Ung, 1913. január-június (51. évfolyam, 1-27. szám)
1913-06-29 / 27. szám
4 (27. szám) U N G 1913. junius 29. az öreg sas, dr. Eperjessy József, Gyeney Lajos, Bán Mihály, dr. Nagy József stb. A ma délutáni mérkőzésekre felhívjuk a tennisz-sport közönség- nak a figyelmét. A mérkőzéseket 30 fill, belépődíj mellett lehet megtekinteni. Aki 1 koronás jegyet vált, megtekintheti a tennisz-versenyek mellett még a mai football-mérkőzést is. Atléták kabaréja. Az U. A. K. pompás kabaré-estét rendez í. évi julius hó 5-én szombaton este 9 órakor a Korona kerthelyiségében asztaiok mellett. A kabarét Szabados Károly, Szabó Zoltán és íjjász Gyula rendezik az ungvári előkelő hölgyek és urak közreműködésével. A három rendező neve elég biztosíték arra, hogy a közönségnek pom- ás mulatságos szórakozásban lesz része. A piaátok a hét előző napjaiban fognak kiadatni. Külön meghívók nem lesznek. A VARMEGYE. g Beosztás és áthelyezés. A vármegye főispánja dr. Ivántsy Béla szolgabirót a vármegyei központból a nagykaposi szolgabirói hivatalhoz osztotta be és Sztripszky Elemér szolgabirót Nagy- kaposról Perecsenybe áthelyezte. Az alispán dr. Deák Andor közig, gyakornokot az ungvári járásból a vármegyei központba osztotta be. g Kinevezések. A vármegye főispánja dr. Kende Csaba beregvármegyei közig, gyakornokot, közig, gyakornokká és t. szolgabiróvá, Duka László besztercei lakost, igazolványos altisztet, nagybereznai utmesterré nevezte ki. Az alispán az uj gyakornokot az ungvári szolgabirói hivatalhoz osztotta be. VÁROSI ÜGYEK. Közgyűlés. — Junius 27. — A képviselőtestületnek az elmúlt pénteken tartott közgyűlésére nem kevesebb, mint 25 tárgy volt kitűzve, köztük több eléggé érdekes ügy is. A legnagyobb jelentőségű az iparos és kereskedőtanonciskolának átszervezése volt, melyről alább külön emlékezünk meg. Az elnöki előterjesztések során a polgármester a Roth Pinkász-féle épület ügyében tett interpellációkra is válaszolt, kijelentvén, hogy az ügyre vonatkozó iratok már három esztendeje az irattárban hevertek anélkül, hogy az épület lebontására a tulajdonosok újból felhivattak volna. Minthogy ez a válasz nem elégítette ki az inter- pellálókat s mert azok tudták, hogy Roth Pinkász, az időközben elhalt tulajdonos, még az 1907. évben adott oly nyilatkozatot, hogy egy éven belül a mostani épületet lebontatja, és egy újat emeltet, volna kikiáltani a világnak boldogságomat, melyet pedig a legnagyobb titokban kell tartanom. Mert hiszen pap vagyok. Azután a legnagyobb kétségbeesés vett erőt rajtam. Fiam van. Az én véremből eredő, lelkemből kiszakadt élő lény, kit gyámolitanom, nevelnem kellesz. S a nőt, ki legdrágább kincsét, becsületét, mindenét feláldozta szerelméért, most már szabad-e elhagynom őt e földi életben? Papi pályámhoz pedig, mely eltiltja a családi élet alapítását, szent es- küvés köt. Óh atyám! A kötelességek teljesítésének e válaszútján közel állottam a megőrüléshez. Most láttam csak, hogy bűnözésem mily lehetetlen, ferde helyzetbe juttatott. Mérd hát reám a penitenciát, ón megadással fogom azt elviselni. — Nem érdemelsz te büntetést, édes fiam, mert hiszen sem te, sem a leányzó bűnösök nem vagytok. Ti csupán az Isten által az emberi szivekbe oltott szerelem legyőzhetetlen hatalmának engedelmeskedtetek, midőn a végzet utján egymásra találtatok. Te pedig, édes fiam, csupán a természet parancsának engedelmeskedtél, mikor szerelemre gyűlt szived sugallatára hallgattál. Hiszen maga az Úr mondotta, mikor hatodik napon megteremtette a természet urát, hogy nem jó a férfinek egyedül lenni s formálta élettársul neki a nőt. Azok a bűnösök, azok fejére szálljon a bünhődós, az átok, kik az Isten szent törvényeivel szemben éppen az isteni igazságok hirdetőire nézve teremtettek ily természetellenes állapotot. Mondhatta volna a főpap. De nem mondotta. Legfeljebb magában gondolta. Miközben nehéz léptekkel mérte végig a szobát. Majd megállt és szólt szigorú hangon: — Deeeerék! Igazad van, fiam, bűnös vagy. Büntetést érdemelsz. Azért szent kötelességeddé teszem naponként buzgó imákban könyörögni az egek Urához bűneid bocsánatáért. De hogy itt e földön is megbünhődjól, ezennel áthelyezlek az üresedésbe levő ófalusi plébániára. Megértetted ? Mellesleg legyen mondva, az ófalusi stallum éppen kétszer jövedelmezőbb volt az almásinál. — Óh, könyörületes szent atyám, hálás szívvel hajtok fejet elhatározásod előtt, de még nem s mert a polgármester kijelentette, hogy e nyilatkozatról tudomással nem bir, — tehát ott a közgyűlésen kikeresték az aktákból ezt a nyilatkozatot, s ennek alapján a képviselőtestület elrendelte, hogy annak a tanács érvényt is szerezzen. Elvileg hozzájárult ezután a képviselőtestület, hogy a Nagyhid mellett a Varga-soron és Széchenyi- téren egy-egy illemhely állíttassák fel. A jóghasználatra vonatkozó szabályrendelet elkészítésére bizottságot küldött ki, eleve készségét fejezvén ki, hogy az esetleg létesítendő mű- jéggyárat anyagilag is támogatni hajlandó. A Széchenyi-liget kibővítésére vonatkozó haszonbéri szerződés elfogadtatott 25 szóval 2 ellenében. Az ungvári közkórházzal kapcsolatos uj elmebeteg-osztály építésére a versenytárgyalás kiírása engedélyeztetett. Egy aszfaltjárda-téritmény, valamint több fogyasztási adóhátralék leírása ügyében tett javaslatot nem fogadta el a képviselőtestület, hanem Molnár Mór indítványára elrendelte a vizsgálatot annak megállapítására, hogy kit terhel ez ügyekben mulasztás, hogy az illető vagy illetők anyagilag felelősségre legyenek vonhatók. A községi választók 1914. évi névjegyzékének egybeállítására bizottság küldetett ki. Az iparos- és kereskedő-tanonciskolák újjászervezése. Nagyfontosságu a képviselőtestületnek e hó 27-ón hozott saz ungvári iparos- és kereskedő tanonciskola újjászervezésére vonatkozó határozata. A kópviselőtesület egész terjedelmében érvényre emelte a kir. tanfelügyelőnek a felügyelőbizottsághoz intézett javaslatát, melynek lényeges részei a következők: Az 1913—14. tanévtől kezdve, tekintettel arra, hogy ezen iskolának több, mint 600 tanulója lesz, a X. fizetési osztályban 2000 K fizetéssel, megfelelő lakbérrel és 400 korona ig.-dijjal, önálló igazgatói állás szervezése mondatott ki, melyre polg. iskolai képesítéssel bíró egyén fog alkalmaztatni. A közismereti osztályok száma az iparos tanoncoknál a jövő tanévtől 8 és egy téli tanfolyam lesz; a rajzoktatás 7 osztályban és egy téli tanfolyamon nyer ellátást, a rajzoktatásban nem részesülők rajz-pótló tanfolyamon vesznek részt. A városnak ezen újjászervezés 5828 koronájába kerül az eddigi 2200—2700 K helyett, az államtól 4500 K segély van kilátásba helyezve. Az újjászervezés életbeléptetését különben e segély megadásától tette függővé. Ezzel kapcsolatban a képviselőtestület Lewandowszki Istvánt, ezen iskola megteremtőjét és évek hosszú során át kiváló igazgatóját, érdemeinek jegyzőkönyvbe iktatása mellett, agg korára való tekintettel, a tanév végétől működése alól felmentette és részére szolgálatainak méltatásául évi 400 K kegydijat szavazott meg. A föld-, házbér- és házosztályadó kivetési lajstromát közszemlére tették ki és azokat a hivatalos órák alatt bárki megtekintheti. fejeztem be teljesen vallomásomat. Az elmondottak ezelőtt két évvel történtek. Azóta bűneim szaporodtak. Tudd meg, óh atyám, hogy egy hónappal ezelőtt a drága nőt egy második gyermekkel is megáldotta az ég. — Mondd csak, fiam, szakította félbe a beszédet a püspök, nem-e arról a csinos fiatal szőke hölgyről van szó, kit nekem az őszön a canonica visitatiokor özvegy unokahugod gyanánt mutattál be? — Bocsáss meg nekem hazugságomért szent atyám, esdekelt a sarokba szorított plébános. Valóban ő volt az. — No! És a második micsoda? Leány, vagy talán az is fiú? — Fiú. És még milyen erőteljes, életerős fiú. Ha látnád. Oh, atyám! Ezek után űzz el állásomból. Taszíts el szerető atyai kebeledről. De hadd meg életemet, hogy az ártatlan gyermekekből hasznos férfiakat nevelhessek, — könyörgött igaz bünbánattal a vezeklő. — Deheheherrók! Fiam, úgy látom, sokkal bünösebb vagy, semmint előbb gondoltam. Azért megváltoztatom előbbi határozatomat. Most már nem Ófaluba helyezlek át. Te egy közönséges áthelyezésnél keményebb büntetést érdemelsz. Igen. Áthelyezlek. De büntetésedet súlyosbítom, nagyobb terheket, kötelességeket téve vállaidra. Dolgozzál. A kitartó munka idővel majd helyre fogja állítani lelked megbillent egyensúlyát, nyugalmát. Oldozd le fekete övedet. A mai naptól béregi esperes vagy. Mely határozatom jogerős, ellene felebbezéssel nem élhetsz. Azt talán mondanom sem kell, hogy a béregi esperesség még az ófalusi plébánosságnál is legalább négyszer nagyobb jövedelmet jelentett. — Az ember itt e földön ember marad, még ha magát a Teremtőt szolgálja is. Ezt sem mondotta ugyan a főpásztor, de lehet, hogy ezt is gondolta, mert hogy a rögtöni ítélet azonnali jogerősségének meglegyen a külső, látható jele is, a büntetésből esperesnek megtett fiatal pap derekára sajátkezüleg kötötte fel a maga piros övét. HÍREK. Tájékoztató. Jun. 89. A tűzoltók mulatsága. Jul. i. Szimfónia-hangverseny a Gyulai-féle cukrászda kerthelyiségében este 8 órakor. 5. A vasutasok olvasó-körének mulatsága a Széchenyi- , ligetben. 6. A Kath. Legényegyesület mulatsága a Széchenyi-1 ige then. Auf. 3. A ref. iparos ifjúsági egyesület nyári mulatsága a Széchenyi-ligetben. A Társaskör (Kaszinó) könyvtára nyitva van kedden d. u. 5— 6 óráig. A Kereskedelmi Csarnok könyvtára nyitva van szerdán d. u. 6— 7. és vasárnap d. e. 11—12 óráig. A Népkönyvtár a Drugeth-téri áll. iskola épületében nyitva van minden vasárnap d. e l/,10—‘/s^ óráig. A magyarországi munkások rokkant- és nyugdíj-egyletébe minden hónap 1-sö és 3-ik vasárnapján délelőtt 10—12-ig van befizetés és belratás az Ipartestület helyiségében. Én és az adóm. Tetszik tudni, milyen kicsike ember vagyok én, különösen, ha adóról van szó. A földtől alig-alig látszom, már csak a szürkeségem és jelentéktelenségem miatt is. És mégis, hogy mennyire túlbecsülnek hivatalból, ha úgy tetszik, mutatja a nagy, hatalmas Adó úrral való találkozásom. A nagy, hatalmas és rettenetes Adó ur ugyanis, mint vendég, aki állandó vendég szeretne lenni nálam, odahaza várt már a lakásomon. Ahogyan a munkából hazajöttem, úgy fogadtam, még csak meg sem mostam kezeimet. — Micsoda nagy megtiszteltetés — mondtam neki szelíden, különösen a Nagyságára való tekintettel. — Dehát kihez van tulajdonképpen szerencsém, nagyságos uram ? — kérdeztem. — Ah, hát nem ismer meg? Nagyszerű ! Uram — mosolygott nyájasan, de bizonyos lenézéssel kedves vendégem, — hiszen én vagyok az ön Adója ! Csekélység az egész... Adó, adó 1 — Az áldóját magának, hallja barátom, — mosolyogtam vissza, — miközben még kisebb lettem pár centiméterrel, — igazán örvendek, de pardon, hogy nem ismertem még. Amint mondani méltóztatik, ön az én adóm. Csak nem tudom, melyik adóm tetszik lenni. Mert tetszik tudni, volt nekem valaha lakásadóm, szállásadóm, van most is még munkaadóm, nem tagadom, de hogy ön lenne az én tisztességes, becsületes állami (egyenes, görbe), kereseti stb. adóm, azt egyszerűen letagadom. — Már pedig én az vagyok, kérem szeretettel — riposztozott vissza hivatalos kellemetlenséggel vendégem, — igenis a tavalyi és a tavaly előtti adója vagyok az úrnak, csak nem tetszik megösmerni, mert azóta meghíztam egy kicsit. No, csak egy kicsit, egy kicsikét. Egyébként még csak most vagyok a fejlődés tulajdonképpeni kezdetén, ami már számit is valamit... — Magyarázatot kérek, — kértem a növekedő urat. — Csak röviden. — Hát hiszen elég röviden bántunk el magával, kicsikém, ami azt illeti. Ha legalább valamivel hosszabb legényke volna. — Ne kíméljen, — vetettem közbe. — Elég erős vagyok. — Tehát ime a rövid magyarázat. Tavaly előtt még csak 30 koronácskának hivtak. Így azt hittük, hogy ön szégyenli csekélységemet, ezért az egyik jóakaratú tisztviselőnk kijavított engem 80-ra. Tetszik tudni, a 30-ból nagyon könnyű 80-at csinálni. Mi ezt már jól értjük. Tavaly itt voltam önnél, mint 80. Ön nem ismert meg, föl sem nézett reám, bizonyára, mert nem törődött velem. S mivel ön nem törődött velem, sőt nem törődött semmivel, mint jó bohém, gondoltuk, ezentúl jobban igyekszem növekedni. Aki nem tud eligazodni rajtunk, nem tudja, hányadán van velünk, az csak fizessen, legyen bohém, törje ki a nyakát, egye meg a fene, pukkadjon meg, de fizessen, azt a bohém füstfaragó, toll- és pemzlirágó mindenil, minek született erre az adófizető világra, közönségesen! És: valamelyik jóke- délyü, nagyon ráérő írnokunk, hogy önt egyelőre megtréfálja, a 80 elé egy 1-es számot irt. így lettem én 180 korona. Ezért rakják össze magának, kicsikém, hetenként óraszámra a fizetését. De azért engem semmi sem gátol abban, hogy egyre nagyobb legyek. Minden évben lesz egy lombos új hajtásom, virágot, gyümölcsöt hozok, — másnak; mentül nagyobb leszek én, annál kisebb lesz maga, úgy hogy már végre is nem fogjuk egymást látni — s ha mindez nem tetszik, — 14 nap alatt ön mehet, de én nem omlom össze soha! És ezzel búcsút vett — a viszontlátásra, mint jövőre 1800. Elment. S én, — ihaj-csuhaj! — most vígan összeverem a bokámat . . . M . __
