Ung, 1913. január-június (51. évfolyam, 1-27. szám)
1913-01-12 / 3. szám
3. szám. U N G 3. oldal. Tragikus vadászat. Véletlenül — agyonlőtte önmagát. — Az Ung kiküldött munkatársától — Közel Ungvárhoz, Ungtarnóc község református paróchiáján a múlt héten szomorú ravatalt állítottak. Fiatal, alig 17 éves ifjú feküdt azon néma ajakkal, örökre megsemmi- sülten, aki csak pár órával azelőtt egyik legkedvesebb passzióját űzte, aki csak az életre és egy szép jövőre gondolt és aki az életegyik legnagyobb szereplőjének, a véletlen-nők. esett áldozatul. Szomorú, tán vádló volt a ravatal. De erre az esetre már hiába való minden elmélkedés, — befejezett ténnyel állunk szemben : a kiszámíthatatlan véletlen elrabolt egy még sok reményre jogosító fiatal életet. Akarata ellenére saját fegyvere ölte meg, amikoron legszebb volt az élete. A tragikus körülmények közt véget ért ifjú esetéről részletes tudósításunk a következő: Vadásznak a diákok . . . A szerencsétlenül véget ért ifj. Pataki Pál, fia Pataki Pálnak, az Ungváron is jól ismert ungtarnóci református papnak. A fiatal, 17 éves fiú látogatója volt az ungváii főgimnázium V. osztályának, ahol is jó tanulónak ismerték és társai is szerették; tavaly még Sárospatakon végezte tanulmányait és csak az idén iratkozott be Ungváron. Görög katholikus karácsony lévén, — a szabadságát otthon töltötte szüleinél; lerázva rövid időre az iskola minden porát, — legkedvesebb szenvedélyét, — a vadászatot — űzte ez alatt az idő alatt. A puskát különben már régtől fogva kedveli. Folyó hó 8-án három társával, Gyula öccsével, aki ugyancsak az ungvári gimnázium V. osztályának tanulója, azonkívül Mokcsay és Marikovszky barátaival,— akik a sátoraljaújhelyi felső kereskedelmi iskola tanulói, — szintén elindultak a mezőre, — hogy egykét nyuszit ledörrentsenek. Már egy órára járt az idő, — amikor kocsin hazafelé indultak. Ifj. Pataki Pál sréttel megtöltött puskával ült a kocsin. Már a traski kiserdőnél tartottak, amikor eszébe jutott valakinek: — Gyerünk még itt is körülnézni. Mokcsay erre le is ugrott, pedig a legifjabb Pataki még ki is adta a figyelmeztetést: — Ne menjetek, — majd délután visszajövünk ide . . . Szavait nem fejezhette be. Ebben a percben ugrott le a mo9t már föld alatt nyugvó ifj. Pataki Pál is, — ugrás közben a ravasz lecsapódott, az egész töltés pedig az ifjú mellébe íuriidott. „Végem van!“ A szerencsétlen ifjú ebben a percben eszméletlenül összerogyott. Nem is tudta többé kifejezni magát, hörögve egyre csak azt panaszolta, hogy : — Végem van . . . Megijedt társai azonnal felszállitották a kocsira é9 bevitték a faluba, hol a halálra ijedt szülők vették első ápolás alá. Eszméletét csak percekre nyerte vissza. Az Ungvárról sürgősen kihívott dr. Kerekes orvos még életben találta, de már nem tudott segíteni rajta. Délután 4 órakor szenvedésétől megváltotta a halál . . , A szomorú tragédia úgy a faluban, mint az egész környéken mély részvétet keltett. Egy uj fejfa. A szerencsétlenség hire csakhamar elterjedt Ungváron is, ahol a jól ismert szülők iránt szintén a legmélyebb megilletődést keltette. A szépen feldíszített ravatalhoz pedig úgy közelről, mint távolról igen sokan zarándokoltak, hogy enyhítsék a szülők fájdalmát. Temetése folyó hó 10-én, pénteken ment végbe óriási részvét mellett, — amelyen résztvett az egész környéken kívül sok református pap is. A temetési szertartást Komjáthy Gábor, ungvári református lelkész végezte. A szép, derék-szál ifjú immár a föld alatt. S évek múlva a csendes tragédiát már csak egy egyszerű sírfelirat fogja hirdetni : Itt nyugszik IFJ. PATAKI PÁL. Meghalt 17 éves korában. Az aradi országgyűlés. Irta Berzevlczy István. Az Ungvármegyei Közművelődési Egyesület a Magyar Történelmi Társulat döntése, jobban szak- véleményétől tette függővé, hogy meginditsa-e a mozgalmat, a Vaján község határában, az aradi dűlőben felállítandó emlékoszlop létesítése érdekében. Tudjuk, hogy Pauler Tivadar kiváló történészünk a Labore menti Orod, vagy Arad községbe teszi a II. Béla király alatt 1132-ben lefolyt aradi „véres“ országgyűlés színhelyét, hol 68 Boris-párti nemes és főur koncoltatott fel. Arad község nem létezik többé, helye a vajáni határban aradi dűlő néven ismeretes. A Magyar Történelmi Társulat junius hó 13-iki ülésén dr. Angyal Dávid, dr. Domanovszky Sándor, dr. Erdélyi László, dr. Karácsonyi János és dr. Márki Sándor történészeket hívta fel vélemény- adásra. Az illusztris történészek véleménye a Pauler felfogásának nem kedvez, amint azt a SzázadoA-ban, a Történelmi Társulat közleményében olvassuk. De bizonyosságot ezen szakvélemények se hoznak. Dr. Angyal Dávid a komárommégyei Arad községet tartja valószínűnek s ezt hajlandó a „véres“ országgyűlés színhelyéül elfogadni. Dr. Domanovszky Sándor a Sajó mellékére, esetleg az Esztergom melletti Aradra gondol, ezeket tartja valószínűnek. Dr. Erdélyi László abban a véleményben van, hogy az ungmelléki Arad Béla király családjának akkor kevés biztonságot nyújthatott s ezért a Marosmenti Aradot gondolja inkább, de elismeri, hogy ebben nincsen semmi bizonyság s nem tartja egyáltalán kizártnak az ungmegyei Aradot. Dr. Karácsonyi János az aradi vár melletti prépostsági egyház helyét jelöli meg színhelyül. Dr. Márki Sándor inkább Arad városa körül, vagy Glogovácon véli a helysziut megállapítani, mint a Vaján melletti aradi mezőn. Szóval a Történelmi Társulat szakértői nem tudtak világosságot deríteni ebben a kérdésben, mert biztos, okmányokkal, vagy kétségen felül álló történelmi tényekkel körülbástyázott álláspontja egyik történésznek sincsen s a levont következtetések a szerint változók, amint különféle feltevésekből — tehát nem ténykörülményekből, — vonattak le. Az aradi „véres“ országgyűlés helyének biztos megjelölése tehát még mindig ftyilt kérdés marad. A Közművelődési Egyesület igen helyesen járt el, amidőn ezt, az idők homálya által takart kérdést felvetette, mert a törtónetbuvárok figyelmét annak végleges megoldására irányította reá. A nemzet történetének egy nagy jelentőségű eseménye ez és szinte lehetetlennek látszik, hogy amidőn magára az eseményre kétséget kizáró bizonyítékok találhatók, hogy akkor a további búvárkodás a helyre nézve ne találjon biztos támpontot. Meggyőződésem szerint csak idő kérdése ez, és végleges tisztázása attól függ, történettudósaink alaposan neki feküsznek-e a búvárkodás nehéz munkájának. A tudós történész urakbai vitatkozásba bocsátkozni nincs alapunk s igy nincs jogunk sem. Minthogy azonban a Pauler álláspontját teljes biztossággal egy tagadja meg, illetve teljes biztossággal csak dr. Karácsonyi János állítja, hogy az aradi vár mellett volt a nagyhírű országgyűlés és ennek bizonyítására a helyi viszonyokra is hivatkozik, nem lesz talán szerénytelenség, ha feltevéseire, mert csupán ezekről van szó, megjegyzést teszüuk. Dr. Karácsonyi azt mondja, hogy a XII. és XIII. században a Labore völgye nem volt hadak útja s az ungmegyei Arad 1133-ban még kívül esett az ország gyepűjén s hogy Zemplén volt a végvár ez időben. Eltekintve attól, hogy az aradi mező közvetlen Zemplén vármegye halárán fekszik s hogy Zemplén község is kis távolságban van onnan, — csak arra a történelmi tényre utalunk, hogy Boris lengyel seregekkel jött II. Béla ellen s hogy akár a Domanovszky által említett sajómenti kombináció, akár a Pauler álláspontja a helyes, vagy bármely más is, — a lengyel seregek csak a honfoglalás országutján : Munkács-Ungvár tájékán jöhettek s igy ez a vidék mégis csak hadak útja volt, amit semmi sem bizonyít jobban, mint a vajáni határ aradi dűlőjének szomszédságában fekvő területek elnevezései, melyek a messze múltból erednek, mint azt okmányszerüleg bizonyítani lehet. „Katonadomb“, „Várdomb“ és hasonló elnevezések mégsem a levegőből kapottak, azok mégis csak jelentenek valamit. — De teljes bizonyosságot nyújtanak a 60-as évek ásatásai, melyek a vajáni határ közvetlen szomszédságában, a mokcsai^, „Várdombon“ találtakkal igazolják, hogy az aradi mező tájéka hadak útja volt. — A bizonyítékok a nemzeti muzeumban“megtekinthetők, de ha ezek nem volnának döntők, érdemes volna az aradi mező mesterségesnek látszó terasszain folytatni az ásatásokat. Az is bizonyos, hogy a vajáni, akkor aradi vámszedő helyről tudnak a krónikák, ezt említi Pauler is, Erdélyi is. Viszont Csánki, — amint Márki idézi, — 1439 ben Aradot.ugy írja körülpredium inter possessionem Iske et predium Lukaháza. — Tényleg az aradi dűlő, Iske határa és Lukaháza között fekszik. (Lukaháza most tanya.) — Ha most elgondoljuk, hogy az arad—vajáni vámszedő helyen át egyenes közlekedési vonal vitt a dr. Karácsonyi által 1133-ban végvárként említett Zemplén felé, mindjárt világosságot derítenek a helyi ismeretekkel erősített feltevések arra, hogy az aradi mező tája igenis hadak útja volt. Ha pedig az volt, akkor teljes bizonyossággal nem lehet állítani, hogy nem az aradi dűlőn folyt le az a hires országgyűlés, hanem legfeljebb azon álláspontra kerülhetünk, hogy ezzel még semmi sincs bizonyítva, de viszont semmi sincs kizárva sem. A Közművelődési Egyesületnek feladata most a Történelmi Társulattal az összeköttetést föntartva közrehatni, hogy történetünk e homályos eseményeire világosság derüljön. Ellopták — a polgármester kapuját. Éjjeli csendélet Ungváron. A kapuról, a háznak erről a fontos alkatrészéről mi laikusok mindeddig azt hittük, hogy tisztán az a rendeltetése, — hogy legyen valami, amit nyitva hagyhassanak az idegenek, amikor megjelenésükkel megtisztelik házunkat. Vannak ugyan emberek, akik azt vitatják, hogy tisztán Ámor eszelte volna ki ezt a szögletes alkotmányt a vitéz hadfiak részére, — de a kapu igazi rendeltetése mégis csak a múlt héten pattant ki egy sötét éjjelen Ungváron és igy legalább ez a nagy probléma is meg van oldva. A jeles emberek, akik a kapu kérdését végre dűlőre juttatták : Török Albert, Hillár Ödön és Jás- csur István ungvári asztalos-tanulók. A triumvirátusnak már régen feltűnt, hogy mi a csudának is van kapu minden házon. Kivált akkor, amikor ez a kapu fából van és a fa most olyan ritka és olyan drága,“mint takár a paradicsommadár tolla. Hosszas tanakodás után végre egyikük megállapította, hogy ezek a kapuk tulajdonképpen nagyszerűen égnek. Jobban, mint akár a tavaszi szerelem. A nagy eszme rögtön testet is öltött. A hármas szövetség a múlt hét éjjelén a Bercsényi-utcából 4 darab kaput szőröstől bőröstől elemeit. A dolog eddigi rendben lett volna. Csakhogy reggel a lakóknak feltűnt, mintha^ valami hiányozna a háznál. Jól körülnéztek és végre rájöttek, hogy — a kapu Ezek közt volt Fincicky Mihálynak, Ungvár város polgármesterének a Bercsényi-utcában levő házának kapuja is. A tolvajok ugyanis hamisítatlan de • mokraták és magukban ezt mondták: miért tennénk kivételt a polgármesterjkapujávalj? így hát az is oda került — a' többiek társaságába. A rendőrség tűvé'tett minden zugot a városban, de a kapuk — sehol. Már apróhirdetést is kaptunk a múlt héten a következő szöveggel: A Bercsényi-utcából folyó hó 7-én éjjel elveszett egy 3 méter magas és 4 méter széles házkapu. A becsületes megtaláló kéretik azt átadni a rendőrségen, ahol kellő jutalomban részesül. A becsületes megtaláló ugyan nem jelentkezett, de helyette a rendőrség megtalálta a 4 kaput eldugva egy szobránci utcai ház udvarán. Kitüntetésképen a polgármester kapuja volt legfelül. Csakhamar megkerültek a kaputolvajok is, akiket előállították a rendőrségre. — Miért loptátok el a kapukat, — kérdi tőlük a rendőrbiztos. — Mert fáztunk, — volt a lakonikus válasz, ami egyben egyetlen mentségük is. Az eljárás megindult ellenük. Ungvárra pedig ebből folyólag kérünk fát, sok fát; — különben pedig a háztulajdonosok estenként kapcsolják le a kapujukat és vigyék be a szobába, — mert itt már semmi sem biztos, ami fából van. ess HANNEL ANTA UNGVÁR, KAZINCZY-UTCA ajánlja dúsan felszerelt fűszer-, csemege-, bor- és hentesáru-raktárát, kitűnő asztali, szamorodni és asszú borait, prágai sonkát, szepességi virslit és különféle felvágottakat, sajtokat, konzervált halakat, többféle teát, teasuteményt és rumokat. -■==_== fíaponta frissen érkezett Karla teavaj. =======
