Ung, 1913. július-december (51. évfolyam, 28-53. szám)
1913-08-24 / 35. szám
6 (35. szám) U N G 1913. augusztus 24. TANÜGY. Kinevezések. Papp Antal munkácsegyházme- gyei püspök lzay Margit polg. iskolai tanitónőt az ungvári g. kath. tanitónöképzö intézethez segédtanárnőnek; Saáger Berta polg. iskolai tanitónőt az ungvári g. kath. polg. leányiskolához tanítónőnek; Zalka Erzsébet polg. iskolai tanitónőt az ungvári g. kath. polg. leányiskolához se- gédtanitónőnek; Rikly Olga latorcafői tanitónőt Szőllősegresre tanítónőnek kinevezte. * Véglegesítés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Zsembai Ferenc ungvári siketnéma-int. tanárt állásában véglegesítette. * A beiratások az áll. polg. leányiskolában a következő sorrendben történnek: Szept. 1-én d. e. 9 órakor az L, szept. 2-án d. e. 9 órakor a II., d. u. 3 órakor a III., szept. 3-án d. e. 9 órakor a IV., d. u. 3 órakor a női kézimunka-tanfolyambeli I—II. oszt. és azon tanulóknak beiratása — ha még lesz hely — akik a kijelölt időről elkéstek. A beiratáshoz minden tanuló személyesen és szülőjének, gyámjának, vagy ezek helyetteseinek kíséretében tartozik megjelenni s aki először jön az iskolába, az születési anyakönyvi kivonatát, múlt évi iskolai bizonyítványát és himlő-, illetőleg újraoltási bizonyítványát előmutatni tartozik. Bármelyik bizonyítvány hiányában a tanuló nem írható be. Aki már járt valamelyik osztályba, az csak isk. bizonyítványát mutatja be. A tandíjmentesség iránti kérvényt, valamint azon izr. tanulók folyamodványát, akik szombaton az irás, számolás és rajzolás alól fel akarják magukat mentetni, a beiratkozás alkalmával kell beadni. * Beiratások elhVasztása. Az ungvári g. kath. tanitónöképzőben, polgári és elemi leányiskolában a beiratások a még folyamatban levő építkezések miatt a főtiszt, egyházmegyei főhatóság intézkedése alapján pár nappal elhalasztatnak. A sorrend a következő: szept. 8-án fölvételi, különbözeti és javitó-vizsgálatok; szept. 9. és 10-én a nyilvános tanulók beiratása; szept. 10-én d. u. 3 órakor a képző-intézet I. osztályába fölvett növendékek megvizsgálása zenei hallás és testi épség szempontjából; szept. 11-én az iskolai év megnyitása. Ungvár, 1913. aug. 22. Melles Gyula igazgató. * Beiratások a r. kath. elemi iskolában. Az ungvári r. kath. elemi fiú- és leányiskolákban az 1913—14. tanévre a beiratások szeptember hó 1., 2., 3., 4. és 5-én lesznek és pedig délelőtt 8 órától 12-ig. Magas összegű kölcsönöket folyósítunk rőfösáru, arany, ezüst :: és egyéb ingóságokra. KLINGER ÉS TÁRSA hat. eng. zálogháza, Uj-tér 1. szám. * # A kis fejszámoló. A kis Jenő az elemi iskola első osztályába járt... A legelső tanuló volt az osztályban. Játszi könnyedséggel fogta fel a tudományok alapelemeit: az Írást, az olvasást, számtant és a többi szörnyű nagy tudományokat. Büszke is volt rá a jóságos tanító bácsi... Különösen kitűnt nagy fejszámoló tehetségével. Elérkezett az évvégi vizsgálat... A szépen felöltöztetett, izgatottan várakozó gyermekek ün- nepies arcú papái, mamái zsúfolásig megtöltötték a csokrokkal, virágokkal remekül feldíszített termet.. . A számtanból következett a felelés. Az elnök kihívta az első eminenst: a kis Jenőt. Gyönyörűen megfelelt minden kérdésre. Élvezet volt hallgatni. A tanító ekkor felhívta az elnök figyelmét nagy fej számoló tehetségére. — Jól van... Majd mindjárt kipróbálom. — Hát mondd meg nekem azt, kedves fiacskám, — szólt az elnök mosolyogva a kis Jenőhöz, — hogyha egy fán ül tizenegy veréb, valaki közéjük lő és eltalál belőlük ötöt, mennyi marad még a fán ? . . . A hallgatóság közt ülő édesapja és még egy- néhányan integettek az elnök háta mögött, hogy egy sem marad. De a kis Jenő lenézve ezt a nagy járatlanságot a számtan jeles tudományában, mint egy rendíthetetlen tudós vágja ki: — Akkor marad még a fán — hat veréb! Óriási nevetésbe tört ki a közönség. — Helyesen számítottad, fiacskám! — szólt az elnök a csodálkozva körülnéző kis mathema- tikushoz fordulva. — Csakhogy ennél a példánál mást is figyelembe kellett volna venni... Ugyanis, ha tizenegy veréb közül lelőnek ötöt, akkor a többi nem marad a fán, hanem — elrepül!... A kis Jenő azonban nem hagyta magát csak olyan könnyen lefözni, hanem határozottan jelentette ki: — De mégis ott maradt a fán az a hat veréb!. .. Az elnök csudálkozva kérdi tőle: — Hogy-hogy? ... — Hát azért, — mert süketek voltak ... * Megijedt páciens. Egy túlságosan kövér orvosról szól ez az anekdóta. Történt egy alkalommal, hogy egy fiatal ember állított be az orvoshoz. Az előszobában a doktor neje fogadta, akit megkérdezett a jövevény: — Itthon van a doktor úr? — Igen, itthon! ... De még alszik. Várjon egy kicsit, megnézem, hogy bemehet-e? . . . Ezzel bement a szobába, hol férje, az orvos még az ágyban feküdt, de már nem aludt. — Kérlek, egy fiatalember vár rád! .. . Beengedhetem ? — Igen! . . . Csak engedd! . . . Kimegy az asszony és beengedi a fiatalembert. Az benyit az ajtón. De mikor meglátja a borzasztó kövér orvost az ágyban, egy pillanatra meglepetve áll meg az ajtóban, aztán megfordul és — kirohan. Az orvos mérgesen kiált utána: — Hej!... Barátom!... Hát miért szalad el ? Mire az visszafordul és úgy mondja: — Hát tetszik tudni doktor ur, azért kerestem önt, hogy valami kövérség elleni szert kérjek, de úgy látom, hogy — nem jó helyen járok! . . . * A becsapott halálraítélt. Egy társaságban arról beszéltek, hogy nemrégen egy halálraítélten próbálták ki azt a feltevést, hogy a képzelődés is előidézheti a halál beálltát. Az elitéltet ugyanis lefektették és azt mond ták neki, hogy most felvágják a karját és csep- penként fog elvérezni. Erre bekötötték a szemeit és egy késnek —» nem az élével, hanem — a tompa részével megdörzsölték a karját, azután pedig egy edényből — úgy, hogy a karját is érte — langyos vizet csepegtettek le . . . Az elitéit — ki azt hitte, hogy igazán felvágták az ereit — hallotta ezt a csepegést.. . Elkezdett panaszkodni suttogó hangon: — Jaj, de fáj a karom! ... Érzem, hogy ömlik a vérem! .. . Folyton gyengülök . .. gyengülök .. . Is-te-ne-eein ! . . . Vé-ge-e em van! .. . Egy nagyot rándult és — meghalt . . . A társaságból ekkor egy fiatal, bájos uri- leányka felkiáltott: —• Jé!... Hogy haragudhatott a másvilágon ez a szegény halálraítélt, mikor megtudta, hogy — ilyen csúnyán becsapták! . . . j j_ő íiSnÉsosnAS K£RE1A MKWÖK1M POMÁNI [OORSZAS NÓ!n0RS?Á6 57WÍÜ10SSIÍ6 RANCmORSMS AUSZTRIA U$5YAR0RSZJÍ6 gummisarkot az egész világ ismeri és dicséri ! Cipészétől határozottan csak a valódi uj BERSON-gummisarkot kérje, arany dobozban s utasítson minden utánzatot viss-a. Bersonmfivek, Budapest, VII. Vegyen kalapot Borossnál Tekintetes Mittelman gyógyszerész Ur, Ungvár. Szíveskedjék számlámra az Ön „Li- liom“-kenőcséből kettő száz (200) tégelyt forduló postával küldeni. Budapest, 1913. jun. 14. Tisztelettel: Török József, gyógysz., Király-u 12. KÖZGAZDASÁG. + Tenyészlódíjazási hirdetmény. Az ungvárme- gyei lótenyésztési bizottság elnöke közhirré teszi, miszerint a nagymóltóságu magyar királyi föld- mivelésügyi minisztérium és az Ungvármegyi Gazdasági Egyesület adományából kizárólag kisgazdáknak Ungvármegye területén nevelt anyakancái csikóikkal és három éves kancacsikói jutalmazásban fognak részesülni. Nagykaposon, 1913. szept. hó 8-án délelőtt 10 órakor a vásártéren, az Ung folyótól délre eső községekből. Összesen 16 dij, — 120 koronától 20 koronáig. Szobráncon, 1913. szept. hó 10-én, délelőtt 10 órakor a vásártéren, az Ung folyótól északra eső és a felvidéki községekből. Összesen 9 dij, — 100 koronától 10 koronáig. Az elővezetett kancák fedeztetési jegye előmutatandó. Az 1912. évben díjazott anyakancák és csikók, amennyiben tavalyi (1912.) évi tulajdonosaik birtokában vannak, a dij visszatartott felének kiadása céljából bemutatan- dók. Ungvár, 1913. évi augusztus hó 14-én. Csuha István, gazdasági egyesületi ügyv. alelnök. Ber- náth Zoltán, lótenyésztési bizottsági elnök. + Gazdák figyelmébe Az Ungvármegyei Gazdasági Egyesület Elnöksége felhívja a gazdaközönség figyelmét az alábbi miniszteri rendeletre. 6900—1913. ein. sz. A m. kir. földmivelésügyi miniszter rendelete az Országos Gazdasági Munkáspénztárról és a gazdasági cselédek, valamint a gazdasági gépmunkások baleset esetére való biztosítása és betegség esetében való ellátása tekintetében irányadó törvényes rendelkezésekről szóló 1913: XX. t.-c. életbeléptetése és végrehajtása tárgyában. (Valamennyi vármegyei és városi törvényhatóságnak, Budapest székesfővárosnak, Fiume kir. kormányzójának.) Az 1913: XX. t.-c. 4. §-ában nyert felhatalmazás alapján a m. kir. kereskedelemügyi miniszter úrral egyetértőén rendelem: Az Országos Gazdasági Munkáspénztárról és a gazdasági cselédek, valamint a gazdasági gépmunkások baleset esetére való biztosítása és betegség esetében való ellátása tekintetében irányadó törvényes rendelkezésekről szóló 1913: XX t.-c. mai napon lép életbe. Az 1907: XIX. és 1912: VIII. t.-c. egyes rendelkezéseinek eltérő magyarázata folytán a gazdasági alkalmazottak biztosítása körül zavarok fordultak elő. E zavarok végleges megszüntetése céljából hozatott az 1913: XX. t -c., melynek 2. §-a a gazdasági alkalmazottakra nézve eddig is érvényben volt törvények felsorolása mellett kétséget kizáró módon megállapítja, hogy ezek, és pedig sem a gazdasági cselédek, sem a gazdaságokban alkalmazott úgynevezett szegődményes iparosok, sem pedig a gazdasági gépmunkások — ideértve a képesített (vizsgázott) fűtőt is, még ha közönségesen gépésznek nevezik is — az 1907: XIX. t.-c - ben betegség és baleset esetére megszabott biztosítási kötelezettség alá semmi körülmények között sem vonhatók, s a gazdasági alkalmazottak közül egyedül a képesített gépkezelő (vizsgázott gépész) az, a kit mind betegség, mind baleset esetére az 1907: XIX. t.-c. értelmében kell biztosítani. Most tehát, amidőn az 1913: XX. t-c. minden kétséget kizáró módon nyilvánvalóvá teszi, hogy a gazdasági alkalmazottak az ipari munkásbiztosi- tásba be nem vonhatók, elvárom a közigazgatási hatóságoktól és községi közegektől, hogy az e tekintetben eddig fenforgott zavaroknak az érdekeltek megfelelő felvilágosítása utján is elejét fogják venni, de viszont őrködni fognak arra, hogy a gazdasági alkalmazottak mindazon segélyekben részesüljenek, amelyeket számukra a törvények úgy betegség, mint baleset esetére előírnak. Az 1912: VIII. t.-c. 12. § a a kötelező balesetbiztosítást elmulasztó munkaadókra, illetőleg gazdasági gép- tulajdonosokra — teljes kártérítési felelősségük fenhagyása mellett — 100 koronáig terjedhető pénzbüntetést szab és tőlük a dijak utólagos behajtását rendeli el. Az uj törvény értelmében a gazdasági alkalmazottak biztosítására szolgáló intézmény ezt a nevet viseli: „Országos Gazdasági Munkáspénztár“, mindaddig azonban mig az intézmény régi nevét viselő nyomtatványkészlet tart, az felhasználandó. Budapest, 1913. évi julius hó 3-án. Báró Ghillány Imre, s. k. * * 11 A legdivatosabb u levélpapír Székely és Illés papirkereskedésében. ^-----------------------------------rrrr—,
