát a való és képzelt világból egyaránt. Ott érzi jól magát, ahol alkalma van Vörösmartyéra emlékeztető, lírai hevü dikcióját alkalmazni. Bárha a lirában élete küzdelmeit, csalódásait, szerelmét vonzón énekli meg, munkásságának igazi tere a dráma s ebben kivált a regős dráma. Irt tragédiát, komédiát és színmüvet. Alapelve általában az, hogy a drámában a főszemélyeknek jellembeli átalakuláson kell átmenniük. A történelmen gyakran nagy változtatásokat tesz, hogy a szenvedélyt nagyobbnak, az összeütközést félelmesebbnek rajzolhassa. így legnagyobb sikerű tragédiájába, Fra Girolamo-ba, belevitte Girolamo szerelmét Ghitta iránt. Mint mesterei, szereti a fényes diklelkéhez sem tapadhat szenny soha, mert mély és tiszta az, mint a tenger. . . Egyszer azután azt beszélték, hogy signorina Santuzza Tosti menyasz- szonya lett Piero della Signorellinek, egy festőnek.'Elmentem hát szerencsét kívánni. Boldogan köszönte meg kívánságaimat és elmesélte, hogy már régóta szeretik egymást.

Szegényke, nem sokáig volt boldog. Piero della Signorelli beteg lett, halálos beteg. Éjjelnappal virrasztott mellette hűségesen a leány, de hiába! És mikor már utolsó óráit élte Piero della Signorelli, akkor ajkaihoz emelte Santuzza kezét és igy szólt:

— Santuzza! Meg fogok halni! Egyedül Téged sajnállak itthagyni. Esküdj hűséget nekem! Nem kell sem pap, sem tanú. Esküdj hűséget nekem, hogy nyugodtan halhassak meg.

És Santuzza megesküdött.

A beteg folytatta:

— Santuzza. Akarod-e, hogy zavartalan álmo- dással pihenjek síromban? Hűségedről fogok álmodni. De meg kell Ígérned, hogy mindennap könnyeiddel áztatod síromat. Ha egyszer elmulasztód, elvesztem siri nyugalmamat. Ha egyszer elmulasztod, tudni fogom, hogy hűtlen lettél.. .

Santuzza zokogott, forró könnyeket hullatva kedvese kezeire, arcára.

így, igy Santuzza, szólt halkan a beteg . . . És azóta mindennap kijár a szomorú leány a temetőbe, a menyasszony, aki hűséget esküdött és akinek a leiké olyan mint a tenger: mélységes és tiszta . ..

Szerette a Halál kertjét és remegő izgatottsággal hallgatta a sirásó beszédét. Elővette mandolinját és játszott rajta. Nótákat, melyeket Grifo- nettotól, a sírásótól tanult.

Közben leszállt az alkony. A temető lombjai titokzatosan susogtak, elült a szél, elhangzott a madárdal és a költő szivében édes, mélységes érzelmek lopóztak.

ciót, a ragyogó nyelvet, ebbeli heve gyakran elragadja s emberei bizonyára többet beszélnek mint kell. Képzelnie nem elég valószerü, de mindig nemes, emelkedett s ha egészben a regés romantika az ő világa is, de mégsem a valóság és történelem érzése nélkül. Ezért a költői és szini hatás összeegyeztetésén is sikerrel munkálkodott.

Bárd Miklós.

Bárd — valódi nevén Kozma Ferenc (sz. Marcaliban, 1857 febr. 26-án) — 1878 óta katona s jelenleg őrnagy.* Mint műegyetemi hallgató, Rónay Kálmán néven irt költeményeket. Azután soká nem irt s 1897 tájt nyúlt újra tollhoz. Első gyűjteményét a Budapesti Hirlap adta ki Versek címmel 1902-ben, Rákosi Jenő előszavával. Ezt követte 1903-ban a Bacsó Pál és egyéb versek, majd Versei összegyűjtve (1904) szintén Rákosi előszavával. Egyike a rokonszenvre legméltóbb újabb költőinknek, aki élénken őrzi legnemesebb költői hagyományainkat. Mint mesterét, Aranyt, főképpen mély gondolatokkal, nemes elvekkel kapcsolt őszinte, férfias érzés, igen komoly műgond, erős fajszeretet és stilisztikai, olykor talán túlságos aprólókosság jellemzi. Amit ir, mindig átérzett tapasztalat hatását teszi, kerül minden szenvelgést, álórzésfitogtatást. Nemes felfogása van mindenütt az igazi fórfiönérzetről, független lelki életről s a költői lélek emelkedő vágyáról. Bár elfogja őt is gyakran a fájdalmas borongás, szereti az életet, a küzdést, szépen énekli meg komoly szerelmét, anyját, családját, a hitet, természetet s néha szimbolizálva nemzete küzdelmeit. Nyelve tősgyökeres magyaros. Elbeszélő költeménye nem ér föl lírai költeményeivel. Valójában csak egy éjjeli dőzsölés rajza egy kiváló, de magát fékezni nem tudó alföldi nemes életéből, akin csak neje tud uralkodni, és mikor ez elhagyja, agyonlöveti magát a csábitóval, mint aki maga Ítéli magát méltónak a halálra. A duhaj ivójelenetben vannak jó részek, de az egészen némi erőszakoltság látszik s a kifejlés vázlatos. A fő- suly a dőzsölés közben jelentkező lolkiélet rajza s ebben valóban vannak jól sikerült részek, de itt is lehetne világosabb.

Ä kolera.

— Szomszédban a veszedelem. —

Nem ijeszteni, csak figyelmeztetni akarjuk olvasóközönségünket abból az alkalomból, hogy a szomszédos Bereg vármegyében kiütött a kolera.

Az első nap, szept. 1-én, amikor Bereg vármegye alispánjának értesítése folytán elterjedt a városban a kolera kitörésének hire, szinte kétkedőén fogadták az emberek a veszedelemről szállingózó tudósításokat. Másnap azonban, amikor Borzeviczy rendőrkapitány falragaszokon tudatta az eseményt, már más szemmel nézte mindenki a veszedelmet. A rendőrkapitány figyelmeztetése különösen a tisztaságra szorítkozik. Szigorú pénzbüntetés terhe alatt köteles mindenki tisztán tartani a lakását, háza táját. A rendőrség közegei az elmúlt héten sorba vették a lakásokat, megvizsgálták az udvarokat és a figyelmeztetéseket megtették. A kifogás alá esett udvarokat és lakásokat

* Most már alezredes. Szerk.

Szerette a Halál kertjét és szerelem lakozott im szivében. Nótái már nem valánalt szelíd, ábrándos dallamok, hatalmas, vágyó akordokká nőttek azok és vadul csengtek az éjszakában.

A leány nem jött. Ma nem volt a sírnál, — gondolá Paolo — és eszébe jutott a leány esküje.

És maga sem tudta hogyan, miért, ráborult Piero della Signorelli sirhalmára és forró könnyeivel áztatá azt. Azóta már hatszor pirkadt és hatszor szállt le a nap és a gyászleány, Santuzza nem jött. De a költő minden alkonyboruláskor megöntöző könnyeivel Piero della Signorelli sirhalmát.

Mikor hetedszer borult alkony a temetőre, eljött a leány. Arca szenvedő, halovány, szemsugara lázasan villogó. A sírra borult és felzokogott, aztán halk, elcsukló hangon szólt:

—- Pierom! Én jó uram! Beteg voltam, azért nem jöttem Hozzád. Jöttem volna betegen is, lázban, de nem engedtek, reám csukták az ajtót. Bocsáss meg én Pierom, hű maradtam Hozzád!

Paolo hallotta e szavakat és borzadva gondolt saját esküjére. Piero della Signorelli meg fog bocsátani... De ha ö megszegi esküjét, eljön érte az Élet ura: a Halál. És fülébe zúgtak utolsó szavai: érted jövök! Hallotta a csontzörgést és megreszketett egész valójában. Tudta, hogy a Halál nagy és kegyetlen ur, nála nincs bocsánat vagy kegyelem!

A leány felkelt a sirról, megtorló könnyes szemeit s a költőhöz lépett. Halkan, szeretettel szólt:

— Köszönöm jóságodat Paoló! Grifonetto, a sirásó elmesélte, mily hűségesen ápoltad önkönnyeiddel elhunyt kedvesem sírját. Szívből köszönöm . . .

Szerette a Halál kertjét és szerelemmel gondolt Santuzzára. Azóta mindennap beszélt vele. Egyszer nem vette észre a leányt, aki halkan leült mellé a sírra és szívhez szóló, szerelmes dalt játszott mandolinján, halkan dúdolva a dal szövegét, mely szerelemről szólt és itt született a teme-