Ung, 1913. január-június (51. évfolyam, 1-27. szám)
1913-03-23 / 13. szám
4 (13. szám) U N G 1913. márc. 23. dokumentálva ezzel a Himnuszban kifejezett nemzeti és magyar hazafias érzés megvetését. — Azonban sajnálattal jelentjük ki most, hogy ezt meggondolás nélkül és esztelenül cselekedtük és ünnepélyesen bocsánatot kérünk Tőletek azzal a hozzáadással, hogy a Himnusz a mi nemzeti énekünk is, hogy a március 15.-e a mi nemzeti ünnepünk is és hogy édes hazánknak éppen oly szerető, hű magyar fiai vagyunk, mint Ti. Kijelentjük, hogy Romániával semmiféle — sem territoriális, sem érzelmi — kapcsolatot nem ös- merünk, hanem, hogy olyan magyarok vagyunk, mint Ti. A fentieket megerősítve ismételten bocsánatot kérünk és őszintén sajnáljuk, hogy Titeket és magyar nemzetünket megsértettük és felhatalmazunk benneteket, hogy ezen nyilatkozatot nyilvánosságra hozzátok azon újságokban, melyekben ránk vonatkozó dolog közölve lesz! Mindezek dokumentálásáért a Himnuszt bármikor elénekelni készeknek nyilatkozunk és alávetjük magunkat a főt. szentszék ama határozatának, hogy akkor, amidőn közietek vagyunk: pipázdában, ebédlőben, hálóban, auditóriumban és a múzeumban — románul beszélni nem fogunk! — Végül kijelentjük, hogy eme határozatunkat nem a kicsapás iránti félelemből, de meggyőződésből irtuk alá. Kelt Ungvár, 1913. március 19-én. Ezt a nyilatkozatot még március 19-én átadták az oláhoknak, ezek vezére, Bone György azonban még aznap azzal adta vissza, hogy a bent foglalt elégtételről „szó sem lehet." A nyilatkozatot 20-án Hadzsega Gyula theo- logiai tanár felvitte Papp Antal püspöknek is. F. hó 21-én pedig a theologusok négy megbízottja tisztelgett a püspöknél, hogy a gyors és megfelelő elégtételadást sürgessék. Dr. Szabó vicerektor az afférról Munkatársunk felkereste dr. Szabó Simon, a theologia vicerektorát, aki a sérelmekről a következőleg nyilatkozott: — Sajnos, hogy ez az ügy ebben a jóhirü intézetben megtörténhetett, ahol eddig semmi baj sem volt a nemzetiségiekkel. A tantestület az esetet behatóan megvizsgálta, és akkor arra a felfedezésre jutottunk, hogy némileg a mieink is hibásak. Ugyanis ők is, — ha ugyancsak hecce- lődésből is, — de több ízben provokáló megjegyzéseket tettek az oláh kispapokra. Igjr március 15-ike előtt azoknak, akiknek nem volt még kellemetlenségük más theologiákban, kijelentették : — Ma, március 15-én ti is lehettek mártírok! Ezenkívül az oláh nemzetiségre is történtek célzások. — Mi egyébként szigorú vizsgálatot indítottunk és a következő ítéletben állapodtunk meg: 1. Az oláh kispapok az egész teológia jelenlétében külön tartoznak elénekelni a magyar Himnuszt. 2. Ezenkívül minden oláh anyanyelvű hallgató tartozik egy értekezést kidolgozni a következő irodalmi tételről: „Milyen tisztelettel tartozik minden magyar honpolgár a magyar Himnusz iránt ?“ — Ezt a határozatot most fogjuk felterjeszteni a püspök Öméltóságának és ha ő jóváhagyja, végre fogjuk hajtani, — ami elé, azt hiszem, akadály nem fog gördülni. Ilyen stádiumban van ezidőszerint az ügy. De ez az egész dolog most már nem a szeminárium házi ügye, hanem mindnyájunké, hiszen a magyar állam eszméjét sértették meg és így a legteljesebb elégtételt követeljük. Hisszük, hogy Papp Antal püspök meg fogja találni a módját, hogy ez a mély sérelem teljes közmegelégedésre intéztessék el. Eleget bántanak bennünket külföldön. De azt már mégsem lehet tűrni, hogy magyar földön bántsák a magyart! Már a lábbeli is drágább. Járjunk mezítláb?! Az élet drága volt mindig; a múltban talán még drágább, mint most, mikor sokan olyan könnyelműen dobják el maguktól. A megélhetés talán még sohasem volt olyan drága, mint most. Amilyen összegből elődeink kényelmesen megéltek, ma csak tengődni lehet. És a drágasági viszonyok mindjobban, mondhatni : napról napra rosszabbodnak. Ha a piaci árusok mindig újabb és újabb meglepetésben részesítik a gazdasszonyokat, már szinte megszokott dolog; az élelmiszerek ára is olyan lett, mint az adó: feljebb mehet, de lejjebb soha! Hogy ez ne csak az élelmiszereknél legyen igy, arról gondoskodnak a gyárosok a kartellek révén. Ha a munkások emelik a munkabéreket, ők emelik a gyártmányok árát, s hogy a kon- kurrencia ennek ne állja útját, kartellbe lépnek, így végeredményben a munkabérek emelésének terhei áthárulnak a fogyasztókra. így van ez most már minden téren. Az építkezés drágulása maga után vonta a lakbérdrágaságot ; a ruházati iparban a kartellek révén megdrágult a szövet, a bőr s ma már kétszer akkora összegből lehet tisztességesen ruházkodni, mint azelőtt. A régi jó időben már tekintélyes, jómódú ember volt, aki hat forintot fizetett egy mérték után készült finom cipőért, ma pedig 24—30 koronát kénytelenek adni, ha jó cipőt akarnak viselni. És ennek nem az iparosok az okai. Hisz akkor a 6 forintos cipők mellett is gazdagodtak, ma pádig a 30 koronás árak mellett is alig bírnak megélni. Most ismét emelkedik a lábbeliek: a cipő, csizma és papucs ára. A gyárosok kartellirozása újabb terhekkel sújtja a társadalom minden rétegét. Drágább lesz a cipő, a csizma, a papucs. Az ilyen dolog azonban olyan, mint a kolera : ragadós. Jönnek utána a többi ruházati cikkek. Ha a bőrgyáros kartelli- roz, miért ne tegye a szövetgyáros. A fogyasztó pedig csak fizet, mert ma már túl vagyunk azon az időn, hogy mindenki maga állítsa elő, amire szüksége van. A VÁRMEGYE. § Fősorozás. A folytatólagosan megtartott fősorozások eredménye: A szerednyei járásban 521 állításköteles közül megjelent 141, bevótetett 40. A perecsenyi járásban 470 állításköteles közül megjelent 304, besoroztatok 83. VÁROSI ÜGYEK. Ä városi rendőrségek fejlesztése. — A.z ötödik millió. — Az 1912. LVIII. t.-c. értelmében a városokat államsegély címen a folyó évben öt millió korona illeti meg. Ez összegből a múlt évihez] képest 4 milliót már megkaptak a városok, az ötödik milliót azonban — amelyet első sorban a városi rendőrségek fejlesztésére kell fordítani — hosszú meg- hányás-vetés után most osztotta szét és utalványozta a belügyminiszter. Szétosztásra tulajdonképpen csak 980,000 korona került, mig 20,000 koronát egy külön rendőrfejlesztési alapra visszatartott a miniszter. Az ötödik millió felosztása más kulcs szerint történt, mint az előző négy millió. Azaz, hogy nem abban az arányban, miután felosztási kulcsról sem ennél, sem az első négy milliónál nem beszélhetünk. Ungvár városnak 6000 korona jutott. A rendelet szerint a városok a kiutalványozott összegeket 1. a rendőrlegénység illetményeinek a kiegészítésére, 2. rendőroktatási célokra, 3. rendőrségi rendelkezési alap létesítésére és 4. detektív állás rendszeresítésére tartoznak fordítani. A rendőrlegénység fizetését az állami szolgákéhoz képest 100 koronával magasabb összegben állapítja meg, vagyis: 0—5 szolgálati évig 700, 5—100-ig 800, 10—15-ig 900, 15-nól több szolgálati óv után 1000 koronában. A rendőraltisztek fizetése 0—5 évig 1100, 5—10-ig 1200, 10—15-ig 1300, 15-nól több szolgálati óv után 1400 K. Lakbérük úgy az altiszteknek, mint a közrendőröknek egyforma s csak a lakbórosztályok szerint változik a következőképp: II. 360, IY. 280, V. 240, YI. 200, VII. 160 korona. Amely városban a most kiutalt államsegély ez illetmények kiegészítésére nem elégséges, ott az illetmények aránylagos leszállításának van helye. A kiegészítés folyó évi január 1-től visszamenőleg történik. Illetmények kiegészítésre csak a rendőri teendőket végző legénység és altisztek tarthatnak igényt. Oktatási célokra a lakosság száma szerint a következő összegek fordítandók: 5000-ig 300 K., 5—10.000 lakosú városokban 500 K., 10.000-en felüli városokban 800 korona. A belügyminisztérium külön a rendőrtisztek s külön az altisztek számára oktatásra való kiképzés céljából óvenkint folyó évi május 1-től Budapesten tanfolyamokat szándékozik rendezni, amelyeken 30-as csoportokban vennének részt. Ezeken a tanfolyamokon a rendőrség legjelesebb szakértői adnák elő a szükséges anyagot, különös súlyt helyezve a gyakorlati követelményekre. Amely városokból a tanfolyamon nem vehetnek részt, oda vándoroktatókat küld a miniszter. A nagyobb városok minden tízezer lakosuk után egy detektívet tartoznak alkalmazni. A kisebb városok ily detektivszolgálatra az egyik rendőraltisztet is alkalmazhatják, de ilyennek az illetményét ekkor a detektív illetményének a magasságára kötelesek kiegészíteni. A detektív legkisebb illetményének egyenlőnek kell lenni legalább is a rendőraltiszt maximális fizetésével, vagyis legalább 1400 K. fizetést kell kapnia s a XI. fiz. osztálynak megfelelő lakbért. — Értesítés. Értesítem a n. é. közönséget, hogy Pretl József írnokom f. hó 21-től kezdve irodámból kilépett. Hubay, bir. végrehajtó. HÍREK. Tájékoztató. Márc. 34 Műkedvelői előadás a színházban. A Ref. Iparos Ifjúsági Egyesület batyubálja. 85. Felolvasás a Kath. Legényegyesületben d. u. 4 órakor. 39. Az Athlntikai Klub közgyűlése d. u. 6 órakor a vár- megyeháza nagytermében. 30. Hegyközségi közgyűlés d. e. l/a 11 órakor a városháza nagytermében. A Kath. Népszövetség gyűlése d. u. 4 órakor a vár- megyeháza nagytermében. Az Athletikai Klub birkózó-versenye d. u. 4 órakor a Széchenyi-ligeti pavillonban. A Társaskör közgyűlése d. u. 5 órakor. Apr. 1. Kaszinó-estély. 6. A magyarországi munkások rokkant- és nyugdljegyesü- lete ungvári fiókjának közgyűlése d, u. 4 órakor az ipartestület székházában. 13. A Kath. Népszövetség gyűlése d. u. 4 órakor a vár- megyeháza nagytermében. Máj. IS. A Kath. Népszövetség gyűlése d. u. 4 órakor a vár- megyeháza nagytermében. Jun. S. A Kath. Népszövetség gyűlése d. u. 4 órakor a vármegye- háza nagytermében. 11. A főgimnázium 300 évi jubileuma. A r«r«aekör (Kaszinó) könyvtára nyitva van kedden d. u. 5— 6 óráig. A Kereskedelmi Csarnok könyvtára nyitva van szerdán d, u. 6— 7. és vasárnap d. e. 11—12 óráig. A húsvéti locsolkodás. A mai egészséges magyar népünk még mindig úgy csinálja ezt sok kacajra, jó kedvre fakasztó népszokást, ahogy Pontius Pilátus elkezdte. Mert nyilvánvaló, hogy a húsvéti locsolkodás szokását Poncius Pilátus indította meg, aki bírói pálcát tört az Istenember fölött, de aki csak a vakszenvedelmü Írástudókra hagyta, hogy beteljék a jövendölés, maga pedig nem akarván erkölcsi felelősséget vállalni: mosta a kezeit. így esett az : A kíváncsiság Éva asszonnyal született. Mikor tehát hire futott Jeruzsálemben, hogy a kálvária kősírboltjából kikelt az, aki nem volt e világból való — elhengeredett a kő a koporsóról és fényözön közepette kilépett belőle a Megváltó, — a csodahir nagy kíváncsiságot keltett. Mi igaz belőle ? Csak kósza beszéd-e az ? Elvégre azok az együgyű jeruzsálemi asszonyok mit tudtak abból, hogy a Megváltónak az ige hirdetéséért kellett meghalnia és az örök bűntől kelletett megváltania az emberiséget. Hogy érthessék ők meg azt a földöntúli hatalmat, mely a halál után életet ad, mely sírokat nyit és kápráztató fényben jelenik meg, azt a hatalmat, mely koporsóból kitör és eget kér, mert ő az Igazság. Mikor tehát hire ment, hogy a keresztre feszített Jézus halottaiból íöltámadt, a jeruzsálemi asszonyhad hihetetlen csodálkozása kerekedett felül és vele a kíváncsiság. Már hajnal derengésére csapatosan előzönlötték a jeruzsálemi római követségi épületet, ahol Pilátus lakott. Pilátus nagy zsinatra ébredt föl, amit kivül a kapu előtt az asszonyhad támasztott. — Micsoda lárma ez? riadt föl. Mikor aztán fölvilágcsitották, micsoda hirt hoztak és miben akarnának az asszonyok megbizonyosodni, Pilátus parancsot adott szolgáinak: — Zavarjátok el az asszonynépet a kapu alól. A római légiónak házi rendet végző parancsnoka pedig tréfás legény lehetett. Mi űzné el legjobban az összeverődött asszonysereget? Mi más, mint egy cseber hideg viz. És menten a nyakuk közé zúdit- tatott vagy egy cseberrel, amire az asszonyok olyik csuronvizesen, de valamennyien akkor hevenyészve még szörnyűbb zsinatot csapva szétrebbentek. És ezzel a húsvéti locsolkodás népszokása kezdetét vette. Bizonyosan megőrizte a szájhagyomány, hogy már az első keresztények éltek ezzel a szokással. Ez aztán idők során sok változaton ment keresztül és elvezetett a rózsavízig. De bizony ma is az az igazi és a jókedv terjesztője, mikor különféle praktikával és örvvel, mikor nem is látja, mikor nem is várja, a kéznél levő locsoló száján kiömlik a viz s megriadt hangon zsörtölődő panasz hangzik föl érte. De nem kell azt és nem lehet azt komolyan venni. Nem viszi el azt senki szárazon. És erre illik az .a magyar példaszó : ma nekem, holnap neked. Sok helyen az is divlik, hogy a gémeskut elé viszik a fehérnépet és a kút hideg vizéből vederszámra leöntik. Ez egy kicsit több a keleténél és nagyon sok áldozatot követelt. Amilyen nyegleségnek tartom, ha egészséges magyar ember szagos vizekkel öntözködik, — épp olyan vad, nyers dolog az is, amikor kút elébe vonszolják a szegény áldozatot. És aminő különös tempója van most március komának, bizony a hideg fürdő olyan ágybadöntőre is válhat, hogy gyász fakad utána. Mint minden dologban, ebben is az arany közép ut a legjobb. Egyébként az öntözködés, hogy a férfi a nőt, és megfordítva a nő a férfit hideg vízzel leönti és aztán jó egészséget kíván, már az indusoknál jóval előbb meg volt, mig a keresztények e jeruzsálemi asszonyokra való emlékezés gyanánt fölkapták. Az indusok szerint a viz az egészség, a termékenység jelképe, és akit az indus hideg vízzel leönt, azt kitünteti, mert szivéből a legjobb jót kivánja népe. Hogy a kereszténység éppen husvétkor locsolkodik, azt csak abból lehet kimagyarázni, hogy Pilátus nagyon felbosszankodott a zsinatoló asszonyokon. És elég volt a kereszténység első fordulatán szokásba hozni, sok századig és sok locsolkodó nép nem is tudva, hűségesen utána cselekszi, ezt a különben — ha kellő határok között mozog — ártatlan népszokást.
