Ung, 1913. január-június (51. évfolyam, 1-27. szám)
1913-01-05 / 2. szám
51. évfolyam 2. szám Ungvár, 1913. január 5. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . 8 K. Negyedévre . . 2 K. Félévre ............4 K. Egyes szám 10 fillér. Amerikába: Egész évre lü korona 60 fillér. Uiig vármegye Hivatalos Lapjával együtt : Egész évre . . 14 K. [| Félévre ............7 K. Negyedévre .... 3 K 50 f. Nyilttér soronként 40 fillér. HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők. Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik min- -------- den csütörtökön. ■■ TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS VEGYES TARTALMÚ LAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-ső szám, hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők, Felelős szerkesztő: BANÓCZY BÉLA. Segédszerkesztő: DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése.---------- KI ADÓHÍV AT ALI TELEFONSZÁM 11. = Mozgalom Az Ungvári Izraelita Népkonyha. Irta Blanár Ödön. indult meg Nyiregyházán aziránt, hogy a debreceni kereskedői mi és iparkamara kötelékéből Szabolcs, Bereg és Ugocsa vármegye, a kassai kamarából pedig Ung vármegyo kiszakittassék és Nyíregyháza székhellyel új kereskedelmi és iparkamarát szervezzen a kereskedelemügyi m. kir. miniszter. A mozgalom hullámai már elértek hozzánk is, de ellenkező hatással, mint aminőt a nyiregyházaiak vártak, mert úgy az itteni kereskedelmi, mint iparoskörökben most az a vélemény, hogy ha már új kamarát létesítenek, annak ne Nyíregyháza, hanem Ungvár legyen a székhelye. Első pillanatra ez az óhajtás nagyon érthetőnek tűnhetik mindazok előtt, akik a kamarai életet közelebbről nem ismerik, s nincsenek tájékoztatva afelől, hogy mennyibe is kerül hát egy kereskedelmi és iparkamarának a fenntartása? Mi is szívesen vennők, ha Ungvár kamarai székhely lenne, — mindamellett jelenleg még nem léphetünk azok közé, akik ez irányban törekszenek, annál kevésbé pártolhatjuk azonban azt az eszmét, hogy Ung vármegye a kassai kamara területéből kihasittas- sék, s egy esetleg Nyiregyházán létesítendő kamarához csatoltassék. Nem találjuk pedig jelenleg kivitelre alkalmasnak az Ungváron létesítendő kamara eszméjét azért, mert vármegyénk még nem rendelkezik ehez a kellő előfeltételekkel, — s ezalatt nemcsak a dolog anyagi oldalát értjük. Hogy pedig a felvidéki Ungmegye- iparos- és kereskedő-közönsége az igazán tekintélyes ipari, gyári és kereskedelmi gócponttól, a felvidék fővárosától, Kassától elszakittassék csak azért, hogy az alföldi, s igy a mienkkel sok tekintetben érdek-ellentétes Nyíregyházának vágya teljesíthető legyen: — ez meg csakugyan olyan különös kívánság, melynek teljesülését éppen az ungvári iparos- és kereskedőközönség jól felfogott érdekéből kell megakadályozni. Arra kérjük tehát városunk és vármegyénk érdekelt köreit, hogy álljanak el a kivitelre úgyis lehetetlen ungvári kamara eszméjétől, — és egyesült erővel arra törekedjenek, hogy Ung vármegyének a kassai kamarától való elszakitása be ne következhessék. Renan egyik művének előszavában olvastam : „Az önfeláldozás lassan-lassan csaknem teljesen kivész. Bekövetkezik a nap, amelyben a reorganizált önzés és önérdek hajszolása lép a lelkesedés, az ember- és felebaráti szeretet helyébe.“ Még nem vagyunk egészen azon a kopár és kiégett talajon, amelyre Renan jóslása vonatkozik, de kétségtelen igaz, hogy az anyagnak szertelen imádása; a kényelemnek, az élvezeteknek s az „én“-nek módnélküli szeretete, az anyagias világnézetnek és felfogásnak hullámzó áradata észrevétlenül is arrafelé sodor gondolkodni nem szerető s kritika nélküli öntudatlanságunkkal együtt. Ritka kivételek vannak és hála a jó Istennek lesznek, erről győzött meg minket többek között az Ung című lapnak ötven éves jubileuma, amikor jóleső örömmel láthattuk, hogy vannak még emberek, akik önzetlenül lelkesedni tudnak. Vannak még emberek elég szép számmal, akik szeretettel nevelik, tanítják gyermekeinket s türelemmel telitik növendékeik érzésvilágát a vallás, az erkölcs örökbe szóló tanaival; vannak még embereké aki&J*$nerik az igazságnak, a törvényességnek,- a lelkiismeretnek parancsszavát; vannak még emberek, akik érzik és tudják, hogy ahol nincs lelkesedés, ahol nincs ember- és felebaráti szeretet, ott a tudomány és műveltség nem sokat használ, hiszen lelkesedés, ember- és felebaráti szeretet nélkül a tudomány és műveltség összes vívmányait bármely nyers és kíméletlen kéz, bármely önző és lelketlen egyén a társadalom java, a köznek üdve, a nemzetnek előhaladása ellen fordíthatja. Mózes életét és tanítását; Krisztus istenségét és tanait nem egy könnyen lehet az útból eltávolitani s igy Renan jóslása szinte legyőzhetlen akadályba ütközik. Az ember- és felebaráti szeretet az említett Mózesi tanításon, az érintett Krisztusi tanokon erősödött és edződött s túl fogja ragyogni az önzés századainak minden hiúságát. Mózesnek, az ókor legnagyobb és legönfeláldozóbb törvényhozójának tanításaiban három fénylő oszlop ttindöklik: Isten imádása, a Thora tisztelete s a jótékonyság gyakorlása. Az első kettő az örökkévalóra vonatkozik, a harmadiknak a szegény s a küzdő ember a központja. Mint igen sok népnél, az izraelitáknál is a jótékonyságot illetőleg a legodaadóbb jótevők: a nők. Volt idő, volt korszak a zsidóság múltjában, amikor a hirtelen szenvedélytől fölizgult s a pillanatnyi behatásoknak nagyon könnyen engedő zsidóférfiak odahajtották volna nyakukat a római imperium járma alá és szivesen elismerték volna a keleti római helytartók korlátlan felsőbbségét még vallási téren is, de ettől a lépéstől is visszatartotta őket a zsidó nők állhatatossága és kemény kitartása. A múltban tehát állhatatossága, kemény kitartása révén a zsidó nő mint összetartó tényező szerepelt, ma pedig nemes példát, utánzásra méltó okulást nyújt a jótékonyság terén. Itt Ungváron az izraelita nők számottevő és tiszteletet érdemlő, hasznos tevékenységet fejtenek ki s dicséretökre legyen mondva, hogy igen sokszor felekezeti korlátok se feszélyezik, aminthogy örömmel konstatálható, hogy hasonló irányú működésükben pl. Kende Péter- nét, Lőrinc\y Jenőnét, Lám Sándornét, Popovich Miklósnét, Bradács Gyulánét, özv. Nehre- bec{ky Györgynét, Tabódy Jenőnét sem feszélyezik a felekezeti válaszfalak. A jótékonyság tere az izraelitáknál terjeKomédia. Irta Szilárd Jenőné. Felgördült a függöny Es mi játszunk; Cifra, szép ruhában Kifestett szemekkel. Minden olyan fényes, Csillogó köröttünk. Es mi kacagunk, Mert kacagnunk kell. Mi kacagunk csengőn, Azok sírnak, A könny szemeikben Oly kihívóan ül. De nekik sírni kell, Nekünk meg nevetni, Pedig valami De fáj itt belül. Én is úgy nevetek — — De ki hibás ? Kacagó szememben Hívatlan könny ragyog. Bocsássátok meg, Ne vegyétek észre ! — Eresszetek el, Oly fáradt vagyok ... — m* A gólya. Irta Tolsztoj Leó. Koméi embergyülölő paraszt volt és a faluvégen lakott. Feleségét, gyermekeit már rég óta eltemette és egyedül gazdálkodott Demján szolgájának segitsógóvel. Gazdaságában nem tartott baromfit, semmi állatot, de még kutyát sem. Azt szokta mondani: — Jobban megőrzőm a birtokomat, mint egy kutya tehetné 1 Csak jöjjön az a tolvaj 1 — És erősebben markolta meg a puskáját. Ekkor észrevette Koméi, hogy egy nagy gólya röpköd a parasztkunybója körül, időnként leszáll a tetőre, mintha be akarna rendezkedni. A gólyának fekete szárnyai és fekete farktollai voltak. — Nem szeretem ezt a madarat, mondta Koméi a legényének — nézz utána, nehogy ideszokjék ! Demján igy felelt : — Uram, ezt nem szabad megtenni. Á gólya jó madár és Isten áldása van rajta. — Majd megáldlak mindjárt ! — kiáltott Koméi és fenyegetően felemelte a kezét. Demján nem folytatta a civakodást. Eltávozott és a sarlóját élesítette, mert másnapra kaszálni akartak. Megkezdődött a forró munka. Koméi kora reggeltől késő estig dolgozott és teljesen megfeledkezett a gólyáról. Végre elmúlt a kaszálás ideje is. Elszállították a szénát és nagy boglyába rakták. * Koméi kedvet kapott ebéd után, hogy kipihenje magát házikójának tornácán. Vánkost és egy kaftánt hozott ki a házból, illatos szénát hintett le a földre és készült lefeküdni. E percben úgy hallotta, mintha a háztetőn mozgolódnék valami, sőt károgás félét vélt hallani, felpillantott és dühében vérpiros lett az arca. — Megállj, átkozott 1 Fészket raktál hát. Megállj, hamar leszoktatlak róla I . . . Koméi bement a szobájába, lekapta a puskáját a falról, megtöltötte és a gólyára emelte — de hirtelenül megállt. — A lövés felgyújthatja a nádfedelet és lángba borul a házam — gondolta magában. Félre tette hát a puskát és egy éles követ hajított a gólya felé és el is találta. A madár egy ugrást tett a levegőbe, csapkodott a szárnyaival, és az egyik lába reszketett, vér folyt ki belőle. Körülrepdeste a háztetőt, láthatóan félt, mert nem mert leszállaui. A fészekből apró gólyák nyújtogatták sárga csőreiket, ijedten csapkodtak apró szárnyaikkal, ki akartak ugrani a fészekből és rekedten sipogtak. Koméi létrát támasztott a falnak, felkuszott rajta és a tető nádjába kapaszkodva feltérdelt a tetőre, és kihajigálta a fészkükből a kis gólyákat. Megfogta az elsőt és a kis fejét a kéményhez csapta. Az agyveleje fröcscsent ki és a kis madárka legurult a földre, estében a tornácba ütközve. Már két kis gólyát röpített le igy Koméi. Meztelen kis testükkel a földre zuhantak és nyomban szörnyet haltak. A fészekben már csak egy kis gólyafióka maradt. Kibújt, kis fejét egy szárnya alá rejtette és remegett. De Koméi ezt is előkészitette. Két lábánál fogva széjjel tépte a kis gólyát. A kis madár halk sikolyt hallatott és kék szemeivel Komeire nézett. És az öreg gólya körülrepülte a tetőt, néhányszor Koméi mellett szállt le, kinyújtotta feléje megsebesült lábát, mint hogyha kegyelmet könyörögne kis gyermekei részére. Azt látszott kifejezni : — Gonosz ember, gondolj a szivekre ! Mit cselekszel ! Hiszen most már eleget tettél a bosszúvágyadnak . . . Távozz el, legalább ezt az egy gyermekemet hagyd meg. De Koméi nem hallgatott reá. Csak amikor már elpusztította az egész fészket és lábbal tiport szót mindent, ami még megmaradt belőle, eszmélt fel. Véres Lapunk mai száma 10 oldal.
