Ung, 1913. január-június (51. évfolyam, 1-27. szám)

1913-01-01 / 1. szám

51. évfolyam.

Ilugvár, 1913. január 1.

1. szám.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egész évre . . 8 K. Félévre

............4 K.

Negyedévre . . 2 K. Egyes szám 10 fillér.

Amerikába: Egész évre 10 korona 60 fillér.

Ung vármegye Hivatalos Lapjával együtt :

Egész évre . . 14 K. || Félévre

............7 K.

Negyedévre .... 3 K 50 f.

Nyilttér soronként 40 fillér. "

HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK

úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők.

A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők.

Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik min- -— den csütörtökön. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS VEGYES TARTALMÚ LAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-ső szám,

hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők.

Felelős szerkesztő:

BÁNÓCZY BÉLA.

Segédszerkesztő:

DEÁK GYULA.

Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése.- KIADÓHÍVATALI TELEFONSZÁM 11.------Jubileum után

megújult erővel fogunk a — megkezdett munkához.

Ötven hosszú esztendő lelkiismeretes, odaadó és eredményes munkája fényesen igazolta létjogosultságunkat, igazunkat, értékünket; az ötven éves stációnál szétindultak ünneplő számaink ezrei és íróasztalainkat elborítják a meleghangú üdvözletek, megemlékezések és laptársaink százainak elismerő, biztató sorai. Meghatva állottunk meg egy percre.

Az újságírás nem tartozik ama foglalkozások közé, ahol elismerés, hála vagy jutalom teremne a munka nyomán. Az újságíró tolla kétélű, amellyel emelni, de dönteni is lehet. Akit emeltünk, az hamar feledkezik meg rólunk, —* akit veszélyesnek tartunk és akitől megszabadítjuk a közéletet, — az örök ellenségünk.

A nyilvánosság itélőszókón szükség van mindkét fegyverre. Kell, hogy magasabb szempontok lebegjenek szemeink előtt és igy nem juthat tere az olcsó népszerűségnek, a mindenki kielégítésének. Mi a közért vagyunk, mi a mindnyájatok igazáért küzdünk.

Ezért ennek a fórumnak, a nagy összesség hangjának a megnyilatkozása lehet nekünk a legbecsesebb. Ez a spontán megnyilatkozó faktor pedig, — úgy kellett éreznünk — ötvenéves újságunk köré csoportosult. Ez volt a jubileumunk legkiemelkedőbb jelensége. Az „UNG“-ot a " 'r jvMlál.tet

Megillelödött hált > ízért intődén olvasónknak, minden jó aróm ’• t-dszen / -"■er-- tét, ez a biztatás, ez a lolkesedé»- tóttá óvesse a mi lapunkat, — amely mindig f ‘ o.

Ebből a megnyil o . ' "■ i - ritunk mos: is ó

erőt, új kitartást és új akt rtot a jövőre, hop lenül és híven szolgái í; e vármegye közéleí-k, kultúráját és minden has iiV.ó*uié;.vs’, őp hogy itt e végváron védjük a ír ; :

Köszönet a pillanatért, amely i ec öregük, — kogy velünk vagytok.

Mi pedig megerősödve — csendes munkával — megyünk tovább.

Haladva, küzdve a becsület útján — a kultúráéit.

Az Ungvármegyei Gazdasági Egyesület.

1863-1913.

Szinte elfeledtük! És ha az Ung 50 éves jubileumi száma nem irányítja reá a figyelmet, hát észre sem vesszük, hogy Gazdasági Egyesületünk ez év április havában ötven éve immár, hogy megalakult.

Félszázaddal ezelőtt a vármegye országos nevű és hirü emberei állottak össze, hogy az ung-zempléni testvéri szövetséget felbontsák és megalakítsák az „Ungh megyei Gazdasági Egyesületet.“

Ennek a törekvésnek az ősz Bernáth Zsig- mond állott élére és az 1862. évjunius 16-án kimondott megalakulási határozat alapján 1863. április 16-án meg is alakult az egyesület, elnöke pálóci Horváth Gábor lett és megalakit- tatott a 26 tagú választmány is.

Ha visszatekintünk az ötvenév előtti idők eseményeire, be kell ismernünk, hogy ez az alakulás nem csupán a gazdasági érdekek felkarolásának átérzett szükségéből történt. — Nehéz idők voltak azok, politikai jogaink elnyomva, közszabadságunk minden biztosítéka, szerve béklyóba verve. — Közszükség volt az akkor, hogy legyen a vármegye társadalmának egy olyan alakulata, mely megengedett cim * --j&mdnzohat, kik a

0 ’életében tényezők róttak í ■ V^Kten ott égett a vágy: tminél cicd^HH^Hnulni a nemzetre nehezedő súlyos igábilltóppP

A vanaegmr igaz iságtól áthatott

i.írfiainak gyűlhetve volt ekkor a Gazdasági Egyesület, nie]v naAy és fontos missziót töltött idasági érdekek ápolása mellett a vármegye termetén renueaett versenyszántás-, lóversenyekkel, mintegy ki sem mon- dottan, mégis összetoborozta a rokon lelkeket.

Ezt a feladatot a Gazdasági Egyesület,

egész az 1867-iki nagy politikai változások bekövetkeztéig, híven teljesítette. Természetes, hogy az alkotmányos élet megnyílta s a sűrűn ismétlődő politikai küzdelmek forgatagában kissé ellanyhult tevékenysége, hisz ekkor minden felszabadult energia a politikára vetette magát. — A hetvenes évek gazdasági válságai terelték ismét a figyelmet a Gazdasági Egyesületre. — Rossz termések, ínség, sár, viz mindenfelé. 1873-tól 1879-ig folyton rossza- bodik az állapot. Az 1879-iki év azonban teljes nyomorúságot hozott. Ekkor jött az éh- és vetőmag-inség. — A vármegye leggazdagabb vidékein se volt vetőmag, kenyér.

A hivatalos vármegye s a Gazdasági Egyesület ekkor kezdenek erősebb tevékenységet, ínséges kölcsön, élelmi és vetőmag-kiosztás folyt az egész vármegyében. — A Gazdasági Egyesület élére Bernáth Dezső kerül s vele egyúttal az egyesületnek reményteljes mozgalmas élete kezdődik.

A nyolcvanas évek jobb terméseket és hatalmas arányú gazdasági tevékenységet hoznak. — Nagyarányú gazdasági-, bor-, állat-, termény-, gépkiállítás nyílik meg 1883. szept. hóban a vadaskertben, melyet éMikfós Gyula államtitkár nyit meg. Ezen résztvesznek a főváros nagy gépgyárai s a vármegye felfrissült gazd. erői mutatkoznak be. Gyönyörű állatok, szép lóverseny, minden fajtájú gazdasági gépek versenye tetőzik be a szép napokat. — De ezzel nincs vége. Állatdijazások, nagyszabású lóverseny Nagykapóson, melyet néhai gróf S\táray Antal nyit meg, követi mindezt, tervszerűen.

Ekkor kezdődik a vármegye tenyészanya- gának javítása is nagyobb arányokban, bár még csak apaállatok beszerzésével,

Ekkor már csak tisztán gazdasági téren

JVz én talizmánom.

Irta Krüzselyi Erzsiké.

Van énnekem égy talizmánom, Mely megvéd attól engemet,

Hogy sírjak néma éjszakákon Uj sebtől vérzőn könnyeket.

Ez az én régi bús szerelmem, Mellyel emlékét őrizem S mely minden uj szivveszedelmen Engem sértetlen átviszen.

Pedig csak álomkép az arca, ö engem régen elhagyott,

Én még sem várok virradatra, Csak álmodozva haladok .. . Fantomok, árnyak útját járom S az ébrenlét oly idegen !

— Amíg enyém a talizmánom: Azon a külső rút világon Keresni valóm nincs nekem!

Irányok.*

(Jutalmazott pályamű.)

Irta Pogány Márton.

A művészi tek mai fejlődését véve alapul, a felületes szemlélő kétségkívül nyugodt bizonyossággal állapítaná meg, hogy a festészet megelőzte az irodalmat. Tenné ezt pedig annál is inkább, mivel a huszadik század irodalmiak mindeddig nem alakult ki az uralkodó iránya. Igaz i^yan, hogy az elmúlt tiz esz* A Szilágyi István Kör E vgnyvéből. Szerk.

tendő nem is elég egy irány-megalakuláshoz és az elfogadás uralkodó voltát migkivánó kifejlődéséhez, azonban, ha tekintetbe vesszüc, hogy a festészet már a múlt század második felében megtalálta az irányt, melyben phönixként megujhodttt: az impressioDizmust, — úgy természetellenesnek, í fejlődés elemi szabályaival ellentétesnek kell taklnunk azt a habozásnak nevezhető sokféleséget, mely na az irodalomban uralkodik s amely sokféleségből (gy utón való kiválásra egyhamar nincs is remény. Nyilvánvaló, hogy a festészet rövid pár évtized alatt gyönyörű és merész nekilendüléseknek volt szülője és e forradalmi törtetések- kel látszólag a művészeti fejődés élére került; migaz irodalom a realizmusnál, vayy a legjobb esetben a l’art pour l’art misztikus tömjinezésóaól tart, addig a festészet elérkezett a fejlődéi egy igen jelentékeny pontjához: a primitívséghez, ;z egyszerüsitéshez. Felmerül azonban az a kérdés, bogy nem tért-e le a fejlődés egyenes, egészséges ltjáról az az irány, mely az impressionizmus térfoglalisa által egyszerre szabad torét nyerve, a neoimjressionizmuson keresztül hirtelen, vagy talán nem is olyan hirtelen ívben a primitívbe szökött. Felór-e z egyszerűsítés az egyszerűséggel ? A művészien primitiv az egyszerűen művészivel? Ezek azok a sokat vitatott kérdések, melyek épp a vitatások soránolyannyira bemooskolód- tak s eredeti lényegüket ann ira elvesztették, hogy az objektiv felelet egyszerűen leietetlennó volt téve.

Két irót fogok a követezőkben összehasonlítani, két irót, akik minden tekinUben alkotó művészek s amellott teljesen ellentétes fejődésük iránya, működésük célzata és eredménye, lárhuzam alapjául pedig éppen ezért a nagyfokú ellenétességéért nagyon alkalmasak.

Az egyik Leo Tolstoj, a másik Hugo von Hofmannsthal.

Az utóbbi neve szinte ogalom már. Fogalma az előkelőén artisztikusnak, a művészien csiszoltnak ;

Lapunk mai sz;ma 10 oldal.

költeményei a német lyra legszebb alkotásai közé tartoznak s a prózája vetekedik mások verseivel.

Művészeti elve a l’art pour l’art, mely "művészeti hitvallásnak költészete egyszersmind csúcspontját képezi. A keveset irók közül való. De egy verssora magában állva is egészet alkot tökéletes formáját tekintve. Ha egyszerű megállapítással akarnám elütni a dolgot, azt mondanám: költészetének alapvonása a melancholia. Csakhogy nevezhető-e melancholiának az a túlfinomult fájdalom, melyet egyik versében következőkép fejez ki: „És rég múlt népek fáradtságát érzem 1“ A fájdalom dekadenciája ez. És a fájdalomnak ez a szomorúan halvány dekadenciája az a légkör, melyben alakjai élnek; és álmodók a hősei és éjbenózők. Mind, mind kivétel nélkül. Még Elektra is. Csakhogy mig a többi távoli fények halvány izzásu szikrázásáról álmodik. addig Elektra pirosán ömlő, bíborba játszó vérről; vérről és halálról. Piros vérről, fekete halálról. Azért hangsúlyozom az utolsó szavakat, mert rá akarok mutatni Hofmannsthal — egy, a művészeti elvének kissé megtópázásával keresztülvitt —- különösségére ugyanis, hogy színekben alkot. „Tizian halála“ például rózsaszínben van írva; a „Kalandor és az énekesnő“ narancssárgába és az „Elektra“ pirosba és feketébe.

Hogy mennyire a szó, a forma a lényeg nála, legfényesebb bizonyítékok erre Sophokles-forditásai, illetőleg átdolgozásai. De különösen az „Elektra“. Még a jelenetezését is megtartja az eredetinek és mégis újat, eredetit alkot. Az ő Elektrája, lihegő bosszuhymnuszaival rettentő borzadályt vált ki az emberből, szemben a megrendüléssel, amit Sophokles asszonyának emberi fájdalomtól terhes fohászai után érzünk. Hofmannsthal kiöli a drámából, az emberi motívumoktól szinte lüktető cselekményből az örök emberit és sötét szavaknak omló pompájába burkol mindent; az ő Elektrájában a bosszú betegséggé fajul, aminthogy beteg is, lelkileg beteg minden egyes alakja. És nem a Raszkolnyikovot kínzó örök emberi vergőII