Ung, 1913. január-június (51. évfolyam, 1-27. szám)

1913-06-01 / 23. szám

6 (22. szám) U N G 1913. junius 1 goztatják. Ez ügyben a múlt héten Boncz Ödön tett látogatást Munkácson, aki szerint a főgimná­zium a mai állapotában a tanítás céljainak nem felel meg és szűk. A legreálisabb, bár nem a legideálisabb megoldás, amely egyszersmind a leggyorsabban keresztülvihető, hogy egy külön­álló igazgatói lakást építenek g. kath. templom melletti oldalon, a másik oldalon pedig az igaz­gatói lakással és egy szárnnyal az intézetet ki­bővítik. Az emeletre húzott tornacsarnok felett pedig elhelyezik a Lehoczky-muzeumot. Ha azon­ban a város az intézetet megvenné és kb. ily címen felszabaduló 150000 koronát egy megfelelő telekkel a kultuszkormány rendelkezésére bocsá- taná, akkor ez hajlandó lenne ez összeget 820000 koronára kiegészíteni és egy uj, modem gimná­ziumot emelni. — TJjíajta hamis tanuk. Munkácson eddig sokan éltek hamistanuzásból. Ez az üzlet eddig szépen virult, ma a jelek szerint, rosszul kezd menni, azért hát kibővítik. A kibővítés abban áll, hogy nem hamis tanuknak ajánlkoz­nak, hanem a peres feleket zsarolgatják azzal az ijesztgetéssel, hogy tanúskodni fognak ellenök, ha nem fizetnek. UG0CSA. — Hitközségi választások. A nagy- szőllősi izr. hitközség elnökévé Guttmann Emá- nuelt, gondnokokká Katz Bernátot, Markovics Lipótót s Szender Ignácot, pénztárnokává pedig Kramer Adolfot választották meg. — Az őrült rémtette. Borzalmas családi tragédia játszódott le szerdán éjjel a szomszéd Tiszaszirma határában fekvő Schvarcz-féle tanyán. A tanyán lakó sáfár Friedman Mór lőtte agyon a feleségét, majd ön­magát mérgezte meg. A szerencsétlen sáfár pilla­natnyi őrültségi rohamában követte el a kettős gyilkosságot. SZABOLCS. — A bíróság köréből. Virányi nyíregyházai kir. törvényszéki biró a budapesti kir. törvényszékhez helyeztetett át saját kérel­mére, dr. Kubinyi Andor kir. törvényszéki jegyző a nyíregyházai kir. járásbírósághoz albiróvá ne­veztetett ki. — Nem lesz háború. A nyíregyházai huszárezred tartalék lóállományát, melyet egy félévig tényleges állapotban tartottak, e héten visszaadták a lótartó gazdáknak. Ez a körülmény most már azt bizonyítja, hogy háborús aggodal­makra egyáltalán nincs okunk. TANÜGY. Miniszteri biztos. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Hidasi Sándor kir. tanácsos, kir. tan- felügyelőt miniszteri biztosi minőségben kiküldte az ungvári kir. g. kath. tanítóképző intézet és a g. kath. tanitónőképző-intézet képesítő-vizsgálatára. * Kántorválasztás. Havasközön a május 25-én történt g. kath. kántorválasztáson nyolc pályázó közül egyhangúlag, nagy lelkesedéssel Kraícsik Gyula, havasközi áll. isk. tanítót választották meg. akinek népszerűsége a Felvidéken közismert. S3 a legjobb és legolcsóbb DOBOZA K 1.80 MINDEM GYÓGYSZERTÁRBAN ÉS DROöERIA'BAN | Próbadobozt rngyen küld HENRI NESTLÉ.Wien.l.Biberstr í Az iró. Egy fiatal iró, aki azzal tetszeleg magának, hogy neki van a legmodernebb neuraszténiája, megkérdezte egy orvos-barátját: — Mondd csak, kérlek, mivel kezdődik a paralizis ? — Az orvos hosszasan belenézett a páciens szemébe és igy válaszolt: — Te már ne aziránt érdeklődjél, hogy mi­vel kezdődik, hanem, hogy mivel végződik. Kerékpárt és fényképező-gépet Borodnál vehet, ANYAKÖNYVI HIVATALBÓL. Hivatalos óra: (i. e. 9 — J2. d. u. 3—5. Házasságkötés minden nap, kivéve vasár­nap és ünnep délutániét. Népmozgalmi kimutatás: május 24-től május 31-lg. Születtek: Kurbel István és Studó Katalin, fiú; Dnchek József és Járos Karolin, leány; Sol­tész Lajos és Kiovics Mária, fiú; Molnár János és Ihnátor Erzsébet, fiú; Klein Máj er és Chuno- vics Frida, fiú; dr. Maros Márk és Ehrenreich Elza, leány; Szilágyi János és Vaskó Magdolna, leány; Rotthman Jakab és Róth Régi, fiú; Pulej Mihály és Szenyon Mária, leány; Selczer Noach és Goldstein Ida, leány. Házasság: dr. Bartakovics Aladár és Szabó Jolán; Vaszkó Mihály és Szuhi Mária; Gábor József és Vajda Róza; Posztolószky György és Gulácsy Borbála. Halálozások: Szech Jánosnó Laurik Paulina r. kath. 32 éves háztartásbeli; Kovács János g. kath. 84 éves koldus; Nehrebeczky Endréné Szegelethy Mária g. kath. 45 éves háztartásbeli; özv. Veisz Lajosné Fried Zseni izr. 64 éves munkaképtelen; Maszkalik József r. kath. 21 éves napszámos; Berezniczki Juszti g. kath. 18 éves napszámos. Szerkesztői üzenetek. # # A színházbarát. Április hónapban, amikor itt voltak a színé­szek, két úr nézte a szinlapokat Az egyiknek kedve támadt, hogy elmenjen a színházba. — Nem jössz ma este színházba? — kér­dezte a barátját. A barátja pedig, aki nagy szinházkerülő, hallani sem akart róla. — Dehogy megyek, hiszen csak a múltkor voltam. — Mikor? — kérdezte a másik. — Most márciusban — volt öt éve. * Szalon-bál. Az egyik járás székhelyén a táncmester kis próba-bálját tartotta. Reggel felé a tánckedvelő fiatalság a sze­mektől és a boroktól megittasodva, vidám han­gulatban dühöngött. Táncmesterünk beszüntette a zenét, a jól világított terem közepére állott s szónoki pózban mondá a következőket: — Ez szalon-bál, uraim, — és ha valaki az én szalon, úri próba-bálamat megzavarja, úgy vágom pofon, hogy felfordul. * Kéziratokat nem adunk viasza Bérmentetlen leve­leket nem fogadunk el. Névtelen leveleket nem veszünk dgyelembe. M. Z. Mind a kettőt kiadjuk, azonban türelmet kérünk. Sok a kéziratunk. így Írnak ők. Nem ta’álunk benne semmi érdekes részletet. 702. Bizony nem tudtunk megbarátkozni a szereplővel. NYÍLTTÉRI Válasz. Nem volt alkalmam, illetőleg okom mind ez ideig, sem személyi, sem politikai kérdésekben a sajtó nyilvánosságát igénybe venni. Az Ungvári Közlöny cimü helyi lap legutóbb megjelent szá­maiban azonban, kapcsolatban a vármegyei függet­lenségi párt egyik tagjának, a vármegyei tiszti alügyészi állásra való pályázása és jelöltetósóvel, oly különös színezetű közlemények jelentek meg, melyek ezen rezervált álláspontom elhagyására késztetnek. Az Ungvári Közlöny tudomásom szerint, — a szégyenletes darabont korszak elpusztulása óta, — ellenzéki lap. Mint ilyentől, méltán várhatta volna az a közönség, mely harcban áll az egyoldalú pártszempontoknak minden irányban való érvé­nyesítési módszerével s mely a közélet tisztasága * E rovatban közlőitekért nem vállal felelősséget a Szerk. érdekében a pártszempontoknak a politikai kere­teken és határokon kívül való jelentkezését el­itéli és ostorozza s mely közönség mindenkor tiltakozó szavát hallatta a múltban is az ily jelenségekkel szemben, ismétlem méltán várhatta volna az Ungvári Közlöny-tői, hogy ezen tisz- tultabb felfogást és tisztultabb viszonyok be­következését, mint ellenzéki lap hozsannával üdvözölje. Azonban nem igy történt. Az Ungvári Közlöny f. hó 29-iki számában: „Szégyen és gyalázat“ cim alatt egy közlemény jelent meg, melynek tartalma kell, hogy minden jóizlésü és lovagias embert felháborítson. Az Ungvári Közlönyt múltjának sötét foltjai miatt, — könnyen megérthető okokból, — olvasni egy­általán nem szoktam és fent említett közleményeire is mások tettek figyelmessé. A közleményeknek a vármegye főispánja ellen felhozott képtelen állításaival csak annyiban óhajtók foglalkozni, amennyiben azok, — bár burkolt formában, — a vármegyei függetlenségi párttal vannak vonat­kozásban. A vármegyei függetlenségi párt nevében a leghatározottabban visszautasítom még a feltevé­sét is annak, mintha a vármegye főispánjának a tiszti alügyészi állás betöltésénél, a függetlenségi párt egyik tagja mellett történt állásfoglalása, a párt közbenjárására vagy annak kedvéért történt volna, mert dr. Zomboryt kizárólag egyéni kvali­tásai és rokonszenves volta helyezték előtérbe, még a többségben levő munkapárti bizottsági tagok felfogása szerint is és amely felfogás ki­fejezést nyert a választás eredménye felett meg­nyilvánult oszíatlanul lelkes hangulatban. „Szégyen és gyalázat“ az Ungvári Közlöny közleményének cime. És igen helyesen van meg­választva, mert csakugyan szégyen és gyalázat, hogy egy vármegyebeli politikai újság, mely a "függetlenségi nimbusszal hizeleg magának, nem átallja és merészkedik a valótlanságok egész özönét zúdítani, csak azért, — mert nem az ő kedve szerinti egyén pártoltatott, — arra a férfiúra, aki a vármegye közönségének bizalmát és tiszteletét eddigi működésével pártkülömbség nélkül ki­érdemelte. Ungvári, 1913. évi május hó 30-án. Csuha István. Nyilatkozat. Hivatalos elfoglaltságom miatt Ung vármegye törvényhatósági bizottságának f. é. május hó 30. napján megtartott ülésén jelen nem lóvén, Tóth Lajos bizottsági tag úrnak ellenem irányuló és alispán úrhoz intézett interpellációjára válaszom a következő: Szakai István vámoslucskai ref. lelkész ellen a Büntetőtörvény 270. §-a 2. pontja értelmében jogomban állott felettes hatóságom felhatalmazása nélkül hivatalból üldözendő hatóság előtti rágal­mazás vétsége miatt feljelentést tenni. Előterjesztett indítványom alapján a bereg­szászi kir. ügyészség a vád képviseletét vállalván, Szakai Istvánt jogerős határozattal az inkriminált cselekmény miatt vád alá helyezte. Az illetékes kir. törvényszék fogja a tartandó főtárgyaláson eldönteni, vájjon forog-e fenn vád­lott részéről büntetendő cselekmény. A tényállás ezen ismertetése után kijelentem, hogy Tóth bizottsági tag úrnak abszolúte nem állott jogában ezen ügyet a törvényhatósági bizott­ság előtt szó tárgyává tenni, annál kevésbé, mert a kérdéses büntető perben sértett vagyok s a magánügyemet képező pernek elbírálására a beregszászi kir. törvényszék és nem Tóth úr illetékes. A kir. törvényszék előtt jogában és módjában lesz vádlottnak vétlenségét és vétkességemet bizo­nyítani, ezért a magánügyemet képező büntető per jelen stádiumában a közgyűlés elé csak hangulatkeltés címén tartozhatik. Tóth úr pedig jól ismer azon oldatomról, hogy nem vagyok az impressziók embere, efajta manőverekkel engem utamon megtántorítani nem lehet. A „nye daj Bozse iz Ivana pana“ megjegy­zésére a körülmények gondos mérlegelése után Tóth úrnak hasonló gúnnyal felelek. Azon kijelentésével pedig, hogy a folyó év december havi általános tisztújitás alkalmával a törvényhatósági bizottság figyelmébe ajánlja sze­mélyemet, komolyan nem kívánok foglalkozni, mivel Tóth bizottsági tag úr hasonló tárgyú inter­pellációkkal már több ízben kedveskedett a köz­gyűlésnek s interpellációi értéke minden alkatom­mal a minimumra szállt. Szobránc, 1913. május 31. Hock József szolgablró, törvényhatósági bizottsági tag. Kiadó laptulajdonos: SZÉKELY SIMON.

Next

/
Oldalképek
Tartalom