Ung, 1913. január-június (51. évfolyam, 1-27. szám)

1913-01-01 / 1. szám

2, oldal.

U N G

1. szám.

foglalkozik, feladatának megfelelőleg az egyesület. — Azonban ismét hanyatlás áll be. — A politikai küzdelmek zajos élete, a választási harcok nagy kiadásai, amelyekhez a hetvenes évek rossz termései járultak, a tönk szélére kergettek sok-sok szereplő embert, sok birtokost. Elvonult, eltűnt a küzdő porondról sok vezető ember, sok birtok felett ütötték meg a dobot. — Ekkor következett be a nagy visszahatás és az egyesületi életnek teljes pangása. Az egyesület elnöke majd Thuráns\ky Tivadar lett, de bizony az ő jóakarata sem volt elég erő ahoz, hogy a haladó egyesületet talpra állítsa.

A 90-es évek közepén Tabódy Jenő az Ung hasábjain indította meg a mozgalmat az újjá szervezés iránt. E sorok Írójának volt feladata, hogy egy-egy gazd. érdekképviselet megteremtése érdekében Írott cikke után önmagával vitatkozást kezdve, más név alatt s erre ismét felelve, mintegy provokálja a közvéleményt e kérdésben.

Mikor aztán Rónay Antal főerdőtanácsos állott e mozgalom élére, az teljes sikerre is vezetett s Thuránszky lemondásával a hatalmasan feltámadt gazdasági közhangulat Patay András, akkori jenkei birtokost állította az egyesület élére. — A taggyüjtés és gazdakörszervezés agitációs munkája eredményeket hozott. Patay eltávozván, gróf, Török József majd gróf S\táray Sándor került az elnöki székbe, legutóbb pedig S{táray Gábor főispán. Ügyvezető elnök már előzőleg Csuha István volt.

Ez a legújabb időszak a legjelentősebb a Gazdasági Egyesület életében. — Csuha István vezetése alatt kezdődött meg az a tevékenység, mely a vármegye egész állatállományát lesz hivatva teljesen értékes fajállatokkal kicserélni. — Az apaállatok beszerzése fontos lépés volt a haladás felé, de annak sikerét is csak az állatállomány egész tenyészanyagá- nak értékessé tétele segítheti elő. Ez akció folyik, évenként 30—60000 K értékű tenyészállat kerül igy kiosztásra. Egy-két évtizedes céltudatos munka még s milliókkal emeltük vármegyénk élő gazdasági beruházásának értékét.

A Gazdasági Egyesület, ellentétben az ötí^en év előtti időkkel, ma céltudatos szakmunkát végez csupán. Talán egyetlen társadalmi alakulata sincsen a vármegyének, amely semmi mellékcélokat nem ismer, melyre semmi irányú illetéktelen befolyás gyakorlása kizártnak tekinthető s mely bár a vármegye politikai életének vezetőit is magában foglalja, semmi némü más tevékenységre nem kapható s a vármegye gazdasági érdekein kivül, munkálkodásában más tekintetet nem ismer s érvényesülni csak ezen területen akar.

Azt hiszem, egyetért velem a vármegye egész közönsége, hogy ily irányú munkálkodóé ez, hanem valami fátyolozott mámorok utáni vergődés, melyet csak az érthet meg és élvezhet, ki megmámorosodott már.

És itt találtatik könnyűnek Hofmannsthal költészete. Mert ha a művész, mint alkotó, magának alkotna, akkor tényleg a Hofmannsthal költészete volna a csúcspontja az irodalmi törekvéseknek. A művész azonban nemcsak magának alkot. S bár alkotása lelki szükségletből, illetőleg kényszerből eredő cselekvés, a cél mindig a tömegre való hatás. Az egyetemes művészet-történetnek hány példája mutatja, hogy az el nem ismert alkotó elveszti munkakedvét; ha csak magának alkotna, vagy mondjuk, kiválasztottaknak, akkor ez lehetetlen volna, valamint nem beszélhetnénk lázitó igazságtalanságról félreismert geniek bukásánál sem. Es nem érvel az, ki Stendhalra és Shakespearre hivatkozva dörgi, hogy az alkotás független, szuverén és főleg minden külső befolyástól ment cselekvés, mert Shakespearenek megvoltak a királyi udvarban a maga mindennapos sikerei darabjaival, aminthogy Stendhalt is kielégítette az asszonyok bálványozásig emelkedő rajongása. És még egy Michelangelót is kárpótol a népszerűségért fejedelmek és a pápa megértéssel teli hódolata.

E látszólagos kitérésnek az volt a célja, hogy bebizonyítsam, miszerint az alkotás az őserő, a genius mellett még több apró és nem jelentéktelen körülménynek köszönheti eredetét. Ha pedig az alkotás véghezvitelében a tömeg is némi, bár csekély és indirekt szerepet játszik, úgy okvetlenül a tömegre gyakorolt hatás szempontjából is értékelni kell a művet.

E megállapításnak tökéletesen ellentétét vallja az az irány, melynek művészeti elve a Tart pour l’art s amelynek feje Hofmannsthal.

És épp midőn diadalát ülte az a hitvallás, mely szerint az alkotás nemcsak a kiválasztottak képessége, hanem az alkotás élvezése és értékelése is csak hivatottaknak, kiválasztottaknak adatott meg, mely szerint a művészet a művészekért és nem az emberiségért teremtetett, a hozsánuás rajongás eme kábító hangdással ünnepli meg a Gazdasági Egyesület legszebben félszázados fennállását. Összeforrva a vármegye hivatalos tényezőivel, csak a közjót tartva szem előtt munkálni a messzebb fekvő nagy célokért s a ma feltorlódó gazdasági bajok csökkentéséért.

Üdvözöljük ebben a nemes és kitartó munkában az Ungvármegyei Gazdasági Egyesületet, annak vezetőit, az ötven éves évforduló alkalmából. A szellemi élet terén az Ung, közgazdasági élet terén az egyesület félszázadon át, — a lehetőséghez képest teljesítették kötelességüket, egymást kiegészítve, egymást támogatva. A kötelességteljesités nemes erénye legyen biztos alapja a másik, feladatokban gazdag, — új félszázadnak.

Berzevlczy István.

éves igazságát, hogy a magyar kultúra csak addig magyar és csak addig kultúra, mig a keresztény hitnek, az erkölcsi tartalomnak zománcát viseli magán.

E kultúra erkölcsnemesitő és fegyelmező ereje az állami rend és fejlődés leghatalmasabb erőforrása, mely a törvénynek lelkiismereti sanctiót ad, mely minden nemes eszmét és intézményt felkarol, mely a haza minden polgárát testvéri szeretettel részesiti a műveltség erkölcsi és anyagi javaiban.

Ezt az erkölcsi tartalommal biró nemzeti szolidaritást ápolni — kétségen kivül nehéz hivatás. Nehéz, de éppen azért annál értékesebbek eredményei és minden hazafi legőszintóbb elismerésére érdemes az a sajtó, mely e téren sikereket tud felmutatni.

Készséggel ragadom meg az alkalmat, hogy az Ung 50 éves jubileuma alkalmából a t. Szerkesztőséget, városunk és vármegyénk kulturális irányítása körül szerzett elévülhetetlen érdemei előtt meghajolva, őszintén üdvözöljem és jövő munkásságához Istentől sok áldást kívánjak.

Hazafias üdvözlettel

Ä főispán távirati üdvözlete.

Tárná, 1912. dec. 28.

Az „ Ung" szerkesztőségének

Un gvár.

Az „Ung“-ot, mely hazánk, vármogyénk, Ungvár városa érdekében a hirlapirás nemes feladatának legszebb teljesítése közben elérte ötvenéves évfordulóját, a legmelegebben üdvözlöm. Kívánom, hogy jövőben is kultúránknak hatalmas faktora, hazafias érdekeinknek és a nemes erkölcsöknek bátor hirdetője legyen !

Gróf Sztáray, főispán.

Papp Antal püspök —

az „Ung“-hoz.

Tekintetes Szerkesztő Ur!

Midőn becses lapjuk 50 éves jubileuma alkalmából Szerkesztő that szivem melegével üdvözlöm, e lap múltjából egy fontos momentumot kívánok kiemelni.

Az Ung nem felekezeti lap; kifejezetten csak az volt programmja, hogy magyar akart lenni.

És mégis, amióta csak ismerem e lapot, azt tapasztaltam, hogy mindig szem előtt tartotta a vallásosságnak és közelebbről a keresztény világfelfogásnak szempontjait is.

Gyakran találkoztunk e lapban a társadalom valláserkölcsi tartalma iránt való lelkesedésről, erős keresztény meggyőződésről tanúskodó cikkekkel.

És ez jól van igy ; a tisztáit Szerkesztőségnek e nemes konzorvativizmusát j/y F Tú

folyó következménynek ité 1 o

Mert a magyar sajtó cseSgH^^^^Hpnja híven a nemzetnevelés magasztos ügjH^^^^^pt'ánk históriai alapjait nem ledönteni, ha n t - >f * F ' esi te ni igyekszik, ha e hon fiait a valláserkm^ség fáklyájával vezérli a hazafiui szolidaritás utjáiy.

Összetartásunk csak akkor maradandó, csak akkor válik erőssé, ha erényes életünk ' .'kői ess nős megbecsülést vált ki belőlünk egymás iránt, s Jaa ennek Cófo’o, mányaképen a megértés, a jóindulat, érzelmi egység, egyszóval a keresztény íelebaráti szeretet kapcsai fűzik össze a társadalmat.

A hivatása magaslatán álló sajtó mint az idők tanúja, bátran hangoztatja a magyar nemzet azon ezerungvarott, íaiz. aecemoer zt-en

tisztelő hive : Papp Antal,

munkácsi püspök.

Levél a szerkesztőhöz.

Kedves Barátom !

Lapodnak 50 éves fennállása alkalmából nehány sort kérsz tőlem. De miről írjak ? Ha ez a hosszú idő, melyet önzetlenül a közügynek szenteltetek, arra jogosít fel, hogy e határmesgyénél a múltat elevenítsétek fel olvasó közönségteknek, akkor viszont ez barátaitokat arra provokálja, hogy erről az ötven évről kritikát mondjanak. Kritikát mondani úgyis a könnyebb oldala a dolognak és hozzá még modern is, hiszen egész közéletünk nem áll ma egyébből, mint kritikából; az egymás lekicsinyléséből, a nagyoknak lejáratásából, mindennek, aminek hozzáférhetetlennek, szentnek kellene lenni, a kigúnyolásából. A ma emberének mindegy) egyénről vagy intézményről, erkölcsről vagy vallásról, szivbeli érzelemről vagy nagy eszméről, gondolatról van-e szó, sárba tipor az könnyen odavetett ítélettel mindent! S az eredmény az, hogy oly rideg, fagyos, sivár és undorító egész közéletünk; az, hogy oly sok jó, derék, önzetlen ember, ki nagyot használhatna, előbbre vihetné a társadalmat, félreáll, nem tűri meg egyéni Ízlése, hogy sárral dobáltassék.

Nehéz időben ünnepeltek tehát, terhesebb ma az idők járása e tekintetben, mint volt akkor, mikor ez a szerény lap útnak indult. Akkor, oh akkor csak a levegő, a politikai kilátás volt ködös, fojtó, de a szivekben remény honolt, a lelkekben láng lobogott, remény . amfdy éltetett, láng, amely tettekre hevített és ezekből fakadtak a nemzeti nagy munka szebbnél szebb alkotásai! Akkor, — akkor az öregokben is ifjú szív és lettre kész akarat lakozott és igy nőm csoda, ha édes atyád és társai ezzel a lappal annak a szükebb körnek, amelynek írták, a vármegye közönségének és környékének nagy és elismerésre méltó szolgálatot tudtak tenni és teííek is. Ők nemcsak nemes hévvel dolgoztak, nemcsak rátermettséggel készítették elő a arebb jövőt, hanem mert megértésre is ^í'áitak, eredményekhez is jutottak. Akkor igaz testvéri szeretet lakozott az emberek szivében, egymást kölcsönösen támogatták, a jóindulat volt az összetartó kapocs, mindenki hitt egy magasabb erkölcsi törvényben, hitte, hogy a szabadság, a függetlenség és nemzeti nagyság, a legbecsesebb kincsekhez csak ez az

zavarába dördült fel az első és azóta is a leghatalmasabb tagadás, több: liátkozás 1 Egy iró, aki az „Anna Karonniná“-t és „Háború és béké“-t alkotta, mely utóbbi emberi szellem örök és felülmúlhatatlan alkotásai között foglal hílyet, akit olyan irók, mint Turgenyev, helyeztek miguk fölé, harsogta bele az elvakult bálványimádásba ezt az átkot. De bármily erő és hit volt ezen egyedüláló óriás felriadásában, egy torokból hangzott az csak fel s elérte — épp őzért — a nagyszerű kezdések örök végzete. Nem hallották meg. És amit meghallotta!, azt is rosszul értelmezték.

Tolstoj irói működése pár szóban összefoglalható. Amikor elkezd írni, akkor Dosztojevszkij, Gogoly és Turgenyev már megalkoták remekműveiket. Fiatalkorában az orosz főnenssek szokásos könnyelmű életét éli, azonban felismer saját magát és az irodalomnak szenteli minden ffejét. És egymásután jelennek meg gyönyörű és örö:becsü művei: Anna Karen- nina, Háború és béke, feltámadás. Bármelyikkel a három közül a legnagyobtak közé emelkedett volna. De Tolsztoj még itt sem álott meg. Uj tant, uj művészeti hitvallást kezdett hidetni,- mely prófétaságnak azután még az irodalmat r feláldozta.

Kinyilatkoztatta az iisább hírhedté, mint híressé lett tant, mely szerint anná tökéletesebb és értékesebb valamely művészeti alkotás minél több embernek tetszik és minél több ember >rti meg. És amikor a tétel keresztülvitelében oly akaály ütközött, mint Shakespeare, egy pillanatig sem labozott, hanem elvetette az akadályt, lefokozta Shakesjearel. Beleesett a próféták örök hibájába, a túlzásba. De nem volt az emberiségben annyi kultúra, hogy még csak meg is riadjon ettől a fenyegető felkiáltásul. Hogy megkérdezze ma^ gától, hogy vájjon lehet-e tistán eltévelyedésből fakadó fantasztikus és minden alapt nélkülöző az a hit, melynek egy olyan elme szentel az életét, ki a „Háború és békó“-t megalkotta. A cérdést nem tették fel, a szent fanatizmussal hirdetőt művészeti elvnek csakis a túlzásait látták meg és az elítélés dőre hevében átnézték benne az örök ragyot.

Bámulatraméltó az a könnyelműség, mellyel Tolstoj működését elbírálták. A fészkében megtámadott, újságírókká vedlett iróepigon had vad kedvteléssel vetette rá magát a megszületés pillanatában közprédára bocsátott tanra, megtámadva annak sebezhető pontjait, melyek természetszerűleg megvoltak, hiszen tökéletes nem teremthető azonnal; és amikor egy-egy téglát sikerült kikaparni a kolosszális épület alapfalaiból, hihetetlen üvöltéssel adták ezt tudtára a világnak. Tolstoj tanát igen kevesen ismerték még, amikor már a sajtó a maga mindenható fegyvereivel megindította a hadjáratot ellene. És megtörtént az a vérlázitó igazságtalanság, hogy önkényesesen értelmezve egy tant, annak még kellően ki nem fejlesztett pontjait megtámadták s a megcáfolás gyerekjátéka után kimondták az egészre az ítéletet.

Hogy a tannak megvoltak a hibái, az természetes. Az ily nagy horderejű megállapításokat az alkotójuk hosszú évek során át fejleszt csak ki tökéletesre, amire a philosophia a legjobb példa, melynek egyes tételeit nem is alkotójuk emelte voltaképen azon magaslatra és tökéletességre, amelyet idők folyamán elértek.

Tolsztoj sem ugratta ki Zeuszként agyából teljes fegyverzetben a tant, mert megvolt benne a próféták fanatizmusa és a geniek naivsága. Elfelejtette, hogy a géniét sohasem szabad idő, vagy tér szempontjából értékelni s hogy el fog jönni az az idő, amikor a kultúra bizonyos fokát minden egyes ember el fogja érni, amikor tehát Shakespeare alkotásai feltétlenül és megérdemelten — a szó legszorosabb értelmében — népszerűek lesznek.

De maga a nagyszerű kezdés, a prófétai erővel hirdetett tan megalapozása is elég ahoz, hogy őt a föld legnagyobb alkotójának nevezzö-L valamint hogy immár bizonyos legyen, miszerint az irodalom mérhetetlenül megelőzte a többi műv^etet.

„A művészet az ember*'*''* e*ve mellett el kell és el fog sápadni a Fart rJUr *’ar* elve. A próféták működésének mindig -tigvolt még az eredménye.