Ung, 1913. január-június (51. évfolyam, 1-27. szám)
1913-03-09 / 11. szám
1913. márc. 9. (11. szám) 3 4 Községi tüzelő-raktár. 5. A város tegye mérlegelés tárgyává, hogy nem volna-e célszerű városi tejgazdaságot és konyhakertószetet berendezni. (Különösen, ha a bolgárok nem térnek vissza.) 6. A felépítendő városi vásárcsarnok állandó raktárakkal is ellátandó. Átmenetiek: 1. Minden évben az időszakokhoz képest szerezzen be a város élelmiszereket és más cikkeket. 2. A városok szerezzék be a szomszéd városokból az árakra vonatkozó adatokat. 3. Az élelmiszer ellátását kisegítő minden vállalattal lépjen a város összeköttetésbe. 4. A város szervezzen kertészeti tanfolyamokat. Mindezeket az intézményeket minden város a maga erejéből megvalósíthatja és pedig, ha komolyan akarja, nem is nagyon hosszú időn belül. Ami speciálisan minket, ungváriakat, illet, mi nem is kívánjuk azt, hogy a város egyszerre hozzáfogjon az itt felsorolt áldásos intézmények mindegyikének megvalósításához; de azt igazán elvárjuk, hogy a már amúgy is szőnyegen levő eszmék, így különösen a községi hússzék megvalósítása dolgában, most már igazán radikális lépések történjenek. Annyival is inkább, mert amint már sokszor kifejtettük, a nálunk uralkodó drágaság már a legszélsőbb határokat is túllépte és egyenesen elviselhetetlen. A Solymosi-féle képtárlat. — Művészet és közönség. — Múlt vasárnap nyílt meg a Megyeház-téren levő Herz-féle ház első emeletén ' olymosi Mártonnak, a jónevü budapesti műkereskedőnek mintegy 230 művészi képet számláló kiállítása, — és ma egy örvendetes tapasztalattal vagyunk gazdagabbak. Előljáx’óba kell bocsátanunk, hogy Solymosi csupa ismert nevű nagy mesterek kiváló alkotásait hozta Ungvárra és az egész tárlaton nem találunk egyetlen egy műterem-lomot sem, amivel eddig a vidéket oly gazdagon és ráadásul oly drágán elárasztották. Csupa becsületes, karakterisztikus alkotás, — amelyekről szinte szignatura nélkül is ráismernénk az alkotókra. És itt kezdődik egy értékes megállapításunk. Az az ungvári publikum, amely eddig már ki volt merülve, amely már-már nem mert bízni, — közel 40 képet vásárolt eddig ezekből a műremekekből. (38 végleg eladva!) A mi városunk viszonyaihoz képest ez szinte elképzelhetetlen eredmény, amely közönségünk kiváló és fejlett műizlését dicséri. Amely azt bizonyítja, hogy az igazi, örök művészi iránt nagy itt a fogékonyság és hogy az a felfrissült és külföldön is már oly nagy sikereket aratott hazai piktura itt megértő mecénásokra talált. Lyka Károly, legkiválóbb esztétikusunk ezen a téren mondja egyik nagy értékű munkájában, hogy e kor lesz a piktura virágzásának kora, — mert a pápák, Mediciek és a múlt többi egyirányú mecénásai után végre ma a festészek mecénása — maga a nagyközönség. Feltétlenül pedig ezt kell a legegészségesebb állapotnak tekintenünk, mely már eddig is átformálta, megjavította úgy irodalmunkat, mint művészetünket. íme itt az eredmény Ungváron, — hol egy hárítja el magától. A pénzt most az asztalra teszi. Egy, kettő ... öt darab nagy ropogós bankót. — Fizet a becsületért, mint becsületes úri gavallér, epéskedett varjú nagyapó leplezetlen undorral ráncos pofáján. — Felölti kabátját és kifelé indul. Katica görcsösen kapaszkodik belé. Az lefejti magáról az ölelő buja karokat. Megsimogatja a leány fejét. Gyöngéden magához vonja, s homlokon csókolja. — Homlokon? Nem szájon? És szerelemmel? Kérdezte apók maliciózusan. — Nem. Inkább szánakozást olvasok ki szemeiből. — Elég szép az úrfitól, hogy legalább szánakozik. — Vájjon miről beszélhettek ?, — Nem gondolod? Megtudod azonnal. Már kijöttek az udvarra. Hallgasd, mit beszélnek. Hallod? — Hallom, — felelt a fiatal varjú néhány ággal alább szökkenve. — Ne hagyj el én boldogságom, — eseng a leány. Mondd, hogy csak tréfáltál. Hogy csupán rám akartál ijjeszteni. — Komolyan beszéltem, — jelentette ki szárazon az úrfi, lova körül forgolódva. Nehezemre esik ugyan, de szakítanunk kell, — toldotta hozzá enyhitőíeg. — Úgy, hát nem szerettél soha! — Szerettelek. De atyám kívánságának eleget kell tennem .. . Megházasodom. — Ez tehát az oka, hogy elhagysz. Végre bevallottad. Oh! ón szerencsétlen, hogy csak egy pillanatig is hallgattam csábító szavaidra. — De édesem, csak nem gondoltad, hogy örökké fog tartani viszonyunk? — Nem azt Ígérted? Nem azt mondtad mindig, hogy ha száz sátánnal kellene is megviaskodnod értem, akkor is örökre megtartanál? UNG tárlatról 40 maradandó becsű kép hirdeti a magyar művészet dicsőségét. Ha azonban Solymosi tárlatát végig nézzük, nem csodálkozunk többé. Eddig a nagy mesterek jóformán a vidék részére hozzáférhetnének voltára, ma eljönnek hozzánk és igy valóságos kultur- missziót teljesít egy oly kópterjesztő, aki ilyen ízléssel és ily nevekből tudja összeválogatni anyagát. Csak egy futó körpillantás. 5—-6 képpel van képviselve a ma már egész Európában elismert Csók Istvánunk, gyönyörű dolgait látjuk a képviselőház freskói nagynevű festőjének, Dudics Andornak (Rákóczi Magyarországon, Madonnái), ott van a szolnoki kolónia nagymestere: Olgyay Ferenc, a mindinkább hatalmasabban előtörtető szegedi Nyilassy Sándor, a népszerű Kézdi-Kovács, a pátriánkban oly jól ismert Margittay (Október elsején, Duzzogó hadnagy stb.) és Rottman Mozart: Medgyasszay kiváló tanítványa, Szepesi Kuszka Jenő, Edvi Illés, Romek Árpád, a mágnások kedvence, Oulácsy Lajos, Joachim, Pólya, Pentelei Molnár. Juszkó, Papp Emil, Fay Dezső, Gergely Imre. Ott találjuk a nagy Bosznay Istvánt, Peske Gézát (Hógolyós fiú), Pálja Célestint, egy-egy képpel Ingomárt és Herrer Cézárt. Fesztyné Jókai Rózát, gyönyörű virágcsendéleteivel Óppel Magdát és talán legkiválóbb női festőnket, Boemm Rittát. Neogrády Antal és talen- tumos tanítványa, a miskolci rajztanár: Zorkóczy, Szontagh Tibor, Heyer Arthur, Udvary Géza és Pólya Tibor egészítik ki a gyűjteményt. Áz egész tárlaton nem kevesebb, mint 30 elismert művész nevével talákozunk. Ehhez a névsorhoz pedig nem kell kommentár, nem kell kritika, mert hiszen azt előttünk elvégezték illetékesebb tényezők. Ilyen kiállítás eddig Ungváron nnm volt. ezért hisszük, hogy a közönség megragadja az utolsó két napot és a vásárlások száma még jelentékenyen szaporodni fog. Annál is inkább, mert a képek — relative véve — aránylag igen olcsók. Itt jegyezzük meg, hogy tegnap még újabb képek is érkeztek. A kiállítás holnap, hétfőn este 7 órakor zárul. A vásárlók közül a következők neveit sikerült megtudnunk: dr. Virányi Sándorné, Sznist- sák Nándor, dr. Kemény Zsigmond, dr. Bartha yilmos, dr. Herz Mór, Mauks Julia, dr. Pálos Ádám, Zboray Bertalan, Mittelman Jenő, Szap- lonczay Endre, Weiss Mór, Zékány József, Müller Vilmos, dr. Ackermann Fülöp, stb. Nyíregyháza — Ungvár. — A Kereskedelmi Csarnok elnökségének nyilatkozata. — Az Ungvári Közlöny legutóbbi számában fenti cim alatt megjelent cikkre kötelességünknek tartjuk szerény véleményünket a következőkben kifejteni. A nyíregyházai ipartestület által vezetett mozgalomról úgy Nyíregyháza, mint Debrecen részéről teljesen tájékoztatva vagyunk. Nyíregyháza részéről meg is hivattunk, hogy a szervezkedő ülésen résztvegyünk és a debreceni kereskedelmi és iparkamarától való elszakadási mozgalmukat támogassuk. Választmányunk ez üggyel kimerítően foglalkozott és nemhogy kívánatosnak nem találta a mozgalomhoz való csatlakozást, hanem mint Ung vár városára és az ungvári iparosok és kereskedőkre nézve hátrányos terv ellen való akcióbaMondtad, mert vágytál az ölelésemre, szomjuhoz- tál csókomra, mert kellett a patyolattestem. Ugy-e? De feleségnek jobb az úri dáma? — Bohó! Hát azt hitted, hogy feleségemmé teszlek ? —■ Hittem. Te mondtad. Te Ígérted. Csakhogy megejthessél. S most elfordulsz tőlem. Itt maradok szégyenemmel, gyalázatommal. Az emberek megvetnek, apám kiátkoz, Gyuri megöl, ha megtudják, hogy szerelmünk gyümölcsét szívem alatt hordozom. — Azért adtain az ötezer forintot. És ha gyermekünk megszületik és életben marad, ezután is bőkezüleg segíteni foglak benneteket. Ne félj, azok ha pénzt látnak, mindent megbocsájta- nak neked.-- Nem! Ne folytasd! Te nem beszélsz komolyan. És én szeretlek. Szeretni foglak utolsó lehelletemig. — Ejh! Verd ki fejedből. Végeztünk, — türelmetlenkedett indulásra készen a fiatal földesúr. Eressz! Már késő van. — Nem úgy megy az, nagyságos úrfi, — toppant elő bosszúálló istenként Gyuri a felhúzott fegyverrel. A becsületért nem pénzzel, de vérrel kell megfizetni. A fiatal varjú rémült károgással szállt fel a fa tetejére, s reszketve húzódott meg a bátyó oldala mellett. Egy lobbanás ... egy dörrenés .. A büszke gavallér szivén találva, holtan terült el a friss havon. Kiömlő vére pirosra festi a fehér takarót. A szűzi köntösön már ott.van az első folt. — Mit tettél? Megölted! Ölj meg hát engem is. Itt vagyok. De siess! hogy még utói érhessem elszálló lelkét — sikongott kedvese holttestére borulva eszelősen a leány. Hiszen ő szeretett engem. Hazudott, hogy el fog hagyni. Csak próbára lépés mellett határozott, sőt szóvá tette azt is, hogy azon esetben, ha Ung, Bereg és Ugocsa vármegyék külön kamarához juthatnának, úgy azt Ungvárra kérelmezzék, mely fekvésénél fogva inkább tarthat arra igényt, mint Nyíregyháza. Ungmegye, nem úgy mint a többi, Nyíregyháza által kombinációba vett megyék, Kassához, és nem Debrecenhez tartozik és ezáltal némileg távolabb is esünk a nyíregyházai akciótól. A kassai kamara működését, előzékeny, gyors, pontos, odaadó, áldozatkész tevékenységét már ismerjük, arról csak a legnagyobb elismerés hangján beszélhetünk, mig Nyíregyházával szemben a legjobb esetben is csak nagy bizalmatlanságnak néznénk elébe. Nagyon valószínű, hogy a kamarai illeték kulcsa lényegesen emelkedne és egy új kamara nem volna képes azt az anyagi hozzájárulást, segély és sok más formában nyújtott anyagi áldozatot hozni a szaktanfolyamoknak és érdekelteknek, mint a tapasztalt vezetőséggel biró, jól megalapozott, gazdag, régi kamara. Különösebb ellenakciót azért sem indítunk, mert egyáltalán nem bízunk a nyíregyházai mozgalom sikerében és várjuk azt előbb Kassa részéről. A Nvirvidék a szinikerületek összevonására vonatkozó törekvést arra használja fel, hogy az egyesülést, mely Nyíregyházának tényleg nem ártana, közgazdasági téren is hangoztassa. A cikkből a tendencia kikiabál, hogy itt nekik nem annyira a közös szinikerület, nem a „Bessenyei“ és „Gyöngyösy“ kör kölcsönös vendégszereplése keli, hanem a kamara. Nyíregyháza közönsége lesz azonban oly lojális, hogy szeretetünkben nem fog kételkedni akkor sem, ha a kamarai mozgalmukat nem támogatjuk. A szentirás is csak azt kívánja, hogy szeresd felebarátodat, mint ten- magadat, de jobban nem. A Nyirvidéknek, mint nyíregyházai lapnak a törekvését honoráljuk, véleményét respektáljuk, de közgazdasági részét illetőleg nem osztjuk, azonban kérjük a helyi sajtót, a virágos frázisok mögött rejlő száraz tényállással kisebb hévvel, több ridegséggel bánni, mert a közgazdasághoz a próza jobban illik, mint a költészet. Ezek után kalapot emelünk a szinügyi bizottság előtt, s mint részben talán ahhoz is értők, őszintén üdvözöljük és sikert kívánunk azon helyes törekvéséhez, hogy Nyíregyházával közös színi kerületet alkosson, még akkor is, ha nem mint az Ungvári Közlöny írja, Nyíregyháza Ungvár—Munkácshoz csatlakoznék, hanem Ungvár— Munkács csatlakoznék egy nyíregyházai központtal létesítendő új kerületnez. Éz lehet, sőt biztosan előnyös is lesz Ungvárra nézve, de a kamara, mint közgazdasági tényező, ezen szép, üdvös egyesülési törekvésből kikapcsolandó. Ilyen gavallériát, ennyi önzetlenséget Nyíregyháza, vele szemben érzett különösebb szimpátiánk dacára sem kívánhat. A cikk kerete a számhalmazatokkal való érvelést nem tűri és csak arra kérjük a megye és város illetékes tényezőit, hogy azon esetben, ha az ügy tényleg abba a stádiumba kerül, hogy hivatalosan állást kell majd foglalni, úgy szerény véleményünket, mely a megye és város érdekeivel csak azonos lehet, figyelembe vegye. — Böjti esti istentiszteletek. Ezúton is tudatom híveimmel, hogy a böjti esti istentiszteletek a szokásos helyen f. hó 11-én kedden, és f. hó 13-án csütörtökön este háromnegyed hat órakor folytatólagosan meg fognak tartatni. Ungvár, 1913. március 8. ilargócsy Aladár ev. lelkész. akart tenni. Ugy-e? Igaz? Szólj turbékoló gili madaram! Csak egy szót ajakadról, hogy még mindig szeretsz és én boldogan követlek a másik világba, hol soha többé el nem hagyjuk egymást. — Jaj Istenem! Gyuri mindjárt kárt tesz Katicában is, — súgta az öccs az öreg varjú fülébe. — Bánom is én Megérdemli, — felelt az mogorván. — Már arcához emeli a puskát... Célba veszi. .. Ujját a ravaszra teszi... most... most... A fegyvert leereszti, messzire elhajítja és szól: — Meggyilkoltad a szivem, de én nem veszem el céda életedet. Viseld szégyened, hordozd gyalázatod keresztjét mindhalálig. Fagyasztó hideg szól jajdul meg a fák lombtalan ágai között. . . A halál kaszájának suhintása dermeszti meg a vért az élők ereiben . . . Kuvik madár gyászdala vegyül bele a szivet- tépő, fel-felcsukló zokogásba . . . — Hát Gyuri merre tűnt el ? Mintha a zúgó felé vette volna útját? — Nem megy az már öcsém hazát védeni a szerbek ellen. Nem látod azt meg tavaszig, mig jégzajláskor a víz fel nem veti. Ha ugyan felveti, ha a halak addig meg nem lakmározzák! — Szegény Gyuri, de sajnálom. Miért is hoztál ide? Brrr . . . úgy fázom. De mi az vén cimbora, hiszen te sirsz? — Én ? Dehogy. A hideg csalta ki a könnyeket szemeimből, csak úgy, mint neked. Szegény Gyuri. Ejh! Cudar a világ! Gyerünk! A levegő szürke vándorai megrázták ványadt szárnyaikat, s búsan vágtak neki a sötét éjszakának, most már kettesben hajtogatva: — Kár, kár .. .
