Ung, 1913. január-június (51. évfolyam, 1-27. szám)
1913-03-16 / 12. szám
1913. márc. 16. U N G szer szerepeltek az elsőhöz hasonló nagyszerűséggel és dicsőséggel. „Az e^érke“ c. vig jelenetben Farkas Erzsiké, Virányi Rózsika és Sztripszky Aladár ügyeskedtek és méltán rászolgáltak a tapsra. Befejezésül mit Írjunk ? A márc. 9-iki hangverseny sokáig fog élni az ungváriak lelkében. A kiválóság eltörölhetetlen nyomokat hagy. Megnyílt a hatósági hússzék. — Egy korona a marhahús kilója. — Hosszas huza vona és készülődés után végre teljesedésbe ment mindnyájunk egyik legsürgősebb óhaja, — a múlt héten megnyílt Ungváron a hatósági hússzók. A városi árucsarnok (az I. sz. posta hivatallal szemben) egyik sarki üzlethelyiségén megjelent a megváltó cég-felirat és a múlt héten a marhahús kilóját koronájával már ki és mérték. Tájékoztatásul közöljük, hogy a hússzék, — amikor csak van anyag — minden délelőtt nyitva van és az árusítást a városi rendőrség őrzi ellen. A hús — tudvalévőén kényszervágásokból és az állatorvosok által ide utalt állatokból kerül ide, állandó állatorvosi felülvizsgálat alatt áll és így teljes bizalommal vásárolhatja bárki is. Megjegyezzük, hogy nem csak marhahús, hanem esetenként egyéb hús is kerül kimérés alá. Ezzel a nagyfontosságu intézkedéssel hisszük, hogy végre az ungvári húspiacon megszűnnek azok a botrányos anomáliák, amelyek ellen eddig majdnem sikertelenül emeltük fel tiltakozó szavunkat. És talán-talán az abnormális árak is rendes mederbe terelődnek, — mert ha továbbra is így tartanak az állapotok, — akkor már a legkomolyabban kell követelnünk a hatósági mellé — községi hússzéket is. Képek — és piktorok. — Szepesi Kuszka eltűnése. — * Kisütött az első tavaszi nap, az ibolya még meg sem jelent a korzón és mégis, — új hangulat költözött a tavaszelői légbe. Az emberek művészetről, piktorokról, hangulatról diskurálnak a mostani hangulatlan világban és akaratlanul is meg kell hajolnunk Sólymos i rendező előtt, — aki a nagy magyar mesterek gondolatait ide telepítette ebbe a városba, — éppen most, — a tavaszfakasztó hangulatba. Tényleg, ma társadalmunk legállandóbb témája a „Sólymos L-tarlat“. „Vett-e képet“, „Melyik tetszik“ ? „Mit fog venni“ ? — ezekkel a kérdésekkel ostromoljuk egymást, és a Vihorlát alján az igazi magyar művészi piktura mindinkább több müpártolóra talál. * Az elmúlt hót különben egy speciális szenzációval is szolgált. Szepesi Kuszka Jenő, — a magyar piktura büszkesége, — József főherceg, Ipsi- lanty hercegné és a magyar mágnásvilág dódelge tett kedvence a múlt héten homályos körülmények között eltűnt budapesti lakásáról. És érdekes, — ami különben érthető, — a Kuszka képek körül egyszerre óriási érdeklődés támadt a kiállításon is. Az igaz, hogy Kuszka a Solymosi-kiállításon legsikerültebb dolgaival van képviselve. Ott van a „Pásztortüz“, „Tavasz a Tátrában“, „Zayugróci részlet“ és egy kis tájképe, — mindmegannyi részlete a mester vérbeli művészetének. S ki tudja, többet fest-e még? Az érdeklődés után ítélve, úgyiátszik a Kuszka-képek itt is fognak maradni Ungváron. * A szenzációs kiállítás sikerének legeklatán- sabb bizonyítéka különben az, hogy a múlt héten lejárt záró terminust nem lehetett' betartani. Az érdeklődésnek olyan foka jelentkezett, hogy Solymosi kénytelen volt a kiállítás tartamát egy héttel meghosszabbítani. így tehát a kiállítás csak ma, — vasárnap — este 7 órakor zárul végleg. Ezt a hetet a rendező felhasználta arra, hogy a legsikerültebb, újabb müveket is bemutassa Ungvár közönségének. A múlt héten kiegészítésként kitűnő dolgai jöttek Olgyay Ferencnek, Erdössi Bélának, Papp Emilnek," Bosznay Istvánnak, Heyer Artúrnak, Neogradynak. Zár kóczynak és még számos kiválóságnak. Nyomában óriási is volt az érdeklődés s nem egy kép elkelt mindjárt melegében. De elsőrangú dolgok várnak még eladásra, és hisszük, hogy a művészet iránt érdeklődő közönség megragadja ezt az utolsó napot, hogy lakását elismert mesterek képeivel díszítse. Annál is inkább, mert hiszen az árak igazán a legreálisabbak. * Még csak néhány pozitív eredményt. Már eddig is több mint 60 kép kelt el, és még több értékes képre folyik alkudozás. A múlt hót óta már többen másodízben is vásároltak, és a vásárlók megközelítő névsorát adjuk a következőkben: Mazuch Ede, Dr. Virányi Sándornó, Sznist- sák Nándor, Molnár Imre, Gasparik Pál, Horváth Dezső, Dr. Barta Viimos, Dr. Ackermann Fülöp, Dr. Herz Mór, Dr. Kemény Zsigmond, Kaminszky László, Kucharek Endre, Dr. Kovács Ödön, Szlovák Ignác, Mauks Julia, Müller Vilma, Nagy Gyuláné, Bene Ferenc, Mittelmann Jenő, Zókány József, Aczél Arnoldné, Szaploncgy Endre, Zboray Bertalan, Weisz Mór, Antal Miklóe ós móg többen. — Ünnepi istentisztelet és úrvacsora- osztás. Ezúton is tudatom híveimmel, hogy nagypénteken s húsvót első ünnepén a Drugeth-tóri állami elemi iskola emeleti termében délelőtt tiz órakor ünnepi istentisztelet és úrvacsoraosztás lesz. Ungvár, 1913. március 13. Margócsy Aladár, ev. lelkész. (12 szám) 3. Hírek bolgár kertészeinkről. — A fiatalok visszajönnek! — * A Balkán-háborúba indult bolgár kertészeinkről már annyiféle hir szállingózik, hogy szükségesnek tartjuk most már a közönséget a dolgok igazi állapotáról tájékoztatni. A múlt hét csütörtökjén jött vissza Bulgáriából Gergi Bajdakó, az ungvári „Kompánia“ munkavezetője és az itt lévő tiz 15—19 éves bolgár suhancokkal már hozzá is fogott a munkához. Munkatársunk a telepen levő „kutyábbankereste fel az öreg Bajdakót, aki a telet falujában, Draga- novoban (a Duna mellett) töltötte ós így az egész háborúból semmit sem látott. Kérdésünkre előadja, hogy a jövő héten megjön az ungvári „gazda“, Kucárovics Cáni is és körülbelül 10—15 tizenkilencóves gyermeket hoz magával, akikkel továbbra is lógják művelni a földeket.. A háborúba Ungvárról 25-en mentek, ezek legnagyobb része él. — dacára hogy 5—8 csatában is részt vettek de ezeket az állam nem engedi vissza, minthogy nagy szükség van rájuk odahaza. A bozosi „kompániádból azonban csak a gazda tér vissza, — a többiek mind hiányzanak. A bolgár nép hangulatára vonatkozólag elmondja, hogy már nagyon szeretnék, ha vége volna a háborúnak. Sok család van már nyomorban, de ezeket az állam segélyezi eleséggel. De Drinápoly elestót móg ezek az egyszerű emberek is szívből kívánják. A jövő héten tehát már teljes erővel megindul a munka a telepen és így zöldségszükségletünk egyáltalában nincs veszélyeztetve. A VÁRMEGYE. A közigazgatási bizottság ülése. — Márc 11. — Ung vármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 11 én délelőtt 10 órakor tartotta meg gróf Sztáray Gábor főispán elnöklete alatt rendes havi ülését. A havi jelentések során ismertetett közigazgatási ós közbiztonsági állapotok kielégítők, a közegészségügyi állapotok kedvezők. Február hónapban 519 születési esettel szemben 325 halálozás történt, a természetes szaporodás tehát 194. Pálóc községben Kun István okleveles gyógyszerész új gyógytárat nyitott. A tanügyi ágazat terén a vallás- óe irözoiiraxasttgyi miniszter Tomcsányi Boldizsár tanfelügyelösógi tollnokot a X. fizetési osztályba léptette elő. Az egyes előadói javaslatok tárgyalása során a közigazgatási bizottság elutasította az özv. Patay Gyuláné tibai vízhasználata ellen a tibai lakosok által benyújtott felebbezést; átirt a m. kir. állam - vasútak igazgatóságához a Csap—siankii vasútvonalnak a nemzetközi viszonylatokba való beillesztése, valamint a felvidéki vasút menetrendajtaján. Mikor nagynehezen meggyujtja a gyertyát, egy sürgönyt pillant meg tekintete, mely úgy látszik, ma reggel érkezhetett, S ő már tegnap óta nem volt itthon! „Édesanyánk beteg. Látni kiván. Jöjj rögtön. Julia “ Egy perc alatt, mintha kijózanodott volna. Halottfehérre vált arccal, reszkető ajakkal újra és újra olvasta: „Édesanyánk beteg!“ Tudta, mit jelent ez a sürgöny. A legvégsőt, a legrosszabbat. Mostani koldus helyzetükben Julia talán utolsó pénzét fektette ebbe. És a kis mama, aki mindenét feláldozta fiáért, bizonyára már nem is él. S ö három éve már, feléjük sem nézett! És nincs útiköltségre egy árva fillérje sem! Amit lehetett, mindent elzálogosított már régen. Nincs semmije, amit értékesíteni lehetne. Kért, könyörgött, sirt, átkozódott, hiába. Túlságosan ismerték, semhogy újra hitelezzenek neki. Némelyik kényszeredett udvariassággal tért ki kérése elől, más szemébe mondta meg kemény igazságait. Rajta úgy sem lehet segíteni már. Volt, aki nála hagyott óráját adta neki vissza, miután az érte fizetendő kölcsönösszeget úgyse bírná megfizetni soha. „Segíts vele magadon, ahogy tudsz!“ Végre is úgy koldulta idegenektől össze az útiköltséget. Micsoda vógnélküli, szomorú utazás! Egész egyedül ült egy kupéban, kopott, vékony felöltőjének gallérját felgyürve. Ajkát összeszoritotta, nehogy a kalauz észrevegye, hogy sir. Oh, milyen hosszú ez az ut! Gondolata előre sietett halott édesanyjához. Minden percben elővette óráját, milyen lassan járt ez is. Oh bár otthon lehetne már! Végre az utolsó vasúti állomás. De móg húsz kilométernyit kell szánon mennie, inig haza ér. Képzeletében maga előtt látta már nővérét, ki a ház előtt várja s bevezeti anyjának ravatalához Oh édes kis mama! Verejték lepte el homlokát s szívverése majd megszűnt az aggodalom tói Végre otthon! A szobaajtó küszöbén csakugyan eléje jött Julia. Sírva ölelte át, mig az halkan súgott fülébe: — Csendesen Rudolf, a kis mama nagyon roszul van! Folyton lázban beszól. Vár, hiv tégedet. Azt hiszem, nem soká bírja már! Szédülő agygyal indul az ágy elé s beletemeti arcát a takaróba, melyen anyjának sovány, sárga keze pihen. — Te vagy, megjöttél, én egyetlen, drága fiam! Milyen jó . . . milyen jó . . . te le fogod venni a nyomasztó súlyt mellemről. . . Julia nem képes reá . . . milyen jó, hogy megjöttél. . . oh, mint vártalak ... ha nem jössz . . . bizonyára megszakad szivem bánatában ... de igy ... oh Julia . . . siess át Müllernóhez ... és mond . . . mond .. . meg neki.. hogy itthon van Rudolf . . a polgármester ... a fiam ... az én drága, jó fiam ... és elvisz magával.. . fényes palotába .. • de ne a legszebb szobát Rudolf, egy kicsi, egész kicsi helyet... az is elég nekem . . . ahol kipihenhetem magam . . . hisz oly fáradt vagyok . . . csak egy kis helyet . .. ahol megköszönhetem a mindenhatónak ... hogy oly jó fiút ... adott . .. mint te . . . ón Rudolfom . . . Julia is jó gyermek ... és nem tehetek róla, ha . . . nem oly szép és okos . . . mint te vagy . . . nem . . . nem Julia . . . ma nem eszünk heringet ... ma itthon a polgár- mester ur . .. mindent ami jó és finom ... Köszönöm jó emberek ... ma nincs szükségem tüzelőfára .. . Köszönöm Müllernó asszony ... ma nem keli . . . meleg leves ... a fiam, a polgármester megjött ... és levette . .. szivemről a terhet . . . Fáradt vagyok . . . aludni . . . szeretnék . .. aztán elköltözöm ... a . . . fiamhoz . . . a pol gár-mes-ter-hez... Elhallgatott. Félelmetes, nyomasztó a csend. Rudolf fölemeli hozzá kisirt szemeit. Kezéhez nyúl, hideg és merev. Ah, hogy borítja csókjaival! Szelíd, szenvedő lelke elköltözött ama ismeretlen honba, ahol tán nincs csalódott remény, nincs bánat, gond, szegénység, nyomor. A jó kis marna nincs többé! De itt maradtak testvérei a szenvedésben: türelmes önfeláldozó, fiaik jövőjében vakon bízó anyák, közöttünk élő szentek, mártírok, meggyötört lelkű, hősszivü kis mamák, akik mindig voltak és lesznek a világon, valamiképp leszen hálátlan gyermek, aki csak akkor tanulja meg anyját szeretni, mikor az már nincs többé! Fordította Zoltán Vilmosáé. ECY ÓRA ALATT ELVESZI a láb kellemetlen szagát é3 megszünteti a lábizzadást a MITTELM ANN-FÉLE LÁB VÍZ. Ára egy üvegnek 1*20 K. Kapható kizárólag az „Arany oroszlán“ gyógyszertárban Ungvárt.
